Azé' már remélem látszik, hogy igenis komolyan veszem ezt az ütközetet. Nagyon benyomott nekem ez a cég és muszáj volt párszor letüdőznöm. De előre kajánul tudtam, hogy akkor sem ez lesz még az utolsó menet. Ugyan szokásos módomon nem mentem utána jottányit sem, de az alkalom felkeresett engem és rögtön elszállt az a fél óra előnye, amivel korábban ideért. Mert én aztán kifaggattam és most már azzal is tisztában vagyok, hogy mik azok a tételek a gázszámlán. Ugyanis rákérdeztem izibe, hogy ha 1 db cső van és a szomszédom "mutyigázt" fogyaszt én pedig "szajrégázt", akkor ugye ezek a gázmolekulák nem fognak szétválni, hogy ki erre, ki arra. Igen, mondta az úr, mindenki egyformát éget, csak másnak fizet. Mert az ő szolgáltatója állítja ki a számlát. Egyszerűbben, bonyolultabban, occsóbban, vagy drágábban. Ja és az alapdíj meg azért van, mert az összes csővezeték pedig a Mol tulajdona és minden gázszolgáltató bérli tőle. Aztán még sok-sok egyebet is kérdezgettem tőle és szegény az üzlet reményében azért válaszolgatott is tisztességesen. Végül aztán beadtam a Teri néni derekát, merthogy az ő nevén van a szerződés. (Hihi, aludt a másik házban és nem gondolta volna álmában sem, hogy eközben ő szolgáltatót váltott.)
Szóval várom a januárt, állítólag a villanyozás ügyében is piacot nyitnak és reszkessen az e-on előre.
Az úgy volt, hogy ma bementünk ismét az e-on ügyfélszolgálatára és elvittünk egy általam megírt papírt, hogy minden hiba el van hárítva és jöhetnek izibe felrakni az órákat. De ezt nem ám így egyszerűen, és prózaian ezt Józsi a maga keresetlen stílusában a következő módon adta elő, a kirendeltség vezetőjének:
"A villanyórák doboza körbe van aranyozva és mellette van egy életnagyságú fotóposzter, ahol a tulajdonos lelkesen nyalja az eonos szerelő seggét."
Nagyon elégedett volt ezzel a kis szösszenettel, én most az egyszer nem voltam dühös rá, kicsit élveztem is ezt a nagy bunkóságot. Aztán a fickó kisvártatva megjegyezte, hogy ezt ő nem fogja látni, mert nem jön ki Hajmáskérre. Erre mi nem mondtuk, hogy kár. Hát így történt és végül mára meglett a 3 fázis és vezérelt áram és mérőórák, egyszóval remek. Bár a jövőre vonatkozóan alapvetően pesszimistán tekintek a további együttműködésünk elé.
Ez az átka, nem lehetne hagyni ilyent. (Mármint azt, hogy egy szolgáltató legyen versenytárs nélkül, mert akkor idejutunk, ahol vagyunk.) Amit az e-on művel, az minden kritikán aluli, és nem lehet más jelzővel illetni, minthogy egy szar banda!
Különben, a Napló című megyei sajtóban minden nap van a telefonos oldalakon erre vonatkozó olvasói dühöngés, és az internet is tele van az e-on panasz címszóra. Akkor most kiteszem ide ezt a frankó irományt, hasonló hangnemben gondolkodom én is .
Vannak, olyan esetek, amikre nincsenek szavak, csak olyanok, amik elállnak. Az történt, hogy éppen készültem dolgozóba menni a suliba, olyan 9 óra körül. Mire kapok egy telefont az éppen buszozó férjemtől, hogy hol-é is vagyok, mert kapott egy telefont a Jancsi bátyjától, hogy az őáltala szervezett villanyszerelő kisiparost értesítették az eontól, hogy akkor most mennek átfeszíteni a kábelt. Már persze nem az eon emberei, hanem a megelőzőekben általam említett alvállalkozók. Agyon serénykedtem magam, hogyan is tudjak itthon maradni, Józsi ugyi nem hagyhatja ott a buszt. Illetve az utasait. De hát ez már itt így megy, hogy aki momentán kaput nyithat és végtére is a tulajdonos, az már egy telefont sem kap? Ha nem ilyen az előzmény, biza vállat vonok és úgy elsöprök a suliba, hogy hátra sem nézek. Mi dolgom azokkal, akikről nem tudok?! Csak hát. S itt jön a magyar vándorszívatás, akkor megint mikor leshetem újra őket? Egyszerűen lassan nevetséges az egész, és ahogyan elmesélgetem saját kis történeteimet, hasonlókat hallok, legfeljebb vizes, gázos, tv szerelős stb. vonatkozásban. De ez szerintem kicsinyke-aprócska, alig-alig észrevehető pinduri szeletecske, amit én látok belőle. Nem csodálom, hogy döcögve, nyekkenve halad inkább hátra, mint előre kies vidékünkön szinte minden.
Miről is jutott eszembe ez a múlt heti elgondolkodtató részlet. Tegnap utaztam a buszon egy igen kellemes, békebeli kinézetű és korú idősebb hölggyel. Helyfoglalás ügyén beszédbe elegyedtünk és kiderült, német tanárnő volt anno, Marosvásárhelyről települtek át a férjével ezelőtt 22 évvel. A férje jelenleg már nyugdíjasként a soproni egyetem rektorhelyettese. A beszélgetőtársam végül az egyetemi könyvtárban dolgozott nyugdíjas koráig. Elmesélte, mennyire csalódott a magyarokban, hiszen amikor idejártak rokonlátogatóba, mindig kellemesen és jól érezték magukat. Igazán akkor ismerkedtek meg a helyi viszonyokkal, amikor már itt laktak. Nagyon rossz tapasztalatokat szereztek, a sok rosszindulatról, a kicsinyes bosszúkig és a pazarlásokig és minden olyan negatív dologról, a munkamorálról, ami az eredeti környezetükben, hazájukban nem volt. Félretéve most ennek a történetnek a vitatható részét, azt, hogy azért mégis itt vannak, s nem másutt, sajnos teljesen igazolható az arra vonatkozó rész, hogy bizony kevésbé vagyunk egymással segítőkészek és udvariasak, boldogan megy a "körbeszivatás."
Már mondanom sem kell talán, hogy további birkózásunk az E-on nevű százfejű sárkánnyal ismét újabb fejezetébe lépett.
Újólagos kérelmünkre kiküldték az újólagos szerződéseket és a hozzávaló csekket 72 ezer forintról. Azzal a megjegyzéssel, hogy december 12-e után azért ők már nem dolgoznak, mondhatnám év vége előtt 18 nappal "fájront" van náluk. (Ja, a csekken a befizetési határidő december 17.) Nosza, tehát fizetés (Boldog Karácsonyt mindenkinek, rajtam kívül), és 11-én berobogás az e-onhoz, hogy íme, mi több, lám!! Mi fizettünk és nincsen még 12-e sem, hát akkor szeretnénk ezt az áramot még idén. Nos, azt nem lehet.
MI pedig: ??????????
Hát nekik izé: szervezési gondjaik vannak. Erre kérdeztük, ez miért tartozik ránk, ugyi az e-on sem érdeklődött így karácsony előtt, a mi esetleges financiális ügyeink iránt.
Szó, szót követett, nem túl szépen, szalonképesen, de emeltebb hangon. Szóval majd jön valami cég január 4-én, mert az e-on alvállalkozónak kiadta az alja munkát, az majd megcsinálja és ők akkor majd "kiszállnak", és bekötik. Ennyi.
Ott tartok, hogy nem lehet mit tenni, kiszolgáltatottak vagyunk, de mindenütt elmondom, ha kell, hogy az e-on és a benne tespedő kedves magyar honfitársaim egy genya, tetü, munkát rühellő, rosszindulatú és lusta banda. Innen kívánok nekik, nagy áramszüneteket minden életbevágóan fontos alkalomra, és azt, hogy minden helyen, ahol ők megfordulnak ügyfélként, legalább ilyen bánásmódban részesüljenek, vagy még ilyenebben.
Azonkívül ne csodálkozzunk azon, ha a külföldiek nem túlságosan szeretnek minket és kiderül az is, hogy még mindig szögletes és darabos ázsiai lényeknek tartanak bennünket, akiknek lassan a Balkán is túl jó lesz.
Tessék engem millió jó esettel cáfolni, de minél hamarabb, hogy kiderüljön a tévedésem a tárgyban!!
A menza, mint tudjuk, egyrészt egy jó, vagy kevésbé jó kajáldahely, főként nagyobbacska sulisoknak. Másrészt a hivatalos IQ megméretteknek olyan gyűjtőhelye (vagy mi is..), ahová azok tömörülhetnek, akiknek ilyen lökötteknél, mint amilyen én is vagyok, jóval több jutott eszileg. Nos hát jelentem az e-on vagy menzás, mert annyira, de annyira, vagy pedig nálam is sokkal csekélyebb, hangyányi eszű, majdhogynem mondanám, inkább fogyatékos kategória. De ezzel éppen az igazi fogyatékosokat nem szeretném megsérteni, mert velük a világon semmi baj nincsen. A helyzet úgy alakula, hogy újólag bemenénk az e-onhoz, most már a hibát javítandó és a 3. fázist is megkérve. Kiderült, hogy az eredeti kérelmünk, amin az aktuális vállalkozó villanyszerelő igazolta, hogy itt minden szabályosan lett vezetékelve, be- és rákötve és hogy ezért ő szavatosságot vállal, jót áll, hát ez a papírunk most már nem használható, mert elhasználódott arra a kérelemre, amit ők nem teljesítettek. Ezért aztán még egyszer be kell szerezni egy villanyszerelőtől egy igazolást, hogy még mindig jól van vezetékezve és beszerelve az a villanyvezeték és rendszer, ami ezelőtt 1 hónappal is jól volt beszerelve. De hát új papír és új pecsét és persze új pénz erre.
Ha valaki rámegy google-val arra, hogy levél az e-onnak, vagy ilyesmi, teletalálja magát ilyen böszmeségekkel. Ez nem e-on szerintem, hanem e-off!!. Szóval most megfogadunk pénzért egy e-onos vállalkozni is "szokó" villanyszerelőt, játsszon már el kicsit a micsodájával, mi boldogan kifizetjük, csak legyen végre áramunk.
Magyarország 2009. november 11.
Ezennel befejeztem ezt a sorozatot, akármi is lesz a vége. Nem tűzöm a továbbiakban tollhegyemre ezt a szellemi nyomorékot, ahol ennyi idő alatt egyszem EMBERREL nem találkoztunk. Hja! Kiborgok mindenütt...
Itt pusztuljak meg, ha megértem!! Külön letettem erről a szervezésről mondván, nem értek hozzá, ezt a projektet sem gyakorlatilag, sem intézkedésileg nem vállalom. Jó alkalom is lett, hogy Józsi is intézzen valamit. Volt is rá affinitása, ment a dolog sorban. Be az e-on irodába, aztán papírok, aztán haza, megint be, szóval ez egy többmenetes buli, annyi szent. Úgy nézett ki, hogy ma délelőttre realizálódik a végeredmény, jönnek, rákötnek, vezérelt áram, minden, hiszen rendelve, egyeztetve minden lezsírozva. Erre ideállítottak valami olyan munkalappal, amin nem is az volt leírva, amit szóban és az e-on ügyfélszolgálatnál megbeszéltünk és egyeztettünk és kérvényt adtunk stb. Aztán még idejönnek és lebecsmérlik azt, amit nem is nekünk kellett volna előkészíteni a számukra. Tehát a stratégia mostan a következő: vezeték, madzag kihúzva, nullára a külső előkészítések, elvégre az óráig nekik kell MINDENT INGYEN biztosítani. Újra be az ügyfélszolgálatba és kérni az ÖSSZES szükséges kiépítést úgy, hogy menjenek is fel a tetőre és oldják meg. (Merthogy még az is készen volt, az árboc mellett odakötegelve a vezeték.) Nem kell szolgálatkésznek lenni, sem aranyosnak, ez üzlet. Jól megkérik az áram árát, belefér. Oldják meg, szakszerűen és én addig elleszek idebent, nem kell nekem sem létrával, sem kávéval szolgálni. Újra és újra oda kell kilyukadnom, miért megy minden ebben az országban ilyen trehány, tetű, rosszindulatú és kártékony módon. Hogyan lehet ilyen morállal valahová eljutni? Már pozitív értelemben gondolom a valahová eljutást, merthogy persze így is menetelünk valahová, az már biztos. Miért nem lehet segítőkészen, időben közölni dolgokat? Miért kell kivárni és kinyomni mindenkiből a 200-as vérnyomást? Kinek jó ez, és miért? El fogok jutni már látom én is holmi Összeesküvés elmélethez, hiszen normális viszonyok lassan nincsenek is.
Én voltam, aki bejelentette, mert hogy észrevétődött. Jó, hát nem a napján persze, de azért eléggé rendben lévő határidővel, ami ENGEM illetett legalábbis. Hát ma itt voltak és bizony mérkőzés volt. Nem veszélyes, de a 2 fickó közül az egyik morcabb volt és az ő száját hagyta el holmi áramlopás szó. Ilyen kerek szemekkel még életemben nem néztem fickóra, szinte nem is volt már fejem tőle. De tudtam, hogy ez nem lesz elég, hát sietve elővettem a papírjaimat, amelyek tanusították, hogy éppen az e-on találta rendben a mérőhelyet októbertájt. Most azért mégis: nem jobb volt, amikor havonta jött a leolvasó és bármi gubanc volt egy hónapon belül észrevevődött? Ki az, aki olyan pedáns, hogy legalább 2 hetente, havonta otthon magának ellenőriz. Pláne egy olyan készüléket, ami nem is az enyém, hanem az övéké. Na szóval mielőtt elfajult volna, kicsrélték a mérőórát és ellibbentek. Nekem meg kövek gurultak le a mellkasomról és vizek a hátamról. nem kellett ez nekem, de végtére is, senki nem mondta az órának, hogy álljon le. Ebben a vonatkozásban pedig éppenhogy mindegy volt, hogy 2 napja állt le, vagy 2 hónapja. Volt olyan furcsaság is, hogy állítólag már akkor sem mért, amikor tételesen én idejöttem. Csakhogy a leolvasáskor tetemes pénzt fizettem pluszban, amiről csekkem is van. Nos akkor meg mit fizettem ki? Egyszóval kiderült, az e-on is vakarhatná a háta közepét, úgyhogy nem a kerek szemeim miatt húztak végül el.
