Döbbenet

Nekem már senki ne mondja, hogy én mennyire allergiás vagyok, mert folyik az orrom és könnyem és viszketek és tüsszögök. Szegény-szegény parlagfű, mennyit játszottam vele gyerekkoromban, főként a magjaival, amit lehúzkodtunk és persze szórtuk, ahová csak lehetett, tüsszentés nélkül.

Az én szememben tehát ez a sok blabla a mindenféle növényekről mindössze szócséplés. Az embernek hosszú ideje volt arra, hogy a körülötte élő növényekhez, azoknak a hatásaihoz alkalmazkodjon. S ezt meg is tette. 50 év viszont ebben nem tétel, ez alatt nem tudtunk idomulni ahhoz a méretű változáshoz, szennyeződésekhez, ami már mindenkit megkínoz. 

A levegő elsősorban, a vegyszeres, színezékes és tartósítószeres táplálékhoz, a kemikáliákkal megtömött kozmetikumokhoz.

Alig 2 hete dobtam ki 2 db narancsot, amit őrizgettem a pulton, március óta. Egyszerűen nem romlott meg, csak egyre kisebb lett mind a kettő. Semmi penész, vagy rothadás nem kezdte ki őket. Eddig is tudtam, hogy ezeket mindenféle csíraölővel és érést elősegítőkkel kezelik, hogy szállítás közben ne legyen velük baj, de ez túlságosan is meggyőző volt számomra, hogy ne egyek többet narancsot és ilyesmiket.

No nem sorolom tovább, de mindennek a teteje, hogy mi mindent elrontottunk már, kiszáradt a Szalajka völgyben a Fátyol vízesés is. Elképesztő, életemben nem gondoltam volna.

Nem is próbálkozom azzal, hogy mi jöhet még, ezt azt hiszem valóban jól elkúrtuk, nagyon megőriztük a Földet az unokáink számára.

Szegények, dolgozhatnak feszt, míg 5 generáció múlva, ha élnek addig, valahogyan visszacsinálják..

Tovább »

10 fok alatt idebent

Besűvítenek a mínuszok majd' mindenhová. Persze tüzelés van, már-ha itthon vagyunk. De van olyan, hogy napokig csak este. Akkor így néz ki a helyi temperáltság, hazaérkezvén:

(képen a középső adat)

Akkor kimegyek lapátolni egyet, s mire a vad szélből bejövök, rögvest meleg is lesz. (Az érzet.)

De jókat derülök azon a viccen, amit reggel hallottam a Falurádióban.

Arról volt szó, hogy az erdélyi havasokban a mínusz 30-at csikorgatja az idő, és holmi városi riporter elkelóbál arra, megkérdezvén, hogy hát János bácsi, mit is változtattak a mindennapi életükön most, erre a hidegre való tekintettel.

Mire János bácsi kiveszi a pipáját és odaböki:

"Éjjelre begyühet a kutya."

Szerintem bombasztikus, már egyébként is nagyon sajnálom, hogy éppen nincsen kutyám, bizisten, éjjelre én is beengedném.

Tovább »

A globális felmelegedés csupán egy jó szlogen?

Ezt egy blogtársamnál láttam, és hihetetlennek találtam. Mármint azt, hogy a környezetvédelem is színtiszta politika és üzlet.

Eléggé elmeszelik benne a Greenpeace-t is, lehet valami a dologban, bár én igazat adok nekik több mindenben, például,, amikor a bálnákat is védeni próbálják.

Szóval sok-sok a disznóság, de ezeket az összefüggéseket naná, hogy nem közlik a néppel, hadd haljon meg bután.

Eléggé hosszú, de megéri, mert valóban körbejárja a területet, és érdekes látni az egyezéseket. Kiteszem ide, mert hátha érdekesebb megnézni ezt, mint egy idióta esti Tv műsort. (Annál valóban jobb.)

Azért örülök, hogy láttam, mert e nélkül én ugyanazokat hajtogatnám, és még okoskának is gondolnám magam, mint amit itt a filmben tételesen megcáfolnak. Az is furcsa volt, hogy annyira át van már mosva az agyunk, hogy eleinte nagy kétkedéssel néztem, hogy nem arról lenne-e szó, hogy valamilyen tudósokat valamilyen ipari csoport felbérel és jól megfizet azért, hogy hamisítson, hogy mehessen előre az ipari termelés.  Hiszen az ember lassan odaér, hogy jól tudja, minden igaz lehet és annak az ellenkezője is, és ez igaz ugyanígy a hazugságokra. Na, akkor igazodjunk el, ilyen pirinyó aggyal komoly témákban, méghozzá objektíven.

Azt hiszem, engem meggyőzött a dolog, sok a tényanyag, és tiszta cuki, ahogy politikusokról is lerántja a lerántani valót, mert ők aztán benne vannak nyakig, ja és ami még benne van, az irdatlan sok pénz.

Tovább »

Helyi katasztrófák

Örülök, hogy inkább a púpon lakunk, mint mélyben. Viszont a szél itt is fújt, az elől mi sem tudtunk elbújni.

A rosszabb, hogy több helyen a faluban sok-sok víz van, mert a Séd nagyon megáradt. Ahol pedig nem a patak, ott azért, mert mélyebben fekvő telkek, és a csatornákba folyó rengeteg víz a mélyebb helyeken buzgárként működik és kiontja magából a benyelhetetlenül sok vizet.
Egyébként tegnap amikor végigjártam biciklivel a falut, teljesen szétáztam a dzsekim ellenélre. A széllel pedig többet birkóztam, mint az esővel. Mire hazaértem, elegem is lett, de a fotókért megérte.

J.ezalatt szétbontotta az udvarunkban keresztben fekvő eltört körtefát.

Tovább »

100 éves fa

Az én 79 éves nagybácsim még erre a fára mászott kiskölyök korában némi reggeli körtemunicióért, mielőtt ellódult volna az iskolába. Nem sokérő gyümölcse volt, mert amolyan kisebb fajta, még zöld a fán, mire magától megadta volna magát és lehullott, a belseje barna volt és természetesen azonnal szétterült, mint a lepény a földön. Idecsábítván rengeteg darazsat, amiktől nagyon is tartok, mert a csípésükre allergiás vagyok. 100 szónak is egy a vége, már a 2. éve sandán méregettem az öreg fát, de csak addig jutottunk vele, hogy levágtuk az alsó ágait és most tavaszra nyilvánvaló lett, hogy a felsők közül is éppen a fele száraz maradt. Most pedig itt fekszik a földön éppen a zöld része, logikusan, hiszen abba kapaszkodott bele a szél és cibálta észak felől ide az ajtónk elé. Megmaradt a csupasz, száraz fele mementóként égnek állván. J. csak annyit mondott reggel fél 5-kor, amikor kilépett az ajtón: ma nem mész a kocsival sehová.

Ezt láttam kilépve az ajtón. Csak jobbra szabad az út.

Azt hittem, rádőlt az autóra, mert éppen az Ascona állt úgy, de nagy mák volt, mert a szélirány az udvar felé döntötte és így mindegyik autó eleddig legalábbis megúszta az ítéletidőt. Sokat gondoltam elalvás előtt azokra, akiknek házát kiöntötte, tönkretette a víz. Még én is nekiláttam fohászkodni mindenkiért. Nem sokat aludtam én sem a dühöngő szél miatt, de legalább bejött a haszna a sok nyűglődésnek az e-onnal a 3 fázis miatt. Sötét volt körülöttünk minden ház, de nálunk azért éppen a kellő szakaszban volt áram, így estétől nem kuksoltunk a sötétségben. Hát ez is valami. Jórészt egyébként sártenger van köröttünk, csupán a téglajárda a biztos közlekedőhely. A kiskertben a borsó, paprika, paradicsom megadta magát és elfeküdt a sárban. Nagyon durva idő van, s most mehetek busszal tetejélben, mert tuti a vonat kínlódik itt a vezetékek miatt.

Tovább »

Égikosz

Muszáj leírnom, mert ilyent még nem láttam. Mindenki ült a buszon, a szokásos semmitmondó, fülhallgatós cuccokkal, én pedig bámultam kifelé. Azt meg kell mondjam, hogy eget néző ember vagyok, mindig kell valamit kémlelni rajta. Hol a felhőket, a mozgásuk irányát, van-e szél a magasban, hány repülő megy, merre és egyáltalán mindig van valami esemény odafent. Most is ez történt, éppen Várpalotát elhagytuk és fél nyolckor az alkonyi nap alig a horizont felett alulról világította meg vöröses sárgán az eget, amikor észrevettem 2 repülőgépet. A szokásos magasságban voltak, azaz jól látható kondenzcsíkot húztak, és arra figyeltem fel, mintha a csíkok egyik fele fehér, a másik fele sárgásbarna lenne. Meresztettem magam eléggé (rövidlátó vagyok ugyi), és addig meresztgettem a szemeim, amíg már nem is a repülőket láttam, hanem mint a 3D-ből, előjött az ég. Hihetetlen barna füstcsíkok voltak benne úgy, mint amikor túlpakolom a mosógépet és a ruha gyűrődve mosódik ki és a hajtásokban benne ragad a kosz. (Fúj, micsoda hülye női hasonlat, de jobb nem jut az eszembe.) Az is tisztán látszott, hogy ezek a rétegek a repülési magasság alatt vannak, és elképzeltem, ahogy a gépek áttörik alulról és felszökkennek föléjük a tiszta magasságokba. S amint ezt figyeltem és méláztam, hogy miket is látok, izlandi vulkáni hamut, körülnéztem a buszon. Az égvilágon senki nem vett észre ebből semmit, de nem is érdekelte őket. Nézték az utat, fülhallgatóztak, szunyókáltak.

Micsoda törpe népség!!

Tovább »

Bekopogott a tél

Tegnap 12 óra körül kezdett esni és kitartott egész nap. Hozzá a megfelelő hideg is és ma egy kis szél is volt. Bár Józsi szerint amerre ő járt, ott személyautóknak sok keresni valója nem volt.
Voltak olyan bekötők, Úrkút felé például, ahol ő áttörte busszal a kis torlaszt, de megjegyezte, hogy a Seattal nem próbálta volna meg. Itthon a jó melegből szép volt a látvány, csak az bosszantott, hogy azért mentem ki, hogy a szélfútta kavarást megörökítsem. De hát mikor is nem fúj, hát amikor kihegyezett kamerával éppen várom.
Tegnap, ahogy még eléggé erősen esett a hó, késett vagy 25 percet a vonat, amivel haza szoktam menni normál időben. Ez a Zalaegerszeg Ljubljana nemzetközi gyors. (Haha, használom Pétfürdő és Hajmáskér között!) Végül, ahogy beviharzott a péti állomásra, az hihetetlen látvány volt. Úgy nézett ki, mint a vonat a Polar expressben. (Mindjárt meg is nézem, úgyis vasalnom kell.)
Szóval úgy érkezett meg, hogy kavarta maga mellett, fölött, alatt azt a sok finom porhavat, amit a sebességgel felszedett és szinte beburkolózott vele. Majdnem ott ragadtam a sínek mellett, olyan tátott szájjal néztem. Aztán megállt, a kavargás elült kicsit , előbukkantak a kék színű vagonok, én pedig feltoltam magam rá. (A szokásosnál is magasabb sajnos).
Aztán hazaértem, és a csomó havat egy pucér seprűvel toligáltam, mert tényleg porhó volt.

Tovább »

Bemosott nekem az ár

Úgy értem, nem az ÁFÁ-s, hanem a folyékony. No persze minden meteorológus ezt gágogta napszerte és vártuk is nagyon. Kb. bőven elég volt a 34 fokokból már egy hete. Minden nyúlósan ragadt, nappal hőség volt és éjjel meg szintén. Nem való 27 fokban aludni mondhatom és akkor mindegy is, hogy miben nem való, sehogy sem megy. Szóval nekikészültem, már nem is locsoltam tegnap, dörzsölgetve a tenyereimet, hogy hű, mi lesz itt. Aztán éjjel, míg Józsi horkolt rendületlenül, én lestem az eget, hogy ugyan mennek-e már tova a csillagok, jön-e a szél, az enyhülés. Így aztán hajnalra eső sem lett és még álmos is voltam. Morogva szedtem elő a slagokat, és locsolgattam a hőségben tovább a tikkadozó növényeimet. A jelek 2 óra körül kezdtek láthatóvá válni, enyhe szellő, bodorodó felhők és igen kellemes hőmérsékletcsökkenés. Ki is egyeztem volna ennyivel (hiszen már locsoltam ugyi), de gondoltam, nem fog ennyiben maradni, sandán méregetve az észak felől közeledő, szinte sötétszürke sávot. A dörgés távolinak tűnt, villámot még nem is láttam, némi esőcske kezdett mutatkozni. Békésen beszélgettünk Teri nénivel és kávézgattunk az étkezőben, amikor olyan sötét lett, hogy kigyulladtak az utcai lámpák és alig láttuk egymást az asztal két oldalán. Furcsa, hasonló látvány volt, mint jópár éve a teljes napfogyatkozáskor. Csakhogy míg az érdekes volt, ez baljósnak tűnt. Aztán végül leszakadt persze, széllel, villámmal, jéggel, ami csak volt a tarsolyában.

De akkor már elmúlt az érdekessége, szokványos viharos eső és felhőszakadás és zivatar lett belőle, és bár állt a víz az udvaron és folyt még a pincelépcsőn is lefelé, a készülődése érdekesebb és izgalmasabb volt, mint az, amit végül produlált.

Nem tudom, ez a vihar hibája-e, vagy az enyém, végülis a be nem következő, még készülődő dolgokból annyi minden lehet, amennyit a képzeletünk csak elő tud vetíteni. Persze jó így, hogy megmaradt a tető, és minden körülöttünk, igazából azt hiszem nem vágytam volna arra, hogy a végén nekem kelljen 3 társammal baktatni mindig a "Sárga köves úton."

Tovább »