Csernobil 24. éve

Én biztosan nem felejtem el, hiszen van egy gyerekem, Juci, aki ekkor még szimbiótám volt és aztán ez az "atomgyerek" megszületett augusztus 6-án Hirosima évfordulójának napján. Sosem fogom elfelejteni azokat a napokat, és most hogy évfordulója van, legalább megemlítem. 26-án hajnali 1 óra 23 perckor robbant fel a csernobili atomreaktor 4. blokkja, egyértelműen vétkes emberi mulasztások miatt.

A reaktorok akkori teljesítménye 1000 megawatt volt darabonként. A 4. reaktort lefékezték egy kísérlet lefolytatása miatt. A fékezést úgy hajthatták a legegyszerűbben végre, hogy vízzel lehűtik a rekatormagot, az izzó uránium és grafitrudat. (A grafit is szén, de nem tud meggyulladni, mert oxigént nem enegednek a közelébe.)

Másrészt bór rudakat nyomnak a grafitmagba, ami elnyeli a neutronokat és lefékezi, vagy leállítja a reakciót. Egyébként szakértők szerint könnyebb egy (hagyományos) reaktort leállítani, mint lefékezni, mert nagyon instabillá válik. Ebben az esetben is vagy 1660 db db vízcső ontotta a hideg vizet a magra, de egy ponton megugrott a hőmérséklet és ott a víz azonnal gőzzé alakult. Ekkor kezdődött a tragédia, és mivel az automatika le akarta állítani a reaktort, vezetői utasításra kikapcsolták az automatikát. Tulajdonképpen az egész művelet arról szólt volna, hogyan lehet még energiát visszanyerni akkor, ha pl. karbantartás miatt leállítják az egyik reaktort és azt a hőt, ami így elveszik a fokozatos hűléssel, valahogyan megcsapolják. Erre a kísérletre magas rangú vendégeket vártak, hogy bemutassák, milyen nagyszerű ez az elmélet. Mivel nem akarták fogadni a vendégeket egy leállított reaktorral, hát ezért nem engedélyezték az automatikának, hogy lekapcsolja.(Amikor pedig már meg akarták állítani, nem tudták visszanyomni a bór rudakat, mert a hihetetlenül magas hőmérséklet miatt elgörbültek.)

A tulajdonképpeni robbanás végül is nem egy volt, hanem több fázisban történt. Legelőször a reaktor hatalmas grafit és urániummagjának egy pontján felugrott a teljesítmény és elérte a kritikus állapotot, atomrobbanás történt. A következő szakaszban a vízvezetékek beömlő csövei a keletkező gőz hatására, szinte légüressé váltak és így a szokásos 65 atmoszférás nyomás helyett kisebb nyomáson érkezett további víz azonnal gőzzé alakult, szinte szétrobbantva a csöveket. A gőzrobbanás szétzúzta a reaktortartályt, innentől a katasztrófa megfékezhetetlenné vált és a további események is elkerülhetetlenné váltak. A következő robbanás kémiai jellegű volt, a hatalmas hőtől és nyomástól megrepedt csövekből kitörő gőz elemeire bomlott, hidrogénre és oxigénre, az acélcsövek cirkóniumburkolata katalizálta a folyamatot. A bomlást durranógáz-robbanás követte, a hidrogén- és oxigéngáz egyesülése. (Ezt a reakciót használják az űrrakéták fellövésére is.) Nos ez a robbanás a levegőbe repítette azt a hihetetlen méretű és mennyiségű acélt és betont ami a reaktortartály volt. Ezek után rettenetes nagy, körös-körül záporzó, mindent felgyújtó égő darabok hullottak, felgyújtva a megmaradt üzemanyagtartályt, ami eredetileg a reaktor tetején volt.A grafit, ami pedig irdatlan tömegben lent maradt, immár szabadon érintkezve a levegő oxigénjével nekiállt bőszen égni. Közben továbbra is bőven áradt rá a forró vízgőz, és ekkor bekövetkezett a "vízgáz" reakció. (Minden középiskolában naponta bemutatják.)

C+H2O=CO+H2 Ami azt jelenti, hogy a szén és a víz reakciójából szén-monoxid és szabad hidrogén képződik. A levegővel érintkezve a szén-monoxid jól ég, a hidrogén pedig robban. Az eseménysor ezzel lényegileg lezárult. A grafittömbök széle égni kezdett. A tüzek egyesített ereje magasba szökő, forró gázciklont gerjesztett, mely minden apró törmeléket magával sodort. Köztük mindenféle ionokat is, a reaktormag radioaktív atommagjait is. Lantán-140, ruténium-103, cézium-137, jód-131, tellur132, stroncium89, ittrium91, szennyezte a levegőt az uránium és plutónium atomokkal együtt. A radioaktív felhő beterítette fél Európát, a tűz egymillió négyzetkilométeren pusztított. Azok az emberek, akik e szörnyűséget akkor megfékezték, már régen halottak. A 4. reaktor magja több ezer tonna betonbunkerben lezárva (??!!) azóta is ég.
(Forrás: Frederik Pohl: Csernobil (Sajnos, de igaz, egyik kedvenc könyvem.)