Pökhendiség, gőg, arrogancia és társai

Szándékosan nem írtam eddig semmit a tüntetésünkről, inkább csak hallgattam és olvasgattam. Néztem a TV-ben nyilatkozókat, még szülői értekezletet is tartottam.

Most értem oda, hogy leülve azt tudom mondani, ha nem lennék ilyen fáradt, az  elkeserítő folyományokat hosszasan bírnám elemezgetni és szétszedni. 

Nem vagyok mai csirke, régóta ismerem a FIDESZ-típust.  Ha valaki még nem tudná, van ilyen lény, mert lassan az ember szót nem szívesen aggatom rájuk. Hívnám őket előbb gyíkoknak, vagy sakáloknak, hiénáknak, csótányoknak, keselyűknek, cápáknak, farkasoknak és patkányoknak, nem folytatva a sort, jól lehet, ezek a szegény állatok nem tehetnek arról, hogy ilyen negatív előítéletet ragasztott rájuk az emberiség a történelme során.

Gondoltam persze, hogy teljes erővel beindul a kampány (ellenpropaganda-gépezet), muszáj sürgősen lejáratni a tüntetést, a pedagógusokat, a pofátlan bandát, akik újabb és újabb bérköveteléseikkel, szegény családok zsebéből markolnának ki ismételt és jogtalan milliárdokat.

S itt látszik, e mindent alulmúló kampány mocskos szennyét tapasztalva az igazam: Vannak OLYANOK, akikkel NEM KELL leülni tárgyalni. Félreértés ne essék, nem az előre pozicionált kudarc miatt, azért nem.  Nem azért, mert annyival különbözőbbnek gondolnám magam (egyébként igen),  egyszerűen azért, mert EZEK a mesterei mindazoknak az ócska technikáknak, amit egyébként tanítanak is felsőfokon. A manipulációnak, a megvezetésnek, az átnevezésnek, a pozitív tények elferdítésének, a hangulat szításának,  a dolgok áthallásos megbélyegzésének, a társadalmi hangulat manipulált irányításának,  nem sorolom tovább.
Mindezek Csimborasszója volt Pósán László mai produkciója, ami a szóról szóra való idézetként jelent meg a HVG lapjain.
S amit igen karakán módon (gyáván), letagadott a mai Klubrádiós interjúban, melyet Bolgár György (gratulálok a türelméhez és a méltóságához), készített vele.  Ugyanis (magyarázgatta többször is),  ő nem a pedagógusokra mondta, hogy pofátlanok, hanem a szakszervezeteikre, azok követeléseire.
Nos, sajnos "ez így, ebben a formában" nem igaz.  Rémes volt hallgatni a sok badarságot, amit összehordott, számomra azt bizonyította, hogy ismeretei finoman szólva is hiányosak a témában. Modoros volt, erőszakos, rendreutasította az őt kérdezőt többször is.

Számomra semmi több nem volt, mint egy rosszul nevelt, arrogáns, hatalmát fitogtató neveletlen ember (patkány), akinek az utolsó esélye, hogy emberré váljon az, ha lesz valaki (valakik), akiknek egyszer, vagy a közeli jövőben lesz elég ereje és hatalma  ahhoz, hogy az ilyen gerincteleneknek az orrát határozottan belenyomja abba a sok sz@rba, amit ők gyártottak.
Nem örültem Békesi nyilatkozatának viszont, mert kimondta sajnos az én meglátásomat is ebben a helyzetben.
Tehát hiába akarnánk mi szakmai szinten tartani a követeléseket, ez már túllépett ezen a szinten, és nem azért, mert a pedagógusok egyből és nekivadultan rendszert akartak/akarnának dönteni. De muszáj látni, hogy az oktatási rendszer (mint az összes többi is), nem magában való független és pláne nem szabadon,  demokratikusan irányított szelete a társadalomnak, merthogy mi a fene is lenne itt szabad és demokratikus.
A FIDESZ a koncot sosem fogja kiengedni a fogai közül, inkább magával viszi a pusztulásba, nem hogy az oktatást, de az egész országot is, ez olyan biztos, mint Gorcsev Iván győzelme a makaóban. (Ami már ugye megvolt.)
Tehát lehet még itt kicsiben emelgetni téteket, leülni mindenféle aktuális smasszerrokkal tárgyalgatni, aztán majd lesz a "Ki röhög a végén"...
Nekem a nagyvonalú, bátor játékosok imponálnak, akik világosan látják (ha most nem, majd 10 év múlva, ha még lesz szemük), akik már most tudják, az erőket összpontosítani kell, túl nagyot kell, hogy szóljon, hogy a legfőbb dakota úr essen le (döglötten) a lóról, mert nekem szimpatikusabb és mindannyiunknak az kellene, hogy legyen, ha inkább a ló szalad el.

ORSZÁGOMAT EGY LÓÉRT!!   

Tovább »

A zuhanás természete, hogy lefelé tart

A minap (ej, de jó szó, jobb, mint az "előcsarnok", pedig a tűznézés közben az nyerő volt!! co:Rejtő-P.Howard), tehát nem régiben, a napokban, múltkoriban éppen, szóval alig-alig a tegnapokban, eszembe jutott, hogy van, akad, létezik olyasmi, amit mindenkoron röstelltem, szégyelltem volna, ha bármilyen módon előfordult volna az életemben.

Azért jutott egyáltalán az eszembe ilyesmi, mert annyira nehéz vele találkozni a mostani mindennapokban, valahogy kikopott, elhalványult, köddé foszlott, kámforrá vált, eltűnt, vagy egyszerűen önmagától olajra lépett. Igen-igen, egy csoportos dologról van itt szó, a becsületről, a tisztességről, az őszinteségről, és még vannak idetartozó társai ezeknek (a hogyishívjákoknak).

Röstelltem volna például:

- ha rám bizonyítható annak éppen az ellenkezője, amit előtte nem sokkal állítottam.

-ha megbíztak volna bennem és megbízhatatlannak bizonyultam volna.

-ha segítséget ígértem volna, és cserben hagytam volna az illetőt.

-ha elvállaltam volna egy feladatot és nem végeztem volna el.

-ha csatlakoztam volna egy közösséghez, majd elárultam volna őket.

-ha nyilvánvalóan én hibáztam, majd másra toltam volna.

-ha titkot rám bíztak, később kifecsegtem volna.

S talán még lehetne bőven folytatni a sort, mit is hibáztunk, hibázhattunk volna, ha megtettük volna, ha eszünkbe jutott volna akkor, ott, amikor kellett volna.

Eddig volt a mellékvágány, mert normálisan működő ember (vagy macskaféle vö. Lázár Ervinnél), jó esetben saját magán kezdi a listázást, a keresgélést. Lehet, hogy ez szoktatás kérdése, sőt bizonyos vagyok benne, hogy az.

De az is nyilvánvaló, hogy mostani közéletünkben ez a szokás kezdetekkor sem volt meg. Valahogy mindig az a reflex jön elő fő-fő tisztségviselőinkből, már az első megszólítás után, hogy: nem én voltam. Más volt, az előzőek voltak, vagy majd biztos azok követik el, akik majd utánunk jönnek, ja nem jönnek utánunk, mert mi maradunk örökkön-örökké ámen.

De az aztán igen kínos, amikor egy ország kormánya, élén azzal a miniszterelnökkel, aki még a kezdetekkor fennhangon hirdette magáról, hogy ő sohasem hazudik, Európa-szerte hazuggá, megbízhatatlanná, hiteltelenné válik.

Feltételezik róla és kormányáról, hogy nem becsületesen járt el az uniós pályázati pénzekkel, hogy csalt a bekerülési összegekkel, az elszámolásokkal, hogy korrupciós társakkal ellopta a pénzek egy tetemes hányadát, és semmilyen hibát, figyelmeztetést nem tűr, bizonyítékokat nem fogad el. 

A miniszterelnök csaló köztársasági elnököt nevezett ki, aki csalt a doktori disszertációjában, csalt, amikor olyan választási rendszert dolgoztatott ki, ami pártjának kedvezett, amikor átrajzoltatta a választási kerületeket, hogy ne legyen ott ellenzéki többség, ahol sejthető volt. Csalt a társaival, akiket koruk és tapasztalatlanságuk ellenére magas pozíciókba helyezett, ezzel nevetségessé tette a magyar diplomáciát, ellopta az ország lakosainak pénzét és hazudott, amikor azt mondta, egyéni számlán fogják ezt az összeget számukra vezetni, rovott múltú és csaló olajszőkítőkkel mutyizott, és minden országos belső pályázatot úgy íratott ki, hogy csak azok nyerhessenek rajta, akiket előre kijelölt és megnevezett. Egy ország tudná listázni és sok-sok oldalon keresztül sorolni mindazokat a bűnöket, amelyekért arca sem pirul már jó ideje.

S most, az Európai Unió, egy olyan céget, jelölt ki, mindezen pályázati pénzek, dokumentációk átnézésére konzorciumban, amelynek vezetője Dobrev Klára, amely cég mondhatnánk Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök cége.

Nos, ő egyszer azt mondta, hogy hazudtunk éjjel és nappal. ... Nyilvánvalóan a hitele és az erkölcsi tőkéje hangyányit sem csökkent, és több, mint pikáns dolog, hogy kvázi egy volt miniszterelnök ("a"bukott baloldal" "hazug" miniszterelnöke), majd most szépen megnyálazza az ujjait és belepillant mindabba, amit nem csak előle rejtegettek eddig inuk szakadtáig. (Jó, persze, kedvező árajánlatot tett, de magyarázhatják akárhogyan is, bárkit nem engedtek volna a feladat közelébe, akármilyen árajánlattal sem.) 

S hogy még szebb legyen az egész megbízatás, hát ez a konzorcium, melynek a vezető cége az Altus, mind a 28 tagállam pénzfelhasználási szerződéseit, elosztási rendszerét vizsgálja, természetesen az uniós pályáztatási rendszerek felhasználása okán.

Ez bizony eléggé nagy csapás a mostani miniszterelnöknek, tán nem is annyira a kézenfekvő dologi okok miatt, inkább az a fránya státus fájhat, ha még fáj valami egyáltalán. Mert ez bizony sehogyan sem hasonlít egy koronára, amit a fejére tehet. 

Asperius nihil est humili, cum surgit in altum.

Tovább »

Lenyúlás könyökig

Igazán senki nem szólhat egy büdös szót sem, hagytam a Húsvétot lecsorogni magamon, mindenféle bugyuta politikától mentesen. Erőst koncentráltam csak az enni és innivalókra, ja és arra, hogy mindezekből nekem mi juthat.

Nos, hogy így elmúla a Húsvét (de nem múla el a bejgli), hát máris kinyílt szemem-fülem az újabb tréfákra, amikkel minket a KDNP újonnan megörvendeztet majd. Ehhez képest a vasárnapi zárva tartás, kismiska lesz, meglátjátok!! (Bocs, a szókimondó "zeneműért, de a néplélek azt hiszem, úgyis itt tart már a közelében.)

A legújabb gyöngyszem immár a családok belső élete, ott is az egyik legkevésbé publikus terep, a jövedelem, pénzmozgás, adósságok. Egyelőre úgy szól a tervezet, hogy önkéntesen lehet belépni a családi csődrendszerbe, ezáltal, részben csökken az adósság (ki tudja mitől??), viszont a csődbiztos nagy elánnal ellenőrizheti, hogy nem költekezem-e túl magam. Esetleg kiszortérozhatja alólam az autót, telket, hétvégi házat, ha úgy látja, hogy nagyobb lábon élek, mint ami nekem megengedett az adott helyzetben. Kis engedményt már előre tesznek, az élelmiszer-vásárlásokba nem szólnak bele.

Hej, pedig ha tudnák (mert nem tudják, ezt rögtön szögezzük is le), hogy milyen frankó drága lett hazánkban az élelmiszer és bizony egy hétvégi kisebb bevásárláshoz egy 5 ezressel menni tiszta tébolyda.

A kérdésem ehhez a nagyszerű és bizonyára elkészülő törvényhez, már csak az lenne, hogy ki a fene fogja immár megvédeni azt a pénzt is, amit elköltöttünk??

Csak azért kérdezem ezt így, mert amit megtakarítottunk, arról már lement a gondunk, amit épp most keresünk, azzal "mehetünk a ligetbe csurifészket keresni", amit pedig már kinyögtünk, csak még vóna rajt' kis opció, hát azzal akkor most már nem kell tovább gondolkodnunk.

Szép kormányunk lett, hol ennek, hol annak keze matat zsebünkben, pénztárcánkban, számláink között. 

Tudom egyébként már egy ideje, hogy miért ez a hajcihő és kiállás az Iszlám Állam ellen, hogy még katonákat is küldünk. Egyszerű. Ott még mindig levágják a tolvajok kezét, hát hogy nézne ki népünk dicső kormánya csupa zsebre dugott, üres kabátujjal!

Tovább »

Merkel a nappaliban

Muszáj volt fotóznom, ez világpolitika itt a sáros faluban. Le is ültem, ott is ragadtam egészen estig. Mégsem fogok nagyívű elemzést írni erről, megteszik az okosok. 

Pár észrevétel csak.

1. Igaza volt Kunczénak, Orbán egy bunkó, és most nem mentem fel kézcsókilag, mint a fészbúkon. Egy miniszterelnök akkor járjon protokoll  iskolába, de ne égessen le 10 millió magyart, köztük nem utolsó sorban ENGEM!! Azt hozzá sem teszem, hogy a bunkóság forrása csak hangyányi részben a kisztihand kérdése, annál inkább a magas lóról beszélés, egy nagyhatalom legmagasabb méltóságának a nagy mellénnyel való kioktatása. 

2. Rosszabbul tűröm a színtiszta hazugságot, pedig már évek óta megszokhattam volna. A közrádió reggel pofátlanul elmondta, hogy Merkel Orbán Viktor meghívására jött Magyarországra. Hát, Dóra megint mondaná, hogy ÉRDEKES!! Ugyan gondolom, ez már alig érdekel valakit, ennyi hazugság között eggyel több, már alig számít.

3.

A gusztustalanság netovábbja és nem is tudom, miért kellett még itt is ezzel hepciáskodni, hogy a sajtótájékoztató díszletei között a német és magyar zászlók közé nem tettek be egyetlen uniós zászlót sem, noha ugye éppen azért történt az egész látogatás, mert mi is uniós ország vagyunk. Ha nem így volna, Merkel a Bahamákra ment volna napozni, nem pedig ide birkózni ezzel a törpepojácával.

Nos, ennyi csak egy icipici szösszenet, de világosan látszott a különbség, egy nagy tudású, elismert, és valódi hatalommal rendelkező politikus és a mi drága büdös virágunk között. 

Ami felüdülés volt: megható és jó érzés volt látni Merkelt a Dohány utcai zsinagógában, a zsidó vezetőkkel csendesen sétálva, közvetlenül beszélgetni. Nem kellett fordítás, mindenki közvetlenül tudott beszélni, angolul folyt a társalgás, és eléggé sokáig tartott. Ott megmerítkezhettem a képernyő előtt ülve messziről is a magas kultúrában, ami lejött az arcokról, a képernyőről. Akkor nem röstelltem, hogy magyar vagyok.

Késő már, hogy áttérjek, majd a következő életemben talán.

Tovább »

Nagy karácsony

Nagy ajándékkal, tuti, hogy az. Márpedig, ha valaki bankot einstandol, mert megteheti, mert van hozzá nemes, vagy nemtelen anyagi eszköze, az már csak elég nagy ajándék.

Rémes, hogy mik jutnak az eszembe, de mire is jó egy kis egészségügyi lerogyás. Például arra, hogy kezembe köpvén tegnap reggel 9 órakor várakozóan bekapcsoltam a Tv-t, hogy megnézzem már a csudát, mit is akarnak velünk (VELÜNK!!) közölni a legnagyobbak.

Azért voltam mennyire felvillanyozódva, mert nem vagyok hozzászokva, hogy egyáltalán közöljenek velem valamit, mint állampolgárral, még az igazán nagy ügyekben, mint Paks II. , ott sem ülhettem a képernyő elé. Már egészen hozzá is szoktam a "mik derülnek ki" érzéséhez, hát persze, hogy fülem nyúlott a kíváncsiságtól.

Előrebocsájtom, hogy az első másodpercben dühös lettem, már a látványtól, pedig hozzászokhattam volna. Ezek nem tudnak meglenni, csak 30 nemzeti színű zászló nélkül? Émelyítő és igen informatív a kép. Ugyanis teljesen más lenne egy normális háttér, és a nyilatkozók mellett mondjuk két zászló, több talán szükségtelen. (Bár úgy tudom, a Parlamentben talán már nincs is EU-s zászló.) Szóval igen, minél több a piros fehér ződ mögöttem, annál nyilvánvalóbb, micsoda nacionalista kukac vagyok.

No, ez volt csak a látvány része, aztán jött a szépen kerekített mondandó, hogy a kormány (KORMÁNY), arra kéri a Magyar Nemzeti Bank elnökét, Matolcsy urat, hogy segítsen és adjon áldást az MKB bank feltőkésítésére, és egyéb átszervezésekre, mert a banki szektort valahogy át kell alakítani. Most ugyan nem volt szó a Budapest Bankról, pedig róla is keringenek széljárások, hogy meg kéne vönni. 

Aztán csak néztem. Mi közöm van ehhez? Nem is tudom átlátni az egészet, miért kellett ezt ilyen nagy sasszéval bejelenteni, ennél jóval húsba vágóbb intézkedéseket nem kötnek az orrunkra. Persze  ez a bejelntés most lényeges, mert tudjuk, hogy mi, adófizetők lennénk a gazdái a Magyar Nemzeti Bank kincseinek, bár Matolcsy sosem kérdez arról, vegyünk-e újabb villát, honfitársaim?

Aztán utalás történt némi későbbi privatizációra, ha eljön az ideje. Az idétlen szép mosolyú Lázár meg elkotyogta, hogy 3 év múlva tervezik az MKB privatizációját, mert addigra felkészülhet a vásárló. Hát feleim, itt belémnyilalt a gyanú, hogy javában eldőlt, ki fogja bezsebelni az immár nem veszteséges MKB-t, amit a mi adóforintjainkkal állítanak talpra.
Van egy kedvenc Mel Gibson filmem, az Összeesküvés elmélet. Na, ott meg lehetett tanulni, hogy az a sok hülyeség, mennyire nem az, ha komolyan vesszük. Szóval és tehát: mi van akkor, ha a mindenki által suttogott Orbán-Simicska zördülés hátterében pont némi bankügylet állt?

Simicska: Viktor, gründolj nekem egy szabad bankot rám omlik ez a sok tőke, f...om tudja, hogy hová tegyem már.
Orbán: Ne izélj Lajos, nem olyan egyszerű ez, a bankok magánkézben vannak, az állam nem nyúlhat bele.
Simicska: Hát vetesd meg az állammal, és hozd rendbe a mérleget, aztán jelentsd ki, hogy privatizálható. Sima ügy, te ne tudnád?
Orbán: Melyik bankra is fáj a fogad kedves Lajos?
Simicska: Nekem mindegy a név. de jó nagy legyen, mert leverném vele az OTP-t Csányi nagyon a bögyömben van.
Orbán: Akkor Matolcsyt ráuszítom az ügyre és bejelentjük jó hangosan, hogy ne turkáljanak bele a hivatalos szimatolók. Lesz sajtótájékoztató, zászlóerdő, állami bejelentés.
Simicska: Én addig megkeresem azt a lúzert, akivel ezt végigviszem, mert a nevemen ezt nem fogom végigvinni, még kitörne a botrány miatta. Aztán pár hónap múlva majd csak lesz vele valami, elüti egy autó, vagy meghal egy rendőrségi kocsiban, majd lezsírozzuk.
Orbán: Rendben is van Lajoskám, és most nekem is lehetne egy kérésem??

Hát mik nem jutnak az ember eszébe, ha ilyen idétlen Mel Gibson-féle mozikat néz??! Aztán pedig már nem új filmről van szó egyáltalán, mint ahogyan én sem vagyok régen a "most jöttem le a falvédőről" kategóriában.


PS. A cikkel később találkoztam, mint ahogy a posztot megírtam. Most megyek, veszek egy lottót.

A képet 3 nappal később találtam a Varánusz blogon. Tulajdonképpen megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy még Koósnál maradhat a Gumidominó!!

Tovább »

Advent kezdetén

jutott eszembe, hogy.....mindegyik hasonló és egyben más is. Ismerős hangulatok, érzések, sőt ismétlődő cselekvések, hagyományok. Na és elhatározások, hogy most mi lesz másképp, mit fogok újítani, vagy á, hagyom a francba az egészet!

Aztán tudom azt is, hogy nincs menekvés, kit így, kit úgy, de a végén mindenkit elkap a "gépszíj" és belekerül ebbe az őrült sodrásba, amit úgy hívnak, hogy advent, de még inkább  a karácsony. Hiszen elkezdődött már egy hete, vagy több is, a kereskedelem lassan (és legszívesebben) már szeptemberben nekiállna az agitációnak, hogy vásárolj és minél többet, és nyújtsuk is el, mint a jó rétestésztát a karácsonyt megelőző időszakot. 

A legkisebb mértékben sem akarnék ünneprontó lenni, hogy is jöhetek én ehhez, de a fény és árnyék viszonylatában, itthon amolyan árnyékossá vált ez az advent. Mit is gondolhatnánk erről amolyan magyar hangulatban, itthoni és jelen körülményeink, állapotaink között?

Kezdjük a sok-sok örömmel (hiszen erről szól az egész, meg békéről és hitről és reményről, szóval csupa rengeteg pozitív érzelemről), szóval, hogy ezt is, vagy azt is kibírtuk. Kibírjuk naponta a mellébeszéléseket, az újabb és újabb adókat, a meglepetésszerű elvonásokat, a folyton kiderülő ismétlődő lopásokat, a kormányzati politikai pancserkedés és pofátlanság szemünk elé táruló valóságát. 

Kibírjuk Kósa fémkupakjait és rockturnéját, sajnáljuk Lázár lemondott fácánjait, és megbékélünk milliós karórájával.  Álmélkodunk Giró-Szász előbukkanó százmillióin, és drukkolunk a külügyi teremfocicsapatnak. Úgy tűnik a stadionok építése bár nem állt le, lejárt lemez, lassan senkinek a szeme sem rebben az újabb és újabb stadionok felbukkanása láttán. Hiába, tán most ért az ország a kamaszkorába és ezek az épületek szükséges rosszként, mint a pattanások az ifjú titánok arcán, csak szaporodnak, ha kell, ha nem kell.

Sajnálom a tüntetőket is, bár lenne tavasz, na nem a hideg miatt. Az időjárás, tapasztalataim szerint nem sokban befolyásolta az elégedetlenkedők megjelenését, hacsak nem az augusztus  hónap, mert akkor 20-a körül már programozva leend a beszarás a széltől. A politikának decemberben nem áll a zászlaja, hogy  képzavarral éljek, sem magyar, sem uniós kivitelben. Többnyire mégiscsak a karácsonnyal, a családdal vagyunk elfoglalva, jól jön ez a mosolygó (Lázár mosolya különösen megejtő), kormányoldalnak. Hiszen az ünnepek előtt is lehet zabrálni, tán még többet, a nép most másfelé fordul, tán észre sem veszi. Tán későn kap észbe, tán a bejglit majszolja, míg az utolsó parlamenti etapban szavaz a kétharmad bőszen és sietve.

Nos, a mi 2014-es adventunk ilyen érdekesen felemás, legyen béke és szeretet, hit és remény és legyen (jusson??) kalács is tán asztal helyett, a Blaha Lujza térre.

Tovább »

Későn ébredőknek

Hát nem fogok, rámozdulni a tiltakozás hullámaira. Erről az internetadóról lenne szó ezúttal, és sajnálatos módon túl nagy elánnal nem tudok nekifutni a boncolgatásának. Persze morogtam rá, már szokásból is talán, meg egyébként is miért ne, pláne, hogy megint köpönyegforgatás volt ebben a dologban is.

Nem tudom, mennyire érdemes még unos-untalan felemlegetni, hogy akkor a Fidesz és most a Fidesz, mindenki tudja, hogy mint párt is, és a benne lévők is úgy kifordultak önmagukból, mint rén-fán lógó disznóból a bele. (Készülök a kolbászfesztiválra, nincs mese.)

Tehát, amit egykoron nagy elánnal hangoztatott, az szemrebbenés nélkül bevezetődik, oda és vissza, ezzel nem is érdemes foglalkozni. Ami inkább bosszantott a hírben, a nagy nekibuzdulások, és persze jó, hogy mémek sorozata jött át (benne a rengeteg információt hordozó, több százezres tétellel szereplő hím ivarsejttel), mégis: lefutott meccs ez már régen kérem, mégpedig onnantól egészen biztosan, amikor a szorgalmas törvénygyártó fiúk átfarigcsálták az Alkotmányt.  Emlékeim szerint kevésbé volt lihegés körülötte, hiába csapdosták komolyabb emberek az asztalt, hogy álljon meg ez a menet, végül lett az asztalból Alaptörvény asztala, minden valamirevaló önkormányzatnál, hiszen ez is törvénnyé lett.

