Aranylakodalom: először

Sosem voltam még ilyen eseményen. Ugyan szüleim elérték e kort házasságukban, de úgy alakult, hogy nem lett megülve igazán teljes családilag. Így hát nekem ez volt az első, J. nővére és férje, akik éppen a születésnapomon adták össze magukat, 50 éve.

Vegyesek az érzelmeim, nem az esemény miatt, hanem az egész forma és szertartás volt az, ami nem nyerte meg a rokonszenvemet. Miért is?

Elgondoltam, hogy 16 év (Te jó ég!!), múlva, ha odakerülünk, lehet, hogy komolytalannak fogom érezni azt, hogy én a nászindulóra újra bevonuljak, a gyűrűk ott legyenek az asztalon, újra mondjam ki az igent és legyen meg a hitvesi puszi. (Aranyos volt, mert mindenki a csókra volt kíváncsi, hát az a nyelves-féle már nem dívik e korban.)

Nem éreztem természetesnek és őszintének sem az egészet, inkább egy kissé kínos és merev ceremóniának. Viszont volt egy vers, amin kicsordultak a könnyeim és most keresgélhetem, mert elfelejtettem elkérni legalább a címét. Szóval szép esemény, éppen arra volt jó, ha valóban megéljük és egészségileg is ott tartunk még, hogy jöhet a cécó, kb. tudom, hogy milyen szertartás lehetne az, ami számomra elképzelhető.

De, mint tudjuk,  ne tördeljük a szilvafa ágait. 

(Igen, ez a régi vicc:

Eszi a roma család körbeülve az asztalt, a szilvás gombócot. Közben a magok okán beszélgetnek arról, hogy mit is lehetne belőlük csinálni. Az apuka odajut, hogy ő elvetné a magokat, lenne belőle szép szilvafa és teremne és újra ehetnének szilvás gombócot. Mire egyik gyerek: én meg felmásznék a fára, .........(durr egy pofon!).

-Ezt miért kaptam?

-Mert tördelted a szilvafánk ágait. )

Tehát várakozzunk szépen, míg egyszer csak odaérünk, nekem nem sürgős, ami eddig volt, az is eléggé hamar elszállt.

Ja, és a címhez, de ez is régi :

Társaságban szoktuk anno:
-Igyunk XIV. Lajosig!
-??? Nem Lajosra?
-Nem. Lajosig.
-????

-Hát akkor:
-I. Lajosra! Először!