Drénezés izzadmányai I.

Az kérem úgy szokott lenni, ahogy a mondás tartja: Ember tervez és Isten végez. Mint pl. az időjárás esetében is. Ez a fránya február  (Valentin nap dacára), ahelyett, hogy melegedne, hát fogja magát és egyre hidegszik. 

Úgy tűnik fittyet hány a szerelmes szívek forróságának, vagy pont minálunk éppen kevésbé forró, de a Köpönyeg.hu oldalán az összes éjjel mínuszba siklott, olyan -4-7 fok közötti szép értékekkel. S ez pedig betart uszkve egész februárban.

Mi másra is jó, egy bármilyen jellegű építési tevékenység, ha nem arra, hogy folyamatosan módosításokkal legyünk kényszerűen tele.

Így aztán tegnap reggel leültem a mesterrel megbeszélni, hogy bárki, bármit szeretne vagy nem, a fizikát lehetetlen megkerülni, és a víz 0 fokon akkor is megfagy, ha nekünk más elképzeléseink lennének. Azaz, nem hordunk fel a házra több köbméternyi vizes cuccost, hogy én hajszárítóval biztosítsam a kellő száradást fagyás helyett.

Maradtunk tehát a drénezési munkálatoknál, ami még kb. 2-3 nap biztosan betart, mert ma (micsoda öröm), a szomszéd udvarát fogják szétkopácsolni. Igaz, csak a házunk csorgója vonalában, de akkor is. Plusz a törmeléket át kell a mi udvarunkba talicskázni, a kitermelt földdel együtt.

A munkálatok elmagyarázásához pedig annyit, hogy nagyon veszélyes ezt nem tűpontosan megtenni, mert a kőműves nem minden esetben kérdez, hanem azt mondja, hogy érti. Az alábbi képek egyikén bemutatom, hogy mennyire értette meg. Igaz, nem én magyaráztam el, hanem J. Nos neki pedig nincsen elég gyakorlata a 6 éves gyerek szintjéhez, amihez a kőművesek eléggé közel vannak.

Hozzáteszem, kb. óránként rohangáltam ki és néztem őket, hol tartanak, hogyan csinálják...noha erre pont semmiféle képzettségem nincsen.

Itt kezdték el felvágni a járdát, s konstatáltam, láthatóan befordulnak a megfelelő irányba.

A gyűjtőcsatorna kiásva, később megtudtam, ezt J. a kapunk kívül szerette volna, nekem ez így még jól volt itt a sarokban.

Hallottam bentről a hangokat, megnyugodva, okés a járdát a csurgó ALATT a házzal PÁRHUZAMOSAN kell felvágni.

Mire újra kijöttem, ez a szép "srévizavé" fogadott, s tátogtam, mint a partra vetett hal.  Ugye a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy az úttesten a lehető legrövidebbet tartózkodva, nem ferdén rohangálunk az autók között, hanem bizony egyenesen. Itt a terv az volt, hogy a ház hátulja felől és az eleje felől kiérkező drén pont a ház előtt, a két ablak közötti gödörben találkozván, onnan egy egyenessel átmegy a pont szemben lévő csatornába. Minél kevesebb járda legyen felvágva és egyébként is, a terv, azért terv, hogy a készülés úgy legyen. A belső sikoltozásom után (ami eltartott egy ideig..), nekifogtam a magyarázatnak, a jelenlegi állapot megtörténtének figyelembe vételével. S ezt a mai nap reggelén is meg fogom tenni.

Szerszámkezelés. Még jó, hogy az előző (10 év előtti) csapattól sem láttam mást.

Itt azért már résen voltam, rosszabb ne legyen, és jó is volt, mert betemették volna az elfolyót, a csatornavíz behozása nélkül. Így még holmi Y-nal és egy plusz csővel megoldották. (J. szerelte a házban a munkaautóját...)

A frász egyébként mindenképpen megvan. Ugyanis ez a csatorna az úttesten van, arra szolgálandó, hogy az ott elfolyó csapadékvizet szállítsa. Ennek a feladatnak pont nem felel meg, ugyanis magasabban van, mint a víz útja, azaz a fentről lefelé folyó víz elviharzik mellette az úton, majd kereszt irányt véve átfolyik lejtősen az úttest túloldalára a "Pipás Jóska bácsi" háza előtti csatornában landolva. Tehát, mióta itt vagyunk, éppen 10 éve, ebbe minden kosz, falevél stb ment, víz kevésbé. El is tömődhetett, így J:-t megkértem, hogy vasárnap egy slagot kihozva tegyünk próbát: elfolyik-e benne még a víz, vagy hozzám fog visszajönni a drénbe.

A "pöpec" megoldás, a felfelé álló cső elfordulván csatorna irányba, veszi fel az eddig ház alá ömlő csapadékvizet és a fickó lábánál van az Y, ahol beleköt a kijövő dréncsőbe.

A mai nap folytatódik a munkálat tehát, tanulván az esetből...fél óránként fogok kint lenni. Különösen, a szomszéd miatt, mert ha nekem bosszúságom van, az egy dolog, de a szomszéd dühére pont nem vágyom.