Ünneplés nélkül

..és nem támadott fel a tenger...

Nem hallottam és olvastam még híreket és bejegyzéseket a tegnapi  (időjárás?? által) megpuccsolt napról. Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de nagyobb felhördülésre számítottam, nem ekkora csendre. Igaz, aki nem volt valahol úton a helyszín és az otthona között, rászánva magát és idejét erre a végső és igen fontosnak tartott ünnepre választások előtt, az még helybenhagyólag rábólinthat a kitérőre. Lám, milyen figyelmesek, óvják a támogatóikat, nem kockáztatnak kéretlen baleseteket.

Kár, hogy nem voltak a buszokon, vagy az aluljárókban, úton és útfélen, hogy hallhatták volna azt az eltökéltséget, amivel sok száz, ezer ember hagyta a veteményezni való jó időt és indult a fővárosba. A mi környékünkről Veszprémből, Várpalotáról, Balatonfüredről indultak buszok. Meg akarták, akartuk mutatni azt az erőt, eltökéltséget, amit ez a 4 év kényszerített ki belőlünk. Ebbe belefért jó pár transzparens, molinó, helyszínen talán kis ökölrázogatás, finoman, nem durván, de határozottan. 

A továbbiakra való tekintettel, mindenképpen fontos és kiemelni való, hogy március 15. nincsen többször, egy évben csak egyszer van, ez különleges hangulatot  ad egyben minden eseménynek e napon. Amikor leállították a buszokat szertefelé még Budapest előtt, a közakarat mindenütt az volt, hogy nem állunk meg, nem érdekes az eső, a szél, készültünk rá, akkor is el kell kezdeni, láthatóvá kell tenni a tömeget, ha a felénél megszakad is a rendezvény. Akkor már volt értelme feljönni, már készültek médiadokumentumok róla, már megmutathattuk volna magunkat, annyi időre, amennyire. Mindenki bevállalta, ázással, megfázással együtt akár. Szidva volt bizony vastagon a puhány városi tagozat, akik megijednek a széltől, mert volt egyszer 2008-ban egy augusztus 20-a. Mérgesebbek szerint óriási hibát követtek el, egy olyan alkalom elszalasztásával, amit nem lesznek képesek újra produkálni. Maga F. Pál, a mi szervezőnk is azt hajtogatta dühösen, hogy még egyszer nem fog heteket dolgozni azért, hogy ennyi embert buszokra tereljen, ami sajnálatos, de még inkább az, hogy nem is tudom, kik fognak március 30-án még egyszer nekifutni. Miért is??

Nem hiszem, hogy bármelyik vidéki emberben az a gondolat ne motoszkált volna, hogy mi "idelenn", füttyögetünk kutyáinknak, vagy az egyre kevésbé sokszámú lábasjószágoknak, de mink magunk nem érezzük annak magunkat. Nem lakunk Budapesten,  nehezebb kimozdítani bennünket, ha felcihelődünk, azt igen komolyan gondoljuk.

A választások előtti március 15.-én  a Fidesz által bevonszolt lengyelek és 800 Ft/óra fizetett statiszták ellenében minőségileg  mást mutathatott volna a kormányváltó akarat gyűlése.

Hogy nem tudták felfogni vezetőink, akik vezetni akarnának, azt a gondolatot, hogy milyen bátor és akár kockázatot is vállaló (elfújja a szél a mikrofont??) emberek azok, akik elfutnak a nem nekik kedvező időjárás elől? Akikre rávetül így az a jogos vagy jogtalan, de mindenkiképpen  mérges dohogás: "Ezekre bízzuk mi magunkat, akik féltik a bőrüket?"

A tömeghangulat más, és mindig más, ezt tudniuk kellett volna, hiszen ebből élnek. A sokaság soha nem a maga bőrét félti, így volt ez már 1848-ban is. Ellenben lenézi és semmibe veszi azokat, akik bármilyen okkal, magyarázatba kezdenek, az elmaradt tettek igazolására.

S ezt még Petőfi után sok évvel Ady is tudta:

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

A mi áldozatunk nem érhette meg a vihart, nem voltak eléggé bátrak azok, akiknek tisztük, feladatuk lett volna.