Köszönöm

Hát ez nagyon nagy meglepi volt. Tegnap kénytelen-kelletlen szétrobbantottuk megint a környezetünket és estig melóztunk, hogy a rend helyreálljon. Mondhatom sikeres volt és jól érezzük magukat e kis változtatással. Ma reggel éppen megreggeliztünk (vasárnap reggeli reggelit) és megállapítottuk, hogy milyen kellemes ez a reggel, így év utolsó napján. Aztán láttuk, hogy megáll egy autó a ház előtt, és tetejében minket keres egy csomaggal. Mentem ki a fickóhoz, mondván éppen nem várok én semmiféle csomagot. Aztán tisztázta, hogy ha Koronczaiék vagyunk, akkor nekünk hozta. Hát akkor meg rögtön tudtam, hogy Dóriék lehetnek. Így aztán szilveszterre is jutott ajándék nekünk és nagyon aranyos, ötletes. Ugyan a meteorológiait még meg kell beszélnünk, mert a haszutmaforok egyikén sem beszélünk sajnos. De nagyon mutatós és hasznos dolog lesz főként.
De amiért billentyűzetet ragadtam izibe, az bizony az Andre Rieu lemez. Hát ez tökéletes, hogy ilyen eszébe jutott Dórinak, hogy egyszer én egy alkalommal lelkendeztem a blogon róla. Nagyon örültem ennek a lemeznek és bizony itten jön a bibi és a helyreigazítás.
Pontosan az, hogy nem kellő pontossággal írtam meg azt a bejegyzést és senki nem is javította ki azóta sem. Erre a hibára most jöttem rá a CD kapcsán. Ezen ugyanis rajta van (!) az Arany ezüst keringő és ez bizony nem az, amire én előzőleg utaltam, hogy a kedvencem lenne. Ez gondolom egy Lehár keringő, de most már ennek utánanézek előbb.
Így aztán nem nyugodván muszáj volt kiderítenem, hogy akkor melyik keringő is tulajdonképpen az, amit kedvencemként nevezek meg, már hosszú évek óta. Arra is emlékszem, amikor először felfigyeltem rá, egy reggelen 1/2 6 tájban, amikor még a galérián nyújtóztam. De a címét persze nem tudtam és most végre akkor lehullt a lepel:




Hát végül is ez legalább akkora ajándék, hogy Sörit idézzem: ""az is fontos, ha nem halunk meg hülyén".

De azért valami van ebben a kedvenc sztoriban, ahogy elnézem. Családunknak több okból kifolyólag vannak kötődései az orosz földhöz, bár ezek nem rokoniak. Mégis úgy látszik, zsigeri mélyek, ha a klasszikus bécsi keringőt is nem éppen a nemzetileg kitaláló nációhoz kötöm. Na szép, mondaná erre a másik lányom. De hát, ha felsorolom, hogy bizony a nagyapám, az apám, a húgom, a sógorom és az egész Hajmáskér is milyen vonzódásokat szült, hát például ezt. Na és a slusszpoén, hogy úgy mondjam, az, hogy nem is tudom hány év óta először mondhattam azt tegnap előtt, hogy "minden jót!" és "Boldog új évet" ( hogy néz ki cirill betűk nélkül, hogy: Vszevo harosevo! Brr!!), és egészségünkre és stb, mert mire főként a folyamatos mondatok is előjöttek volna, elbúcsúzott Szonja, akivel koccintgattunk és kb. fél óra múlva elhagyta az angolt és emberi nyelven tudtunk pálinkázni.

Hát akkor innen kívánok Mindenkinek szépet és jót és örömöket és egészséget, elégedettséget 2010-re!

BUÉK

Tovább »

Végre

Nahát, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól tudok táncolni. A böhöm partneremet alig ismerem, de ez a tánc nekem való. Valamiért Joannát sikoltoznak, de az a művésznevem.

Éljen a tornatermi buli!

Tovább »

Cukor??

Hát akkor beköszöntött a téli szünet és most aztán spuriban vagyok a nyakamba szakadott teendőkkel doszt! De tegnap, ahogyan az iskolások ajándékokat kaptak és adtak, megütötte a fülemet a szokásos kifejezés: szaloncukor. Úgy félig odafigyelve csak, odamordultam (tudok barátságos is lenni), hogy az "Ecsém" biza mostanság már "szaloncsoki", mert ugyan az édesítésen kívül, hol-é is vagyon benne a cukor. A gyerek nem nagyon bizonytalanodott el, mert öntudatosan szállt velem vitába a szaloncukor kifejezésért.
Sajnálom, de pont az a korosztály vagyok, aki még sem nem öreg, sem nem fiatal. (Mondhatni Karinthy és Latinovits után kissé szabadon: Lógok a szeren). Így aztán a nagyon régi otthoni elkészítéses szaloncukorban nem vagyok jártas, viszont a készen vettekben már igen. De először is : miként a karácsonyfa állítás, ez sem olyan túl régi, a múlt század végétől válik szokássá a szaloncukor készítése. Pontosabban a reformkorban, és mivel a karácsonyfákat akkor a fogadó szobákban, azaz a szalonokban állították fel, a rájuk aggatott édesség így vált szaloncukorrá. Persze ez amolyan fondanszerűség volt és ki más, mint Gerbeaud volt az itthoni úttörője. (Már megint persze a németektől jött kifejezéssel: salonzuckerl. Jókai még szalonczukkedlinek nevezte.)
Aztán a további régi kifejezés ezzel kapcsolatban, ami még a gyerekkoromban használatos volt, a "sztaniolpapír". Mindenféle színben, olyanban, mint most az alumínium fólia, meg volt piros, kék, sárga, rózsaszín, zöld, meg fene tudja még arany is volt. Ezt nem is tudom miért hívták papírnak, hiszen nem az volt igazán. (Ezüstpapírnak is hívták és nagyon vékony volt, vékonyabb, mint a mostani alufólia. Sokszor lehántottam, körömmel kisimogattam és gyűjtöttem a különböző színűeket.) Szóval a csokoládékat először ezekbe csomagolták, utána húzták rá a feliratos papír külső tasakokat.
Na de a szaloncukornál fordítva volt. Alul volt a fehér papír, amit géppel kirojtoztak, és felül, de csak a közepén a színes sztaniol. Ami a belső tartalmat illeti, az tényleg cukor volt. Arra nem emlékszem, hogy otthon hogyan készítették, de van egy gyanúm, vagy emlékfoszlány, mintha valamelyik nagyanyám csinálta volna a gyúródeszkán. (Majd Mami kijavít.)
Az én gyerekkoromban már vásároltuk ezeket a cukrokat tudom. Valóban cukorból voltak, színesítve. Sárgára, rózsaszínre, fehérre és barnára emlékszem. Túlságosan nem szerettem őket, talán egyedül a sárga színűnek volt olyan íze, amit jobban ettem. Ha barnára találtam, azt visszacsomagoltam. Kezdetben ezeket ezüst és arany sztaniolos díszítésekkel látták el. Nagy lépés volt az, amikor először készítették úgy, hogy bevonták őket csokoládéval. Az maga volt a luxus. A belseje még mindig a hagyományos cukor volt, de kívülről már le lehetett szopogatni róla a csokit. Akkori szaloncukor-evési technikám úgy szólt, hogy csoki le, ami marad, azt nem kértem és ment a "kiköpésbe" (Bocsi Anyu!).
A következő lépcső ahogyan emlékszem, kissé puhább beltartalom volt a csoki alatt, de még mindig közelebb állt a cukorhoz. Nem volt kemény, el lehetett már törni és a külső csomagolása is dizájnolódott. Megjelent a kék-ezüst és a rózsaszín-arany borítás, mint választék a fehér rojtos papíron. Akkor az volt a választék mindössze, hogy kék, vagy rózsaszín legyen a fán a szaloncukor. Úgy emlékszem, nálunk többször dívott a kék.
S hogy a végére kerüljünk végre ennek a cukor-mizériának, a legelső már egyáltalán nem cukor változat a zselés szalon volt. Hát az egyszerűen bombasztikus hatással volt a népre. Mindenki azt vitte, és megjelenése után hamarosan kihalt a szaloncukor, mint cukor. Néha még láttam, már nem is tudom mikor és hol, ilyen "retro" szaloncukrokat, lehet, hogy vannak olyan "megátalkodottak", akik még öntik is maguknak. De a karácsonyi látvány és tapasztalat, hogy tobzódunk a mindenféle színű csomagolású és ízesítésű szalonok között, és a mai kisgyerek azt gondolja a csokiról, hogy az cukor.
Persze tudja, hogy mi a különbség a cukor és a csokoládé között, de ez esetben a régi kifejezés azt hiszem már megmarad. Úgy tudom, a világon egyedül a magyarok díszítik a karácsonyfáikat ezzel az édességgel, így mára ez is tipikus hungarikumnak tekinthető.
Nos, akkor elindulok és keresek valami illőt a jelenlegi dizájnomra.

Ezzel kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek, mert most már karácsonyig sűrű teendőim várnak hosszú sorban, hogy 24-én békésen kifújjam magam, elvégre az ünnep, a pihenésről is szól.

Tovább »

Bekopogott a tél

Tegnap 12 óra körül kezdett esni és kitartott egész nap. Hozzá a megfelelő hideg is és ma egy kis szél is volt. Bár Józsi szerint amerre ő járt, ott személyautóknak sok keresni valója nem volt.
Voltak olyan bekötők, Úrkút felé például, ahol ő áttörte busszal a kis torlaszt, de megjegyezte, hogy a Seattal nem próbálta volna meg. Itthon a jó melegből szép volt a látvány, csak az bosszantott, hogy azért mentem ki, hogy a szélfútta kavarást megörökítsem. De hát mikor is nem fúj, hát amikor kihegyezett kamerával éppen várom.
Tegnap, ahogy még eléggé erősen esett a hó, késett vagy 25 percet a vonat, amivel haza szoktam menni normál időben. Ez a Zalaegerszeg Ljubljana nemzetközi gyors. (Haha, használom Pétfürdő és Hajmáskér között!) Végül, ahogy beviharzott a péti állomásra, az hihetetlen látvány volt. Úgy nézett ki, mint a vonat a Polar expressben. (Mindjárt meg is nézem, úgyis vasalnom kell.)
Szóval úgy érkezett meg, hogy kavarta maga mellett, fölött, alatt azt a sok finom porhavat, amit a sebességgel felszedett és szinte beburkolózott vele. Majdnem ott ragadtam a sínek mellett, olyan tátott szájjal néztem. Aztán megállt, a kavargás elült kicsit , előbukkantak a kék színű vagonok, én pedig feltoltam magam rá. (A szokásosnál is magasabb sajnos).
Aztán hazaértem, és a csomó havat egy pucér seprűvel toligáltam, mert tényleg porhó volt.

Tovább »

Tennessee ájulós kecske

Bár hangulatilag éppen nem tartozik szorosan ide, mégis hihetetlen egy állat. Annyira félős, hogy ha megijesztik, az izmai teljesen merevvé válnak és egyszerűen eldől. Amikor először láttam, azt hittem, beetették őket valamivel. De nem, ők egyszerűen genetikailag kódolva vannak a sokk ilyen módon való kikerülésére. Szerintem, jó védekezési eszköz.
Hehe.. Amiről nem tudok, akkor az nincs is. Aztán pedig felállunk és tovább sétálunk.

Tovább »

Mulasztásért egyes!

