Köszönöm

Hát ez nagyon nagy meglepi volt. Tegnap kénytelen-kelletlen szétrobbantottuk megint a környezetünket és estig melóztunk, hogy a rend helyreálljon. Mondhatom sikeres volt és jól érezzük magukat e kis változtatással. Ma reggel éppen megreggeliztünk (vasárnap reggeli reggelit) és megállapítottuk, hogy milyen kellemes ez a reggel, így év utolsó napján. Aztán láttuk, hogy megáll egy autó a ház előtt, és tetejében minket keres egy csomaggal. Mentem ki a fickóhoz, mondván éppen nem várok én semmiféle csomagot. Aztán tisztázta, hogy ha Koronczaiék vagyunk, akkor nekünk hozta. Hát akkor meg rögtön tudtam, hogy Dóriék lehetnek. Így aztán szilveszterre is jutott ajándék nekünk és nagyon aranyos, ötletes. Ugyan a meteorológiait még meg kell beszélnünk, mert a haszutmaforok egyikén sem beszélünk sajnos. De nagyon mutatós és hasznos dolog lesz főként.
De amiért billentyűzetet ragadtam izibe, az bizony az Andre Rieu lemez. Hát ez tökéletes, hogy ilyen eszébe jutott Dórinak, hogy egyszer én egy alkalommal lelkendeztem a blogon róla. Nagyon örültem ennek a lemeznek és bizony itten jön a bibi és a helyreigazítás.
Pontosan az, hogy nem kellő pontossággal írtam meg azt a bejegyzést és senki nem is javította ki azóta sem. Erre a hibára most jöttem rá a CD kapcsán. Ezen ugyanis rajta van (!) az Arany ezüst keringő és ez bizony nem az, amire én előzőleg utaltam, hogy a kedvencem lenne. Ez gondolom egy Lehár keringő, de most már ennek utánanézek előbb.
Így aztán nem nyugodván muszáj volt kiderítenem, hogy akkor melyik keringő is tulajdonképpen az, amit kedvencemként nevezek meg, már hosszú évek óta. Arra is emlékszem, amikor először felfigyeltem rá, egy reggelen 1/2 6 tájban, amikor még a galérián nyújtóztam. De a címét persze nem tudtam és most végre akkor lehullt a lepel:




Hát végül is ez legalább akkora ajándék, hogy Sörit idézzem: ""az is fontos, ha nem halunk meg hülyén".

De azért valami van ebben a kedvenc sztoriban, ahogy elnézem. Családunknak több okból kifolyólag vannak kötődései az orosz földhöz, bár ezek nem rokoniak. Mégis úgy látszik, zsigeri mélyek, ha a klasszikus bécsi keringőt is nem éppen a nemzetileg kitaláló nációhoz kötöm. Na szép, mondaná erre a másik lányom. De hát, ha felsorolom, hogy bizony a nagyapám, az apám, a húgom, a sógorom és az egész Hajmáskér is milyen vonzódásokat szült, hát például ezt. Na és a slusszpoén, hogy úgy mondjam, az, hogy nem is tudom hány év óta először mondhattam azt tegnap előtt, hogy "minden jót!" és "Boldog új évet" ( hogy néz ki cirill betűk nélkül, hogy: Vszevo harosevo! Brr!!), és egészségünkre és stb, mert mire főként a folyamatos mondatok is előjöttek volna, elbúcsúzott Szonja, akivel koccintgattunk és kb. fél óra múlva elhagyta az angolt és emberi nyelven tudtunk pálinkázni.

Hát akkor innen kívánok Mindenkinek szépet és jót és örömöket és egészséget, elégedettséget 2010-re!

BUÉK

Tovább »

Végre

Nahát, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól tudok táncolni. A böhöm partneremet alig ismerem, de ez a tánc nekem való. Valamiért Joannát sikoltoznak, de az a művésznevem.

Éljen a tornatermi buli!

Tovább »

Cukor??

Hát akkor beköszöntött a téli szünet és most aztán spuriban vagyok a nyakamba szakadott teendőkkel doszt! De tegnap, ahogyan az iskolások ajándékokat kaptak és adtak, megütötte a fülemet a szokásos kifejezés: szaloncukor. Úgy félig odafigyelve csak, odamordultam (tudok barátságos is lenni), hogy az "Ecsém" biza mostanság már "szaloncsoki", mert ugyan az édesítésen kívül, hol-é is vagyon benne a cukor. A gyerek nem nagyon bizonytalanodott el, mert öntudatosan szállt velem vitába a szaloncukor kifejezésért.
Sajnálom, de pont az a korosztály vagyok, aki még sem nem öreg, sem nem fiatal. (Mondhatni Karinthy és Latinovits után kissé szabadon: Lógok a szeren). Így aztán a nagyon régi otthoni elkészítéses szaloncukorban nem vagyok jártas, viszont a készen vettekben már igen. De először is : miként a karácsonyfa állítás, ez sem olyan túl régi, a múlt század végétől válik szokássá a szaloncukor készítése. Pontosabban a reformkorban, és mivel a karácsonyfákat akkor a fogadó szobákban, azaz a szalonokban állították fel, a rájuk aggatott édesség így vált szaloncukorrá. Persze ez amolyan fondanszerűség volt és ki más, mint Gerbeaud volt az itthoni úttörője. (Már megint persze a németektől jött kifejezéssel: salonzuckerl. Jókai még szalonczukkedlinek nevezte.)
Aztán a további régi kifejezés ezzel kapcsolatban, ami még a gyerekkoromban használatos volt, a "sztaniolpapír". Mindenféle színben, olyanban, mint most az alumínium fólia, meg volt piros, kék, sárga, rózsaszín, zöld, meg fene tudja még arany is volt. Ezt nem is tudom miért hívták papírnak, hiszen nem az volt igazán. (Ezüstpapírnak is hívták és nagyon vékony volt, vékonyabb, mint a mostani alufólia. Sokszor lehántottam, körömmel kisimogattam és gyűjtöttem a különböző színűeket.) Szóval a csokoládékat először ezekbe csomagolták, utána húzták rá a feliratos papír külső tasakokat.
Na de a szaloncukornál fordítva volt. Alul volt a fehér papír, amit géppel kirojtoztak, és felül, de csak a közepén a színes sztaniol. Ami a belső tartalmat illeti, az tényleg cukor volt. Arra nem emlékszem, hogy otthon hogyan készítették, de van egy gyanúm, vagy emlékfoszlány, mintha valamelyik nagyanyám csinálta volna a gyúródeszkán. (Majd Mami kijavít.)
Az én gyerekkoromban már vásároltuk ezeket a cukrokat tudom. Valóban cukorból voltak, színesítve. Sárgára, rózsaszínre, fehérre és barnára emlékszem. Túlságosan nem szerettem őket, talán egyedül a sárga színűnek volt olyan íze, amit jobban ettem. Ha barnára találtam, azt visszacsomagoltam. Kezdetben ezeket ezüst és arany sztaniolos díszítésekkel látták el. Nagy lépés volt az, amikor először készítették úgy, hogy bevonták őket csokoládéval. Az maga volt a luxus. A belseje még mindig a hagyományos cukor volt, de kívülről már le lehetett szopogatni róla a csokit. Akkori szaloncukor-evési technikám úgy szólt, hogy csoki le, ami marad, azt nem kértem és ment a "kiköpésbe" (Bocsi Anyu!).
A következő lépcső ahogyan emlékszem, kissé puhább beltartalom volt a csoki alatt, de még mindig közelebb állt a cukorhoz. Nem volt kemény, el lehetett már törni és a külső csomagolása is dizájnolódott. Megjelent a kék-ezüst és a rózsaszín-arany borítás, mint választék a fehér rojtos papíron. Akkor az volt a választék mindössze, hogy kék, vagy rózsaszín legyen a fán a szaloncukor. Úgy emlékszem, nálunk többször dívott a kék.
S hogy a végére kerüljünk végre ennek a cukor-mizériának, a legelső már egyáltalán nem cukor változat a zselés szalon volt. Hát az egyszerűen bombasztikus hatással volt a népre. Mindenki azt vitte, és megjelenése után hamarosan kihalt a szaloncukor, mint cukor. Néha még láttam, már nem is tudom mikor és hol, ilyen "retro" szaloncukrokat, lehet, hogy vannak olyan "megátalkodottak", akik még öntik is maguknak. De a karácsonyi látvány és tapasztalat, hogy tobzódunk a mindenféle színű csomagolású és ízesítésű szalonok között, és a mai kisgyerek azt gondolja a csokiról, hogy az cukor.
Persze tudja, hogy mi a különbség a cukor és a csokoládé között, de ez esetben a régi kifejezés azt hiszem már megmarad. Úgy tudom, a világon egyedül a magyarok díszítik a karácsonyfáikat ezzel az édességgel, így mára ez is tipikus hungarikumnak tekinthető.
Nos, akkor elindulok és keresek valami illőt a jelenlegi dizájnomra.

Ezzel kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek, mert most már karácsonyig sűrű teendőim várnak hosszú sorban, hogy 24-én békésen kifújjam magam, elvégre az ünnep, a pihenésről is szól.

Tovább »

Bekopogott a tél

Tegnap 12 óra körül kezdett esni és kitartott egész nap. Hozzá a megfelelő hideg is és ma egy kis szél is volt. Bár Józsi szerint amerre ő járt, ott személyautóknak sok keresni valója nem volt.
Voltak olyan bekötők, Úrkút felé például, ahol ő áttörte busszal a kis torlaszt, de megjegyezte, hogy a Seattal nem próbálta volna meg. Itthon a jó melegből szép volt a látvány, csak az bosszantott, hogy azért mentem ki, hogy a szélfútta kavarást megörökítsem. De hát mikor is nem fúj, hát amikor kihegyezett kamerával éppen várom.
Tegnap, ahogy még eléggé erősen esett a hó, késett vagy 25 percet a vonat, amivel haza szoktam menni normál időben. Ez a Zalaegerszeg Ljubljana nemzetközi gyors. (Haha, használom Pétfürdő és Hajmáskér között!) Végül, ahogy beviharzott a péti állomásra, az hihetetlen látvány volt. Úgy nézett ki, mint a vonat a Polar expressben. (Mindjárt meg is nézem, úgyis vasalnom kell.)
Szóval úgy érkezett meg, hogy kavarta maga mellett, fölött, alatt azt a sok finom porhavat, amit a sebességgel felszedett és szinte beburkolózott vele. Majdnem ott ragadtam a sínek mellett, olyan tátott szájjal néztem. Aztán megállt, a kavargás elült kicsit , előbukkantak a kék színű vagonok, én pedig feltoltam magam rá. (A szokásosnál is magasabb sajnos).
Aztán hazaértem, és a csomó havat egy pucér seprűvel toligáltam, mert tényleg porhó volt.

Tovább »

Tennessee ájulós kecske

Bár hangulatilag éppen nem tartozik szorosan ide, mégis hihetetlen egy állat. Annyira félős, hogy ha megijesztik, az izmai teljesen merevvé válnak és egyszerűen eldől. Amikor először láttam, azt hittem, beetették őket valamivel. De nem, ők egyszerűen genetikailag kódolva vannak a sokk ilyen módon való kikerülésére. Szerintem, jó védekezési eszköz.
Hehe.. Amiről nem tudok, akkor az nincs is. Aztán pedig felállunk és tovább sétálunk.

Tovább »

Mulasztásért egyes!

Végig az lebegett a szemem előtt, hogy feltétlenül (!!) viszem a masinámat. Hiszen ezért nem akartam én Bécsbe menni, hogy előbb tán illendő a mi budapesti adventi szépségeinket megnézni a Vörösmarty téren. Aztán mit tettem? Mehetek el újból, mert pont itthon hagytam. Ehetett volna a méreg, de nem hagytam magam és inkább a látványra koncentráltam. Rengeteg sok apró megörökíteni való részletet láttam, gondolatban fotóztam is bőszen. Végül amit megfogalmaztam, az mégsem a látványról, a képi világról szólt. Elbűvölőek voltak az illatok! Elsősorban a fűszeres árusé, akinek a házikója körül utcahosszat valami olyan keveréke szállt a fahéjnak, szárított narancsnak, szegfűszegeknek, aszalt és kandírozott gyümölcsöknek, hogy legalább 3-szor is kerültünk arra. A következő a sütések és ételek, forralt bor mérések egyvelege, nem vagyok egy feltétlenül nagy ínyenc, de láthatóan a nép is erre harapott jobban, kevésbé a valóban gyönyörű és értékesen míves árukra. Utoljára hagytam, pedig nekem aztán világom, az illatos szappanok, a hidegen sajtolt fűszerolajok árudája. Azt hiszem, két helyen volt az egész vásárban és a Krisnásoké tetszett jobban. Ha tehettem volna, megveszem az egészet. (Ja! Házastul!) Nagyon szép volt a vásár egész környezete, a házak (elsősorban a Gerbaud ház) díszítése, az utcai dekorációk. A hangok a hangulatát adták az egész forgatagnak, mindig zenélnek, vagy énekelnek, van egy nyílt színpad is. Hát végül is nem csodálom, ez azért a Dorottya utca, a Váci utca a Vigadó utca torkolata, szóval a Belváros. Azért nem csak nézegettünk Mamival, hanem mindenféle érzékszervünket is igyekeztünk bevonni a mind jobb megismerés végett. Ittunk forralt bort, bögréstül (2. az idén, már a bögrémre gondolok), ettünk töki kenyérlángost és azért egy kicsit szappanoztunk is.
A fényképeket pedig megígérem, pótolom.

Tovább »

Passz!

Vannak, olyan esetek, amikre nincsenek szavak, csak olyanok, amik elállnak. Az történt, hogy éppen készültem dolgozóba menni a suliba, olyan 9 óra körül. Mire kapok egy telefont az éppen buszozó férjemtől, hogy hol-é is vagyok, mert kapott egy telefont a Jancsi bátyjától, hogy az őáltala szervezett villanyszerelő kisiparost értesítették az eontól, hogy akkor most mennek átfeszíteni a kábelt. Már persze nem az eon emberei, hanem a megelőzőekben általam említett alvállalkozók.
Agyon serénykedtem magam, hogyan is tudjak itthon maradni, Józsi ugyi nem hagyhatja ott a buszt. Illetve az utasait. De hát ez már itt így megy, hogy aki momentán kaput nyithat és végtére is a tulajdonos, az már egy telefont sem kap?
Ha nem ilyen az előzmény, biza vállat vonok és úgy elsöprök a suliba, hogy hátra sem nézek. Mi dolgom azokkal, akikről nem tudok?! Csak hát. S itt jön a magyar vándorszívatás, akkor megint mikor leshetem újra őket?
Egyszerűen lassan nevetséges az egész, és ahogyan elmesélgetem saját kis történeteimet, hasonlókat hallok, legfeljebb vizes, gázos, tv szerelős stb. vonatkozásban. De ez szerintem kicsinyke-aprócska, alig-alig észrevehető pinduri szeletecske, amit én látok belőle. Nem csodálom, hogy döcögve, nyekkenve halad inkább hátra, mint előre kies vidékünkön szinte minden.

Emberek!! Működik itt még valami normálisan???

Tovább »

Advent a vörsi templomban

Érdemes volt elmenni és megnézni.

A felvételem ugyan bőven hagy maga után kívánnivalót, de tudjuk, hogy egy fényképezőgép azért nem videokamera. A hangulatot talán érzékelteti és kedvet is csinálhat. Szép lehet itt egy karácsonyi éjféli mise. Nos arra azért nem fogok utazni több, mint 100 km-t, de aki közelebb lakik, még megteheti.

Tovább »

Akkor is karácsony!!

Tovább »

Mi magyarok

Előljáróban:

Miről is jutott eszembe ez a múlt heti elgondolkodtató részlet. Tegnap utaztam a buszon egy igen kellemes, békebeli kinézetű és korú idősebb hölggyel. Helyfoglalás ügyén beszédbe elegyedtünk és kiderült, német tanárnő volt anno, Marosvásárhelyről települtek át a férjével ezelőtt 22 évvel. A férje jelenleg már nyugdíjasként a soproni egyetem rektorhelyettese. A beszélgetőtársam végül az egyetemi könyvtárban dolgozott nyugdíjas koráig. Elmesélte, mennyire csalódott a magyarokban, hiszen amikor idejártak rokonlátogatóba, mindig kellemesen és jól érezték magukat. Igazán akkor ismerkedtek meg a helyi viszonyokkal, amikor már itt laktak. Nagyon rossz tapasztalatokat szereztek, a sok rosszindulatról, a kicsinyes bosszúkig és a pazarlásokig és minden olyan negatív dologról, a munkamorálról, ami az eredeti környezetükben, hazájukban nem volt. Félretéve most ennek a történetnek a vitatható részét, azt, hogy azért mégis itt vannak, s nem másutt, sajnos teljesen igazolható az arra vonatkozó rész, hogy bizony kevésbé vagyunk egymással segítőkészek és udvariasak, boldogan megy a "körbeszivatás."
Már mondanom sem kell talán, hogy további birkózásunk az E-on nevű százfejű sárkánnyal ismét újabb fejezetébe lépett.
Újólagos kérelmünkre kiküldték az újólagos szerződéseket és a hozzávaló csekket 72 ezer forintról. Azzal a megjegyzéssel, hogy december 12-e után azért ők már nem dolgoznak, mondhatnám év vége előtt 18 nappal "fájront" van náluk. (Ja, a csekken a befizetési határidő december 17.) Nosza, tehát fizetés (Boldog Karácsonyt mindenkinek, rajtam kívül), és 11-én berobogás az e-onhoz, hogy íme, mi több, lám!! Mi fizettünk és nincsen még 12-e sem, hát akkor szeretnénk ezt az áramot még idén. Nos, azt nem lehet.
MI pedig: ??????????
Hát nekik izé: szervezési gondjaik vannak. Erre kérdeztük, ez miért tartozik ránk, ugyi az e-on sem érdeklődött így karácsony előtt, a mi esetleges financiális ügyeink iránt.
Szó, szót követett, nem túl szépen, szalonképesen, de emeltebb hangon. Szóval majd jön valami cég január 4-én, mert az e-on alvállalkozónak kiadta az alja munkát, az majd megcsinálja és ők akkor majd "kiszállnak", és bekötik. Ennyi.
Ott tartok, hogy nem lehet mit tenni, kiszolgáltatottak vagyunk, de mindenütt elmondom, ha kell, hogy az e-on és a benne tespedő kedves magyar honfitársaim egy genya, tetü, munkát rühellő, rosszindulatú és lusta banda. Innen kívánok nekik, nagy áramszüneteket minden életbevágóan fontos alkalomra, és azt, hogy minden helyen, ahol ők megfordulnak ügyfélként, legalább ilyen bánásmódban részesüljenek, vagy még ilyenebben.

Azonkívül ne csodálkozzunk azon, ha a külföldiek nem túlságosan szeretnek minket és kiderül az is, hogy még mindig szögletes és darabos ázsiai lényeknek tartanak bennünket, akiknek lassan a Balkán is túl jó lesz.

Tessék engem millió jó esettel cáfolni, de minél hamarabb, hogy kiderüljön a tévedésem a tárgyban!!

Tovább »

Régmondottam

Még Fonóban tanítottam a gyerekenek ezt az angol népköltést:

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,
köszönt és minden jót kíván
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hatodik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakas,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Tarbay Ede fordítása

Hátha emlékszik rá még pár tanítványom, mondjuk a gyerekeim,
mondták eleget annak idején.
Hát akkor itten van kissé modernebbül:

Tovább »

Dobott egy hátast

Bocsi, de Dóri blogjának címsoraiban megláttam a Pukkantás című szösszenetet, amit én végül töröltem megírás után. A cserépkályha robbantásos esetemet írtam le benne, aztán végül ahogy készen lett, elégedetten elolvastam és kitöröltem. Nem volt fontos. Mivel azonban kereshetitek, hát jelzem nincs, bár a kályha még áll.

Csalódottságot enyhítendő:

Tovább »

Vég-zés?

Bonyolódik, azaz helyzet van. Micsoda megmondás itt tegnap, aztán ma pedig elharsogja a rádió, hogy a cigányok tényleg nem értik, hogy miért is lettek szegregálva, amikor ők el voltak látva jól az iskolával és köszönik szépen nem kell ebbe senkinek beleszólni. Nem akarják a gyerekeiket elvinni sehová. Akkor most mit is harcolt ki Mohácsi Erzsébet és az alapítvány? Vagy nagy volt a csönd, durrantsunk kissé bele?
Már azért sem értettem az egészet, mert maguk a cigányok lelkesedtek és küldték a Gandhi Gimnáziumba Pécsre a jobban tanuló gyermekeiket. Cigány igazgatóval, Balogh Jánossal működött sokáig, amíg szegényt baleset nem érte. Azóta az özvegye, Csovcsics Erika vitte az intézményt, de őt meg azért támadták meg, merthogy nincsen kellő képesítése az intézmény igazgatói állásához. Érdekes, mert amikor a kuratórium elfogadta a pályázatát, akkor is ugyanez a végzettsége volt. Suttogták, hogy az a baj, hogy nem cigány és akadt jobb jelentkező. Aki persze cigány származású. No akkor miért baj a Pécsi utcai Általános iskola, ha a Gandhi nem baj? Vagy Mánfán a Collégium Martineum, ami ugyan azt mondják, most éppen csődben van, de a diákjainak 70%-a bejutott a felsőoktatásba. Akkor ottan túl jól szegregáltak?

Voltam a Gandhiban, sőt órákat is látogattam. De azt mondom, egy intézményről szakértői véleményt mondani teljességgel lehet, ha elmegyek a helyszínre, megnézem és átnyálazom az összes dokumentációját. Az óralátogatás ehhez nem tesz hozzá semmit, mert az vagy jó, vagy nem, de csupán a pedagógusról szól, esetleg a gyerekekről pont akkor, abban a pillanatban. De semmiképpen az intézmény egészéről.
Sajnálom, hogy ilyen elszabadult indulatok miatt kellett vitustáncot járni, de én is azt mondtam volna, akárhány mutatóval is alátámasztva, hogy amit Mohácsiék állítanak, még ha "kemény" szakértőt is hívnak, akkor sem mondható ésszerűnek, gyermekbarátnak és hosszútávon megoldhatónak. Persze el lehet vitázgatni azon, hogy a tantestület mennyire felkészült és hogy milyen tanfolyamokon és képzéseken vettek részt, vagy nem.
A papírok mellett nem kellene elsikkadnia a gyakorlatnak. Mi van, ha mégis megoldanak sok mindent, noha az eredményeik ugye nem rózsásak. Mi van, ha az az eredmény, hogy járnak iskolába a gyerekek?
Nem az iskola az, ami mint intézmény, a cigánysággal szemben elkövette a bűnök-bűnét. Ezzel nem akarom menteni sem persze, de mit tett hozzá A Társadalom, A Politika és az iskolánál nagyobb erők? A cigányozás és zsidózás nem az iskolákból indult. Most bevigyük akkor ide is?
Ha rajtam áll, nem teszem, de már vannak itt tanítványaim, akik elsős létükre elkezdték.

Tovább »

Azt a szegregáltját!!

Miért van az, hogy napnál világosabb ügyeket lebénáznak annyira, hogy amikor tök jó működésképtelen, akkor elégedett kézdörzsölgetés és elegáns távozás. Siker!! Góóóóóllll. Mármint önös. A Mohácsi Erzsébet nevű szociálpedagógus, romológus, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Geyereknek Alapítvány nevében indított pert a Pécsi utcai Általános Iskola ellen és beperelte Kaposvárt a szegregáló gyakorlatáért. Mondván: nagyobb arányban járnak ide cigány gyerekek, mint lehetne és különben is az átlagosnál nagyobb arányú a hiányzás és a kompetencia mérések eredményei is elmaradtabbak a város többi iskolájától. Ezért aztán bizony ezt az iskolát szüntessék meg, tokkal-vonóval együtt. Sőt, bontsák le, és tán hintsék be sóval, ne is teremjen talaján semmi.
Szörnyű. Ez a hölgy tőlem lehet akármilyen romológus és pedagógiai végzettségű, de nem ért a lényegből semmit. Egy fikarcnyit sem. Voltam abban az iskolában, többször is. Ismerek jó kollégákat is, akik sokkal keményebb nevelési helyzeteket oldanak meg, mint a város elit (ahhhh) iskolái. Aztán mit is mondanak a megnyert per után? Mi legyen a kis csávókkal, akik eddig közel jártak, nem kellett buszra ülniük, ismerték a szülők a pedagógusokat és bíztak is az iskolában. Szétszórják őket? hehe... Nem fognak elmenni. Ismerem őket, akkorákat fognak hiányozni, hogy lesz statisztika bőven. Aztán Orsóséknak ugyan küldözgethetik a papírt, rá sem fognak hederíteni. A bűntetetés? Ha nincs kereset büntessen a semmiből.
Nekem volt sok-sok cigány gyerekem. Küzdöttem értük, velük, a szülőkkel szemben, szóval mindenhogyan. Egyik legsikeresebb akcióm, az volt, amikor Orsós Imre nevű gyermekem sokat hiányzott. Ha "Imite" nem akart, hát nem jött suliba. Feldühödvén megfontoltam az írásbeli felszólítás ügyét és elvetettem Ellenben egy délelőtt elvittem az osztályt tanulmányi sétára. Ja. Valóban az volt, megnéztük, hogy az Önkormányzat előtt mennyi virág van és parkosítás, a külszélen, meg derékig érő gaz. De megtaláltuk Imite (kicsit beszédhibás volt) házát, és kórusban ordibáltunk be neki, hogy IIMIIII! Gyeeereee!! Vááárunk a sulibaaannn!! Aztán ezt úgy 5 perc után abbahagytuk, bedobtunk egy kis csomagot csokival és visszasétáltunk a suliba. Aztán Imi többet nemigen hiányzott, szerintem a szülők mélységesen röstellték az esetet. Többet másik cigánygyerekemnek sem kellett mást mondanom, csak annyit, hogy: Menjünk érted az egész osztállyal?
Hát most melyik Kodályos, Zrínyis, Berzsenyis pedagógus fog ilyeneket csinálni, hogy elkezd indirekte kalózkodni, mert fontos neki a "Kalányos gyerek"? Ezt még Szita Károly is tudja, mert polgármester létére legalább jól ismeri a várost is és az iskoláit is . Akkor minek vitázik egy budapesti illetőségű azon, hogy majd ő mondja itten meg a frankót és bizony szét fogjátok dúlni a beiskolázási körzeteteket, vagy megszüntetem ezt a "szegregáló" iskolát. Amelyiknek jó szakemberei, jó felszereltsége és jó kapcsolatai vannak-voltak.
A fene tudja, kiknek az érdekeiért folyt az egész per, de nem a cigány gyerekekért az holtbiztos. A bírónő, pedig vagy meg lett vezetve, vagy fel sem fogta, mit állít a 2 (!!) szakértő neki folyamatosan. Az egyik közoktatásilag, a másik esélyegyenlőségileg.
Hát akkor éljen ez a tuti alapítvány, és könyveljen el jó nagy sikereket másutt is. Amint hallom, Miskolcot is támadta és Győrt is. Győrt nem értem, nem is ismerem, de Miskolc és Borsod naggggyon jó terület, ott lehet kaszálni és ajánlom még Szabolcsot és Baranyát.
Szerintem előbb-utóbb, maguk a romák fogják majd fojtogatni az Erzsébet nyakát, hogy találjon ki valami más szórakozást és vigye arrébb magát az alapítványával együtt.
Egy jó érzésem van mindössze: Azt szokták ugye mondani, hogy a "Magyarnak magyar a legnagyobb ellensége."
Hát akkor ez ebben az esetben most a romáknál is így van. Né, tanultak tőlünk!! De könyörgöm, miért pont ezt?!!


Amúgy pedig, amit az interneten lehet olvasni a sok-sok pontos adatról, vagy ennek a hiányáról és különböző véleményekről: éppen a részletekben való elmerülés fedi el sokszor a lényeget. (Mindent alá lehet támasztani "vica-verza" sok pontos adattal és akkor úgy interpretáljuk, ahogyan nekünk jó.) De ez még mindig nem visz közelebb a lényeghez, s ezt mindenki tudja, aki nemcsak vitázik, de dolgozott az ügyben.

S ezt ha kell, úgy is mondom, mint közoktatási szakértő, akinek a szakterülete a cigány kisebbségi nevelés és oktatás". (Ugyan a fene sem kérdezett, ezért szakértői véleményt sem mondtam. Ez a blog tiszta magáncucc!!)

Tovább »

Advent

Szerettem ezt az időszakot, mint ahogyan mindenki. Tavaly ilyenkor már régen nagy sötétségben, többször, mi több egyre többször hidegben és füstben az istállóban. Volt adventi koszorúm, Szilvi jóvoltából, de a hangulatom mégis nyomott volt. Örültem a sok-sok előrehaladásnak, de még sűrűn eszembe jutott Fonó, ahol kicsit díszíthettem, meleg volt és világos. Most már nagyon jó, de hát, mindig itten ez a DE!. Nem olyan a környezetem kinézete, hogy jó szívvel aggatnék bárhová is valami karácsonyi külsőséget. Persze hiányzik, de még nem való erre a házra. Úgyhogy még mindig más dekorációját fogom nézegetni és remélem, hogy majd a sok belső munkálatok után eljutunk kívülre is és kellemes hangulatot lehet idevarázsolni nem csak télen, hanem nyáron is. Addig is mindörökké Diótörő és hát jöjjön az a Karácsony!!

Tovább »

Éljen soká!

Megünnepeltük az Első unokám Első szülinapját. Milyen jó, éppen ezen a napon lett 1 éves. Vagy magunkat is ünnepeltük? Mert mi is pont egy éve lettünk nagyszülők. Príma.

Tovább »

Mondtam

Magam sem értem, miért kell a jól bevált és megfigyelt tapasztalatokat félresöpörni. Talán, mert a közhangulat és a mindenbe belevitt okoskodás és az átpolitizált érvelés egyeneságon folyt reggeltől estig mindenhonnan. Mit tegyen akkor egy oktatási dolgozó, ily csekély rálátással? Hát beoltatja magát, nem törődve saját eddigi megfigyeléseivel. Mert azok arról szóltak, hogy eddig az ún. védőoltásokba én mindig belebuktam, mert attól lettem beteg. No hát tessék. Úgy nézek ki, hogy sírva fut előlem mindenki, nem is érzem jól magamat és rettentően bosszús vagyok.
Különben azt hiszem, a híreket és az újságokat félreteszem, és olvasom-hallgatom a teljesen hisztériamentes lapokat, mert vannak még ilyenek. S akkor most leírom ide, hátha 2 év múlva elfelejtem, vagy pedig megint vészeket híresztelnek nagyban:NO OLTÁS!!
Akkor saját egészségem megmarad és még lehet, el is birkózom a vírusokkal.


A sertésinfluenza oltással csempészik beléd a chippet -
Eljött az Antikrisztus kora. Vajon beteljesedik?

Helmut Pilhar: tegnap, 2009. augusztus 27-én tartottam Badenben Bécs mellett egy előadást az Új Medicináról.

Feleségemmel együtt 40-en voltunk. Az azt követő beszélgetés során szóba került a sertésinfluenza, amikor felállt egy hölgy és a következőket mondta el:

Egyik barátnője egy bécsi gyógyszergyártó cégnél dolgozik, aki azt mesélte neki, hogy a Tamiflu injekciókban valóban el van helyezve egy nano-részecske, mely szabad szemmel nem látható, de 12-szeres nagyítással már igencsak. Már egy játékmikroszkóppal megnézhetjük.

A gyógyszergyár alkalmazottainak már elmagyarázták, hogy a nano-részecske a szervezetben a beültetés után úgy működik, mint egy számítógép merevlemeze és ezen minden lehetséges adatot tárolni lehet. Ezáltal a későbbiekben nem lesz szükség személyi igazolványra és hitel- és egyéb kártyákra. Állítólag ezzel az intézkedéssel akarják a pontos
népszámlálást megkönnyíteni, ill. az újszülötteket akarják megvédeni. Azt gyanítják ugyanis, hogy sok anya
a titokban szült újszülött gyermekét egyszerűen "eldobja".

A hölgy továbbá elmesélte, hogy ő is az egészségügyben dolgozik. Van egy ügyvédje, aki az ő betege volt és megkérdezte tőle, hogyan lehet majd megszabadulni ettől a chiptől. Azt válaszolta, tud a tervezett chipről, mert ugyebár a társadalom felső rétege természetesen tud erről. Ebben az évben tervezik beoltani az embereket kényszer nélkül, saját akaratukból. Ha csak kevesen jelentkeznek ebben az évben, jövőre kötelező oltásként vezetik majd be. Kivételt képeznek majd bizonyos embercsoportok, mint pld. a rendőrség, kórházi személyzet, politikusok, stb. Ő mint ügyvéd el tudja majd intézni, hogy ne oltsák be, de a lakosság nagyobbik részének nem lesz menekvése az oltás elől.

Ing. Helmut Pilhar



Rizs-szem

Egy, a Baxter gyógyszergyártó cég munkatársának kijelentése alapján a legrosszabb félelmeink válnak valóra. Igazság szerint nem egy nevetséges sertésinfluenzáról van szó, hanem egy általános chipbeültetésről, mely segítségével az egész emberiséget akarják kontroll alá helyezni. Kétféle injekciót gyártanak majd. Az egész szörnyen hangzik, de az egyik hegyében a chip, benne a Tamiflu méreg a széles tömeg számára, a másik üres lesz a kiválasztottak számára. Álmainkban nem tudtunk volna elképzelni egy ilyen aljas tervet. Dr. Hamer (GNM - Germanische Neue Medizin -
www.ujmedicina.hu - már 2007-ben figyelmeztetett bennünket bizonyos emberek terveiről. Ezért nagyon legyetek résen és védjétek meg magatokat!)

Dr. Geerd Hamer és Helmut Pilhar 2009. augusztus 26-i levele:

Amerikában kötelezővé teszik a sertésinfluenza elleni oltást. Aki ezt megtagadja, 1000 dolláros pénzbírságra és 30 napos elzárásra, vagy akár koncentrációs táborba deportálásra is számíthat.
* http://thebirdflupandemic.com/archives/1000-per-day-fine-and-30-days-in-jail-for-refusing-the-swine-flu-vaccine-in-massachusetts

Jól hallották, a haláloltást megtagadók állami bűnt követnek el és ezek az emberek nem egy egyszerű börtönbe kerülnek, hanem a már részükre előkészített speciális koncentrációs táborokba, melyekből több százat állítottak fel Amerikában országszerte.
* http://info.kopp-verlag.de/news/amerikanische-konzentrationslager-fertig-und-einsatzbereit.html
* Dr. Drábik János: A magyar nemzeti vagyon visszaszerzése - Magyarország a pénzuralmi világrend szorításában
http://docler.hu/video/15495
* http://docler.hu/video/15497

Ezekből a táborokból csak úgy engedik ki őket, ha alávetik magukat az oltásnak, és hagyják beültetni magukba a chipet. Alighogy kikerülnek, a halálchip által szabad prédává válnak. A koncentrációs táborokból kikerült emberek "véletlenül" hullanak majd, mint a legyek. A világdiktatúrával ellenkező egyéneket a halálchip segítségével egy órán belül ki lehet majd kapcsolni. Az utóbbi 28 éve ezt teszik a kemóval és morfiummal, ezért bojkottálják az Új Medicinát.

Így a Földön 2,5 milliárd embert sikerült már eltenni láb alól. A halálchippel ez természetesen sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz. Nem csak azért, mert feltűnés nélkül - klf. betegséget imitálva (szívinfarktus, szélütés, hőguta) - lehet majd embereket meggyilkolni, hanem mesterséges járványokat tudnak színlelni, ahogy ezt már most tapasztalhattuk:

Mexikóban (állítólag!) 3 disznó elpusztult és állítólag egy gyerek meghalt a sertésinfluenzában. Ebből hazudtak egy világméretű járványt. Ezt a chip-támadást nyilvánvalóan már évek óta tervezik. Ez a nevetséges sertésinfluenza, mely valójában nem is létezik, tulajdonképpen csak eszköz volt: ebből látszik, milyen szorosan megszervezett propagandamédiájuk működik a világon, bolhából elefántot tudnak csinálni.

Kezdték a hazugságokat az AIDS-szel. Majd következett a BSE. Szeptember 11-e után jött az Antrax-, majd a madárinfluenza-mese. Most a sertésinfluenza hazugság van porondon. Jövőre jön majd az egérinfluenza-mese. Mindez csak egy végkifejletre vár. Majd ha már minden emberbe beültetik a chippet, eljön az abszolút rabszolgatartó uralom ideje, mert úgy mindenkit tetszés szerint manipulálhatnak és meggyilkolhatnak. Nagy népi tömeggyilkosság veszi kezdetét. Különben mire ez a hatalmas katonai és rendőrségi drákói szigor bevezetésére annak érdekében, hogy egy nevetséges nyári influenza ellen beoltsák az embereket? Ennek nincs értelme. Arról nem is beszélve, hogy ilyen oltás nincs is. Nem lehet októberben egy nyári influenza ellen oltani! A Tamiflu-val (= kemó) éppen hogy 2-3 hétig lehet csak elnyomni a gyógyulási szakasz tüneteit (lsd. www.ujmedicina.hu).

Érdemes említést tenni arról is, hogy Amerikában már 100.000 műanyag koporsót gyártottak le és helyeztek készenlétbe.
* http://vids.myspace.com/index.cfm?fuseaction=vids.individual&VideoID=39130476

Vajon miért? Módszeresen lefegyverzik az embereket, begyűjtik a fegyvereiket és a harci kutyáikat. Az igazság ott derül ki, hogy elhallgatják a valódi célt. A Tamiflu-ról szoktak vitatkozni, de soha senki nem nevezi nevén a chip-implantációt. Fölöttébb érdekes, pedig ennek a hatalmas állami intézkedésnek éppen a chip-oltás látszik a legkézenfekvőbbnek. A Hitachi mikrochipje gond nélkül átfér az injekciós tűn és feltűnés nélkül bejuttatható az emberi szövetbe úgy, hogy előre behelyezik a tű hegyébe. Létezik már a halálchip, melyet a kínaiak évek óta birtokolnak. Miért akkor a nagy hallgatás? Ezt épeszű ember nem értheti meg. Mert óriási ellenállásba ütköznének. Kurdisztánban 2007-ben embereken oltásikísérleteket végeztek. Ezután nyilvánosságra hozták ezzel kapcsolatban a Tamiflu oltóanyagot, stb, de a chipről nem esett szó.
* http://www.hitachi.com/New/cnews/030902.html



A Hitachi-chip működik és kombinálni lehet a halálchippel. A Tamiflu káros, mert színtiszta méreg. Nagyon veszélyes lehet a vagoton fázisban (lsd. www.ujmedicina.hu - megoldás utáni szakasz), a terhesség utolsó 2/3-adában. Biztosak lehetünk abban, hogy gondolkodás nélkül bevetik a halálchippet, mivelhogy a kemóval és morfiummal eddig is 98%-os elhalálozást értek el. Ezzel szemben az Új Medicinával a betegek 98%-a meggyógyulhatott volna. Gátlástalan módon az onkológusok zöme nagyon is jól tudja, hogy az Új Medicina természettudományos szempontból igaz.

Első körben a gyermekeket és a terhes anyákat veszik célba. Őket akarják elsőként bechippelni és a Tamiflu-val beoltani. Többen közülük el fogják veszíteni gyermeküket a terhesség utolsó 2/3-ad részében, mert a Tamiflu egy színtiszta méreg. Köztudott, hogy a mély vagoton szakaszban egyetlen morfium- vagy Tamiflu injekció halált okoz. Ha egy ilyen halálchippet hordozunk magunkban, emlékezetünkbe kell vésnünk azt a tényt, hogy bármelyik nap egy akármilyen központból pld. Tel Aviv-ból egyszerűen kikapcsolnak minket. Védtelenek leszünk és kiszolgáltatottak. Az utólagos jajgatás sem segít majd: Jaj, ha tudtam volna...

Ezért fontos az uralkodó osztály számára, hogy előre senki ne tudjon róla. És ha majd a rabszolgákba behelyezték a halálchippet, utólag már nyugodtan megtudhatják. Akkor már csak idomított bábuk lesznek. Senki nem mer majd ellentmondani. Ez úgy működik majd, mint a szabadkőműves-páholytestvéreknél. Mindenki tudja, hogy az első ellenkezés után a rangban felette álló páholymester belekeveri a mérget a kávéjába és nem éli meg a következő napot. Az egész világ egy egyetlen koncentrációs tábor lesz, kivéve egy bizonyos hitközösség tagjait.

Milyen naiv is egy olyan követelés, hogy először követeljünk tiszta lapokat a Moszad-tól és forduljunk a CIA-hez. Nem fogják előre felfedni terveiket. Az egér nem hiszi el, hogy jön a macska. Egy több, mint száz fős cégnél, mely a Tamiflu-chippet gyártja, ill. tölti, elegendő egy vagy két "megbízható" alkalmazott, akik a végén a chippet behelyezik. Így a cég összes alkalmazottja legjobb tudomása szerint állíthatja majd, hogy nem tudtak semmiről. Ezt hívják "végső kontrollnak".

Igencsak furcsa az is, hogy minden egyes Tamiflu-chip-injekciót egy különleges kódszámmal látnak el, melyet aztán majd személyes kódszámként tartanak nyilván. (személyi igazolványszám) Miért lenne szükséges egy nevetséges nyári influenza injekciós tűt bekódolni egyenként és miért lenne szükséges minden oltás mellé egy oltási könyvet adni? És miért nem akarják a chippel ellátott embereket Amerikából többé kiengedni?

A "Római klub" a 70-es évekbeli egyik nyilatkozatában az olvasható, hogy az emberiség fennmaradása érdekében vagy csökkenteni kell a születések számát, vagy pedig emelni az elhalálozási rátát. A Max-Planck-Institut véleménye szerint el kellene érni, hogy a világ lakossága 2 milliárdra csökkenjen. Amerikában létezik az ún. "Amerikai Stonehenge" (http://www.igeawagucom/news/corruption/1199237261.html), egy 100 tonnás gránit tömb, melybe azt az üzenetet vésték bele, hogy a világ összlakosságát 500 millióra kellene redukálni ahhoz, hogy elérjenek egy "Ésszerű kor"-ba.

Ha az ún. "túlnépesedést" egyszer pontosabban megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy egyedül Texas állam állítólag az összes 6 milliárd embert el tudná látni elegendő élelmiszerrel. Nem hiszek az ún. "túlnépesedésben"! Már most is több embert intéznek el rákkezeléssel, mint amennyi születik! Attól tartok inkább, hogy ezeknek a globalizációs fanatikusoknak nincs szükségük 6 milliárd dolgozó rabszolgára és ezért akarják az emberiséget 1/10-re lecsökkenteni.

"Kevesebb birkát könnyebb kontrollálni..."

Dr. Ryke Geerd Hamer
Ing. Helmut Pilhar

Hát ez eléggé zagyvának tűnik, de az a félelmetes benne, hogy sokszor a legvadabb állításokban van az igazság.
Hát utólag már tényleg szívás, mert beoltattam magam.

Tovább »

Ideértünk

A delphoi jósda felirata: "Gnóthi szeauton" - Ismerd meg önmagadat!

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: – Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is. Ez a gnóthi szeauton igazi értelme. "Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat." /Frank Otlaw/

Tovább »

E-on IQ

A menza, mint tudjuk, egyrészt egy jó, vagy kevésbé jó kajáldahely, főként nagyobbacska sulisoknak. Másrészt a hivatalos IQ megméretteknek olyan gyűjtőhelye (vagy mi is..), ahová azok tömörülhetnek, akiknek ilyen lökötteknél, mint amilyen én is vagyok, jóval több jutott eszileg. Nos hát jelentem az e-on vagy menzás, mert annyira, de annyira, vagy pedig nálam is sokkal csekélyebb, hangyányi eszű, majdhogynem mondanám, inkább fogyatékos kategória. De ezzel éppen az igazi fogyatékosokat nem szeretném megsérteni, mert velük a világon semmi baj nincsen.
A helyzet úgy alakula, hogy újólag bemenénk az e-onhoz, most már a hibát javítandó és a 3. fázist is megkérve. Kiderült, hogy az eredeti kérelmünk, amin az aktuális vállalkozó villanyszerelő igazolta, hogy itt minden szabályosan lett vezetékelve, be- és rákötve és hogy ezért ő szavatosságot vállal, jót áll, hát ez a papírunk most már nem használható, mert elhasználódott arra a kérelemre, amit ők nem teljesítettek.
Ezért aztán még egyszer be kell szerezni egy villanyszerelőtől egy igazolást, hogy még mindig jól van vezetékezve és beszerelve az a villanyvezeték és rendszer, ami ezelőtt 1 hónappal is jól volt beszerelve. De hát új papír és új pecsét és persze új pénz erre.

Ha valaki rámegy google-val arra, hogy levél az e-onnak,
vagy ilyesmi, teletalálja magát ilyen böszmeségekkel.
Ez nem e-on szerintem, hanem e-off!!. Szóval most megfogadunk pénzért egy e-onos vállalkozni is "szokó" villanyszerelőt, játsszon már el kicsit a micsodájával, mi boldogan kifizetjük, csak legyen végre áramunk.

Magyarország 2009. november 11.

Ezennel befejeztem ezt a sorozatot, akármi is lesz a vége. Nem tűzöm a továbbiakban tollhegyemre ezt a szellemi nyomorékot, ahol ennyi idő alatt egyszem EMBERREL nem találkoztunk. Hja! Kiborgok mindenütt...

Tovább »

Box az E-onnal II.

Itt pusztuljak meg, ha megértem!! Külön letettem erről a szervezésről mondván, nem értek hozzá, ezt a projektet sem gyakorlatilag, sem intézkedésileg nem vállalom. Jó alkalom is lett, hogy Józsi is intézzen valamit. Volt is rá affinitása, ment a dolog sorban. Be az e-on irodába, aztán papírok, aztán haza, megint be, szóval ez egy többmenetes buli, annyi szent. Úgy nézett ki, hogy ma délelőttre realizálódik a végeredmény, jönnek, rákötnek, vezérelt áram, minden, hiszen rendelve, egyeztetve minden lezsírozva. Erre ideállítottak valami olyan munkalappal, amin nem is az volt leírva, amit szóban és az e-on ügyfélszolgálatnál megbeszéltünk és egyeztettünk és kérvényt adtunk stb. Aztán még idejönnek és lebecsmérlik azt, amit nem is nekünk kellett volna előkészíteni a számukra. Tehát a stratégia mostan a következő: vezeték, madzag kihúzva, nullára a külső előkészítések, elvégre az óráig nekik kell MINDENT INGYEN biztosítani. Újra be az ügyfélszolgálatba és kérni az ÖSSZES szükséges kiépítést úgy, hogy menjenek is fel a tetőre és oldják meg. (Merthogy még az is készen volt, az árboc mellett odakötegelve a vezeték.)
Nem kell szolgálatkésznek lenni, sem aranyosnak, ez üzlet. Jól megkérik az áram árát, belefér. Oldják meg, szakszerűen és én addig elleszek idebent, nem kell nekem sem létrával, sem kávéval szolgálni. Újra és újra oda kell kilyukadnom, miért megy minden ebben az országban ilyen trehány, tetű, rosszindulatú és kártékony módon. Hogyan lehet ilyen morállal valahová eljutni? Már pozitív értelemben gondolom a valahová eljutást, merthogy persze így is menetelünk valahová, az már biztos. Miért nem lehet segítőkészen, időben közölni dolgokat? Miért kell kivárni és kinyomni mindenkiből a 200-as vérnyomást? Kinek jó ez, és miért?
El fogok jutni már látom én is holmi Összeesküvés elmélethez, hiszen normális viszonyok lassan nincsenek is.

Tovább »

Az úgy volt...

Szépen indult, hogy jön egy jó kis pályázat, némi érdemleges pénzzel, és a hozzávaló munkával, merthogy ingyen azért Krisztus koporsóját se', mint tudjuk jól, teszünk pár lépést a haladás, vagy mifene irányába. Aztán következett, mint a mesében, hogy próbákat kell tenni. Minden próba más-más nehézségű. Az első a testület felvillanyozása lett volna, ami nem járt sikerrel. Akkor ez a próba kissé talonba került és nekiugrottunk a második próbának, az SZM támogató hadának a meggyőzésére. Ezt szerencsésen abszolváltuk, így szépen visszakanyarodtunk az 1. jelű problémacsomóhoz. Volt kis ráerőszakolás, nem mondom, de letolódott a torkokon. (Most már látható, hogy milyen az, ha nem belső meggyőződésből bólintanak rá). Aztán rengeteg és sok-sok munka a pályázattal ki- és át és beigazítások, kiegészítések önkormányzat legyőzetése a jó ügy iránt és mindez HOZZÁÉRTŐ szakemberrel, merthogy ő tudja, hiszen azért ŐŐŐŐ. (Láthatóan érint kissé engem is érzelmileg. Huhh.)
Végül beadódott, befogadódott, lajstrom minden rendben és OJJÉÉÉ! Mint a ligetben a NAGY nyerés. Jó érzés volt, mert tettünk valamit, ami viszen előre, és azért még dolgozni is szívesen, szóval öröm. Itt volt az, amikor azt hittük, a visszalévő próbák mirajtunk állnak, hogy ügyesek leszünk és dolgozunk és továbbképezzük magunkat és jól kommunikálunk egymással és a szülőkkel és büszke a gyerek, a papa, az önkormányzat és éljen az egész Nagyközség!!!

Volt egy hangyányi idő, amikor kis kavics került a kerekek közé, de akkor még azt hittem, a Tévedések vígjátéka c. darabból kis részlet, és taps, mehet tovább. De nem a kerekek közé nem kavics került, egyszerűen most ütik teljesen széjjel az egészet.
Lám itten is próbák sora van, túléled-e.

1. Nincsen kiképzett ember, aki kiképezze a végrehajtók derékhadát.
2. Nincsen, aki megmondja, mit, miből, hogyan dolgozz.
3. Hibahalmaz a leadott, szakértő által átfésült, tehát bombajóóóó és elfogadott pályázatban, javítsd, ha tudod.
4. Dolgozz, de pénzt nem kapsz, mert utófinanszírozott, ja és csúsztat vagy negyed évet.
5. Mindezek után kőkeményen ellenőriz, számon kér és időre elszámoltat arról, amit mint kiíró és segítő messze nem teljesített.

Ja, és a legszebb, egyik pályázati helyen elfogadja és megengedi azt, amit ugyanilyen pályázattal a másikban nem.

Kérdésem akkor már csak a következő: Könyörgöm, ki itt a hülye?
Hát lassan kezdem azt gondolni, hogy az, aki felül még egyszer az okostojásoknak.
Most akkor erősítettem a Magyarország imázst? Azért mi mégiscsak egy kis intézmény vagyunk, túléljük. De nagyban is ilyen a szegénylegény próbája??

Most már akkor maradok az egyszeri viccnél. A Kohnt és a Grünt sem ismerem, de ha választani kell, akkor inkább a Grün. (Hogy miért? Mondtam már!! Nem ismerem a Kohnt!)

Tovább »

Kiképzés I.

Összességében pont ez az, amit nem szeretek. Ha szétfolyik, ha nem tudom a következő lépést, sőt éppen azt sem, hogy az aktuális mire való. Ettől függetlenül még éppen lehetnek jók (vagy jó szándékúak, bár az ilyen tét mellett kevés), az előadók, vajmi keveset jelent. Az idő, mindenkinek fontos, 3 nap pedig különösen, akár szünetről van szó, akár egyéb szabadidőről.

Tehát tanfolyamosok kéretik figyelni!!!

1. Tanfolyam 3 napos tematikája pontosan, vázlatpontonként, időbeosztással a "nebulók" elé. Mondjuk projektoron.

2. Megfelelő ez mindenkinek, van-e kérés, kiegészíteni való.

3. Azonnal belecsapunk a "lecsóba", játék később.

4. Elő az alapokkal, különben nem lesz mikre utalnom a következőkben
.
5. Gyakorló pedagógus örökké azt keresi, mit vihet haza, ezért mindent lefordítunk a gyakorlat nyelvére. (Melyik módszer mire való, hogyan lehet beilleszteni a tanítási folyamatba, milyen korosztálynak ajánlatos, alkalmazásának előnyei-buktatói és stb-stb-stb.)

6. Felhasznált irodalom, internetes címek, ahol mindezeknek utánanézhet az a pedagógus, aki tud és mer olvasni.

7. A megfizetett busás tanfolyami díjat illik kitölteni, ha már ott vagyunk mindannyian. Ez a mérleg jelen esetben a 30 órás tanfolyam napi 7 órával számolva: 21 óra. Ebből mínusz 3-szor 1 óra ebéd (köszönet), marad 18 óra. Ebből kb. éppen csináltuk a semmit, kb. szűk 2 óra, marad összesen: 16 óra az aktivitásra.

Hm. Vagy én vagyok túlságos??
Tényleg nem másért jajongok, elmegyek 1 db mondatért is, ha megéri. Ezt már sokszor mondtam is.
Nem hangzott el itt sajnos olyan mondat, amit nagyon tudtam volna szeretni. Kár, mert a szemlélet jó volt, előrevivő és a legteljesebb mértékben hiteles, mert saját gyakorlatukból fakadt.

De kétlem, hogy a fejekben logikai rend állt össze, és helyére került minden.

Tényleg: Mi is a projekt-hét és a téma-hét közötti különbség????
Huhhhés jajjj.

http://www.prizma.sulinet.hu/


Kissé odakozmált a szociális kompetenciám. De vajh', milyen lesz a Kiképzés II. III.???

Tovább »

Andor buborékban

Ez egyszerűen szuper kép! Minden fényképezni szerető ember megnyalná ezért mind a tíz ujját, (még esetleg a lábán lévőket is), hogy ha sikerül neki így elkapni azt a pillanatot, amikor Andor belenéz a lencsébe a buborékon keresztül, ami ugye még éppen nem pukkan szét.

Fotós: Pásztor Dóra

Tovább »

Becstelen brigantik

Ajvé! Néztem, mint a moziban. Nem rossz, nem rossz. De azért úgy jöttem ki, hogy "azért nagy marha" ez a Tarantino. Kéretik ezt nem tiszteletlenségnek venni, hiszen ő a művész, a rendező, a forgatókönyvíró és még a producer is. Szóval jegyezte a filmet tulajdonképpen enmaga. Sok minden eszünkbe juthat a világháború kapcsán és mert már annyi mindenkinek ez művészileg is eszébe jutott, hát nehéz ügy. Nem lehet banális, semmitmondó, lerágott csont, sablon. De hát akkor könyörgöm, még mi is. Nagyon szerettem a világháborúról szóló szovjet filmeket. Tudom, hogy egyoldalúan láttattak sokszor, de mégis olyan hangulatuk volt, csak rájuk jellemző világot hoztak létre. Aztán persze jöttek az ellen oldalról is örökbecsűek és jók is, nagy nevekkel.
Hát ezekhez mit lehet még rakni?
Például egy ilyen filmet, ahol többször kellett szájat tátani, vagy szemet becsukni. Viszont nem volt egy percig sem vontatott, inkább végig feszültséget keltett és közel sem lehetett mindig kitalálni a következő lépést. 5 fejezetben meséli el az egész elképzelést és jó, hogy nem szinkronizálták, mert nem is lehetett volna. A különféle nyelveken elhangzottakat hallani kell. A figurák nagyon jók voltak, paródiák tulajdonképpen. Bár Brad Pitt ehhez szerintem nem kellett volna, vagy szűk, vagy bő volt neki ez a figura, érzésem szerint nem rája szabódott. A német gestapósok elvitték a pálmát, a logikájukkal, műveltségükkel, nyelvtudásukkal. Nos ettől még nem voltak szimpatikusak, de az biztos, hogy mindenkit mentsen meg a jó sorsa egy nyájas ellenségtől! Borzasztó. Inkább harapja szemből azonnal a torkomat, az tiszta ügy. Hát beszélgettünk a filmről hazafelé és itthon 4 tányérka kocsonya fölött. Voltak persze nem tetsző momentumok is, de az összhatás végül is olyan, hogy beszélni kellett róla. És hát mire való egy film, ha nem arra, hogy utána némi malíciával szopogatva ujjainkat, meghányjuk-vessük a művet. Ja és a film kapcsán nekem cseppet sem volt érdekes, hogy történelmileg ez hogy is áll a valósághoz képest. Azt már annyiszor megmutatták, ez a film egy nagyszerű blöff , persze felhasználva a kor retteneteit. Szóval nem éppen a kedvenc filmjeim között lesz a helye, de nem bántam meg, hogy láttam. (Már a párbeszédek miatt sem, legalább annyira fontosak, és legalább annyi jelentőségük van, mint a képeknek.)
Szóval, ha legközelebb Tarantino mozit nézek, kicsit vájtabb leszek. (A Ponyvaregényt ugyanis még nem értettem anno.)

Tovább »

"Namáááá!!"

Azért mindennek van teteje, mondta anno Besenyő Pista bácsi és most már én is. Annyira büszkék voltunk az oktatási rendszerünkre, hogy ódákat zengedeztünk arról, hogy diákjaink természettudományos műveltsége ilyen-olyan versenyeken lehengerlő. Meg hogy még a japán diákok is Kodály szerint tanulnak énekelni! Azóta asszem ők már tudnak is, nálunk pedig énekóra szinte alig. Hová is lettünk a "kodályi mindennapos" énekléstől. Aztán jöttek a komor felhők egünkön, mert kiderült, hogy olvasni sem tudnak a gyerekeink, illetve marha jó, mert aki tud, az meg nem érti, hogy mit is olvasott. Aztán mindenféle újdonságot vezettek be és volt, amelyikben leledzett ötlet és ráció, de onnan meg "kilopták" az ötletet, de kezdem gyanítani, a pénzt is. Hát akkor a mi "fennenhordásunk" orrilag már nem olyan korrekt, és nem is kellene lesajnálni a "halzsírszagú" atyafiságot, mert a finnek elhúztak, ami még megemészthető. De majd mindjárt jön Afrika és Dél-Amerika is, aztán nézhetünk, mint a Ghána-magyar meccsen.
Nos a hír csupán annyi, hogy Uruguayban minden általános iskolás tanuló laptopot kapott. A tanulók 70%-a kapta ezt úgy, hogy otthon nem rendelkeztek számítógéppel, így ezen keresztül csatlakozott a család először az internethez. Ja, mert az is járt vele, hogy technikailag hogyan, nem tudom. Aztán mivel ez az egész procedúra az ország oktatásra fordítható költségvetésének mindössze 5%-át "emésztette" fel, hát jövőre bevonják a középiskolásokat és a még nem iskolás gyerekeket is.
Nos azt hiszem, nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, mit fog ez jelenteni mondjuk hozzánk képest, ahol még a pedagógusoknak is a jó része nem tudja megfelelően használni a technikát, sok nem is rendelkezik vele, hát hogyan is tanítaná. (Ezt csak azért emelem ki, mert ha meg a gyerekeket hasonlítom össze, tán még rosszabb a helyzet. Mikor lesz mindegyiknek gépe?!) Aztán megint sápogunk egy sort lehet, hogy ki mindenki húzott el ismét mellőlünk, vagy inkább mögülünk.
Kezd elegem lenni, mert csak-csak itt vannak ezek a borzasztó végkielégítéses dolgok és rengeteg pénz is van. De ha valakik (sok-sok valaki), megfúrják, mert inkább nekik kellene az a jó kis pénz, hát előre mondhatom, sok ilyen hírt fogunk még hallani.

Tovább »

Vészrohanga

Persze, hogy az ilyen úgy működik, hogy bejelentik előre: pénteken riadó lesz, ne vetessük le a gyerekekkel az utcai cipőt és a kabátokat ne a szekrénybe akasszuk, vigyük be a tanterembe. Jönnek a katasztrófavédelmesek és mérik az időt, mennyi az annyi, míg kiürül az iskola. Nos, nekem aztán jó ilyent mondani, mert úgy elfelejtem, mint a pinty. Azért az előkészületeket megtettem, de belemerültem a matematika tanítás szépségeibe, mire felriasztott a sulicsengő 3-szor. Akkor aztán kirohantunk, naplót felkapva Editkével nagy tereléssel elértük az udvart. Jó volt, mert 3 percen belül kint volt mind a 6 osztály, szóval így könnyű, de nem ez volt a nap lényege.
Amire nem számítottam, az a gyár hangja volt. Először érdekesnek találtam, aztán átmentem költőibe, hogy szinte jajong, fura volt. Végül eszembe jutottak gyerekkorom riadói, amikor a repülőket és persze mindenkit riasztottak. Volt, hogy kint játszottunk éppen az udvaron, és akkor szólalt meg. Nem volt sosem ijesztő, hiszen minden reggel 8-kor és délután fél ötkor hallottam a hangját. Csak ez egy folyamatos szirénahang volt és mindig végignéztem, ahogyan a házakból futva, rohanva igyekeznek ki a férfiak és tartanak a laktanya irányába. Már el is felejtettem ezt, és aztán eszembe jutott az a hang is, amikor "lefújták" a riadót. Mindez végigfutott a fejemben, amíg álldogáltam a gyerekekkel az udvaron. Kicsit összeszorult a szívem
mert olyan nagyon régen volt.

Aztán 2-3 kemény legényt szétválasztottam és visszaballagtam velük az épületbe.
2 órával később a Főnököm megjegyezte, hogy nem érti, hol a fenébe lesz már az a katasztrófa.
Hát csak ott -gondoltam magamban-, hogy rohadtul eljárt az idő, és annyi minden a múltba veszett. De amíg eszembe jutnak ilyen régi dolgok, addig még legalább megvannak, ha másutt nem, a fejemben.

Tovább »

Hoppá?

Vagy esetleg súlyosabb. Hallottam tegnap a rádióban, hogy a Trigránit Kft. Európa legnagyobb szabadidő központját építi fel Szlovákiában Pozsony (bocs: Bratislava) mellett, valami 30 hektáros területen. Metropolis lesz a neve és 2010-ben kezdi el az építkezést, 5 évig fog tartani és 10 000 munkahelyet teremt. Csak Las Vegas veheti fel vele a versenyt, mert olyan komplexum lesz, amelyben szórakozni, bevásárolni, sportolni és minden elképzelhetőt megtenni lehet. Arra alapoz, hogy 4 nemzetközi reptér is a közelében van, tehát több millió ember meglátogatja majd. A beruházott 1,5 milliárd euróról nem is beszélve.
Minek hoztam ezt ide?

Azért, mert emlékszem rá, hogy kis idővel ezelőtt (1-2 éve), pont ez a cég keresett területet egy ilyen jellegű központ létrehozására Magyarországon. A területre pontosan nem emlékszem, de Budapest nagy körzetében lehetett, úgy rémlik. S a lényeg, hogy jó szokásunk szerint persze volt vita és nyavalygás, és mindenbe belekötés, végül Demján Sándor (merthogy ő áll ugyi ezen cég mögött többek között), elunta és elvitte az egészet Szlovákiába, persze a pénzével együtt.
Szóval miért jó ez nekünk, hogy azt is és azokat is elmarjuk, akik még akarnak valamit. Demján sokat épített már (West End, Nemzeti Színház, MűPa stb) ja és kiszállt a 4-es metróból, a cirkuszok miatt és a kormányzati negyed felépítéséből is ugyanezen okok miatt, és pont ő nem az az üzletember, aki -mint újgazdag-, csak harácsolni tud.
Neki már régóta olyan a helyzete és hozzáteszem az emberi mivolta is, hogy nagyon sokat áldozott pl. a magyar kultúráért, sportért is. (Príma Primissima Díj, Cseh László 6 M ft-ja az olimpiai ezüstökért, meg stb.).
Tehát nem értem, mint mostanában oly sok mindent itten körülöttem. Azt hiszem, a felsőbb érákban lévők nem csak a közpénzeket folyatják el, hanem még sok egyéb kárt is okozhatnak hibás üzletkötésekkel és az ország helyzetének tudatos, vagy nem tudatos további rongálásával.
Gyanítom, hogy én innen a jéghegy csúcsát sem látom, csak mert olvastam róla, hogy van, hát elhiszem, hogy létezik.

Tovább »

Hoppá?

Vagy esetleg súlyosabb. Hallottam tegnap a rádióban, hogy a Trigránit Kft. Európa legnagyobb szabadidő központját építi fel Szlovákiában Pozsony (bocs: Bratislava) mellett, valami 30 hektáros területen. Metropolis lesz a neve és 2010-ben kezdi el az építkezést, 5 évig fog tartani és 10 000 munkahelyet teremt. Csak Las Vegas veheti fel vele a versenyt, mert olyan komplexum lesz, amelyben szórakozni, bevásárolni, sportolni és minden elképzelhetőt megtenni lehet. Arra alapoz, hogy 4 nemzetközi reptér is a közelében van, tehát több millió ember meglátogatja majd. A beruházott 1,5 milliárd euróról nem is beszélve.
Minek hoztam ezt ide?

Azért, mert emlékszem rá, hogy kis idővel ezelőtt (1-2 éve), pont ez a cég keresett területet egy ilyen jellegű központ létrehozására Magyarországon. A területre pontosan nem emlékszem, de Budapest nagy körzetében lehetett, úgy rémlik. S a lényeg, hogy jó szokásunk szerint persze volt vita és nyavalygás, és mindenbe belekötés, végül Demján Sándor (merthogy ő áll ugyi ezen cég mögött többek között), elunta és elvitte az egészet Szlovákiába, persze a pénzével együtt.
Szóval miért jó ez nekünk, hogy azt is és azokat is elmarjuk, akik még akarnak valamit. Demján sokat épített már (West End, Nemzeti Színház, MűPa stb) ja és kiszállt a 4-es metróból, a cirkuszok miatt és a kormányzati negyed felépítéséből is ugyanezen okok miatt, és pont ő nem az az üzletember, aki -mint újgazdag-, csak harácsolni tud.
Neki már régóta olyan a helyzete és hozzáteszem az emberi mivolta is, hogy nagyon sokat áldozott pl. a magyar kultúráért, sportért is. (Príma Primissima Díj, Cseh László 6 M ft-ja az olimpiai ezüstökért, meg stb.).
Tehát nem értem, mint mostanában oly sok mindent itten körülöttem. Azt hiszem, a felsőbb érákban lévők nem csak a közpénzeket folyatják el, hanem még sok egyéb kárt is okozhatnak hibás üzletkötésekkel és az ország helyzetének tudatos, vagy nem tudatos további rongálásával.
Gyanítom, hogy én innen a jéghegy csúcsát sem látom, csak mert olvastam róla, hogy van, hát elhiszem, hogy létezik.

