Tanévnyitó

Hát akkor veselkedjünk neki újólag.

Tényleg öregszem, jobban félek, mint a gyerekek. Mi lesz ebben az évben, hogy bírom egészséggel és stb. és stb.
Aztán eltelik az első nap és olyanná válok, mint hal a vízben. Ki érti ezt?!! De kezdeni mindig nyögvenyelős, beismerem.

Tovább »

Közlésvágyainkról

Nagyon jó írásokat olvasok blogbolyongásaim közben. Megyek egyikről a másikra és ámuldozom. Némelyik igen jó gyakorlatias (főznek roppantul és szép képekkel, szakértelemmel), némelyik családias és tündéri gyerekszájtörténeteket mesél, aztán van aki fennhangon gondolkodik, meditál, vagy emlékezik. Mind ragyogó.

Politikaiba érdekes módon egybe sem botlottam, ez is üdítő volt. Az persze más, amikor itt-ott konkrét mérgelődéseket lehet olvasni, az természetes is, ha kipukkan valakiből.

Ezek után elgondolkodtam, hogy az én oldalam vajon milyen? Nem találom igazán a fő sodrást, tényleg olyan, mint Jucusé volt, vegyes felvágott.  De nem tudom megtenni, hogy legyen valami stílusa, iránya. 

Így aztán marad ez az irány továbbra is, képileg a kutyapisilés jutna róla eszembe, amikor futtában végzi és eléggé kacskaringósra sikeredik neki. Ettől még azért nem keseredek el, legfeljebb, ha a nívójára is ráhúzom egyszer, de akkor tuti, hogy abba is hagyom. (Remélem, majd szól valaki, ha már szenilissé kezdek válni. Mire is nem jó egy kis nyilvánosság! A családom hátha túl tapintatos.)

Tovább »

Kirúgom a csárda oldalát...

Iskolának lassan úgysem nevezhetem. Pedig ebben telt el az egész szakmai létem, hogy amit egyszer végre megtettünk, és kezdtünk is belejönni, mire valóban magunké lett volna, kidobódott.

Konkrétan most (nem arra!!) a szöveges értékelés körüli "hoffmaniádákra" gondolok éppen.

Nagyon nehéz volt vele elindulni, aki élt és mozgott, mindenki ellene volt. Ebben aztán majdnem tényleg megvolt az egység  a pedagógus, a szülő és gyerek között. Nagyon sokszor kellett nagyon sokunknak magyarázni azt, hogy mire is jó a szöveges értékelés.

Mégegyszer és utoljára megint megpróbálom: (röviden!!)

A szöveges értékelés legfőbb előnye, hogy pontosabban tájékoztat, mint az osztályzat. Ehhez hozzátenném, hogy akkor, és feltéve, ha jól értelmezi a pedagógus és jól is csinálja. Azaz nem sablonszerűen húzgál alá különféle kifejezéseket és mondattöredékeket, hanem valóban egyéni értékelést ír a gyerekről. Mit tud, biztosan tudja-e, miben van elmaradása, hogyan fejleszthető és a továbbiakban milyen területen kell segíteni és mit fogok tőle elvárni. Azaz az éppen pillanatnyi és aktuális tudást nem minősíti egy 2-es, 3-mas stb osztályzattal, hanem megfogalmazza az állapotot, minősítés nélkül. S ez nagyon fontos a dologban.

Ez az, ami nem megfelelő forma 

Tudjuk, hogy nem érnek a gyerekek egyszerre, és sokszor van olyan, hogy ha azonos időben mérem őket, a különbségek nem feltétlenül abból adódnak, hogy egyik okos, a másik buta, hanem mert egyik gyorsabb, a másik lassúbb, több időre van szüksége. Megoldható persze az is, hogy nem azonos időpontban mérem, hanem elcsúszva többször is. De ehhez azt hiszem, a legtöbben még nem szoktunk hozzá.

Nos erre pont jó a szöveges értékelés. Nekem senki ne bájologjon itt azzal, hogy de a szülők mindig azt kérdezik, hogy akkor ez hányas lenne. Sehányas, mondanám én, mert a tudása felől tessék érdeklődni, az számít ugyanis. Tehát nem osztályoznék. Más kérdés az érdemjegy ügye. Nem vitatom, hogy esetleg szükség lehet rá (???), ha nagyon kíváncsiak vagyunk ilyenekre, hogy milyen az átlaga és stb.

Csak ezzel együtt azt mondom, a rendszer akkor koherens, ha végigviszi a logikát, és ezért bukik meg a szöveges értékelés, mert a 4. év végén már osztályoznak és felsőben is. 

Nem értem miért kell egy iskolafokozaton belül különféleképpen eljárni. Persze, hogy borul az egész. Mondjon nekem valaki egy esetet, amikor osztályozni annyira szükséges lenne. Még később sem, mert ha valamit éppen számszerűsíteni akarnék, akkor megmondom a százalékos mutatókat a felmérőlapra, vagy a feladattípusra, ahogy tetszik. Azt hiszem, a gyereknek a tudásra van elsősorban szüksége, a biztatásra, a sikerre, az örömre, hogy 2 hete még nem tudta, most meg már igen. Ezt kellene "segítenem" olykor egy egyessel? (Merthogy nem tudta ugye!)

Sajnos a pedagógusok zöme és az iskolák nagy része is most kapva-kap a lehetőségen és bújik vissza az osztályzatok mögé, a szülő is azt hiszi, hogy elégedett lesz majd, szegény gyerek meg érti is és nem is, és azt mondja majd, amit a felnőttektől hall.

Szóval végülis nehezen, de sikerült meggyőznöm szülőket arról, hogy olvassák csak amit a gyerekről irogatunk és bele is lehet kérdezni. Lassan kezdték érteni is azokat a kifejezéseket, amiket néha muszáj volt beleírni. Most úgy tűnik repül az egész és gyanítom, hogy fő oka a kényelmesség.

(Majd szólok az orvosomnak is, a zárójelentésben eszébe ne jusson leírni az egészségi állapotomat, főként nem részletesen, egyszerűen írja oda, hogy 3-mas. Abból tudni fogom, hogy se jó, se rossz. Többre talán nincs is szükségem.)

Tovább »

Bombasztikus

Valahogy kötelességemnek éreztem, hogy megnézzem végre, jól lehet az a legfőbb bajom vele kezdettől fogva, hogy nem nagyon érdekelt. Nem az Avataros sztorizásaim miatt, azt hiszem a téma nem áll nekem igazán.

Mégis bosszantott, hogy díjas és nem néztem meg, tehát  mint aki végre nekiül a leckéjének, tegnap nem halogattam tovább.

 Nos ettől még lehetett volna jó is, hogy nekem nem fűlt hozzá a fogam, de nem hiszem, hogy annyira jó, mint amennyire dicsőítették. Ugyanis függetlenül a hozzáállásomtól, ha érdekes, ha megérint, érzek vele valami kialakuló közösséget, komolyan nem tagadom le csak azért, mert nem a műfajom. Mert ami jó, az jó, megmondom a "frankót" akkor is. Szóval nagyon nyögve nyelősen kellett figyelnem, mert abszolút semlegesen indult, hiszen akik éppen az elején bombátlanítani indultak, azokkal még nem sok kapcsolata lehet bármily nézőnek. 

