Életen át tartó utazások

Rohanó világok – galaktikus balesetek Az Európai Űrkutatási Hivatal XMM-Newton röngten obszervatóriuma két galaxis összeütközésének nyomait térképezte fel a Hidra-csillagképben, bolygónktól mintegy 800 millió fényévre. A csillagászok által „tökéletes kozmikus vihar”-ként jellemzett, csillagrendszerek összeolvadásával járó jelenség a földi természeti katasztrófák közül leginkább a magasnyomású hőmérsékleti frontok kialakulásához vagy a hurrikánképződéshez hasonlítható. A két galaxis nagy sebességgel közeledett egymáshoz, majd gigászi örvényt alkotott. Az ütközés révén létrejött lökéshullámok akár 100 millió Celsius fokos gázokat is az intergalaktikus térbe juttattak - vélik a csillagászok. Az égi katasztrófa eredményeként megszületett az Abell 754 elnevezésű, gázokból, porból és a csillagrendszerek maradékából álló halmaz. Az univerzum hierarchikus felépítése a galaxisok szüntelen változásának, összeütközésének, a kisebb galaxisok nagyobbakba olvadásának következménye. Az Abell 754 az univerzum egyik legnagyobb képződménye.A halmazt már több évtizede figyelik, azonban az új eredmények jócskán meglepték a kutatókat. A felvételek szerint a galaktikus ütközés pont az ellenkező irányból történhetett, mint azt eddig gondolták A vizsgálatok során először elkészítették az Abell 754 „időjárási” térképét. Ez tartalmazza a halmaz hőmérsékleti, nyomás és denzitási jellemzőit is. A többi halmazhoz hasonlóan az anyag nagyobb része itt is a csillagközi térben, és nem magukban a csillagokban lelhető fel. Az ütközés nyomáshullámai a hatalmas gáz és por mennyiséget nagy sebességekre gyorsították. Ez a gáz hőmérsékletének extrém növekedése révén, a szem számára láthatatlan röngten-sugárzáshoz vezetett. A forró gáz röngtensugárzását mérte az orbitális pályán keringő XMM-Newton. A felvételek betekintést nyújtanak az ütközés részleteibe is. Az egyik halmaz „északnyugati” irányból olvadt a másikba, és ékelődött dinamikusan annak belső tartományaiba. A körülbelül 300 millió éve - csillagászati léptékkel mérve nemrég - történt becsapódás hatásai még most is érezhetőek. A nagyobb halmaz magja maga felé vonzza a becsapódott halmazt, ami megbontja mindkettő szerkezetét. A feltételezések szerint még jó pár milliárd évet vehet igénybe, amíg kialakul az újonnan létrejött megahalmaz stabilabb szerveződése. Az Astrophysical Journal című szaklapban közölt eredmények rámutatnak több, lényeges következtetésre is. Ezek szerint a nagyobb galaktikus szerkezetek kialakulása világegyetemünkben még nem zárult le, a világ fő struktúrája még mindig formálódik. A megfigyelések közelebb vihetnek a halmaz anyagának akár 80 százalékát is kitevő sötét anyag viselkedésének megértéséhez. És nem utolsó sorban megjósolhatóvá válik, hogy a csillagok milliárdjaiból álló Szűz-halmaz felé száguldó Tejút, Naprendszerünkkel egyetemben, miként fog hasonló ütközést elszenvedni évmilliárdok múlva.

Ágoston Viktor