Leszögezem, nem vagyok egy nagy menő, nem is törekedtem erre sosem. Célom mindössze az volt és ma is az, hogy aszongya A-ból eljussak B-be, én is és az autó is. Egyben. Nem szokott érdekelni a nagy kocsi, a nagy sebesség, semmi csicsamicsa, egyszerűen közlekedem.
Egyre nehezebben. Fogalmam nincs, mi annyira irritáló, de mostanság mindenki égető szükségét érzi, hogy engem oktasson. Mindenféle kommunikációval. A 8-as út alapból nem érdekel, komplett őrültek száguldoznak messze a 110-es sebességkorláton felül. Ezt többször kipróbáltam már, totál mindegy, hogy mennyivel megyek, 90 km/h, vagy 130, mindenképpen leelőznek. (Egyszer beújítottam a 140-et, na akkor kicsit várni kellett a támadómra, de volt.)
A fenti esetet leszámítva általában ragaszkodni szoktam a szabályokhoz és a megengedett sebességhatárokhoz. Igazából nincs is többre szükségem, idegeskedés nélkül nézem már, mit alakítanak mások, folyton-folyvást jobbról is beelőzve, ha lassítanom kell a péti elágazás építkezésénél.
Március óta járok autóval, tehát a hét 5 napján vezetek, nem hetente, vagy 2 hetente egyszer. Sosem húzok át a vasúti átjáró pirosán és nem hajtok be fordított irányú utcákba. A héten viszont megkaptam az áldást, érdekes módon többségük férfi sofőr volt.
1. Jöttem haza délután a suliból és a katonai temetőnél levő vasúti átjárót dupla sínpár lévén, dupla lámpa védi. Ha nem figyelek, akkor is látok, tehát amikor átmentem, fehéren villogott a lámpa, másképpen nem hajtok a sínekre. Amikor a második sípáron döcögtem át, egy suzukis öregúr a fejét csóválta és mutogatott. A visszapillantóba láttam, hogy a temetőhöz közelebbi lámpa, amin már átjöttem, fehéren villog. Amikor áthaladtam a suzukis kocsija mellett és belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a falu felőli másik lámpa piros. Akik erre járnak, mind tudják, hogy a 2 lámpa nem egyszerre vált. Most is az történhetett, hogy átjöttem, s mikor éppen a második sínpáron döcögtem keresztül, éppen akkor válthatott a másik lámpa először pirosra. Amit végképp nem láthattam, mert a síneken voltam, abban az 1-2 másodpercre, amíg átjöttem.
Hát ennyi csak, úgyhogy hiába helytelenített az öreg, mindenki megérheti, hogy egy vasúti lámpa pont akkor vált, amikor éppen haladunk át a síneken. Itt nincsen sárga jelzés, hogy na figyú, most majd piros jön.
2. Szombaton bementem Veszprémbe és van egy nagy parkoló a buszpályaudvar másik oldalán. Voltam már ott parkolni többször is, tehát nem ismeretlen a hely. Gondoltam, hogy nem lesz üres placc, úgy is volt, tettem egy kört és igyekeztem éppen kifelé, amikor szembejött velem egy kocsi, amiből egy férfiúi figura kiabált ki nekem, hogy a menetirányt tartani kellene, ami nem erre van. Sosem szoktam vitába elegyedni, általában rá sem nézek az illetőkre ilyenkor.
Nos hát elhagytam a helyszínt és egy közeli másik parkolóban álltam le. Gyalogosan viszont újra keresztül kellett mennem az előző nagy parkolón, s ezért amikor odaértem, tudatosan keresni kezdtem a bejáratnál valami nyilat, haladási irányt. Persze nem volt, még az aszfaltra festve sem. Amíg ott kóvályogtam, 3 autó tolta be magát a parkolóba, kettő abban az irányban cirkált, amit én is elkövettem, egy pedig ellenkezőleg.
Szóval itt a muki duplán is oktathatott volna, mert lehet, csak az ő fejében volt egyértelmű az, ami sehol nem volt kitáblázva.
Nem folytatom tovább, tudom, hogy elmúltam 60, tudom, hogy valami szőkeség vagyok, meg szemüveges is, de teljesen idióta nem. Viszont tuti, hogy úgy nézek ki, mert csak lesajnáló és kioktató hangnemben bánnak velem. Ja, és aztán lassan nyugdíjas is leszek, szóval kész katasztrófa vár rám országút-szerte.
Majd kitalálok valami jó stratégiát, mondjuk kedves mosolyt, bólogatást és királyi integetést.
Aztán pusszantás a sok maflának, ha már annyira okosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése