Kendő alatt kancsal szobor

Szegény-szegény dülöngélő Justitia, már több, mint 500 éve méri a mérhetetlent, az igazságot.  Jobbjában kard, a Nemesis, jelezvén, amennyiben komoly tennivaló lenne, hát volna is mivel. Most aztán lehetne kicsit kardlapozni egyes képviselői kerekedő hátsókat, mert az AB még meglévő sarkaira állván, megkereste azt a szűk lyukat, ahol volt annyi mozgástere, hogy hatálytalanítsa a visszamenőleges hatályú 98%-os különadók törvényességét. Nem mellékesen ezzel a frappáns és megnyugtató tettel életet leheltek jó pár állampolgárba, azokba is, akiknek bár nem volt ilyen irányú súly a vállukon, megkönnyebbülve fogadták, hogy talán még nincsen mindennek vége. Bár majdnem biztos vagyok, hogy jön majd erre válasz, a FIDESZ bosszúálló hajlama átlagon felüli, de addig is öröm. Persze Lázár János azonnal és készségesen sietett leszögezni, hogy ez ellentétes a magyar emberek érdekeivel. (Csípem ezt a szókapcsolatot, ezzel olyan hazafiassá válik minden hülye duma.) Ja, és azt kéri a kormány, hogy akik eddig befizették, ne igényeljék vissza! Hát ekkora arcokat (ja, pofákat akartam mondani) nem látott a világ! Őrájuk meg nem is vonatkozott eleve. Ennyire baromnak nézni mindenkit azért nagy hazafiságra vall!

Egyébként ezen az sem változtat, hogy nyitva hagyták azt, hogy a valóban nagy (olyan Szalai Annamária-féle százmilliók), tényleg bélyegeztessenek törvénytelennek. De ezt eddig nem tudták, hogy némely pedagógus, iskolaigazgató, nyugdíjba vonuló bíró azért nem ez a kategória? Annyi jogvégzett tökfej ezt nem volt képes mérlegelni nyitott szemmel sem?  Persze tudom, itt a sok kicsi sokra megy működött elsősorban, hiszen az hoz a konyhára többet
 Most aztán nézhetünk, mint a moziban, amikor még nincsen vége, de a főcímzene már szól és közben latolgathatjuk, jó volt-e a film, vagy pocsék. 

Még mindig a jognál maradva, amibe legalább annyi hozzáértéssel kotyogok, mint akármelyik képviselő. (Tekintsünk csak az eredményeikre.)

Szóval:

Itt van ez a régen volt csendőr-százados, az 1914-ben született Képíró Sándor. 97 évével éppen hogy ketten odatámogatták a bíróságra, borzasztó látvány volt. Tisztában vagyok vele, hogy vannak bűnök, amelyek nem évülhetnek el, és ezzel nincsen semmi baj, sőt megértem azokat, akiknek a családjában tragédiát okozott. De azért akik most ezen a szerencsétlen roggyant öregen keménykednek, éppen ez által válnak nevetségessé. Mondhatnám, hogy 1995-ben hazajött az emigrációból, és eddig a kutya nem háborgatta, akkor most 6 évre rá valakiknek eszébe jutott? Bár már 95-ben is 91 éves volt, legfeljebb kevésbé rozoga.

Volna erre egy javaslatom, hogy az igazságszolgáltatás azért ne dőljön saját dugájába és ne is váljon nevetségessé:

Tudjuk, hogy pl: a 10 éven aluli gyerekeket nem cibálják bíróság elé, éppen a koruk miatt, mert nem büntethetők. Hát az ilyen késői öregség szinte ugyanaz, nekem elhihetik, évekig gondoztam a Mamát, aki piszokul jó karban volt agyilag, de a 98 év, az annyi, aki ezt nem tudja, remélem, lesz ideje megtudni.

Azt mondom, mindenki kapja meg a neki járó jogos és igazságos büntetését, ám ha szerencséje, vagy szerencsétlensége, vagy a jó Istene folytán megéri a 90. életévét, ugyanúgy hagyják békén, elég, ha a rokona bepelenkázza. Miért ne lehetne  a bűntethetőség határait felfelé, az élet vége felé is kitolni? Nagy szeánsz egy ilyen öregen revansot venni, azonnal az jut eszembe, hogy és akkor mi van, azokkal a nagyon is jó karban levő fél, és egész gazemberekkel, akiknek most nem sorolok itt lajstromot, de nyugodtan lehetne büntetni őket is, legalább egy picikét.

Erről persze nincsen szó, nézzük akkor, mekkorát durran az a kardlap Képíró Sándoron, ha megéri az ítéletet.