Aztán ezt rovom fel a film egyik tévedésének, hogy bár sokféle bombát és rettenetes lehetőségeket bemutat, éppen a szereplőket nem hozza közel. Nem tudni róluk semmit, mert annyi időt szán a háborús ténykedések e műfajára, hogy nem is juthat idő éppen a szereplők, az emberek megismerésére. Így aztán sem nem rokonszenveztem velük, sem nem izgultam értük. Volt egy-két gyér kísérlet, azt hiszem katartikusnak lett szánva az "emberbomba" bemutatása, és pont a DVD_t áruló arab kisfiú lett volna, akivel bemutatandó az amerikai és arab bimbózás, de aztán nem jött át, még akkor sem, amikor a főhős magánakcióba kezdett a család felkutatásában. Aztán ez is kipukkadt hamar és végtére a film végefelé a gyerek is előkerült, de akkor már nem volt barátság.

S a legfőbb mondanivaló a film végén, hogy olybá torzul a mindennapos érintkezés a halállal, a túlfeszültséggel, hogy a civil életbe már nem tud visszailleszkedni, szóval ez régen lejárt lemez, már a vietnami háborús veteránokról készült több tucat igazán jó filmből tudhatjuk is.

Nem mintha nem tudta volna a fél világ az Oscar kiosztásánál, hogy micsoda párharc, hogy a férj és a feleség és az első női rendezői Oscar, de azért én reméltem, hogy nem ennyire politika volt. 

Hát, most mit mondjak? Reméltem már sokszor másféléknél is, nem kellett volna meglepődnöm. Viszont legalább közzéteszem. (Azért azt hozzá kell számítani talán, hogy mennyi ilyen témájú filmet láttam már és tartom továbbra is a véleményemet: háborús filmekben a szovjet filmek azt hiszem továbbra is verhetetlenek maradnak. Csak úgy történelmileg most már ugye.)

Tovább »

Kipukkadt turizmus

Már megfigyeltem többször is, de azért nem jeleztem, mert hát hogy jövök én ehhez, amikor olyan keveset turistáskodom. de most éppen tettem, mi több valahogyan úgy esett, hogy közeli barátaink szintén, és azonos következtetésekre jutottunk, jól lehet az ország két egymástól távol eső tájain tapasztaltuk. (Kőszeg és környéke, és az Északi-középhegység).

1. Ami a 60-as 70-es években kiépült, és szép volt és jól működött és sokan használták is, az megszűnt, tönkrement, elhordták, leomlott és/vagy felverte a gaz. Szomorú emlékként esetleg meredezik elhagyatottan.

2. Amit felújítottak szépen, esetleg Uniós pénzből, annak nincsen nyitvatartása, nincsen tájékoztató táblája és mindezeket akkor tapasztalod, ha megmásztál érte mondjuk legalább 5-600 m-nyi magasságot úttalan ösvényeken.

3. Ahol úgy gondolod, sokaságba fogsz ütközni, mert nyilvánvalóan egy frekventált (!!) hely, döbbenten tapasztalhatod, hogy lézengés van, alig egy-két igazi látogató és általában mindenütt üresek, vagy alig használatosak a vendéglátó helyek is.

Nem tudom, hová lett a magyar belső idegenforgalom, biztosan jobban a fürdők, wellness és inkább más helyeken, nem a klasszikusnak számító túrázós helyeken.

A nagyobb része talán meg nem is itthon nyaral, hanem elutazik külfödre. Helyettük pedig nem jön ide annyi külföldi. Hát ezért baktattunk sokszor néptelen utakon, jó kis bensőségesen.

Kőszeg főtere, jó esik az eső, de akkor is.

Vár bejárata belülről nézve

Velemi túra a Szent Vitus kápolnához, amit csak kívülről tudtunk megnézni.

Velem, emlékpark

Szombathely, Isis temploma felújítva.

Gyönyörű virágos falusi kávézó helyünk, üresen.

Szombathelyen a Római  polgárok szoborcsoportja

Sokéves platán és a presszótető békéje

Róla pedig nem tudtuk kideríteni, hogy kicsoda és miért lép ki honnan.

Tovább »

Képekben

 Az út legszebbjei, sajna nem bennük lakoztam még mindig nem, de majd talán egyszer sikerül is. Mostan még vendégség van, tehát rohanás, a többit később. Na, de legalább már itt vagyok.

Tovább »

Nyaralásra

Mindössze 4 nap. Mire belejövök, hazajövök.

Tovább »

Rágógumi

Feltalálni véltem a spanyol helyett a sajátviaszt. Ez az egész építkezés-mizéria tisztára olybá fest, mint egy kihúzott rágógumi. Bár vékonyodik, de nyúlik-nyúlik és megint csak. S a még kegyetlenebb az, hogy egyszer elkezdődik egy munkafolyamat, tehát az egésznek csak egy alprojektje legfeljebb, hát már az is magával hozza a további nyúlásokat. Itt van ez a sitt is, volt vagy 50 köbméter és kerülgettük éppen 2 éve. De jó, hogy most elvitték, ám a béke helyett olyan képet vágtam, mint aki békát nyelt (by: J.), mert rájöttem, hogy akkor viszont most már egyengetni kell a terepet, de akkor bizony a minimális gaz-zöldem is elszáll, merő sár lesz minden, azaz burkolni kell és így tovább.

Az egész pont olyan, mint amikor J. még szerelt és hoztak hozzá egy öreg autót. Ment, de beteg volt benne ez-az. Na, akkor egy helyen megbontotta, abból aztán az lett,  hogy az egész lerottyant, mert a megbontás okán már oda lett a csühögő-harmónia.

Hát szóval akkor most mélán: hol is folytassam?

Tovább »

Táncosnők

Bár nem festmény, szerintem eléggé festenivaló. Elmélyült, remek beállás (abszolút természetes), és mivel "alkotásom", hát nekem Ő tetszik a legjobban.

Tovább »

Unoka-közelben

Andor a "messzi mamánál" vagyis nálam.

Olyan furcsa volt, mert első és ezidáig egyetlen unokám már kezdetben is meglepetést okozott, amiről persze nem ő tehet.

Vala egy szép nagy (már nem testileg) leányom, akit kicsi korában mindenki megcsodált. (Valamelyik blogbejegyzésben éppen gyöngyöt fűz egy ominózus horgolt takarón). De akárhová mentem vele, mindenki megjegyezte, hogy nem sok közünk van egymáshoz, mert igen az apját formázta. Elsőre ugye voltam én, szőkén kékszeműen (aputól örökölt könnyen "feketedő" bőrrel) és lett a lányom, aki barna volt és fehérbőrű.

 Ebben nem ez a furcsa egyébként. Inkább az, hogy amikor vártuk ezt a picit, én egy kis Dórit gondoltam, hiszen milyen gyereke is legyen neki, ha nem olyan, mint ő. Eszembe sem jutott, hogy a lányom gyereke ugyanúgy formázhatja az apját, mint anno nálam is megesett.

Akkor mi is ebbeől a lényeg? Hát az, hogy ha elviszem én sétálni, akkor úgy tűnik, minden rendben van, mert másodiziglen már stimmelünk mi ketten.

Tovább »

Galéria-alakula II.

Mégutóbb készen leszen az őszre, és ha a szigetelése is meglesz felette is, még jó is lesz télen-nyáron.

A régi sajnos nyáron használhatatlan volt, mert meleg volt, levegőtlen, mivel saját ablakkal nem rendelkezett.

Az alatta levő ablakot pedig hiába nyitogattuk. Ezt szeretni fogom, már látom, bár csak nyomokban emlékeztet a régire. Hiába ugyanaz, másféle térbe került és ettől az alaphangulata lett teljesen más. Nem baj, úgyis új életben vagyunk. (hajjaj, csak kitartson ez is vagy 25 évig.)

Tovább »

Aláírá-sokk

Na, megvót. 13 db. Azért kellene valahol egy fórumot nyitni, valami ilyenféle címmel:

Gyűjtemény azokról a törvényekről, amit a Zemberek-zembere nem írt alá:

Most akkor elkezdem a nagy várakozást.

Tovább »

Nekem a belföld....

Kaposváron:

Sok-sok fa és árnyék.

Kossuth tér, és az egész városban sok-sok víz. (Tiszta viziváros.)

Kossuth téri szökőkút-komplexum fő része

Szökőkút a Rippl-Rónai parkban

Ivókút a sétáló utcán

Újabb szökőkút az Európa parkban

A zidén itthon túrázunk, és próbáljuk a pihit napokra elosztva belopni munkás napjainkba. Ehhez nem tok messzibb menni, mint Dunántúl, de szerintem (tekintettel mindenféle helyzetünkre) megjárja.

TB székház a maga egyszerűségében.

Tovább »

Min sürge csodálga?

Ha valami átmegy egy fura határon, és olybá tűnik, mint egy abszurd, mégha abszurddá váló világban is, akkor egyszerűen elfogadható hozzá egy abszurd megoldás is, mégha kaszinótojással történik vala.

Vagy: én lehetek abszurd, mint szerző, körbepisálom (by Andrasew) vele Magyarországot, de sértődős is vagyok, mint Hatalommm!












Ajánlok mást, régen menő volt:

Tovább »

Felhatalmazás hatálya

Muszáj volt, hogy eszembe jusson, mert bár mostanában tűrtőztettem magam, azért mindennek van határa, (meg teteje-by Besenyő papa).

Örültem, hogy megvolt az elnöki cécó, semmi cicó-gondoltam, ennek már úgyis meg kell lennie. Aztán az első aláírás a saját fizetési papírján, tök érthető, magam is szívesen kezdeném ezzel bármily munkahelyemet. A maszlagokat elmondták, ügyesen bólogattunk hozzá és egy szavukat sem hittük. De nem is itt van a fő baj, mert

ezt akár tekinthetjük belpolitikai homokozásnak is. (Bár az bosszantott, hogy az MSZP megint rosszul kommunikált és hülyét csinált magából. Mert ha nem megy el a beiktatásra, teljesen rendben van, meg sem szavazták mindenki "Palibácsiját".  De akkor ezt mondja, hogy ezért nem megy el, mert nem legitimizál a jelenlétével egy olyan fasza BAJNOKelnököt, aki ellen tiltakozott. Miért kell maszatolni azzal, hogy a meghívás mikor érkezett!!!)

Azért régóta tetszik a humora. A legjobb az volt, amikor fene nagy hévvel bizonygatta, hogy független jelölt. Bár azt hiszem a móka mellett akkor ez a kifejlet még viccesebbnek tűnt volna, ha eszembe jut egyáltalán.

De ez csak  az egész szennyes áradat habos teteje, mint mondtam is. A fősodrás okozza az ország maradék 1/3-ának az ideges fejfájását.

S erre már nem tudom erőszakot téve magamon azt mondani, hogy vicces.

Orbán miniszterelnök Úr sajnos nem vicces és a humora sem emel fellegekbe, viszont rémes amiket mond és tesz. Abban jelzem igaza van, hogy ő aztán mindenféle felhatalmazásokat kapott ebben a forradalmian nagyszerű áprilisban, de kérdezem (Tisztelt Bíróság!!), nevesítve lett-e akár egyszer is, hogy ez a túlhatalom  valójában meddig hatályos és mikre is terjed ki. (Hovatovább a meddig is kezd a ködbe veszni!!)

Mert az a téveszmém, hogy bár ezt tagadhatatlanul megkapta, még a vérben forgó szemű ősfideszesek is hellyel-közzel nem kifejezetten erre gondoltak.

Magyarán: úgy vélem az egész ország leminősítése, a gazdasági mélyrepülés, az itt egy program, ott 20 törvény ötletrohamai, nem azt mutatják, hogy "CSAK A FIDESZ!", hanem éppen azt, hogy ők akkor pont inkább nem. Ezzel nem mondtam újat, de a folyamatnak nagyon nincsen vége. Annyira nem, hogy mint egy vén bakkecske, (semmi dakota ló!!), nem tanulván semmiből, fejjel megy neki nemcsak holmi falaknak, hanem az egész Uniónak, Európának és általában mindennek és mindenkinek.

Már leírtam, hogy a drámai ebben az, hogy még alig telt el 4 hónap, már ezt  mindenki megtapasztalta, aki Magyarországgal valamilyen kapcsolatba került. S a lejtmenetnek az a tulajdonsága, hogy általában nem lassulni szokott.

Tehát: kommentemet visszavonom, tudom, hogy bennünket akkor már senki nem fog támogatni és nyugdíjjal ellátni, de a mi korsztályunknak itt már amúgy sem teremne babér. 

Akik pedig még fiatalok és úgy gondolják, ehhez nincsen kedvük a jelenlétükkel is asszisztálni (és magukat, gyermekeiket, jövőjüket veszélyeztetvén a hazaszeretetüket deklarálni), ezt az  elhatározásukat megértem. 

Tovább »

Felhatalmazás hatálya

Muszáj volt, hogy eszembe jusson, mert bár mostanában tűrtőztettem magam, azért mindennek van határa, (meg teteje-by Besenyő papa).

Örültem, hogy megvolt az elnöki cécó, semmi cicó-gondoltam, ennek már úgyis meg kell lennie. Aztán az első aláírás a saját fizetési papírján, tök érthető, magam is szívesen kezdeném ezzel bármily munkahelyemet. A maszlagokat elmondták, ügyesen bólogattunk hozzá és egy szavukat sem hittük. De nem is itt van a fő baj, mert

ezt akár tekinthetjük belpolitikai homokozásnak is. (Bár az bosszantott, hogy az MSZP megint rosszul kommunikált és hülyét csinált magából. Mert ha nem megy el a beiktatásra, teljesen rendben van, meg sem szavazták mindenki "Palibácsiját".  De akkor ezt mondja, hogy ezért nem megy el, mert nem legitimizál a jelenlétével egy olyan fasza BAJNOKelnököt, aki ellen tiltakozott. Miért kell maszatolni azzal, hogy a meghívás mikor érkezett!!!)

Azért régóta tetszik a humora. A legjobb az volt, amikor fene nagy hévvel bizonygatta, hogy független jelölt. Bár azt hiszem a móka mellett akkor ez a kifejlet még viccesebbnek tűnt volna, ha eszembe jut egyáltalán.

De ez csak  az egész szennyes áradat habos teteje, mint mondtam is. A fősodrás okozza az ország maradék 1/3-ának az ideges fejfájását.

S erre már nem tudom erőszakot téve magamon azt mondani, hogy vicces.

Orbán miniszterelnök Úr sajnos nem vicces és a humora sem emel fellegekbe, viszont rémes amiket mond és tesz. Abban jelzem igaza van, hogy ő aztán mindenféle felhatalmazásokat kapott ebben a forradalmian nagyszerű áprilisban, de kérdezem (Tisztelt Bíróság!!), nevesítve lett-e akár egyszer is, hogy ez a túlhatalom  valójában meddig hatályos és mikre is terjed ki. (Hovatovább a meddig is kezd a ködbe veszni!!)

Mert az a téveszmém, hogy bár ezt tagadhatatlanul megkapta, még a vérben forgó szemű ősfideszesek is hellyel-közzel nem kifejezetten erre gondoltak.

Magyarán: úgy vélem az egész ország leminősítése, a gazdasági mélyrepülés, az itt egy program, ott 20 törvény ötletrohamai, nem azt mutatják, hogy "CSAK A FIDESZ!", hanem éppen azt, hogy ők akkor pont inkább nem. Ezzel nem mondtam újat, de a folyamatnak nagyon nincsen vége. Annyira nem, hogy mint egy vén bakkecske, (semmi dakota ló!!), nem tanulván semmiből, fejjel megy neki nemcsak holmi falaknak, hanem az egész Uniónak, Európának és általában mindennek és mindenkinek.

