Célegyenesben...

No, akkor el van érkezve a véghajrába, mert 22-e lett. Tegnap egy jó kis suliünnep, finom vacsorás és nagyon szép lila dizájnos. Nem gondoltam volna, de szép lett. Le kell szednem majd a képeket és akkor felteszek párat. Most itt ülök laposan, hajnalban, a lakás egy nagy csatatér, mert az utóbbi napokban csak ajándékokat készítettem és minden fut. Valószínű, vakarózás és sóhajtozás helyett nekiállok és valahol elkezdem felfejteni a gubancot. Pakolás, vasalás, takarítás. Persze ebből már nem lesz ablakpucolás, sem függönymosás, de nem is érzem szükségét. Holnap sütögetnem kell még süteményt, édeset, sósat, aztán jöhet az ünnep. Bár nem vagyok rá kihegyezve, valahogy nincs tétje, ha nem jön senki és J. is dolgozik. Na jó, Juca azért szerencsére itt lesz, bár lehet, csak testi valójában. Hajrázik a diploma beadásával, úgyhogy szerintem a gépet fogja bújni szigorúan.

Végül sikerült venni egy szép kis fát, igazi gyökeres karácsonyfa, persze nem a szokásos 2,5 m, hanem asztalra állítható, kb. 1,2 m. Teljesen más hangulata lesz, és nem is fogom beállítani a legmelegebb szobába, inkább kicsit hűvösebb helyre.

Ilyeneket már évek óta gyűjtögettem és most is vettem párat, úgyhogy ez lesz az alap, és kevés arany még színnek.

Ja, és még el kell mennem vásárolni pár dolgot, főként hiányzó kellékeket a menükbe. Mit lehet ajándékozni egy 99. éves mamának, akinek teher az egész élet, karácsonyostul együtt?!! Papucs és hálóing kiütve, garmadával van, valószínű egy jó üveg vörösbor és egy szép cserepes virág jobban megteszi, mint bármi más haszontalanság.

Hát ennyi, és most húzok a gép mellől egy időre. Még annyit, hogy tegnap volt a téli napforduló, azaz innentől kezdve, ugye minden nap egy kakaslépéssel világosabbak leszünk. Azért ez hurrá.