A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 1.

Megoldottuk

Igazából augusztusban kezdődött, még éppen Dóriék is itthon voltak, amikor a legelső vizsgálatról valami 3/4 11 tájban hazatántorogtunk. Már azt hittük, ott töltjük az egész éjszakát. Későbbiekben aztán hozzászoktunk Dr. Fehér Gabriella főorvos asszony lelkiismeretes és időigényes vizsgálataihoz.
Aztán november végén a biopszia után jött egy erős hideglelős zuhany, hogy rákos daganat lapul alattomban és még szerencsére igen csöndben.
Szerencsére aztán jött a karácsony és a sok vizsgálatról ki, és be eseményeket kicsit feledni tudtuk, noha szorongás volt bőven.
A doktornő kategorikusan leszögezte, műtéti eljárásra csak és kizárólag akkor számíthatunk, ha semmilyen áttét nincsen, sehol, egy picike sem.
Ennek érdekében negatívnak kellett lennie az MR, a CT, az izotópos vizsgálatoknak, ami végül januárban tisztázódott is.
Ezután már "csak" várakozni kellett a műtétre, mert egyből azt választottuk a sugárkezelések helyett. Ennek az egyszerű oka az volt, hogy a doktornő elmagyarázta, műtét után, ha szükséges, még jöhet sugárkezelés, de ha azzal kezdjük, mert azt választjuk, hogy ne legyen műtét, akkor a megsugarazott területet már nem fogják műteni. Tönkreteszi a kontúrokat és a műtét nem lehetséges.
Aztán még jött Anglia is, ami meg kellett, hogy előzze ezt a műtétet, s hazajövetel után már vonulhatott is a Papa.
Hát így jártunk és most, hogy már újra itthon van, reméljük azt is, hogy bár biztosan lesz ennek még valami folyománya, de nem olyan torokszorító. vegyük úgy, hogy gyógyulás fog következni, nincs mese.

Műtéti napon 16 órára értem fel Győrbe, 2 óránál több időt töltött a műtőben, nagy műtétnek számított. De jó állapotban volt, kedélyileg is. Még bele sem sápadt!!


24 órát töltött az őrzőben, a doktor úr azt mondta, jól sikerült a műtét.


 Azért a kórteremben már minden sokkal jobb, tapasztalatból tudom.



Ide is kellett hoznom párnákat. Nem is értem, mit csinálnak a kórházak a párnákkal? Veszprémben is és itt is vagy nem volt, vagy csupán valami párnának csúfolt behúzott rongyféle.


Behoztam Hugi "azonosító" párnáját is, mert minden rendes ember Józsi...Józsi szerint!!


Aztán, mivel a doktor kijelentette, hogy pénzt azt köszöni nem, sőt szó sem lehet róla, így keresgéltem valami elfogadhatóságokat.




Sosem láttam még Pannonhalmi szivarpálinkát, először szilvapálinkának hittem, míg jobban el nem olvastam, mi van ráírva.
.

Bementem érte a kórházba, majdnem az épületbe is, ott álltam meg az urológia épülete előtt, nem kellett sokat gyalogolnia.


Ésss, itthon, már csak gyógyulnia kell, aztán meglátjuk, hogy valóban megoldottuk-e. Nagyon remélem, hogy így is lesz, megtettünk és meg is fogunk tenni ennek érdekében mindent, amit csak szükséges.
Tovább »

2012. február 2.

Üzletszerűen.....

Úgy kezdődött, hogy kaptunk egy telefont. A szokásosat, hogy érdekel-e, és az esetek többségében itt el is szoktam búcsúzni, hol barátságosan, hol pedig nem annyira. Ez attól függ, mennyire erőszakos a telefonos üzletkötő. Ám pár napja mégsem ezt tettem, ráálltam, hogy küldje a meghívót az egészségnapra. A körítés igazából cseppet sem érdekelt, de megütötte a fülem a vizsgálat, és úgy gondoltam, közelebbről megnézem, életem párját bevonva a történésbe.
Elintéződött a munkahelyi kiruccanás lehetősége is, és felvérteződtem kicsit, mert az előzetes leírásban úgy szerepelt, hogy készüljek egy 1/2 9-től 1/2 1-ig tartó monstre partira. (Szóval vittem javítanivalót is, ne má', hogy ne tudjak dolgozatok fölött fülelni.)
Egy magánszállodában volt, szép környezetben, szóval kellemesen elhelyezkedtünk és a szokásos regisztráció után el is kezdődött az előadás. A bevezető a magyarországi népesség egészségügyi helyzetéről, sajnálatosan igaz volt, a romlási tendenciákkal együtt. (Ez éppen hármas lett kisfiam, sajnálom!)
 Szépen levezette az életmódból, a táplálkozásból (tudom, hogy Európa szemetét esszük), és rávilágított a gyógyszeripar mohóságára. Az különösen érdekes rész volt, amikor kiderült, hogy a gyógyszerek, amelyeket szedünk, kit gyógyítottak meg........senkit. Itt persze ilyenekről volt szó, hogy magas vérnyomás, cukorbetegség, szóval amelyeket örökké szedni kell már, és mégsem gyógyulunk vissza tőle, merthogy tüneteket kezel, nem okokat.
Ezután rátértünk az alapvetésre, hogy sejtszinten éheztetjük a szervezetünket (hiába vagyunk dagadtak), és a vérellátás, az erek és kapillárisok állapota, a nyirokrendszer keringési elégtelensége okán kialakult tápanyaghiány miatt az öngyógyítás sem lehetséges.   Közben amíg idáig elértünk, filmvetítésekkel, sorra hívogattak minket arra a vizsgálatra, amiért az egész délelőttöt erre rászántam. A meghívólevélben (3 nappal a telefon után) leírták, hogy egy olyan NASA által kifejlesztett készülékkel vizsgálnak meg, amely minden adatot feltérképez, ami mérhető, értékelhető. Roppant egyszerű volt, kezembe nyomtak egy középen osztott fényes, valamilyen fémből készült rudat, amely csatlakozott egy programhoz a laptopon keresztül. A vége elkezdett villogni, és az volt a feladat, hogy tartsam, ne szorítsam, de legyenek rajta az ujjaim is. 1 percig tartott az egész, és láttam a monitoron a vizsgálati helyeket felvillanni, adatokkal, szóval érdekes volt a látvány is

Ezután rátértünk a megoldási módra, amely hátul végre kibontódott.. Az Impulser rezonancia vagy valami efféle mágneses teret fejlesztő matrac volt a fő szenzáció, innen már csak erről szólt az egész dolog.
Ami végképp megfeküdte a gyomromat, az a szeánsz végi nagy ajándéksorsolás volt, igen giccses kikiáltásokkal, tapsolásokkal (végre egy 5-ös!!), és színtiszta átveréssel. Arról szólt, hogy a 895 ezer forintos gyógyeszközből, mennyi levonódik, ha megnyeri és elviszi. A legtöbb a fél milla volt, bombasztikus üzlet, és természetesen majdnem mindenki megnyerte, mi is. (Súgtam J-nak, hogy fel ne állj, hogy nyertünk!!)
Legtöbben nyugdíjasok voltak, nem is értették az egészet, persze nem akarták a fél milliós nyereségüket veszni hagyni, szóval kacagtató lett volna, ha nem lett volna könnyfacsaró. ("Ha lenne egy kis sonkánk, csinálhatnánk sonkás tojást, ha volna néhány tojásunk.")
Aztán ezen átbucskázva megkaptuk a kiértékelésünket, csak a   rossz adatokat kiemelve. Ezzel először nem volt gondom, ami az enyémet illeti, mert nagyrészt tudtam róla, és kihozta azt is, hogy nem iszom eleget, szóval hihetőnek tűntek az adatok. J-nél kevéssé, mert a nikotin mennyisége halomba döntötte szépen indult kapcsolatunkat a papírral, hiszen életében nem dohányzott, és a buszon sem szívják az utasok. (Most kezdjem el vizslatni, hogy milyen nikotintartalmú kajákat töm magába??)

Majdnem 2 óra volt, mire elszabadultunk, hüledezve kissé, és bár azt mondtuk az egészre, hogy volt bizony haszna, hiszen sosem baj, ha az ember elgondolkodik néhány megszokott dolog változtatásán, mégis sajnáltuk a történést. Elsősorban azért, mert szerintem az elv, és az eszköz jó.  
Egyébként kipróbáltam, és éreztem (10 perc), a váltakozó mágnesességet, és bizsergést. Voltam még Fonóból a nyugdíjasokkal Tápiószentmártonban is,  és ott is ugyanezt éreztem, sőt erősebben.
Elismerem, az alternatív gyógymódok, nem mindenkit lelkesítenek fel, akik inkább az orvosságok, a gyógyszerek mindenhatóságában hisznek
Nem maradt meg bennem túl sok abból a korból, amikor még vegyésznek tanultam, de azt hiszem, egy rém egyszerű látásmód talán mégis, ami nem haszontalan. A gyógyszer kemikália, akkor is, ha fennen hirdetik, hogy gyógynövény alapú. Ez azért nem nagyon okés, mert a gyógynövény hatóanyagai összetetten és más formában vannak jelen a növényben, mint a kivonatolt pirulákban. Mások a kötések, leginkább szervetlenné válik a szerves.
Mindegy is, a lényeg, hogy miért ne lenne jó gyógyszer nélkül meggyógyulni, eldobni a napi szinten beszedett vegyszereket, amelyeknek a mellékhatásairól rémeket lehet hallani!.

Lógatván fejemet az eltöltött délelőtt fölött, azért számba vettem, hogy lehetséges, még ezt is elszúrni, tönkretenni azon kevesek érdeklődését, akik legalább annyit tennének az egészségük érdekében, hogy elmennek, időt, energiát rászánva? Az üzlet mindent felülír, a hitet, az akaratot, még azt is bemocskolja, ami jó céllal készült, és ezen az elven lehetne hasznos is.  Sötét a korszak, a Mammon világa, alig van benne valami emberi.

Mi tettük ilyenné.
Tovább »

2011. október 26.

Csipkebogyó túra


Lehet, hogy sokára lesz, mire eljutok a Kacóra?
Szép ősz van, elmentünk egy kicsit bogyózni. Már el is felejtettem, hogy a Kacón mindig olyan dühödten fúj a szél. Nagyon beletrombitált az alig meggyógyult fülembe. De az semmi, Basa fogta magát és lelépett. Kivittük őt is, hogy öregesen baktasson mellettünk. Egy darabig megtette, aztán mire felnéztem, láttam, hogy megy, és tudtam, hogy olyan távolból már nem tudom visszahívni.
Nem is jött, pedig hallotta, hogy kiabálunk neki ketten is. Így aztán mi is hazajöttünk, de biztos voltam benne, hogy már itthon vár. 



Így is volt. De azért mérgemben láncra kötöttem. (Egyébként nem láncos kutya, sosem volt rá szüksége sem neki, sem nekem. De fegyelmezni akkor is kell, és ezt ő is tudja.)

Ne má' hogy ő mongya meg nekem, hogy-é is lesz!!


Vacsi után, ha rendesen néz rám, és megbánta bűneit, egye fene, jöhet újra szabadon kapirgálni az ablakom alá.

Tovább »

2011. július 14.

Parlamenti rokkantnyugdíjasok

Nem véletlenül jutott ez most éppen eszembe. Bicegve közlekedek, és a jelenlegi állapotomban nem hiszem, hogy képes lennék tanítani. Nem az érdemi része lenne kérdéses, inkább a munkába való el és visszajutás. Nem mellékes az sem, hogy az emeleten van a tanterem, lépcsőzni pedig most nem tudok, illetve erősen korlátozottan.

Így tehát tekinthetem magam most éppen korlátozottan mozgásképesnek, hovatovább ha nem lenne éppen nyári szünidő, akkor remélhetően csak rövid időre, de megkóstolhatnám a rokkantnyugdíjasok helyzetét is. 
Továbbgondolva pedig azonnal remeghetnék is azon, hogy mikor leszen a felülvizsgálat és hogyan is fognának engem munkába állítani.

Van hozzá már remek kis gép is, ami kiiktatja az orvosi "műhibákat" (némi pénzmag ellenében), és objektíven megmondja, tényleg megmászom-e a lépcsőket majd, vagy csak mű-rokkant vagyok.


Valójában persze nem tolnám magamat ennyire az előtérbe, maradjunk csak szerényen a háttérben, amikor nálamnál sokkal nagyobb problémával kell, hogy szembenézzen parlamenti képviselőink legnagyobb hányada. Ugyanis, olyan helyzet állt elő váratlanul, de nem teljesen felelősségmentesen, amilyenről ők még nem is tudnak... Őket is meg fogja vizsgálni ez a remek munkaképességet vizsgáló masina. Sokunk számára ugyanis régtől tudott, amit ők szegények valahogyan már egy jó ideje nem vesznek észre, hogy komoly egészségügyi gondokkal küzdenek, mégpedig gerincproblémával. Innen messziről és alulról jól látható volt az egész folyamat. 

És  a te gerinced jól behajlik amikor kell?
Választás után még egészségesnek tűntek, és később lassan, mintha valami enné a gerincüket, fokozatosan görbült, ment össze, szinte elolvadt, mint hóember a napon, az egész tartóoszlop. Komolyan mondom, rémületes látvány volt, nem is tudtam, hogyan képesek így még mozogni, enni, beszélni, ülni, állni annyit. Hősiesek voltak, heroikus lehetett! A továbbiakban pedig sorra, de szigorúan egymás után műgerincet kaptak, szép egyenesnek látszó görbét, nem túl kackiásat, és ami a fő, tekintetre lágyuló műanyagból. (A vegyészek ismerik, hogy vannak hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok!)
No, ezek az új gerincek vezéri tekintetre lágyulnak, meg azt hiszem hangra is, így nem gond, ha feleslegesen túl egyenesek maradnak. Persze megvan az esély a túlgörbület kialakulására, de ez éppen olyan, mint a másik, rendes gerinc esetében. Ott kicsit segíthet a gyógyfürdő, sajnos a képviselők műgerince esetében ez teljesen hatástalan.

Így, ha parlamenti munkájuk valami okból kifolyólag egyszer véget érne, hát tuti rokkantak lennének, mert mit is kezdhetnének ilyen görbült műanyaggal a testükben.

De még jó, hogy ezt a gépet azért így bevezetik, és lesz belőle országosan vagy 12 db. Azt a pár száz képviselőt is hamar megvizsgálják, és rögtön kiderülhet, hogy az utcát, éppen ilyen testtartásban kell söpörni.

Tehát sikerülni fog, végre náluk is jól sülhet el a művelet. Vissza a munka világába,  mint a többi rokkantnyugdíjas, nem engedheti meg az ország, hogy ennyi munkaképes embert eltartson. A ruhát és az autót lehet, hogy közben le kell majd cserélni, és nyakkendő sem fog kelleni, vicces lenne a konténerekből ilyen módon előbújni.
Jó hír, hogy többen jelezték, ha képesek beilleszkedni, akkor a köszönésüket mégis elfogadják. Ha sokat dolgoznak, hamar összegyűlik majd egy újbóli rendes gerincre való, ha pedig nem, talán gyűjtünk rá nekik.
Bár úgy tanultuk, az összegyűjtött pénzt előbb le kell nyúlni, meg a kamatokkal is lehet babrálni vagy 1-2 évig, de már a gyűjtés szó is szépséges, és nemes gondolatokat takar.

Addig pedig minden sajnálatunk azoké a képviselőké, akik mit sem tudnak arról a jövőről (bár alakítgatják lázasan), amely rájuk vár.


PS:
Köszi az ötletet Söri!!
Tovább »

Nem fog fájni...(12 éven felülieknek!)

Hogy némi levitézlett politikát is vigyek az eseménybe, ezt már Gyurcsánynak sem sikerült tökéletesen elhitetnie a néppel.
Nekem pedig nem tetszett a kifejezés, nem csak politikai okokból persze. De az értelme az volt, hogy azért nem, mert helyi érzéstelenítéssel csinálják. No, erre azonnal és  helyben kivert a veríték, de mit szóljak én bele, hüje (!) hozzá nem értő. Minek kellett olyanra nevelni bennünket, hogy azongya: elismerjük, és akceptáljuk a hozzáértők véleményét. 
Ezért aztán már előtte napon idegesebb voltam, pedig egy csomó meggyet kimagoztam, hogy jó legyen a meggybor. De mindig ott motoszkált ez a helyi érzéstelenítés, mert emlékeztem rá, hogy ezelőtt 30 évvel is így tettek, és bár az jobb volt, ha lehet ilyent mondani, de messze nem volt tökéletes.
Nem nyújtom az előzményeket, besétáltam és 3 órányi várakozás után jött az orvos,  hogy fáradjak be a műtőbe, és feküdjek rá az asztalra, és ők akkor beinjekciózzák.
Tudtam, hogy mi következik, és előre leizzadtam, mert azért semmi nyugtató, enyhe kábító nem volt, totál vacak éber tudattal nekifeküdni az egésznek. Egyszerűen nem aggódtam, hanem féltem. A vérnyomásom 2000 volt, a pulzusom hasonló, és folyt a homlokomon a víz.

Az ukáz különben az volt, hogy akkor szóljak, ha nem a nyomást, és egyéb mozgásokat érzem, hanem éles fájdalmat. Na, erre hogyan is készüljön fel az ember, hát megint erős remegéssel, és feszült figyelemmel, hogy mikor hagyják el azt a terepet, amit beinjekcióztak. 
Hát 3-szor elhagyták, és ott megfogalmazódott bennem, hogy ja, a helyi érzéstelenítés az orvosnak egyszerű, a betegnek kevésbé. Mibe került volna egy jó kis altatás, hát semmibe, pedig tavaly ugye abból pedig megébredtem a MŰTÉT KÖZBEN!!

Az a helyzet, hogy már tudom, velem mindig helyzet van, és kár, hogy ezt csak én tudom, és az orvos nem. Ha elmondom, nyivákolásnak hat, mert ő ugye nem számít rá. Mivel én igen, hát marad a tegnapi eset, hogy 3-szor lefürödtem saját levemben a 20 perc alatt.
Nagyon más már az egészségügy ilyen szinten is. Persze minden előrébb ment kicsit, ez nem vitás. De azt hiszem, az érzéktelenség, az empátia nélküliség is. 
Amikor remegő lábakkal leszálltam a műtőágyról, különösebben nem segítettek, az asszisztensnő odaszólt még hogy előbb a műtött lábamat dugjam bele a nadrágomba. Még jó, hogy ilyesmit régtől tudok, azt meg nem vártam, hogy odajön segíteni, mert közben olyasmit csacsogott, hogy pár napig azért ne guggoljak le. Hát nem ez volt az első gondolatom.
Bocs a horrorisztikus képért, kötést cseréltem, és fotóztam. Aki nem bírja, ne nézze nagyban!!!!


Aztán kimentem a folyosóra, és senkit nem érdekelt, hogy a folyosón hogyan vergődök keresztül, és jönnek-e értem, vagy utólag most akkor hogy vagyok.

Elvégre a munka frappánsan el lett végezve nem?
Tovább »

2010. szeptember 14.

Naturálisan


Véletlenül belebotlottam. Rendeltem. Azonnal jött, pontosan, ajándékostól. Kipróbáltam. Szappannal mosok hajat azóta
Tetszik.
Tovább »