Gábor napján

Lehetek elfogult a névvel, hiszen egyik nagyapám viselte, igen méltón. Ezek a hasábok kevesek lennének, hogy kis részt  is bemutassak belőle. Határozott, józan, éles elméjű katona és gazdálkodó ember volt. Felnevelt 5 gyereket, köztük az édesanyámat, és nagybátyámat, aki szintén  e nevet viseli. Rájuk emelve köszöntöm elsősorban e napot, mégsem róluk szólok most.

A napokban olvastam valahol, hogy pár távozó  helyére az Új Színházba, Gregor Bernadett és Koncz Gábor várható. A hölggyel komoly bajom nincs is,  megszoktam már a bulvárban, meg sem ütközöm rajta, édesapja pedig remélhetőleg békésen nyugszik már tőle, hozzá nem ér a mindig új botrányok híre.

Koncz Gábort egyszerűen nem tudom hová tenni. A Magyar Népköztársaság elismert művésze volt, sok-sok nagyszerű filmben láttam, sokszor Bujtor Istvánnal együtt szerepelve. Színházban sajnos nem volt hozzá szerencsém, de még a rendszerváltás környékén, vagy talán előtte egy beszélgetős műsorban nagyon rokonszenvesen nyilatkozott. Pestiesen szólva (hehe..én??), nem volt elszállva magától,  és nem tagadta meg azt a rendszert sem, amelyikben a színészet útján elindult.  Visszaemlékezve, határozottan baloldali nézeteket vallott, amit akkor jól esően nyugtáztam is.

Hangsúlyozom, ez nálam nem feltétlenül egy olyan fóbia, hogy csak azok a rendes emberek, akik bizonyos oldalon állnak. Ezt sosem mondtam, sőt kellemesen érintett, ha velem éppen nem egy tálban pancsikolótól elfogadható és elgondolkodtató érveket hallottam, s nem valamiféle gyűlöletbeszédet, vagy hazafias kirohanásokat.

Értem én azt az okfejtését Koncz Gábornak, amikor arra utal, hogy ki mindenki verseit szavalja el szívesen,  itt párhuzamba állítván Vass Albertet József Attilával, vagy az íróknál Csurka Istvánt  Illyés Gyulával, Németh Lászlóval.

Mindezt azért, hogy helyezzük már előtérbe a művészeket, a műveket, és ne kelljen  örökösen valamelyik szekértáborban lehorgonyozni, ha színész és művész az ember.

Szép gondolat, csak a ma Magyarországában csöppet sem igaz, mert maga az ország sem így működik sajnos.  Mondhatnám persze, hogy tiszta lelkű álmodó a mi Gáborunk így 71 évesen, és milyen jó is lenne, ha itt tartanánk, vagy persze el sem jutottunk volna oda, ahol most is dagonyázunk lassan több, mint 2 évtizede.

Veszélyes, ha valamit ködösítenek, ha álnaív mondatok mögé bújtatnak igazságosnak tűnő gondolatokat. Dörnerhez ugyanis szépen eljutni nem lehet,  aki immáron az Új Színházhoz szerződik, nem dughatja a fejét a homokba, és nem tehet úgy, hogy nincsen is homok, csak mások hordták oda, mert ez volt az úri passziójuk, hogy tiltakozzanak. 

Ami még pluszban fáj,  az már sehogyan és semmivel sem magyarázható

"Felháborítanak a tüntetők is. Ne tüntessenek az emberek, hanem dolgozzanak. És még színpadot építenek nekik! A színpadot a színészetnek építsék, és ne a tiltakozásoknak! Szörnyű, hogy ennyire megosztanak minket."

(.......)

"Én nem akarom, hogy csak a jobb vagy csak a baloldal temessen el. Temessen el a nemzet – Magyarország. Olyan rövid ez az élet, ezért ne a borús oldalát lássuk az életnek, hanem a szépet. Azt a szépet és azt a jót, amit a magyar drámák is sugároznak felénk. "

Pedig megmondták már a régiek is jó régen: Nem lehet egy szájból hideget is, meleget is fújni.

Sajnálom Gábor, nem értek egyet Veled, azért a régi időkre gondolva Isten éltessen sokáig!