Hát megkönnyebbültem kicsit ma reggel, mert olyan napok vannak a hátam mögött, azt hittem, vége a dalnak. A mama nem kelt fel abszolút, de nem is akart enni. Hiába hozta az ebédet a Zsuzsa, ugye oda letette neki az asztalára és elegánsan elviharzott. Én meg sokszor hazaértem 4-re 5-re, kezdtem azzal, hogy kajamelegítés,és etetés. De erőszakkal ám. Tegnap is sírás volt, hogy felültettem (cibáltam) az ágyából és kanalanként nyomtam belé 6 evőkanál levest és 5 villányi túrós tésztát. Mindezt sírva persze, hogy milyen durva vagyok. De az a helyzet, hogy én sokszor láttam, a kórházban az ápolónők ideje véges és van sok dolguk, hozzájuk képest én maga vagyok a türelem és az időm is milliomnyi. De azért az igaz, hogy ezt határozottan megcsináltam, mert arra nem hagyatkozhatok, hogy majd ő egyedül. Azztán ez volt a tegnap esti 5 órás ebédelés. Ehhez képest, ma reggel 7-kor szépen üldögél az asztalnál és eszegeti a reggelijét, amit bevittem neki. Semmi baja a világon.
Hát erre varrjatok gombot, milyen is egy 98 éves mama. Hol meghal, hol pedig virgonckodik itt nekem és lemegy a pinyóba a virágjaiért.
Nem lehet rajta elmenni logikusan abszolút.
PS: Mire ma hazajöttem, felemelte a nagy virágokat a kerítésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése