Nem vitatom, tán novemberi dátumozás jobban illenék a témához, de hiába, ha akkor éppen egy új születéssel voltam inkább eltelve. De az bizonyos, hogy a gondolat már többször megfordult a fejemben, igaz, csupán érintőlegesen.
Úgy tűnik, a mai nap reggelén jutottam el okság folytán az eszmefuttatás végére. Kezdődött ez tán 3 éve, sógorom halálával, és az idei veszteségünk szintén megerősített abban a meggyőződésemben, hogy immár lényegi különbség keletkezett elmúlásunk nem fizikai, de továbbélő elektronikai (vagy hogy is fogalmazzam meg) formájában.
Kezdődött ez az elhunytak "jelentkezésével". Nem tudom, ezzel ki hogy van, de a temetés után talán még egy veszteség, ha a most már mindenkinél megtalálható mobilok memóriájából töröljük halottaink telefonszámát. Lehetséges, hogy vannak racionális típusok, én sokáig nem voltam képes kitörölni az első ilyen halottamat, Aput. Benne volt a telefonomban, hát ott maradt. Talán egy buta szentimentális érzés, vagy inkább, ha nem ez, akkor még egy utolsó kapocs? Fene tudja, nem töröltem. Aztán, ahogy lenni szokott, egyszer csak hívás érkezett. Nem dráma, azonnal tudtam, hogy Anyunál maradt a telefon, de mégis szívszorító volt egy pillanatig.
Azóta face oldalak vannak már tele jócskán, nem is tudom, kinek lenne feladata ezt törölni, de Totyi is hívott már, mert Kalin odaadta a telefont a középső kisfiának. Persze a facebook oldala is üzemel, és a gmail levelezőpartnereim között is ott a fotója naponta. Aztán blogok számai, különféle "kitudjahová" bejelentkezések folyamatos élő visszajelzései azok a nyomok, amik megmaradnak még, ki tudja meddig.
Persze nem képzelek én el egy speciális brigádot erre, és egyébként is, minden halottnak joga lett immár a virtuális tovább élésre. Megkönnyíti-e vajon ez a tovább élő barátok, rokonok dolgát, vagy nehezíti, nem tudom. Talán kinek a pap, kinek a papné.
Egy biztos: ezzel már együtt kell élnünk, s azt hiszem, ami nekem még furcsa, vagy torokszorító, a következő generációnak már nem lesz az.
Szóval hajrá, itt ez a blog már most is, mennyi mindent elolvashatnak később is. (A Mamának erre bezzeg volt ideje!)