Végig az lebegett a szemem előtt, hogy feltétlenül (!!) viszem a masinámat. Hiszen ezért nem akartam én Bécsbe menni, hogy előbb tán illendő a mi budapesti adventi szépségeinket megnézni a Vörösmarty téren. Aztán mit tettem? Mehetek el újból, mert pont itthon hagytam. Ehetett volna a méreg, de nem hagytam magam és inkább a látványra koncentráltam. Rengeteg sok apró megörökíteni való részletet láttam, gondolatban fotóztam is bőszen. Végül amit megfogalmaztam, az mégsem a látványról, a képi világról szólt. Elbűvölőek voltak az illatok! Elsősorban a fűszeres árusé, akinek a házikója körül utcahosszat valami olyan keveréke szállt a fahéjnak, szárított narancsnak, szegfűszegeknek, aszalt és kandírozott gyümölcsöknek, hogy legalább 3-szor is kerültünk arra. A következő a sütések és ételek, forralt bor mérések egyvelege, nem vagyok egy feltétlenül nagy ínyenc, de láthatóan a nép is erre harapott jobban, kevésbé a valóban gyönyörű és értékesen míves árukra. Utoljára hagytam, pedig nekem aztán világom, az illatos szappanok, a hidegen sajtolt fűszerolajok árudája. Azt hiszem, két helyen volt az egész vásárban és a Krisnásoké tetszett jobban. Ha tehettem volna, megveszem az egészet. (Ja! Házastul!) Nagyon szép volt a vásár egész környezete, a házak (elsősorban a Gerbaud ház) díszítése, az utcai dekorációk. A hangok a hangulatát adták az egész forgatagnak, mindig zenélnek, vagy énekelnek, van egy nyílt színpad is. Hát végül is nem csodálom, ez azért a Dorottya utca, a Váci utca a Vigadó utca torkolata, szóval a Belváros. Azért nem csak nézegettünk Mamival, hanem mindenféle érzékszervünket is igyekeztünk bevonni a mind jobb megismerés végett. Ittunk forralt bort, bögréstül (2. az idén, már a bögrémre gondolok), ettünk töki kenyérlángost és azért egy kicsit szappanoztunk is.
A fényképeket pedig megígérem, pótolom.

Tovább »

Passz!

Vannak, olyan esetek, amikre nincsenek szavak, csak olyanok, amik elállnak. Az történt, hogy éppen készültem dolgozóba menni a suliba, olyan 9 óra körül. Mire kapok egy telefont az éppen buszozó férjemtől, hogy hol-é is vagyok, mert kapott egy telefont a Jancsi bátyjától, hogy az őáltala szervezett villanyszerelő kisiparost értesítették az eontól, hogy akkor most mennek átfeszíteni a kábelt. Már persze nem az eon emberei, hanem a megelőzőekben általam említett alvállalkozók.
Agyon serénykedtem magam, hogyan is tudjak itthon maradni, Józsi ugyi nem hagyhatja ott a buszt. Illetve az utasait. De hát ez már itt így megy, hogy aki momentán kaput nyithat és végtére is a tulajdonos, az már egy telefont sem kap?
Ha nem ilyen az előzmény, biza vállat vonok és úgy elsöprök a suliba, hogy hátra sem nézek. Mi dolgom azokkal, akikről nem tudok?! Csak hát. S itt jön a magyar vándorszívatás, akkor megint mikor leshetem újra őket?
Egyszerűen lassan nevetséges az egész, és ahogyan elmesélgetem saját kis történeteimet, hasonlókat hallok, legfeljebb vizes, gázos, tv szerelős stb. vonatkozásban. De ez szerintem kicsinyke-aprócska, alig-alig észrevehető pinduri szeletecske, amit én látok belőle. Nem csodálom, hogy döcögve, nyekkenve halad inkább hátra, mint előre kies vidékünkön szinte minden.

Emberek!! Működik itt még valami normálisan???

Tovább »

Advent a vörsi templomban

Érdemes volt elmenni és megnézni.

A felvételem ugyan bőven hagy maga után kívánnivalót, de tudjuk, hogy egy fényképezőgép azért nem videokamera. A hangulatot talán érzékelteti és kedvet is csinálhat. Szép lehet itt egy karácsonyi éjféli mise. Nos arra azért nem fogok utazni több, mint 100 km-t, de aki közelebb lakik, még megteheti.

Tovább »

Akkor is karácsony!!

Tovább »

Mi magyarok

Előljáróban:

Miről is jutott eszembe ez a múlt heti elgondolkodtató részlet. Tegnap utaztam a buszon egy igen kellemes, békebeli kinézetű és korú idősebb hölggyel. Helyfoglalás ügyén beszédbe elegyedtünk és kiderült, német tanárnő volt anno, Marosvásárhelyről települtek át a férjével ezelőtt 22 évvel. A férje jelenleg már nyugdíjasként a soproni egyetem rektorhelyettese. A beszélgetőtársam végül az egyetemi könyvtárban dolgozott nyugdíjas koráig. Elmesélte, mennyire csalódott a magyarokban, hiszen amikor idejártak rokonlátogatóba, mindig kellemesen és jól érezték magukat. Igazán akkor ismerkedtek meg a helyi viszonyokkal, amikor már itt laktak. Nagyon rossz tapasztalatokat szereztek, a sok rosszindulatról, a kicsinyes bosszúkig és a pazarlásokig és minden olyan negatív dologról, a munkamorálról, ami az eredeti környezetükben, hazájukban nem volt. Félretéve most ennek a történetnek a vitatható részét, azt, hogy azért mégis itt vannak, s nem másutt, sajnos teljesen igazolható az arra vonatkozó rész, hogy bizony kevésbé vagyunk egymással segítőkészek és udvariasak, boldogan megy a "körbeszivatás."
Már mondanom sem kell talán, hogy további birkózásunk az E-on nevű százfejű sárkánnyal ismét újabb fejezetébe lépett.
Újólagos kérelmünkre kiküldték az újólagos szerződéseket és a hozzávaló csekket 72 ezer forintról. Azzal a megjegyzéssel, hogy december 12-e után azért ők már nem dolgoznak, mondhatnám év vége előtt 18 nappal "fájront" van náluk. (Ja, a csekken a befizetési határidő december 17.) Nosza, tehát fizetés (Boldog Karácsonyt mindenkinek, rajtam kívül), és 11-én berobogás az e-onhoz, hogy íme, mi több, lám!! Mi fizettünk és nincsen még 12-e sem, hát akkor szeretnénk ezt az áramot még idén. Nos, azt nem lehet.
MI pedig: ??????????
Hát nekik izé: szervezési gondjaik vannak. Erre kérdeztük, ez miért tartozik ránk, ugyi az e-on sem érdeklődött így karácsony előtt, a mi esetleges financiális ügyeink iránt.
Szó, szót követett, nem túl szépen, szalonképesen, de emeltebb hangon. Szóval majd jön valami cég január 4-én, mert az e-on alvállalkozónak kiadta az alja munkát, az majd megcsinálja és ők akkor majd "kiszállnak", és bekötik. Ennyi.
Ott tartok, hogy nem lehet mit tenni, kiszolgáltatottak vagyunk, de mindenütt elmondom, ha kell, hogy az e-on és a benne tespedő kedves magyar honfitársaim egy genya, tetü, munkát rühellő, rosszindulatú és lusta banda. Innen kívánok nekik, nagy áramszüneteket minden életbevágóan fontos alkalomra, és azt, hogy minden helyen, ahol ők megfordulnak ügyfélként, legalább ilyen bánásmódban részesüljenek, vagy még ilyenebben.

Azonkívül ne csodálkozzunk azon, ha a külföldiek nem túlságosan szeretnek minket és kiderül az is, hogy még mindig szögletes és darabos ázsiai lényeknek tartanak bennünket, akiknek lassan a Balkán is túl jó lesz.

Tessék engem millió jó esettel cáfolni, de minél hamarabb, hogy kiderüljön a tévedésem a tárgyban!!

Tovább »

Régmondottam

Még Fonóban tanítottam a gyerekenek ezt az angol népköltést:

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,
köszönt és minden jót kíván
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hatodik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Tarbay Ede fordítása

Hátha emlékszik rá még pár tanítványom, mondjuk a gyerekeim,
mondták eleget annak idején.
Hát akkor itten van kissé modernebbül:

Tovább »

Dobott egy hátast

Bocsi, de Dóri blogjának címsoraiban megláttam a Pukkantás című szösszenetet, amit én végül töröltem megírás után. A cserépkályha robbantásos esetemet írtam le benne, aztán végül ahogy készen lett, elégedetten elolvastam és kitöröltem. Nem volt fontos. Mivel azonban kereshetitek, hát jelzem nincs, bár a kályha még áll.

Csalódottságot enyhítendő:

Tovább »

Vég-zés?

Bonyolódik, azaz helyzet van. Micsoda megmondás itt tegnap, aztán ma pedig elharsogja a rádió, hogy a cigányok tényleg nem értik, hogy miért is lettek szegregálva, amikor ők el voltak látva jól az iskolával és köszönik szépen nem kell ebbe senkinek beleszólni. Nem akarják a gyerekeiket elvinni sehová. Akkor most mit is harcolt ki Mohácsi Erzsébet és az alapítvány? Vagy nagy volt a csönd, durrantsunk kissé bele?
Már azért sem értettem az egészet, mert maguk a cigányok lelkesedtek és küldték a Gandhi Gimnáziumba Pécsre a jobban tanuló gyermekeiket. Cigány igazgatóval, Balogh Jánossal működött sokáig, amíg szegényt baleset nem érte. Azóta az özvegye, Csovcsics Erika vitte az intézményt, de őt meg azért támadták meg, merthogy nincsen kellő képesítése az intézmény igazgatói állásához. Érdekes, mert amikor a kuratórium elfogadta a pályázatát, akkor is ugyanez a végzettsége volt. Suttogták, hogy az a baj, hogy nem cigány és akadt jobb jelentkező. Aki persze cigány származású. No akkor miért baj a Pécsi utcai Általános iskola, ha a Gandhi nem baj? Vagy Mánfán a Collégium Martineum, ami ugyan azt mondják, most éppen csődben van, de a diákjainak 70%-a bejutott a felsőoktatásba. Akkor ottan túl jól szegregáltak?

Voltam a Gandhiban, sőt órákat is látogattam. De azt mondom, egy intézményről szakértői véleményt mondani teljességgel lehet, ha elmegyek a helyszínre, megnézem és átnyálazom az összes dokumentációját. Az óralátogatás ehhez nem tesz hozzá semmit, mert az vagy jó, vagy nem, de csupán a pedagógusról szól, esetleg a gyerekekről pont akkor, abban a pillanatban. De semmiképpen az intézmény egészéről.
Sajnálom, hogy ilyen elszabadult indulatok miatt kellett vitustáncot járni, de én is azt mondtam volna, akárhány mutatóval is alátámasztva, hogy amit Mohácsiék állítanak, még ha "kemény" szakértőt is hívnak, akkor sem mondható ésszerűnek, gyermekbarátnak és hosszútávon megoldhatónak. Persze el lehet vitázgatni azon, hogy a tantestület mennyire felkészült és hogy milyen tanfolyamokon és képzéseken vettek részt, vagy nem.
A papírok mellett nem kellene elsikkadnia a gyakorlatnak. Mi van, ha mégis megoldanak sok mindent, noha az eredményeik ugye nem rózsásak. Mi van, ha az az eredmény, hogy járnak iskolába a gyerekek?
Nem az iskola az, ami mint intézmény, a cigánysággal szemben elkövette a bűnök-bűnét. Ezzel nem akarom menteni sem persze, de mit tett hozzá A Társadalom, A Politika és az iskolánál nagyobb erők? A cigányozás és zsidózás nem az iskolákból indult. Most bevigyük akkor ide is?
Ha rajtam áll, nem teszem, de már vannak itt tanítványaim, akik elsős létükre elkezdték.

Tovább »

Azt a szegregáltját!!

