jutott eszembe, hogy.....mindegyik hasonló és egyben más is. Ismerős hangulatok, érzések, sőt ismétlődő cselekvések, hagyományok. Na és elhatározások, hogy most mi lesz másképp, mit fogok újítani, vagy á, hagyom a francba az egészet!
Aztán tudom azt is, hogy nincs menekvés, kit így, kit úgy, de a végén mindenkit elkap a "gépszíj" és belekerül ebbe az őrült sodrásba, amit úgy hívnak, hogy advent, de még inkább a karácsony. Hiszen elkezdődött már egy hete, vagy több is, a kereskedelem lassan (és legszívesebben) már szeptemberben nekiállna az agitációnak, hogy vásárolj és minél többet, és nyújtsuk is el, mint a jó rétestésztát a karácsonyt megelőző időszakot.
A legkisebb mértékben sem akarnék ünneprontó lenni, hogy is jöhetek én ehhez, de a fény és árnyék viszonylatában, itthon amolyan árnyékossá vált ez az advent. Mit is gondolhatnánk erről amolyan magyar hangulatban, itthoni és jelen körülményeink, állapotaink között?
Kezdjük a sok-sok örömmel (hiszen erről szól az egész, meg békéről és hitről és reményről, szóval csupa rengeteg pozitív érzelemről), szóval, hogy ezt is, vagy azt is kibírtuk. Kibírjuk naponta a mellébeszéléseket, az újabb és újabb adókat, a meglepetésszerű elvonásokat, a folyton kiderülő ismétlődő lopásokat, a kormányzati politikai pancserkedés és pofátlanság szemünk elé táruló valóságát.
Kibírjuk Kósa fémkupakjait és rockturnéját, sajnáljuk Lázár lemondott fácánjait, és megbékélünk milliós karórájával. Álmélkodunk Giró-Szász előbukkanó százmillióin, és drukkolunk a külügyi teremfocicsapatnak. Úgy tűnik a stadionok építése bár nem állt le, lejárt lemez, lassan senkinek a szeme sem rebben az újabb és újabb stadionok felbukkanása láttán. Hiába, tán most ért az ország a kamaszkorába és ezek az épületek szükséges rosszként, mint a pattanások az ifjú titánok arcán, csak szaporodnak, ha kell, ha nem kell.
Sajnálom a tüntetőket is, bár lenne tavasz, na nem a hideg miatt. Az időjárás, tapasztalataim szerint nem sokban befolyásolta az elégedetlenkedők megjelenését, hacsak nem az augusztus hónap, mert akkor 20-a körül már programozva leend a beszarás a széltől. A politikának decemberben nem áll a zászlaja, hogy képzavarral éljek, sem magyar, sem uniós kivitelben. Többnyire mégiscsak a karácsonnyal, a családdal vagyunk elfoglalva, jól jön ez a mosolygó (Lázár mosolya különösen megejtő), kormányoldalnak. Hiszen az ünnepek előtt is lehet zabrálni, tán még többet, a nép most másfelé fordul, tán észre sem veszi. Tán későn kap észbe, tán a bejglit majszolja, míg az utolsó parlamenti etapban szavaz a kétharmad bőszen és sietve.
Nos, a mi 2014-es adventunk ilyen érdekesen felemás, legyen béke és szeretet, hit és remény és legyen (jusson??) kalács is tán asztal helyett, a Blaha Lujza térre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése