Nekem az augusztus már mindig necces volt, de nem ám felnőtt koromban, hanem gyerekként is. Veszélyesen nyúltak az árnyékok, hűvösebbek az éjszakák és a boltokban gyanúsan tornyosultak a tanszerek. Egy egész életet éreztem át így, 6 éves koromtól kezdve. Ez azért eléggé durva, mert akkor ennek éppen fél évszázada. Ekkora kövületet mint én, nem hordott hátán a világ! És még mindig ugyanaz, kíváncsi leszek, amikor végképp megszűnik, majd megszűnik-e, vagy akkor megyek sopánkodásba? Persze nagyon művileg csak, mert panaszkodni illdomosabb lesz, mint elmondani, hogy á, dehogy, tele a púpom vele.
Előre akkor inkább semmit mondok (németesen) és hát elébb utóbb jönni fog, aminek jönnie kell, csak most az a legérdekesebb az egészben, hogy még minden fontos éppen ebben a hónapban történik és előttem áll, mert egész nyáron olyan sok (és kevés sem) különleges nem történt. Úgyhogy jöjjön akkor a nyárvég és a nosza!
Ja, és látszik még függönyöket kell varrnom és ágyneműkbe zippzárt, de izibe, mert már holnap kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése