Bevallom, nem vagyok egy bevállalós immár, és tartottam ettől az egész túrától. Aki nincsen szokva nap, mint nap ehhez, azért annak ez nem jön csípőből, legfeljebb, ha hivatásos, vagy fiatal (abb!). Azért a muszáj nagy úr, tehát neki lett lódulva a feladatnak, és a vártnál sokkal könnyebben abszolválódott a bevezető szakasz, persze Anyu végig naviskodta, nem volt nagy feladat.
Az a visszafelé úton kezdődött, de addig még egy másik affér is történt.
Szokásom immár, hogy Anyut leteszem és átzúzok a
csarnokba, mert vidékinek hihetetlen látvány ami itt van. A sok friss árú, az igazi házi dolgok a csirkéktől a kecskesajtig, a savanyúságoktól a lekvárokig és mindennemű ételig és fűszerig. Tavaly is vettem 2 gyönyörű házi csirkét, ami akkora volt, mint egy kacsa. (lett is belőle karácsonykor bonyodalom, amikor felengedvén nem kacsává változott, mint hittem.) Szóval gyönyörű, nagy, sárga, mint nekem voltak anno.
Mivel kis késésben voltam, azonnal a nénihez rohantam, hátha van még neki. Hát, álltak előttem még ketten, és a pulton egy fél csirke, két comb és egy adag aprólék volt a kínálat.
Úgy voltam vele, jut, ami. Aztán kiderült, az előttem állók már megkapták, így rögtön következtem is és mondtam, hogy nekem kellene a combok és a fél csirke. Mire alig kimondtam, másik oldalról elém penderült egy nő, hogy ő kéri a fél csirkét. Mondtam neki, hogy már én kértem. Előadta, hogy de ő a XXX-i csarnokból jött át, mert nem kapott és neki nagyon beteg az anyukája és neki lenne és ne legyek vele ilyen kegyetlen.
Hát kb. pár évvel ezelőttig biztosan átadom neki, most csak annyit mondtam, hogy mégis az a helyzet, hogy mire ideért, már mi megtárgyaltuk a fél csirke sorsát, és ezt a néni is megerősítette. De felkínálta, hogy vigye el az aprólékot, abból is remek leves lesz. Nos ez nem kellett neki, és azzal viharzott el, hogy micsoda emberek vannak.
Aztán mivel a néni olyan kedvetlen lett, elmondtam neki, hogy én jövök, minden évben egyszer. Tavaly is itt voltam nála ősszel és most hoztam fel az anyukámat haza és azért jöttem a csarnokba, hátha itt találom. A végén jól elbeszélgettünk, láthatóan tetszett neki, hogy én 2 megyén keresztül utaztam és számon tartom.
Egyébként elvittem az aprólékot is végül és 1.1 kg-os volt. Miért nem tudott főzni belőle a hernyó? Egy grill csirke is ennyi, s annak mindene benne van, nem csak gyönyörűséges aprólék. Amúgy pedig helybéli lévén többszörös esélye van minden héten, ha méltóztatik időben felkelni. Neki nem kellett több, mint100 km-t utaznia gondolom. Úgyhogy cseppet sem sajnáltam és a beteg anyuka tuti, hogy kamu volt.
Aztán hazafelé, mivel J. kórházban van, hát beüzemeltem a GPS-t, mert nélküle legfeljebb kimegyek a városból, vagy végleg ott ragadok. Szóval csodásan elvezetett a célpontig a kórházig, de sajna a navi egy gép. Nem tudta, hogy ugyan beérkeztem, de parkolóhelyet nem találtam, a forgalom meg hátulról kitolt újra a valamilyen útra, visszafelé. Azt hiszem, a Ferenc körút volt, láttam mellettem a kombinókat.
Szóval itt kezdődött az érdekes része, mert innentől a pasi nem szólt semmit, legfeljebb annyit morcan, hogy túl léptem a sebességet.
Mindenki túllépte, szűrtem a fogam közt és a hasmenés kerülgetett, mert mentem a valahovába. Közben lesegettem, hogy melyik mellékutcába tudnék kimenni, ahonnan vissza is lehetne jönni, de egy darabig reménytelen volt, sínek és minden miatt. Ekkor szólalt meg mellettem a telefon. J. érdeklődött, hogy hol vagyok és miért nem ott, és miért nem ezen, vagy azon az úton és mit keresek én arra.
Eléggé idegesen rávágtam, hogy a visszafelé vezető utat, és most éppen hagyjál békén azzal, hogy hová megyek, mert nem tudom és nincs is időm magyarázni.
Aztán az lett a vége, hogy találtam egy mellékutcát, leálltam egy trolimegállóba, gondosan rögtön a troli mögé, hogy legyen pár percem, míg jön a következő, és újra beállítottam a navit a célig ismét. No, akkor kegyeskedett megszólalni és kivezetett a káoszból. Mire pedig visszalavíroztam magam, J. foglalt egy autónyi helyet is és beköszöntött a béke.
Éljen, éljen. Főként, hogy hazaértem és újra itt vagyok falusias békémben, ahol csak olyan gondok vannak, hogy este elütötte valaki a szomszédom szép vörös fehér kandúrját és én vonszoltam le az útról, hogy ne trancsírozzák szét az autók. Még meleg volt szegény.