Tovább »

Árkon-bokron

Szép város ez a Budapest, ezt senki nem tagadhatja. Mindig el tudok csábulni az épületek szépségén, a budai hegyoldalban, a hidakban és általában ennek a városnak olyan szépségein, amelyeket csak itt lehet látni. Eltekintve most az új épületek kevéssé harmonikus sokaságától, a régi értékes épületek sajnálatos sérüléseitől és koszolódásától az összhatás még mindig egyedi. De! És most jön ugye a de. Amit most városszerte látni, az elképesztő. Rendben van, hogy meg kell újítani a hidat és építeni a metrót és még nem is tudom miket. De könyörgöm, ezt miért egyszerre az egész városban? Ilyen jött-ment vidéki bámész kénytelen órákat keringeni a városban, mert mindenhonnan elvezénylik, leterelik, kerülő útra küldik és persze tábla csak az elején van, hogy menjél ide-oda, vagy az utca le van zárva. Utána már mindenki alkotó módon oldja meg a problémáit akkor is, ha nem lakik éppen a városban, azaz nincsen az ujjában az egész káosz könnyű, vagy egyszerű megoldásának a kulcsa. S a hab a tortán még az, hogy miután néha körülnézel, hogy tájékozódj, azonnal fülsiketítően ledudálnak a mögötted jövők, hogy miért tétovázol annyit, amikor előtted van 5 lehetőség és nyomuljál, de gyorsan. Ennek köszönhetően tegnap 2 hidat akaratunk ellenére megjártunk és akkor már nem tudtam annyira gyönyörködni a látványban. Vajon a külföldiekkel is ezt csinálják? Mert akkor immár a blog archívumába került idézett cikkecske (Öngóól) igaza a mi barátságosságunkról és kulturáltságunkról (vagy 1000 éve), erősen sántít. (Megírtam rögtön az észrevételben, még ez előtt az affér előtt.) Elgondolkodtam azon is, hogy ennek az egyidejűségnek mi lehet az oka. Politikai-e, jönnek a választások, teszünk az asztalra (vagy Rátok?), esetleg ebben az ínséges időkben, most éppen "dől a lé?" Ehhez kicsi vagyok, hogy jó infóm legyen, de innen üzenem, ez mindenhogyan irtó tropa, és minden külföldi, ha esze van, éppen ne most jöjjön várost nézni és turistáskodni. Nekem elég volt ez az 1 nap, nem mondom, hogy felemelő a "Szekér-legyes" udvarom a trágyaszaggal, de ettől függetlenül itt oda megyek és akkor, ahová és amikor akarok.

Tovább »

Árkon-bokron

Szép város ez a Budapest, ezt senki nem tagadhatja. Mindig el tudok csábulni az épületek szépségén, a budai hegyoldalban, a hidakban és általában ennek a városnak olyan szépségein, amelyeket csak itt lehet látni. Eltekintve most az új épületek kevéssé harmonikus sokaságától, a régi értékes épületek sajnálatos sérüléseitől és koszolódásától az összhatás még mindig egyedi. De! És most jön ugye a de. Amit most városszerte látni, az elképesztő. Rendben van, hogy meg kell újítani a hidat és építeni a metrót és még nem is tudom miket. De könyörgöm, ezt miért egyszerre az egész városban? Ilyen jött-ment vidéki bámész kénytelen órákat keringeni a városban, mert mindenhonnan elvezénylik, leterelik, kerülő útra küldik és persze tábla csak az elején van, hogy menjél ide-oda, vagy az utca le van zárva. Utána már mindenki alkotó módon oldja meg a problémáit akkor is, ha nem lakik éppen a városban, azaz nincsen az ujjában az egész káosz könnyű, vagy egyszerű megoldásának a kulcsa. S a hab a tortán még az, hogy miután néha körülnézel, hogy tájékozódj, azonnal fülsiketítően ledudálnak a mögötted jövők, hogy miért tétovázol annyit, amikor előtted van 5 lehetőség és nyomuljál, de gyorsan. Ennek köszönhetően tegnap 2 hidat akaratunk ellenére megjártunk és akkor már nem tudtam annyira gyönyörködni a látványban. Vajon a külföldiekkel is ezt csinálják? Mert akkor immár a blog archívumába került idézett cikkecske (Öngóól) igaza a mi barátságosságunkról és kulturáltságunkról (vagy 1000 éve), erősen sántít. (Megírtam rögtön az észrevételben, még ez előtt az affér előtt.) Elgondolkodtam azon is, hogy ennek az egyidejűségnek mi lehet az oka. Politikai-e, jönnek a választások, teszünk az asztalra (vagy Rátok?), esetleg ebben az ínséges időkben, most éppen "dől a lé?" Ehhez kicsi vagyok, hogy jó infóm legyen, de innen üzenem, ez mindenhogyan irtó tropa, és minden külföldi, ha esze van, éppen ne most jöjjön várost nézni és turistáskodni. Nekem elég volt ez az 1 nap, nem mondom, hogy felemelő a "Szekér-legyes" udvarom a trágyaszaggal, de ettől függetlenül itt oda megyek és akkor, ahová és amikor akarok.

Tovább »

Fonói emlék

DISZNÓTOROK IDEJÉN

Hétvégi hajnali szürkületkor gyakorta állapítom meg esztendők óta, hogy nincsen mire igazán jól felébredjek. Pedig hát tél is van (vagy mi), a falunk is megvan még, és a december is elkövetkezett. Ilyenkor már a jó betájolás végett is, kidugtam a fejemet a felsőpolcos ablakomból és füleltem. Többnyire sikerült összeszámolnom a közelünkben torra készülők sivító disznóinak hangját, aztán bevásárló utam közben a helyszíneket is.

Hangulata volt ezeknek a kora reggeleknek, hiszen a „fogóemberek” lépteit is hallhattam, ahogyan egyik helyről a másikra ballagtak, értékelve az eseményeket. A szúrások szakszerűségét a visítás hosszából osztályoztam. Megkönnyebbülten hallgattam, ha gyorsan némult az állat, és kifakadva morgolódtam a hosszantartó kín hallatán. Nemigen foglalkoztam akkor még azzal, hogy mi mindenre kell és szükséges a bőven elfolyó disznóvér.

Gyerekkorom emlékei között pont ez az egy szúrás nem szerepel, mert nagyapám sosem engedett bennünket, unokákat ilyenkor a közelbe. Bizonyára igaza is volt, hiszen a legutóbbi időkig hallani lehetett a legkülönfélébb balesetekről, amelyek ritkán a véletlennek, legtöbbször az emberi könnyelműségnek, hozzá nem értésnek, felelőtlenségnek voltak a bizonyítékai. Kezdő korunkban nekünk is futott el jószágunk, és a mai napig derűs emlékünk, ahogyan kedves szomszédunk eléállván akaratlanul is meglovagolta. Szerencsénk volt, így hát emlegethetjük továbbra is mosolyogva.

Az esemény a továbbiakban a szertartások előírásszerű láncolata, hiszen gyakorta hangoztattuk: mindennek meg kell adni a módját, nem szabad elsietni, nem verseny ez, és nem kerget a tatár.

A kedvencem a hurkatöltés volt mindig. Lehet azért, mert ott már láttam a munka végét, de az is lehet, hogy a fáradság és némi bor hatására a kompánián akkor tört ki rendszerint az elmebaj. Miközben halomba gyűlt a hurka az asztalon, majd csöndesen forrdogálva abálódott az üstben, közösen előállítottuk minden kabarécsütörtök és szombat paródiáját, úgy magunk kedvére szabadon. Majd miután ezzel is leszámoltunk, a fehér asztal mögött folytattuk abban a biztos tudatban, hogy leülni ugyan sikerült, de huncut legyen, aki egész napos álldigálás után még egyszer ezt a nap végén megpróbálja!

Nem tudom, hová tűntek a disznók, és hová lettek ezek a reggelek. Nem bonyolódom bele az Uniós kvótákba és egyéb, számomra nem igazán megérthető gazdasági szabályozásokba. Már azt is tudom, hogy visítani sem visíthat az állat, törvény van rá, állatvédelmi, és ez biztosan jól is van így.

De eltűnt a faluból ismét valami, ami régtől fogva hozzá tartozott, övé volt, azzá tette, amiért lakói szerették, ha itt születtek, és amiért ideköltöztek azok, akik lakóhelyüknek választották.

Azt hiszem, mégis körülnézek a piacon. Talán akad egy jóravaló disznó, aki (ha választhatna az előírásszerű tömegfeldolgozás és a hazai „rumli” között), engem választana. Megígérném neki a hajnali pálinkát, és az esti bort is, és megemlegetném, valahányszor asztalomra kerülne a belőle készült házi toros káposzta.

Miért is került ez ide most? Nem másért, vettem ma hurkát és kolbászt a BOLTBAN. S csak úgy eszembe jutott, mennyire nem beszélünk ugyanarról akkor, ha egyszerűen megvesszük. Mit? A végterméket. Haha.

Tovább »

Réétess

Holnap Felsőőrsi képeket csináltatok. Ha már attrakcióvá válék!!

Még jó, hogy megtanultam. Akkor még nem gondoltam, hogy mutogatni fognak ezzel a ténykedéssel. Hihihi....

Tovább »

Mit is akartam?

Csak úgy mennek ezek a napok, egyik éppen olyan, mint a másik. Lesegetem esténként az égboltot, hogyan fordul tova a Göncölszekér. Rohanunk az őszbe, egyre inkább és bár a hétvége és a jövő hét még meleget ígér, az akkor is szeptember végefelé lesz már. Hát a fűtésünk nem fog beindulni az idénnyel, de ezt gondoltam előre, hogy így lesz. Viszont felfüggönyöztem magam és a cserépkályha is jó. A fürdőben ott van a gáz, s az udvaron itt a Fonóból felhozott fa. Legalább ezügyben nyugodtan alszom, nem fenyeget a tél.

Kíváncsi vagyok a holnapi napra, részben a rétesezés miatt, részben az Ascona miatt. Remélem, jól kijövünk belőle estére. Vasárnap pedig újra jön a Mami, hamarosan ő is felköltözik Budapestre.

Jövő héten szombaton szüret a Lajcsinál. Hm. Tanulságos lesz asszem.

Szóval nem is akartam ám semmit, csak firkálgatok. Andrisék holnap elmennek, nem érint nagyon, nem itt voltak jórészt. Hiába voltak itthon, olyan volt, mintha nem lennének, nem tudtam róluk semmit.

Pedig örültem nekik, hát remélem legközelebb jobban osztják az idejüket. De persze az is lehet, hogy sosem jönnek majd hozzám annyit, mint Boglárra. Most tudom, hogy ott kényelmesebb, de ilyen szempontból én sosem leszek versenyképes ezzel a kis házzal. Ha mással nem, akkor maradok lemaradva.

Tovább »