Már leírtam, hogy a drámai ebben az, hogy még alig telt el 4 hónap, már ezt  mindenki megtapasztalta, aki Magyarországgal valamilyen kapcsolatba került. S a lejtmenetnek az a tulajdonsága, hogy általában nem lassulni szokott.

Tehát: kommentemet visszavonom, tudom, hogy bennünket akkor már senki nem fog támogatni és nyugdíjjal ellátni, de a mi korsztályunknak itt már amúgy sem teremne babér. 

Akik pedig még fiatalok és úgy gondolják, ehhez nincsen kedvük a jelenlétükkel is asszisztálni (és magukat, gyermekeiket, jövőjüket veszélyeztetvén a hazaszeretetüket deklarálni), ezt az  elhatározásukat megértem. 

Tovább »

Nyárvége felé

Nekem az augusztus már mindig necces volt, de nem ám felnőtt koromban, hanem gyerekként is. Veszélyesen nyúltak az árnyékok, hűvösebbek az éjszakák és a boltokban gyanúsan tornyosultak a tanszerek. Egy egész életet éreztem át így, 6 éves koromtól kezdve. Ez azért eléggé durva, mert akkor ennek éppen fél évszázada. Ekkora kövületet mint én, nem hordott hátán a világ! És még mindig ugyanaz, kíváncsi leszek, amikor végképp megszűnik, majd megszűnik-e, vagy akkor megyek sopánkodásba? Persze nagyon művileg csak, mert panaszkodni illdomosabb lesz, mint elmondani, hogy á, dehogy, tele a púpom vele. 

Előre akkor inkább semmit mondok (németesen) és hát elébb utóbb jönni fog, aminek jönnie kell, csak most az a legérdekesebb az egészben, hogy még minden fontos éppen ebben a hónapban történik és előttem áll, mert egész nyáron olyan sok (és kevés sem) különleges nem történt. Úgyhogy jöjjön akkor a nyárvég és a nosza!

Ja, és látszik még függönyöket kell varrnom és ágyneműkbe zippzárt, de izibe, mert már holnap kell.

Tovább »

Nézze meg a házát

Megmondom ki vagy? Hát körülbelül, már ha nem éppen félkész állapotban van ugyi.

De az szerintem biztos, hogy jellemző, kinek mi dobogtatja meg a szívét. Amikor Fonóban még nem vette meg Pásztor a házat én voltam bent,  mert éppen kikönyökölt a nemtom milyen néni és azt mondtam neki, az ő háza legszebb a faluban. Komolyan is gondoltam és most is, hogy nekem az effélékhez húz a szívem.

A mienk is ilyen volt, de befalasították és ezért már nincsen meg ez a tornác-gádor része. Jól kiülnék és teleraknám piros muskátlival és köcsögfákkal az udvart. Még a dédszüleim modernizálták az épületet, jól megmondanám nekik a magamét, ha élnének szegények.

Szóval azért mondom, nekem ilyen a ház-lelkem, és szerencsére, egyre többször látom, hogy nem átépítik, hanem rendbehozzák őket.

Tovább »

Régi-új ismerős

Már 2 éve élek itt, lassan megszokom, hogy nem Kaposvár ugrik be, ha elindulok és lassan, de nagyon lassan kezdem megismerni a "használható" várost. Olyan kapcsolatom már nem lesz vele, mint régen volt, amikor itt jártam iskolába. Olyan sem lesz, mint Kaposvárral, ahol sok embert megismertem. Amolyan műkedvelői viszony azért kialakulóban van.

S remélem, annyi időm lesz még rá itt is, amennyi amott volt. (Vagy ez már sok?)

Tovább »