2009. október 21.

Becstelen brigantik



Ajvé! Néztem, mint a moziban. Nem rossz, nem rossz. De azért úgy jöttem ki, hogy "azért nagy marha" ez a Tarantino. Kéretik ezt nem tiszteletlenségnek venni, hiszen ő a művész, a rendező, a forgatókönyvíró és még a producer is. Szóval jegyezte a filmet tulajdonképpen enmaga. Sok minden eszünkbe juthat a világháború kapcsán és mert már annyi mindenkinek ez művészileg is eszébe jutott, hát nehéz ügy. Nem lehet banális, semmitmondó, lerágott csont, sablon. De hát akkor könyörgöm, még mi is. Nagyon szerettem a világháborúról szóló szovjet filmeket. Tudom, hogy egyoldalúan láttattak sokszor, de mégis olyan hangulatuk volt, csak rájuk jellemző világot hoztak létre. Aztán persze jöttek az ellen oldalról is örökbecsűek és jók is, nagy nevekkel.
Hát ezekhez mit lehet még rakni?
Például egy ilyen filmet, ahol többször kellett szájat tátani, vagy szemet becsukni. Viszont nem volt egy percig sem vontatott, inkább végig feszültséget keltett és közel sem lehetett mindig kitalálni a következő lépést. 5 fejezetben meséli el az egész elképzelést és jó, hogy nem szinkronizálták, mert nem is lehetett volna. A különféle nyelveken elhangzottakat hallani kell. A figurák nagyon jók voltak, paródiák tulajdonképpen. Bár Brad Pitt ehhez szerintem nem kellett volna, vagy szűk, vagy bő volt neki ez a figura, érzésem szerint nem rája szabódott. A német gestapósok elvitték a pálmát, a logikájukkal, műveltségükkel, nyelvtudásukkal. Nos ettől még nem voltak szimpatikusak, de az biztos, hogy mindenkit mentsen meg a jó sorsa egy nyájas ellenségtől! Borzasztó. Inkább harapja szemből azonnal a torkomat, az tiszta ügy. Hát beszélgettünk a filmről hazafelé és itthon 4 tányérka kocsonya fölött. Voltak persze nem tetsző momentumok is, de az összhatás végül is olyan, hogy beszélni kellett róla. És hát mire való egy film, ha nem arra, hogy utána némi malíciával szopogatva ujjainkat, meghányjuk-vessük a művet. Ja és a film kapcsán nekem cseppet sem volt érdekes, hogy történelmileg ez hogy is áll a valósághoz képest. Azt már annyiszor megmutatták, ez a film egy nagyszerű blöff , persze felhasználva a kor retteneteit. Szóval nem éppen a kedvenc filmjeim között lesz a helye, de nem bántam meg, hogy láttam. (Már a párbeszédek miatt sem, legalább annyira fontosak, és legalább annyi jelentőségük van, mint a képeknek.)
Szóval, ha legközelebb Tarantino mozit nézek, kicsit vájtabb leszek. (A Ponyvaregényt ugyanis még nem értettem anno.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése