Csak úgy mennek ezek a napok, egyik éppen olyan, mint a másik. Lesegetem esténként az égboltot, hogyan fordul tova a Göncölszekér. Rohanunk az őszbe, egyre inkább és bár a hétvége és a jövő hét még meleget ígér, az akkor is szeptember végefelé lesz már. Hát a fűtésünk nem fog beindulni az idénnyel, de ezt gondoltam előre, hogy így lesz. Viszont felfüggönyöztem magam és a cserépkályha is jó. A fürdőben ott van a gáz, s az udvaron itt a Fonóból felhozott fa. Legalább ezügyben nyugodtan alszom, nem fenyeget a tél.
Kíváncsi vagyok a holnapi napra, részben a rétesezés miatt, részben az Ascona miatt. Remélem, jól kijövünk belőle estére. Vasárnap pedig újra jön a Mami, hamarosan ő is felköltözik Budapestre.
Jövő héten szombaton szüret a Lajcsinál. Hm. Tanulságos lesz asszem.
Szóval nem is akartam ám semmit, csak firkálgatok. Andrisék holnap elmennek, nem érint nagyon, nem itt voltak jórészt. Hiába voltak itthon, olyan volt, mintha nem lennének, nem tudtam róluk semmit.
Pedig örültem nekik, hát remélem legközelebb jobban osztják az idejüket. De persze az is lehet, hogy sosem jönnek majd hozzám annyit, mint Boglárra. Most tudom, hogy ott kényelmesebb, de ilyen szempontból én sosem leszek versenyképes ezzel a kis házzal. Ha mással nem, akkor maradok lemaradva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése