2011. február 1.

Kerestem a söralátétet!

Eléggé el nem ítélhető módon. Ugyanis megjöttek a szokásos adóborítékok, három is szépen ahogy eddig is. Jobban izgultam, mint karácsonykor, komolyan mondom. Mondtam is a "Papának". amolyan nagyobbacska ez a boríték, fogadjunk, hogy nemzetmentőnk, az áldott jóember, azért rakatta ilyen nagyba, mert sok-sok söralátét van benne. Egy -, gondolom-? azért az adóbevalláshoz kell, ahogyan szépen ígérte is volt. A többit szeretettel küldi, hogy miután mindent ügyesen és becsülettel bevallottunk, igyunk is rá pár pofa sört.



Emigyen bontám ki a pakkot, és lehervada mindkét orcámról a mosoly, ám önté el a harag pírja: miért kell minduntalan megvezetni engem? Igaz, az "ingyipálinkafőzés", az bejött. Legalább butul a nép sok félrefőzött létől. De ebben a söralátétben én úgy bíztam.

Hazudozás ronda szokás!

1 megjegyzés: