Mozis program

Na, erre a filmre biztosan nem ugrottam volna fel azon nyomban, hogy irány, dejsze rögvest. Olyan közönyösen siklottam át a műsoron, hogy akár ásíthattam volna, hogy nincsen semmi említésre érdemes film, ami majdnem igaz is lett, mert egész nyáron nem is mentünk moziba.

Kivétel Andor volt, amikor a Minyonokat néztük, de még 3D-ben is sikerült bealudnom, holott a jó gyerekfilmeket szeretem. A Croodéket is rongyosra nézzük itthon.

No, de Andráska tervezett, Évi kiválasztotta, a Papa előrevetítette, hogy elalszik, én beletörődtem, az általam különösebben nem kedvelt akció filmek egyikébe. Program, legyen.

Ahogy szokásos, azonnal elhasaltunk az első foglaláson, a 17: 40-kor kezdődően, mert a Papa nem ért haza a melóból. Egyébként mindig itthon lengette álló nap, nyárhosszat, két alkalommal nem szokta, amikor a gyerekei végre itthon vannak, meg amikor programot szervezünk.

Szóval foglalás a 20 órás filmre, eggyel több érv az elalvás mellett a Papa térfelén. Ettünk előzően kínai vacsit, mert akkor már túl sok lett az időnk is, meg fagyit nyaltunk, UPC-t intéztünk, vásárolgatás is esett, szóval elérkezett a 20 óra.

Szeretjük a "Kínait", még műanyag tányérban, műanyag evőeszközökkel is.

Átmenetileg enyém csak Apa fagyija, hogy magam is legyek egyszer a képen. Még azt hinnétek, itt sem voltam.

Veszélyesen kezdődött, már az alvó póz létre is jött.

Na, belecsapok a közepébe, ez vihogósra sikeredett, nagyon élveztük. A Papa nem aludt el egyet sem, a filmet ráépítették két igen sármos, jóképű titkos ügynökre, akik egymással dolgoztak, vagy éppen ellen, ahogyan a főnökség kívánta, orosz-amerikai párosban. Na ebből jött is a stílus, nagyon jó magyar szinkronhangokkal, nekem többször eszembe jutott Pavel Csekov zászlós az újkori Star Wars legjobb, teljes filmes epizódjából. Aztán volt az NDK-s autószerelő Gabi, a "FAL" túlsó oldalán, aki szintén dolgozott valakiknek, a film végére kiderülve.

Hugh Grant kissé megöregedve mellékszereplőként felvillantotta az angol főnököt és szellemiséget, és egyébként volt benne bőven látvány, verekedés, akció és humor, ami a lényeg.

A film a hidegháború éveiben játszódik, érdekes volt látni a kelet német autókat: Trabantot, amint üldöz egy Wartburgot, szóval Andor mondaná rá, hogy "komisch". Vígságos pillanatok bőven voltak. Az akkori ruhákat, sminkeket, viselkedéseket, kis történelmi retrót, persze csak mellékesen, de tökéletesen. 

A filmet Guy Richie rendezte, aki mellesleg Madonna férje volt és valamelyik gyermekének az apja. Úgy tűnik, rendezőnek jobb, mint férjnek, bár Madonna mellett ép eszű úgysem maradhatott volna.

Tetszett, nem volt paródia, de örültem, hogy egy habkönnyű, nyári filmet láttam, ahol az akciók időnként saját magukon is elhasalhatnak, mindenki nagy örömére.

Tudom ajánlani a filmet jó szívvel, egy szórakozós röhögcsélős estére.

Tovább »

Régi-új szerzemény

Családom már régóta tudja, vannak ismétlődő és immár maradandó gyengéim. Egyikőjük a mindenféle "smukk", bármilyen szemrevaló csecsebecse boldoggá tesz, ha úgy adódik.

Aztán itt vannak ezek a régi dolgok, amiknek egy része e ház tulajdonát képezte egykor, más részét magam túrtam mindenféle lomos vásárokon, s időnként kapok is, mint most.

Andrásék licitáltak keményen érte, gyanítom holland eredetű, már tapintásra is árad belőle az idő.

 Nem volt szívem falvédő stílusban feltenni és bár ágy mellé került, az egésznek látszódnia kellett.

Felette egy kedves, Pápán vadászott faképpel, ami olyan nürnbergi  hangulatot ébreszt, a középkori kis belső udvar emlékével. Nem akármire akasztódott a gobelin falikép, hanem a több, mint 100 éves függönytartó félbefűrészelt rúdjára. Sajnos nem tudtuk felhasználni, mert hiányos volt, de a párja ugyanebben a szobában szolgál továbbra is.

A függöny sem mai gyerek, Bulgáriából hoztuk még 1971 táján, lassan közelít majd a fél évszázadhoz ő is.
Bár kicsire sikeredett ez a szoba, általam csak "budoár"-nak hívott, ám nagyon kedvelem a hangulatát, ha valamilyen ok miatt behúzódom ide.

Ez alkalomból ismét kitakarítottam a szobát, felmostam, mosott szőnyeget feltettem, remélem, a lakói, ha rövid időre is, kellemesen érzik magukat benne.

Tovább »

Pedagógus etikai kódex (vagy mi...)

Nem vagyok nagy sztahanovista, lévén még csecsemő, amikor ez a nóta járta minden munka frontján, (..meg a sződd a selymet elvtárs!), de igen közeli volt, hallhattam róla éppen eleget.

Ettől függetlenül (és bár eszembe jutott), mégsem a szocialista éra igéi,  elvárásai,  szellemisége és hangulata járja át a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) által létrehozott  kiizzadt tákolmányt.

Minden, még össze nem firkált sorából a lelkes fidesznyikok nyelvcsorgató igyekezete,  szolgai talpnyalása ömlik az olvasó fejére, aki csak azért nem szór helyette hamut, mert némi ésszel azt kapta, amiről előzőleg bő sejtései voltak.

A nem túl hosszú lére eresztett (szerencsére) és nem túl igényes nyelvezettel megírt 25 oldalt hamar át lehet lapozni, igazából elégségesen sikeredett sablonosra és általánosra.  

Mint minden dolgozatféle, rendelkezik némi előszóval, tartalomjegyzékkel, és utána viszont következik egy olyan érdekes szerkezet, amilyennel nem túl sűrűn lehet találkozni:

ugyanis 17 pontban felsorolja a pedagógusok feladatait, bővített mondatokban, de úgy, hogy klasszul, eléggé dedós módon, éppen, ahogy tanítani kell az alapfokú iskolákban, 1-1 szót kiemel, aláhúzással. Ugyan nem írja le, hogy azért, mert neki (NPK!) fontos, vagy azért, mert a gyengébb elméjű olvasó számára kínál fogódzókat.

Így néz ki ez a 17 kiemelt pedagógusi feladat, néhol önmagában  is érthető, ahol nem, ott olvasni kell a mondatok  elejét:

1. követve, 2. nemzet érdekében, 3. elkötelezetten, 4. felelősen, 5. szakszerűen, 6. szakmai alázattal, 7. jóhiszeműen és tisztességesen, 8. méltósággal és példamutatóan, 9.személyes példamutatás és az elvárások összhangjával, 10. pártatlanul, 11. igazságosan és méltányosan, 12. (érdekeket) védve, 13. előítéletektől mentesen, 14. átláthatóan, 15. együttműködve, 16. bírálat és önbírálat egységével, 17. lelkiismeretesen

teljesítjük. (Így a felsorolás mondatként befejezve.)

Szép kis lista, a nagy többségét gond nélkül áthúzhatnánk, hogy regnáló kormányunk és annak pártszövetsége mindezek hiányában is milyen önérzetesen kormányozza nem az iskolában fellelhető pár ezer gyermeket, de milliókat, ám ezen akár túl is lépnék. 

Viszont, az immár a 4-5 éve szokásos hiány bizony ebbe a listába is bekerült, azaz egy szó nincs benne ÖNÁLLÓSÁGRÓL, vagy a pedagógus SZUVERENITÁSÁRÓL, semmi olyanról, ami egyetlen szóval elismerné egy diplomás réteg felnőttként való megtisztelését, elfogadását.

Ami a szerkezetet illeti, sokatmondó arány a 10-15. oldalig található terjedelem, ami a normákat rögzíti (5 oldalnyi szöveg), és a 16--24. oldalig (8 oldalnyi) terjedő etikai vétség és eljárásrendje.

Konyhanyelven szólva 5 mondattal leírják, mit és hogyan kellene tennem, majd jön 8 mondatnyi  fenyegetés arról, hogy mit és hogyan és kiktől kapok azért, amit még el sem követtem és nagy valószínűséggel nem is fogok.

Bár ki tudja, nagyon talányos megfogalmazások is vannak a szövegben: Pl: Mi az etikai vétség?

"...olyan cselekmény, amellyel a Kódex, valamint a Kar alapszabálya rendelkezéseinek megsértését valósítja meg..."

Tekintsünk el a magyartalan fogalmazástól, ez KLIKK-es szövegekben is mindennapos. Szóval utánanéztem, mert eddig arról nem volt szó, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar Alapszabályzatát is be kellene tartanom, eddig úgy tudtam, csak sima napszámos beerőszakolt tagja vagyok.

Nos, az Alapszabály semmi másról nem szól, egyedül az NPK működését szabályozza, tehát, ha akarnám sem tudnám megsérteni ezeket a szervezetre vonatkozó szabályokat. (Tudjuk még egyáltalán, hogy miket írunk le és olvastatunk??)

No, nem folytatom, nem érdemelt volna ennyi energiát sem, egyszerűen csupán annyit összegzésként, hogy én kaptam egy olyan családi útmutatót, ami generációk óta nálunk kívánatos és elfogadott volt. Másrészről a főiskolai tanáraimtól olyan példamutatást, tartást és elvárást, amihez 39 évig tartottam magam, bár vagy 20 miniszter pomádézott a fejem felett és kormányok jöttek, mentek. Akik ezt nem értik, akik szerint egy külső 5 oldal majd erősebben irányít, mint az eddigi normák, azok nagyon tudatlanok és hozzáteszem, még a szakmánkhoz sem értenek.

Egyik legfontosabb pedagógiai elvünk a motiváció elve, ami kimondja: a tanítványokban a belső motivációt kell legelőször kialakítani és szorgalmazni, mivel a külső motiváció gyengébb, és mivel külső, hát nem önszabályozó.

Rám tehát kár az Etikai Kódexet fecsérelni, már régtől fogva "önjáró" vagyok.

Tovább »