Azóta pedig felsorolni is kár, hogy mi minden következett ebből, és mivé fajultak el itt törvényesen demokratikus intézmények, sőt demokratikusnak tűnő nézetek is. Az alapokon kezdték, tudták (jól kijárták a a marxista tantárgyakat, tudom, mert én is kijártam dicsérettel), a felépítmény már magától fog dőlni, hiszen attól, hogy belepiszkálnak rendszerekbe, azok még összefüggésben állnak, egészen a dőlésükig.

Miért gondolta volna bárki épeszű, hogy a média megregulázása, kisajátítása és cenzúrázása után nem fog következni az internetes világ? Ott van Kína és Korea példája, megmondódott időben, merrefelé fogunk menni, mert a példaképek, azok példaképek, bárki beledögölhet nyugodtan, ez ne vigye el már az álmát.

S akkor most kell jönni ilyen izékkel, hogy na menjünk már az utcákra, mert milyen dolog is ez az internetadó?  Valóban nem jutott eszébe a mostani felháborodottaknak, hogy ezelőtt már vagy 5 évvel, de lehet ez több is, régen el volt késve az egész cécó, mert a szavazócédulák bele lettek dobálva a nemzetiszalagos papundeklidobozokba?

Hát sajnálom, de nem megyek felháborodottan sem tüntetni, sem protestálni. Megtettem a dobozoknál, ugyan eredménye az nem lett, de legalább én tudtam, hogy mivé és meddig fajulhat el a 2/3 önkénye. Hát majd fizetem a többi lenyúlással ezt is. Mi volt ebben az új, nem is értem.

Megmondta már Dr. Bubó régen:  Jöhet a következő!!

Tovább »

A jó tanuló felel

Hát kérem, ez csak jóval később jutott az eszembe, messze kullogván az események mögött, mi több, tán szellemileg kissé le is maradva. Hiszen érthető, ha időnként már úgy gondolom, azt a nyelvet, amit itten ezek az izék (jó tanulók) használnak, azt a magaslatot innen alulról már alig is lehet bejárni. De mielőtt végképp belemerülnék, azért különösen észben tartom, hogy nálam a Steimann kizárólagosan jogvédett név, és nem csupán Karinthy okán.

Igazából ez a felelés-féle műfaj lassan kimegy a divatból, mert túl lassú, időigényes, nem felel meg a hatékony oktatás elveinek. Mi az, hogy 1 tanuló állja a sarat (vagy nem, mint tudjuk), és a többi kaszinózik, esetleg nagy valószínűséggel nem figyel.  Karinthy az egész felelési történetét, akár jó, akár rossz oldalról, ma meg sem írhatta volna. Nem azért, mert nincs iskola, kiszedték már a kapukat is (de tartunk oda erősen), hanem, mert maga az esemény totál érdektelenségbe, vagy baromi rendbontásba torkolna.

Milyen nagyszerű, hogy abban az időben nem felmérőkkel  bombázták a diákokat, hanem ékes anyanyelvüket kellett szimultán használniuk a gondolkodásukkal, és persze agytekervényeik beltartalmával, ha éppen aznapra adódott ilyen.

Nem ültem sem képernyőhöz szögezve, sem internet fogságában akkor, amikor a MI jó tanulónk próbálta bizonyítani felkészültségét az őt meghallgató tiszteletreméltó testület tagjai előtt. (Húgom az Agatha Christie rajongó, én nem, csupán annyiban kedveltem az idős hölgyet, hogy igazat adtam neki abban, miszerint a tevőleges mosogatás serkenti az agyi működést.)

Bizony el-elméláztam azon, hogy az uniós testület, vajon miként fogadja majd a mi jó tanulónkat, és hogyan fog kimászni a csávából... (Ebből is látszik, hogy nem a sima beszédű sarjért aggódtam én,  hiszen afelől nem volt kétségem szemernyi sem. Péter háromszori Jézus tagadása  csak sima ujjgyakorlat volt ehhez a produkcióhoz képest.)

Ami történt, az még a legnagyobb edénynél sem jutott eszembe, igazi csavaros gordiuszi csomót átvágó döntés volt.

Mert:1. ha elutasítja egy uniós állam jelöltjét, hát barátságtalan döntésnek tekintik, akár jogos, akár nem.

2. Ha befogadják Orbán kinyújtott mancsát, akkor úgy járnak, mint a Rejtő -féle figura, aki azzal tette magát hülyévé, hogy kígyót melengetett a kabátja alatt valóságosan is.

De ez olyan volt, mint amit Arany is elverselt a Fülemüle versben: "Jobb felől üt: neked fütyül, bal felől üt, neked fütyül. Elmehettek."
Azért ez ennél mégis több volt, a MI jó tanulónkat jól elküldték oda, ahová való, így aztán valóban lehet majd az egekig magasztalni, és remélhetően ez kellő lökést fog adni a stadionokkal telecsinált országunk vezetőjének ahhoz, hogy végre magát és dicsőséges osztályát, lövesse ki  a zűrbe, ha már Navracsics urat előreküldték hivatalos uniós papírral terepet rendezni.

Tovább »

Demagógia

Rémes, bár nem elítélendő talán, hogy még mindig hallgatom a Kossuth rádiót. Fene tudja, évtizedek óta ez szól reggelente, hát visz a nehézkedés továbbra is vele. Ez nem holmi önsanyargatás nálam, de képtelen vagyok befogadni a újdonat rádiók reggeli "hurrá-nevetünk, de vicces ez a reggel" műsorait. Annyira harsányak, hogy akkor inkább jöjjön a minden napi betevő.  A nyilvánvaló pozitív mérlegek, a sok új munkahely, a javuló gazdasági mutatók, a legyőzzük Európát, szóval a szokásos marhaságok. Amikről kilométerekre ordít, hogy nem mások, mint hazugságok, ámítások, a részletek elhallgatása, csúsztatások továbbá mindazok, amiket  a tömegek hallani szeretnének. Ezzel voltaképpen el is érkeztünk a majdnem pontos demagógia-fogalomhoz.

De akkor akár pontosíthatok is, ha már szóba került:

A demagógia a "nép" jelentéssel bíró görög "demos" szó és a "vezetés" jelentéssel bíró "agogos" szó összetételéből született, amely elsősorban az emberek indulataira, érzelmi beállítódására,  és többnyire előítéleteire kíván hatni. (Jelentése: hazug ígérgetés, népámítás, lázítás.)

Alapja mindig az emberekben szunnyadó elégedetlenség, hamis volta pedig éppen abban rejlik, hogy ezt -mármint az elégedetlenséget-, csak névlegesen elégíti ki, de valójában és teljes egészében soha sem. A demagógia ugyanis sohasem öleli fel (szándékosan, ezért az, ami), a teljes igazságot, csupán úgy állítja be magát, mint valami megváltó programot, amit (milyen ismerős!!), "reform" névre keresztel. Viszont a megvalósítása közben a nép számára bebizonyítja, hogy kezdeti formájában is rendellenes volt, vállalhatatlan, vagy legalábbis nélkülözte a reális alapokat.  Ebből fakad a demagógia irreális volta, irracionalizmusa, vagyis a meg nem valósíthatósága és értelmetlensége, mivelhogy az sosem törekedett a teljességre. A demagógiában hívő annak esik áldozatául, hogy saját vágyképének beteljesülését belevetíti a a jól hangzó ígéretekbe, miközben (és itt van igazából elásva az a bizonyos kutya!), immúnissá válik a részletek, a részigazságok, valamint az egyéb, vagy összes kontextus megkülönböztetésére, és rémisztő következményeinek  felismerésére.

Így a demagógiának mindig több kárvallottja van, mint nyertese. A NÉP érdekeit zászlajára tűző vezető elméletekből ma igazán bőséggel válogathatunk,  ám kifinomultan bújtatott és álcázott mivoltuk miatt még  kevésbé vagyunk rájuk szenzitívek. (Nahát, szóval érzékenyek, a fülünket is muszáj hangolni, úgy tűnik.) A demagógiától egyenes út vezet a csalódáshoz, a kiábrándultsághoz, a fizikai elszegényedéshez, a szellemi elsorvadáshoz és a lelki erők bénultságához. A demagógia holdkórosságából kivezető utakat megtalálni hosszú és nehéz folyamat, mivel tömegjelenségről van szó, közösségi erőként működik, csak közösségként élhető át az együttes ébredés.

Mindezek előrebocsátásával hallgatom tehát a Kossuth rádió napi híreit, reggelente, és főzés közben, és egyedül az vigasztal, hogy a műfajból immáron lassan tökéletes kiképzést kaptam. Szegény MR 1-et pedig még megvigasztalom azzal, hogy méltó társai vannak a vizuális médiumok, valamint a nyomtatott sajtó köreiből is,  azaz a napi betevő demagógia-adagunk  majd' minden forrásból biztosítva van.
 A "bőség kosarából" immáron mindenki bátran vehet....

Tovább »

Zárolások

Elgaloppírozták magukat,  ez előre látható volt. Pedig volt nagy melldöngetés és volt óriási hírverés, hogy csak ők és először, és hurrá! Megvan a 3% alatti hiánycél és nekik sikerült és bezzeg az elmúltnyócévben másoknak de mennyire, hogy nem.  Páran a létező és még működő médiumokon keresztül próbálkoztak azzal, hogy vigyázat, ez egyszeri lehetőség volt a 3000 milliárdos nyugdíjvagyon lenyúlásával, de ezeket az intéseket a köznép alig hallotta, a nagy fiúk bevált stratégiája pedig eddig is az volt, hogy nagy csinnadratta, mi ugyan tudjuk, hogy beszarás van, de mire odaérünk, majd kitalálunk valamit.

Most pedig ideértünk. Kevésbé van csinnadratta, csak az információs háló szabadságának köszönhetően lehet odakutakodni, hogy hol is tartunk a hiánycél teljesítésével.  Az egyenleg 110 milliárd forint zárolása, a legkülönfélébb helyekről, eltérő megszorításokkal. 

 Mondhatnám én is, hogy ami nagyban, az kicsiben is. Nálam is keletkeztek zárolások, nekem is tartani kell, na nem a hiánycélt, merthogy kinél is futhatnék én tartozásokba? Ám, a zárolásokat sem árt ésszel csinálni. (Azt, hogy nálam ez most miként megy, mellőzném, nem annyira érdekfeszítő.)

Ám, ha a linken megnézzük az állami területet, feketén-fehéren ott van, hogy a legnagyobb zárolást, több, mint 9 milliárd forintot az Emberi Erőforrások Minisztériuma szenvedi el. (Csessze meg magát az az okostojás, aki ezt a kitekeredett, és lealázó elnevezést kitalálta!!)

Magyarul, az oktatástól, az egészségügytől, esetleg a kultúrától veszik el az amúgy is éppen hogy működőképesen tartó pénzeket. Bejelentkeztem még a múlt hónapban egy szimpla csontritkulásos vizsgálatra, októberre kaptam időpontot. Még jó (morbid!), hogy nem vagyok egy súlyosabb rákos beteg, mert akkor ezzel már nem is kellene törődni. Az utazási bérletemet muszáj volt leadnom időre, aztán lassan vehetem újra a következőt, egy nyár nem volt elég, hogy a KLIK kifizesse. Apró dolgok, de jelzésértékűek. 

Hát nem szívesen mondom, de kíváncsi leszek, ha ebből is elvesznek, vajon milyen körülmények között fogunk dolgozni a következő tanévtől.

 A következő kép nem a mostani állapotokat mutatja, hanem még a megelőzőeket, amikor a túlzott deficit eljárásból akartunk kikerülni. De egykutya, az oktatás mindig a rövidebbet húzza. ( Lassan, de biztosan válunk Európa analfabétáivá?)

Kormányunk szerint elegendő az annyi, amennyi. Lehet majd bőven széklábakat faragni. Ja, mégsem. Inkább stadionokat építeni!!

Tovább »

Bejegyzés érvényessége

Éppen most beszélt  a DK elnöke arról a képviselői esküről, amelynek szövegén ők változtattak, az ellentmondás feloldására, és amit továbbra is érvényesnek tart. Hát biztosan nem én súgtam meg neki, de úgy tűnik, észrevették a csapdát.

Tovább »

Mikola 20 éves álma??

Kép: mandiner.hu

TGM nem mondott hülyeséget, csupán a feltétele nem volt meg, azaz az egység. Esélye sem volt annak, hogy bojkottálni lehessen a választást, pedig mindenki tudta, hogy lejt a pálya, hogy az ellenfél kapuja kifelé fordított, hogy a külső labdaszedők mindig a narancssárga csapatnak dobják be a labdákat, és végül, de nem utolsósorban a stadion is az övék. Újabb 4 évre, és mindegy a 2/3 megléte, vagy nem az első 4 évben már rögzítették az összes játékszabályt.

Mondjam azt, hogy várható volt? Vagy, hogy mégis szavaztunk, mert rossz lélekkel nem lehet ülni, még tort sem?

A felületesség, a talmiság elvitte most a kupát, (marad a WC kefe és gyarapodni is fog), én pedig elkezdem összerakni a fizetésemet, mert ha újra elmegy 200 ezer fiatalunk, aki becsomagolva várt,  hát mi itt maradók nem sok jóra számíthatunk.

A baloldal balfék volt, ezt nem lehet tagadni, ami az összeborulásuk kezdetén, közepén való hezitálásukat és civódásukat illeti. A Gyurcsány-ellenesség máig élő, tán a gyerekeket is vele riogatják, ha nem eszik meg a spenótot délidőben. (Bajnai pedig hozzátapadt, nem önálló státuszú, egy hajóban eveztek anno.)
A néplélek elemzését okosabbakra hagyom, hogy vajon miért is lájkolták annyian újra ezt a csapatot. Szívükből szólt talán, hogy a "rászorultabbaknak" adhatták "némi biztatásra" félretett magánynyugdíjukat?  (Csak mert az adósságcsökkenés nagyítóval sem látszik.)  Lelkesedéssel tölti el őket, hogy gyermekeik jövője is biztosítva lesz immár az adósságok vég nélküli nyögésével? Tetszik az uszítás, a mindent és mindenkit lesöprő állandó harc és támadás?
Hát nem is tudom, ha így van, nosza nyilakat elő, és kezdhetjük immár komolyabban Európát lődözni vele, most már Putyin is segíteni fog.

Legalább egyre azért mégis felhívnám a figyelmet: mivel az országnak immáron nincsen olyan zsebe, ahová még némi tartalék után nyúlkálni lehetne, a ti, a mi zsebünk fog következni, erről senkinek szemernyi kétsége ne legyen.

Tovább »

A csillagos eget is

Közeledvén a kitűzött választási naphoz,  széleskörűen kezdett érdekelni, hogy mégis miféle nevezetességei vannak, milyen eseményekhez köthető, mint tudjuk a csillagok járása már abszolút kedvező, de még a bolygók állásáról ezidáig  nem  hallottunk egy míves körmondatot sem.

Belekukkantván a legegyszerűbben fellelhetőre, a helyzet (jelentem!) lehangoló, de erősen. Az események nagy többsége teljesen a negatív tartományban értelmezhető, s ezen alig dob valamit egy kis Pioneer szonda útnak indítása. Talán az Isaszegi csata még kedves lehet, sőt nem kizárt, erre hajazva lett megtámadva Fideszék által ez a dátum, de ennél több pozitívum szinte nincs is.

Nos, ettől még nem indultam volna a folyónak nyilván, sőt orrlógatásba sem estem, csak megpróbáltam magam számára is vázolni, mivel is akarja regnáló bolsevik torunk még kellemesebbé tenni ezt az alig másfél hetet. Naponta szúrt szemet és mászott fülbe a sok üzem és gyár és kórház avatása, átadása, kedvencem a Pampers, mit tagadjam, csak még nem döntődött el, mi fogunk belecsinálni, vagy ez a böszme hortysta nagymagyar yuppie társaság.

Másrészt mégis hiányérzetem volt, úgy éreztem magam, mint apró gyerkőc, azon a karácsonyon, amikor hát volt ajándék persze, illendően mutattam az örömöt, de az igazi nagy ágyú mégsem akart előkerülni. (Felkötötték szüleim a fára, ott nem kerestem.)

Hiába nyomatják ezerrel, a rezsicsökkentés kifulladt, az orosz atom óccsó árammal kezdetnek is sikamlósan indult, és csak nem akart előcsillanni valami igazán nagyszerű kincs, ami szólna még egy nagyot a sokadik stadion szerény zaját elnyomva, nem beszélve a kormányváltók monoton, mégis idegesítő zsolozsmáiról.

A mai napon végre örülhetünk és éltetjük a kormányt és a naccerű vezetőnket, aki 15 millió euróért megvásároltatta a Seuso-kincset, tehát visszakerült mihozzánk a "családi ezüst", még ha nem is Polgárdiba természetesen.  Nagy teher lehetett ez, hiszen a sárospataki könyvek hazahozatala bizony Gyurcsány kormányához köthető,  valamivel ezt a passzt is le kellett ütni végre.

Meg is indult íziben a sápogás, hogy már megint mire van pénzünk és mire nincsen, ezt én alapból nem is értem, mert eddig abban a hitben éltem, hogy semmire sincsen pénzünk, de aztán lám, lett erre is. 

Régóta mondom már, hogy nem kell annyit siránkozni, ami igaz a polgárra (zemberekre), az pláne igaz nagyban is, hogy mindenkinek arra van pénze, amire akarja, és arra nincsen, amire nem akarja, oszt jónapot!

PS. Nem kell ezt részemről fanyalgásnak venni, mi több őszintén örülök annak,  hogy gyarapodtunk, nem utolsósorban a Manyup tagjainak a nevében is. Végül, de nem utolsósorban: éljen a világbéke!! 

Tovább »

Szirénhangok berekedőben

Megáll az ember szájában a falat, pedig micsoda jóféle házi kolbász, házi tej és házi tojás, szóval rendes hely ez a falu, már akinek ez (is) jelenti a magas kultúrát, amely nem biztos, hogy sokkal rosszabb, holmi jóval emelkedettebb városkörnyéki műfajoknál.  Sajnos rémes munkahelyem van, nem lehet rádiót hallgatni, Tv-t nézni, olvasni, internetezni, szóval az információk zömét a reggeli időszakban veszem magamhoz (kerül, amibe kerül), aztán estére még lehet rajta kicsit helyesbíteni. A  mai reggelen nem sok újdonságra akadtam, még az ágyban (!!) kávézgatásom alatt kifejtettem, hogy valóban jó felé megy az a világ itthon, ahol Vass Albert és Nyírő József megfésülését azzal opponálják, hogy de mégis miért és hogyan, és akkor nem lesz legközelebb Petőfi és Arany sem? 

S erre vajon hányan kapják fel a fejüket (magyar és történelem tanárok kizárva!!), hogy miféle szokásos egybemosása ez  megint, össze nem vethető álláspontoknak, műfajoknak, embereknek, akár előre, akár visszamenőlegesen? Valóban el fogunk érni az iskolázottság és a kultúra hiányának ezzel a hozadékával, hogy nem lesznek emberek vájt fülűek a hírek ordenáréságára, csak a bulvárra? (Majdnem kilöttyent a kávém, pedig egyszer már nagy ívben leröpült, végigöntve a falat is.)

De a reggel az önkínzó, muszáj végighallgatni akár éhhomra is a (volt) Kossuth rádió agymosott riportereinek egyre modorosabbá váló magyartalan hanglejtéseit,  formai és tartalmi rémségeivel egyetemben. (Az étvágyamat azért még így sem képesek tönkretenni.) 

A menü ma hústalan volt, vajas-lekváros (házi barack) zsömle és friss tej, s mellé bekúszott  még a szokásos, úgy tűnik megunhatatlan  Fidesz-stratégia, ami megint ütős lesz, úgy sejtem. Többen elismertük már, és kalapot is emeltünk azelőtt az agymunka előtt, ami úgy tűnik a többi párt számára megtanulhatatlan, egyszerűen talán azért, mert ehhez nem eléggé dögletesen romlott az észjárásuk. A csapásirány mindig az olyan ígéret, ami érthető, emészthető, felfogható, zsebre átszámolható, igaz, nem mindig igaz, de ezzel kevésbé kell törődni, a nép már nem képes (??) precízen átszámolni, utánanézni. S ha nem nagyon jönne be, akkor adnak egy kis segítséget (mink errefelé csak zsarolásnak híjjuk), aztán az okosabbja és bátrabbja nem dől be és jól jár, a megfélemlített többség pénzét meg bekasszírozzák. A rezsirizsa mellé ma reggel (már a tízóraik csomagolása táján), megérkezett a legújabb bedobott bomba, még nagyon fel sem kapták a fejüket nálam nevesebbek, talán estére már lesz visszhangja.

A devizahiteles örökzöldekről szól, hogyaszongya, a kormánynál van a szerva, és amennyiben őket esmét megválasszák, hát gondoskodni fog a törvények, vagy rendeletek újbóli átvariálásával olyan szempontból, hogy a teherviselések egyenlően oszoljanak végre a bankok és a (lakás célú) devizahitelek között. A hírt első hallásra át is engedtem a szűrőn, a devizahitelesek mindenki hátán kijönnek már,  s noha nekem is van egy kisebb összegem, nem búvárkodtam még a hírek között sem, a szövevény lassan úgyis átláthatatlan. Eltelt vagy fél perc, mire lecsaptam a szeletelt tojást (kenősre szétment), és az ártatlanul elhangzott hírmondatban felfedezni véltem a "Ha-Akkor" szókapcsolatot.  Gyanítom, ezt az újabb adujukat többször, többféle variációban egyre jobban kihangsúlyozva kell majd kijátszani, hiszen a több százezres devizahiteles tömeg szavazati ereje szintén csábító számukra, azaz muszáj a fülükbe ordítani még egyszer, ha már viccet csináltak abból a nagyszerű szlogenből, hogy nem hagyjuk őket az árok szélén.

Odáig jutottam, hogy most akkor valamit a Kormányváltóknak is kell ezzel kapcsolatban ígérni, de mivel is lehetne überelni ezt az állandó és igen bőséges Fidesz-narrációt?

Ha viccesebb lenne a politika (tudjuk nem az, mert ahhoz, hogy valami annyira nagyvonalú legyen, hogy képes legyen ilyen magaslatokra emelkedni, Árpi bácsi méltósága és esze kellene, Kuncze humorával és nagyvonalúságával körítve), akkor azt javasolnám, járjunk el velük úgy, mint ahogyan Odüsszeusz sem tudott. Szerintem  neki sem az árbochoz kötözés megalázó ötletét kellett volna alkalmaznia, hanem venni a kezébe egy nemesen megalkotott lyrát (lüra, lant), és mindent amit a szirének énekeltek, értő (!!) kíséret mellett pár oktávval lejjebb, feljebb, vagy átmodulálva visszaénekelni nekik. Aztán, mivel a hülye dalt a szirének találták ki, már csak végig kellett volna nézni, hogyan is rekednek bele az állandó kijavítási kísérleteikbe.

Ezek után már a morzsákat is lesöpörtem, kutya-macska evett, neki a napnak, jöhet a következő reggel majd holnap.

Tovább »

Tényszerűen van a helyzet

Kép: varanusblog

Azt mondja Varga Mihály a rádióban, hogy ő nyugodtan alszik. A kormánybarát riporter sem tudja rábírni, hogy szokásos szenvtelenségén túl, bármilyen érzelmet csiholjon ki belőle, a mostani paksi bővítésekről kérdezvén. No nem tesz fel azért nehéz kérdéseket, attól nem kell tartani. De amikor Varga elzengte az ország 1. számú rádiójában azt a verziót, hogy miután már Paks bővítése 2009-ben napirenden volt, ez a mostani megállapodás végtére is egy 5 éves előkészítő időszak végére tett pontot akkor..... hát.....

őszintén szólva, még a szám is megnyaltam örömömben.   Mostanában már úgyis egyre gyakrabban lehet hallani ilyen szépen kimunkált  konkrét, igazi, echte Fidesznyik-nyivákolást, a tények és történetek abszolút elferdítésével. Ebben igazán bravúrosak, ember legyen a talpán, aki naponta követni tudja a mondatok mondatait és fordítani magyarról-magyarra.

Tehát: az ominózus kérdés egyébként az volt, hogy mégis mikor is leszen ebből energia, és mikor lehet megtenni az első kapavágást a minapi nagy orosz-magyar összeborulásból, orbáni-putyini értelemben véve.

Bizony, lesz ebből egy olyan dátum, most a magam megnyugtatása miatt ezt nem nevezem meg, szóval hogy megérjük-e, majd elválik.

Azért a pofátlanság csimborasszója az, amikor az elmúlt kormány szándékát megtorpedózó Fidesz, ráhúzza arra az időszakra a jelenlegi tervszerűtlen sunyi üzletét, és kinevezi ezt 5 éves előkészítő időszaknak.

Az, hogy akkor Paks bővítését, vagy legalábbis a szándékát a parlament elé vitték Bajnaiék, aztán nem lett belőle semmi, mert nem szavazták meg, eléggé érdekes üzletkapcsolása az előkészítő időszak fogalmának.

