Pápai kiránduláson

Még az lesz, hogy tányérmánia, pedig nem is. Csak van, amit meglátok és addig tapogatom, amíg nem tudom letenni. Így lett ez a 4 évszakot ábrázoló míves óntányérokkal is. (SKS zinn márka, Made in Germany természetesen.)

Az ősz a kedvencem, nem vitás, de a többi is szép munka. (Kemény alkuba került!!) Gyönyörű idő volt, szépen színesedik a Bakony is. Egyébként reggel 7-ig még a világon nem készültünk sehová, lévén tele vagyunk munkával. Aztán J. felvetette (én nem mertem volna), és könnyű volt kapni az alkalmon, hiszen talán április tájékán voltunk utoljára.  De csalódtam egyébként, mert lassan átmegy a lomi "rongyosba". Alig lehetett valamit is látni, mindenütt a rengeteg kiszuperált ruha és cipő. Pedig szeretem, ha meg tud fájdulni a szívem valamiért. Ezeket a tányérokat egészen véletlenül egy ócska dobozban elbújva pillantottam meg.

Én biztosan parádéztam volna velük jobban, de majd egyszer a barátnémmal megpökjük a kezünket, legalábbis azt mondtuk, még jó régen....

Tovább »

Naplopopóó

Lassan egy hónapja tart a gyakorlatban is a szép új világ. Azóta, mint Szent György(né), vagdosok és küzdöm vitézül (napi 2 fél Frontin), hogyan is lehetne áááá, nem győzni, mindössze életben maradni.
Azért a 4. próbálkozásra a munkaidő-elszámolásomban már csak 2 hiba leend:

2 heti táblázat, csomó melóm nincsen benne, ami iskolai volt

Először is, a c az korrepetálást jelent és nem írtam hozzá, hogy c:2. b , azaz, pontosan hol korrepetálok. A mit ugyan senkit nem érdekel, ennyi nyektetés után lassan engemet sem. Nos a további hiba, hogy a b jelet, ami a tömegsport szakkörömet jelzi, nem jó oszlopba írtam, nem a  fennmaradó 32 órához tartozik, hanem a 26-ig kötelezőbe.  A 14. számok értekezleteket jelölnek, de ha 2-kor kezdünk, akkor is csak 15-től lehet jelölni, és ha ezek miatt több lenne 32 óránál az elvégzett munkám, azt már nem szabad beírnom. Ezen a héten tehát sem nem javítottam (2-es kód) mindössze kétszer, és készülni sem készületem, csupán 1 órát (1-es kód), ami arra sem elegendő, hogy 5 napon keresztül az óráimhoz előpakoljam a holmimat.

Azért, a pedagógusok nem teljesen agyamentek, némi hantáért senki nem fog a szomszédba zarándokolni.

Ez utóbbi mondat azt jelenti pontosan, hogy nem tudjuk beírni a 32 órába a munkaidőnket, és nyilván heti 8 órával megtoldva a 40 óra sem elegendő. Hát éljenek, azok, akiknek szúrta a szemét a pedagógustársadalom lebzselése.

Tovább »

Tokaj hegyalján

Egyszer csak ránk talált ez a vonatozás. Tökéletesen véletlenül, mi több nem túl szerencsésen elsőre, ahol már az utazással gondok voltak. Most Tokaj volt a célpont és nagyon sajnálom, hogy Sárospatakkal párhuzamosan. Mint mondják ezek az utak vissza-visszatérőek.

Nagyon szép őszi időnk volt a Kopasz-hegy és a Tisza-part között, noha bort  egy csöppet sem ittunk.

Készítettem egy jó csomó fotót is a helyi nézni valókról. 

Elsőként Rákóczi és egy míves étkező között eléggé el nem ítélhetően a választásom igen egyértelműnek látszott elsőre is. Gyönyörű gyümölcsfából, intarziás, velencei ólomüveggel.... szóval azért hagytam el bánatosan végül, mert nem is tudnék méltó környezetet biztosítani neki. (majd, ha egyszer kúriám lesz...)

Az ismeretlen borivó a Bonchidai csárda falába véglegesítve. (Kár, hogy nem fértünk mellé, több pályázó lett volna rá,  mint Veronában a Júlia szobornak.)

Dionüszosz és a bor, együtt egy szökőkúttal, bár szentségtörő módon, víz folydogált a mulatozó szobor alatt.

Középkori szerzetes egy mai számítógép billentyűzetével?

Nagyon szépen felújított zsinagóga épületét rongálja az eléje telepített villanyoszlop. Nem hiszem, hogy ne lehetne megoldani.

Akkor legyen, íme a pincék közül néhány. Nem igaziak a szememben így  az állomással szemben, kinézetük is a turistákhoz igazodik. Sem a  szőlővel való munka, sem a heggyel való meghittség nem jutott eszembe róluk. A mű-élményhez nem volt kedvem, ennél már a régi Taszár-hegyi sétánkon is jobb volt betérni és bódultan távozni.

Azért bort, természetesen hoztunk, és másnap igen jól esett kissé lehűtve kényelmesen kóstolgatni.

Tovább »