Miért van az, hogy napnál világosabb ügyeket lebénáznak annyira, hogy amikor tök jó működésképtelen, akkor elégedett kézdörzsölgetés és elegáns távozás. Siker!! Góóóóóllll. Mármint önös. A Mohácsi Erzsébet nevű szociálpedagógus, romológus, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Geyereknek Alapítvány nevében indított pert a Pécsi utcai Általános Iskola ellen és beperelte Kaposvárt a szegregáló gyakorlatáért. Mondván: nagyobb arányban járnak ide cigány gyerekek, mint lehetne és különben is az átlagosnál nagyobb arányú a hiányzás és a kompetencia mérések eredményei is elmaradtabbak a város többi iskolájától. Ezért aztán bizony ezt az iskolát szüntessék meg, tokkal-vonóval együtt. Sőt, bontsák le, és tán hintsék be sóval, ne is teremjen talaján semmi.
Szörnyű. Ez a hölgy tőlem lehet akármilyen romológus és pedagógiai végzettségű, de nem ért a lényegből semmit. Egy fikarcnyit sem. Voltam abban az iskolában, többször is. Ismerek jó kollégákat is, akik sokkal keményebb nevelési helyzeteket oldanak meg, mint a város elit (ahhhh) iskolái. Aztán mit is mondanak a megnyert per után? Mi legyen a kis csávókkal, akik eddig közel jártak, nem kellett buszra ülniük, ismerték a szülők a pedagógusokat és bíztak is az iskolában. Szétszórják őket? hehe... Nem fognak elmenni. Ismerem őket, akkorákat fognak hiányozni, hogy lesz statisztika bőven. Aztán Orsóséknak ugyan küldözgethetik a papírt, rá sem fognak hederíteni. A bűntetetés? Ha nincs kereset büntessen a semmiből.
Nekem volt sok-sok cigány gyerekem. Küzdöttem értük, velük, a szülőkkel szemben, szóval mindenhogyan. Egyik legsikeresebb akcióm, az volt, amikor Orsós Imre nevű gyermekem sokat hiányzott. Ha "Imite" nem akart, hát nem jött suliba. Feldühödvén megfontoltam az írásbeli felszólítás ügyét és elvetettem Ellenben egy délelőtt elvittem az osztályt tanulmányi sétára. Ja. Valóban az volt, megnéztük, hogy az Önkormányzat előtt mennyi virág van és parkosítás, a külszélen, meg derékig érő gaz. De megtaláltuk Imite (kicsit beszédhibás volt) házát, és kórusban ordibáltunk be neki, hogy IIMIIII! Gyeeereee!! Vááárunk a sulibaaannn!! Aztán ezt úgy 5 perc után abbahagytuk, bedobtunk egy kis csomagot csokival és visszasétáltunk a suliba. Aztán Imi többet nemigen hiányzott, szerintem a szülők mélységesen röstellték az esetet. Többet másik cigánygyerekemnek sem kellett mást mondanom, csak annyit, hogy: Menjünk érted az egész osztállyal?
Hát most melyik Kodályos, Zrínyis, Berzsenyis pedagógus fog ilyeneket csinálni, hogy elkezd indirekte kalózkodni, mert fontos neki a "Kalányos gyerek"? Ezt még Szita Károly is tudja, mert polgármester létére legalább jól ismeri a várost is és az iskoláit is . Akkor minek vitázik egy budapesti illetőségű azon, hogy majd ő mondja itten meg a frankót és bizony szét fogjátok dúlni a beiskolázási körzeteteket, vagy megszüntetem ezt a "szegregáló" iskolát. Amelyiknek jó szakemberei, jó felszereltsége és jó kapcsolatai vannak-voltak.
A fene tudja, kiknek az érdekeiért folyt az egész per, de nem a cigány gyerekekért az holtbiztos. A bírónő, pedig vagy meg lett vezetve, vagy fel sem fogta, mit állít a 2 (!!) szakértő neki folyamatosan. Az egyik közoktatásilag, a másik esélyegyenlőségileg.
Hát akkor éljen ez a tuti alapítvány, és könyveljen el jó nagy sikereket másutt is. Amint hallom, Miskolcot is támadta és Győrt is. Győrt nem értem, nem is ismerem, de Miskolc és Borsod naggggyon jó terület, ott lehet kaszálni és ajánlom még Szabolcsot és Baranyát.
Szerintem előbb-utóbb, maguk a romák fogják majd fojtogatni az Erzsébet nyakát, hogy találjon ki valami más szórakozást és vigye arrébb magát az alapítványával együtt.
Egy jó érzésem van mindössze: Azt szokták ugye mondani, hogy a "Magyarnak magyar a legnagyobb ellensége."
Hát akkor ez ebben az esetben most a romáknál is így van. Né, tanultak tőlünk!! De könyörgöm, miért pont ezt?!!


Amúgy pedig, amit az interneten lehet olvasni a sok-sok pontos adatról, vagy ennek a hiányáról és különböző véleményekről: éppen a részletekben való elmerülés fedi el sokszor a lényeget. (Mindent alá lehet támasztani "vica-verza" sok pontos adattal és akkor úgy interpretáljuk, ahogyan nekünk jó.) De ez még mindig nem visz közelebb a lényeghez, s ezt mindenki tudja, aki nemcsak vitázik, de dolgozott az ügyben.

S ezt ha kell, úgy is mondom, mint közoktatási szakértő, akinek a szakterülete a cigány kisebbségi nevelés és oktatás". (Ugyan a fene sem kérdezett, ezért szakértői véleményt sem mondtam. Ez a blog tiszta magáncucc!!)

Tovább »