A bónusz pedig a nagy álmélkodás és a még nagyobb felháborodás, hogy ugyan már, mire fel ez a nagy felhajtás a baloldal részéről, amikor Paksot márt ők is bővíteni akarták. Most meg nem tetszik nekik. Hogyan is lehet hinni ilyen össze-vissza hazudozó, megbízhatatlan bandának??!

Hát ez itt a szokásos baj, hogy a baloldal állandó védekezésbe kényszerül, mert nemtelen támadásokat kevésbé szokott produkálni. De aki beszorul a sarokba, azt nem szokták még a bírók sem kihozni győztesnek az ökölvívó meccseken, már, ha előbb nem ütik ki az illető pancsert, jogosan.. S ebből a szempontból tartom Havas Henrik megfogalmazását hülyeségnek, amikor Rétvári Bencével beszélgetvén elfogadta, hogy itt minden annyira betűre törvényes, hogy ez a demokráciák példája lehetne Európa-szerte.  Annyit mondani erre, hogy de hát mégis azért hiába törvényes, ha "ízléstelen?"  Hol beszélünk törvényességről, amikor a 2/3 úgy gyártja, ezeket a törvénynek nevezett izéket, hogy azok elsősorban a gyártóik és klientúrájuk érdekei számára muzsikáljanak édesen és zsebbemászóan? Másrészt, aki úgy tűnik, egyedül képes lenne kevésbé ízléses lenni, és nem finomkodik (okkal feltételezhető, hogy azért, mert tán ismeri az ellenfelet), csak behúz időnként egy bal horgot, azt leszóljuk, hogy de ha már az Összefogásban leledzik, akkor Mesterházy, vagy Bajnai miért nem súgja meg neki (ti. Gyurcsánynak), hogy vegyen vissza a vehemenciájából, mert árnyékot vethet a finom modorú balekokra?!!

Hát ez még cirkuszi előadásnak is rossz lenne, (bocsánat, most az összes nemes igazi művésztől), és talán sosem is lenne vége, mert mint a régmúltban a nagyszerű zenebohóc Ötvös, mindig előhúzna valamelyik csinovnyik egy újabb és újabb pazar benyögést, amivel ezerfelé zavarhatják el, és meg, a jelenlegi ellenzéket, és annak  még alig formálódó pártolói tagságát: 

"Van másiiik!!

Tovább »

Rovancs év elejére

Gyanítok némi összefüggést a sietség, az életünk vezetésének tempója és az idő múlása között.  Elsőre igen szépen hangzó, bölcsnek tűnő megállapítás, noha gyökere a mai lencseleves csipetkéi és babérlevelei között rejtőzik. Nem siettem el, noha eddig is merő kétely voltam abban a tekintetben, hogy a hiedelem szerinti összefüggés  a lencse és az általa biztosított  szaporaság (legalábbis pénzügyileg ugye) összetartozik-e egyáltalán. De legalább úgy tettem eddig, mint aki ennek eleget is tett.

Ma, immáron az év 4. napján csak eszembe jutott, hogy bölcsen bespájzoltam a lencsét, tehát van, ezért leves is lehet éppen belőle. (A hús a sütőben sül.)

Ez a békességesnek tűnő lassúság azért nem csak a lencse okán fedezhető fel, hanem a karácsonyt megelőző és a közbeni összes tevékenységemre. Nem sorolom azért, hogy miket csúsztattam egyik napról a másikra, vagy emiatt éppen nem is csúszott, egyszerűen elillant. Mégsem bánt egy picikét sem, hiszen a fontosságuk nem bír annyi jelentőséggel, mint amikor zsivajtól volt hangos a ház és igencsak igyekeztem  megfelelni minden elvárásnak.

Azt hiszem, az, hogy ketten vagyunk nem csak sápítozásra való,  jó sok békesség is tartozik hozzá. Ami elsőként is jól jön, ha fáradtabbak vagyunk, másodszorra  az életvitelünk lecsengésében is kellemes, hasznos. Félreértések elkerülése végett, nem csengetek én előre magamnak, inkább csak örvendezek, hogy olyasmiket is megengedhetek, amiket régebben bizony nem, sőt nagyon nem.

Tehát vasalgattam délelőtt és mivel a televízió nézhetetlenné vált, olyan adókat kerestem, ahol reklámokkal kevésbé mossák az agyamat. Így kerültem az ATV-re az Egyenes beszéd  valamilyen év végi zanzájába. 

Egy időben kedveltem én az Olgát, bár nem voltam fan és nem is néztem napi rendszerességgel a műsorát.  Ha hallottam valami szenzációsba menő esetet, inkább visszakerestem az interneten. Később módi lett vele kapcsolatban fanyalogni, és különféle kritikákat megfogalmazni a frizurájától kezdve a stílusáig, amikkel részben talán egyet is értettem.

A mai napon  azonban (mint Micimackónak általában),  késve ugyan, mégis leesett az a bizonyos érme. S ezt olyan kinyilatkoztatások után tette velem, ha nem a saját fülemmel hallom a riportalanyok szájából, vagy elhittem volna, vagy nem. S innen kezdtem gondolni arra, hogy itt ül ez a szerkesztő-riporter, teszi a dolgát és jól. Eközben naponta kell ilyesmikkel megbirkóznia, hogy etetik, szemébe hazudnak, hogy sokszor fumigálják, piszkálják és legfeljebb egyet tehet, köszöni az interjút és bevégzi idő előtt.

nem szorul persze az én védelmemre hangyányit sem, de pár aranyköpést azért idecitálok, ha már szóba hoztam:

Emlékszünk rá, végül visszakozott, de hogy mennyi badarságot hordott össze-vissza a pedagógusok erkölcseiről és az erkölcstan tanításáról, hát mesébe illő volt. Most hagynám a lyukas órákon szexfilmet nézést és a gyermektelenséget, mint akadályt. De micsoda tudatlanságról árulkodott az a mondat, hogy a pedagógusok ne szedjenek pénzt szeptemberben a szülőktől.

Én is szedtem bizony, színházbérletre, kirándulásra, fényképekre, ki tudja mire. De nem magamnak és még csak nem is az iskolának. Persze megtehetném, hogy nem szedek semmit, de akkor nincsen színház, kirándulás, úszásoktatás, semmi. Mert ezt a szülők nem teszik meg helyettem.

Tóth Ferenc maga volt a megtestesült és élő felkiáltójel. Nem foglalkozom vele, nem érdemel annyit, Olga is lekeverte végül, lehetetlen volt vele mit kezdeni. A leggyöngyebb tőle: 

Az osztrákok pedig ne jöjjenek ide katasztrófaturizmusra.

Hát nem semmi mondat a határon átjövő hótolókra ezt ráhúzni. Azt hiszem, itt én is beadtam volna a kulcsot.

Végül jöjjön a bankvezér, a fociklubos  és maga az ördög vagy mi, legalábbis Lázár eléggé sok mindennel elkápráztatta, amiért már beadatott a feljelentés is. 

Meglepően üdítő volt hallgatni, roppant óvatos volt, amiről nem volt konkrét is bizonyítható tudása, arról nem nyilatkozott. Igazi úriembernek látszott, de csupán addig a pontig, amikor egy kérdésre, mely a kapcsolatát firtatta a kormánnyal, és a kormányhoz közelálló barátokkal, azt nem mondta:

Én nem tudom, ki az ellenség és ki a barát.  

Furcsa volt, mert szerintem ő centire ismeri ezt, de még benyeltem, nem vészes mondás. Később már nem tartottam vele, amikor kijelentette, hogy Pintér Sándor, a volt belügyér és a mostani is, az bizony igazi úriember. Itt azért felszisszentem erősen, végül valahogy nullszaldósra kijött a vele való interjú, amit azzal zárt:

A magyar politika egy komoly versenyhátránya az országnak.

S mivel minden jó, ha vége jó, a műsornak is vége lett, mielőtt én vágtam volna kupán valamennyi nyilatkozót Kálmán Olga helyett.

Tovább »

Folyamatosan rosszabbodik...

Már nem bánom egyébként, mert előreláthatóan összegződni fog az a sok-sok szerencsétlen és balga, hozzá nem értés, amikkel ezt a kis országot tönkretették. A demokrácia kimúlt a gránitszilárdságú 4. alkotmánymódosítással.  Ennyire eszementek, hogyan lehet komolyan venni bármit is, ami még a kormánynak sem jó, pedig maga alkotta?  Hogyan lehet komolyan venni azt a köztársasági elnököt, aki mindenhez bokacsattanással gazsulál? Na persze, hogy aláírja, ezáltal légiesen el is száll minden, ami (bár kevés volt),  eddig övezte, vagy inkább reményt keltett. Mondogatják, most emelkedett smittpáli magaslatra.

Sok hibát fogunk még látni, de már nem a Fidesz malmára hajtja a vizet. 

Fog itt nyílni tér, még nem látszik, pedig sok kis gittegylet próbálkozik az összeborulással, még inkább a külön utazással.  Nem vagyok biztos abban, hogy jósolható, elemezhető történésekre számíthatunk. Még pár ilyen havas március 15. és nagy tervezgetésekre nem is lesz szükség.

A legszebb a spontaneitás, főként, ha sokakban és egyszerre ötlik fel. Valami ilyesmire szeretnék ébredni bő egy év múltán.

Tovább »

Én aztán nem értékelek

Nem sok újat lehet kitalálni. Ezzel így mondandóm lényegével le is zárhatnám a bejegyzést. Mégis, ha cifráznám kicsit, akkor azt mondanám, hogy a kreativitás nem jön csípőből, pláne nem olyan párt köpönyegéből, ahol ez szinte tiltva vagyon.

Ami viszont jöhet, az mindenféle ódon és poros és régen lejárt idióma. Mondom ezt abból az apropóból, hogy tegnapelőtt, azaz péntek délután, elhagyni készülvén az iskolát, elébem állt egy "technikai" és megkérdezte, ugyan van-e az osztályomban címer a falon.

Persze mondhatnám, hogy ugyan, mi jelentősége van ennek az egyszerű kérdésnek. Ám belátom, fontosabb a címer, mint az internetünk, mert az ugyanis már elszállt, 2 havi számlaelmaradás miatt.

Azért az évértékelőket igyekszem sorra hallgatni. Gyurcsányén időnként jót mulattam, a szó igazi értelmében.
Orbánt nagy sóhajtásokkal nekiülvén sikerült végigülnöm, hát tiszta pocsékság volt az egész. Csupán egy üres pojáca, aki nem engedheti meg magának a luxust némi fikarcnyi öniróniára sem.

Sajnálatosan hiányoltam a beszédből mindazt, ami a 2012-es évben történt, pl: a pávatáncot az IMF-el, a  hervasztó mennyiségű és  kétes eredményű  külföldi utat,  az új munkahelyek teremtését kizárólag közmunkásoknak,   némi utalást a baltás gyilkos kiadatása körüli bonyodalmakra, a diáktüntetések elsikálásának módjait, a választási regisztráció befuccsolását, a devizahitelesek ócsai lakóparkjának luxusárait (és kudarcát), az oktatási ágazat államosításának sikertörténeteit, a bírák nyugdíjkorhatárának  jogtalanságát és visszaállítását,  azt hiszem, az oldal nem is lenne elég a felsorolásnak.
Még jó, hogy a hallgatóközönsége sem tud ezekről, így nem volt semmilyen hiányérzetük, taps és ováció. Ami biztos: Orbán átszellemült képű és elegáns hallgatósága már régen nem abban az országban él, mint én.
Csupán az a kérdés, melyikünké fog összedőlni, és mikor? Tippem azért van, majd később megosztom.

Addig is, nézzük Szörényiék dalát kicsit tudatosabban dúdolva, mint eddig:

1. Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

2. Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, értsd végre meg!
Láss, láss a szép szavakon át!
Igen, láss át a csábító mosolyokon!

3. Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
Sose feledd, sose feledd, sose feledd, sose feledd!

A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a
reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.

Értsd végre meg:
1.
most. Soha el ne feledd: ne csak nézz, láss, láss!

Mantrázniuk kellene ezt sürgősen, naponta többször is. Szar egy ébredés lesz.

Tovább »

Ügy lezárva

Mintegy varázsszóként hajtogatják politikusaink a mantrát minden olyan esetben, amikor némi kellemetlenség adódik, hajszál a levesben, szálka a köröm alatt, folt a nyakkendőn. Hirten 3 eset is eszembe jut, amikor ezekkel a kifejezésekkel vették (volna) élét, jogosultságát további vitáknak. A Schmidt dolgozattal kapcsolatban Orbán eléggé hamar lezártnak tekintette, aztán mégsem záródott, mint félrecsavart kupak alól, további szivárgás mosta el az elnököt.

A Semjén dolgozat egy halovány utánzat, szinte érdektelen, legyintünk rá, egyszer már a szociknál is előkaparhatnának egy lezárt szakdolgozati ügyet. Bár azon elgondolkodtam, hogy lehet egy szakdolgozatnak 2 variánsa, valahogy mélyen nem értem, létezett volna lehetőség arra, hogy ha A bukik, legyen egy módosított B dolgozat?  Emlékeim szerint ilyen, mint lehetőség, említésre sem került. (Vagy hijányoztam, aluttam, esetleg moziba mentem??)

A fentiek kisded játszadozásnak tűnnek a legújabb "lezárt ügy"--höz képest. A jobbikos képviselő nevét nem említem, még utóbb megjegyezzük, amitől óvakodnék.   A zsidózás újszerű ötlete, hogy saját padsoraikból űzzék a gonoszt, de pontosan tudván ki a beférkőzött,  olyan háborodott gondolkodásra vall, amit nem vagyok képes megfelelő jelzőkkel illetni.

De nem mond le, sőt bocsánatot kér, mert nem úgy gondolta, hanem kicsit máshogy. Imádom a bocsánatkéréseket, ja, és ő is lezártnak tekinti az ügyet.

Hát, ami elhangzott, az elhangzott, ország-világ előtt, rögzítette kamera, rágódik rajta a média. S ez baj.  Ugyanis van nekünk valami törvényünk, ami a kirekesztés, a szándékolt gyűlöletkeltés ellen szólna. Nem azt mondom, hogy bilincsben, de házelnökként azonnal kivezettettem volna, aztán protestáljon, ahol akar.

Nem a házelnök, vagy alelnök feladata sárga csillagot tűzni a zakójára, és ne jelképeskedjünk kérem akkor, amikor a nemzeti szocializmus már régen nem a kertek alatt oson. Nincs mese, a helyszínen, a T. Házban kell agyonverni, ordas eszméivel együtt. Én addig nem tekintem lezártnak az "ügyet", amíg ez meg nem történik.

Tovább »

Mostanában....

Részben nem történik semmi, másrészt kevés a hajlandóságom megírni. De mit is lehetne? Lassan érdektelenné válik azt hiszem ez az oldal, főként nekem, bocs.

Azért ide is kinyomom, hogy a felcsúti néró igazán megszolgálja most és mindörökké az összes barna lét, ami a nyakába csurgott és a mienkébe is.  Elhatárolom magam mindenféle orbanizmustól, és az összes tettétől most és a továbbiakban is.

Azért a képét kirakom, hiszen annyiszor győzködtem azon, hogy miféle jellegzetes tempói vannak, hát legyen látható a külsején kiütköző etnikai deviancia is.

Ez a kép csak azt mutatja be, hogy hogyan photospolják a képeit neki tetszőre, és valójában milyen a jelenlegi állapot.

Persze a fenét sem érdekelné ez, engem sem, ha a belbecs közelítene az elvárthoz.

Most mit szólnak a Fidesz-fanok? elhiszik, hogy azzal, hogy kiadunk egy kommünikét, hogy a nemzetközi szabályoknak megfelelően jártunk el, és lezártnak tekintjük, akkor minden ok?

Nem rossz stratégia (bár nem működik és alapból aljas), ha valami kényelmetlenné válik, nem megoldjuk, hanem lezártnak tekintjük. Szinte megszabadulunk tőle, mint pápista atyafiak a gyónás után. 

Nem rossz, nem rossz, mindössze silány és szánalmas.

Azt hiszem, ennél  több bizonyítványra már nem vagyok kíváncsi tőle, számosat kiállított magáról eddig is. A tendencia már a fülemben van, úgyszólván tudom a ritmust előre, szinte bármire.

Ma még azért megnézem az országos évnyitót, Pécsről megy majd egyenesben. Rózsikát nem hagyom ki, elvégre  igen fontos dolgokat művelhet. A napokban végigszántottam minden felületet, ahol az oktatással kapcsolatos munkákat keresheti az ember így tanévkezdés idején. A legtöbb anyag 2010-es, és kevés 2011-es is van. Szóval az utolsó negyedévben vagyunk, több dolog elhangzott, bevezetődött, vita volt róla doszt és amint a konkrétumokat keresem, a nagy semmit találom.

Eh...!! Életművészek!

Tovább »