2010. március 21.

Őrültek országa?!

Fővárosi nagycirkusz
Egyszerűen nem tudom, hol élek! Valahogyan nem megy a fejembe, hogy aki börtönben ül, nem azért nem lehet képviselő-jelölt, mert éppen ott van, ahol, és eljárás folyik ellene. Csupán azért nem, mert hiányzik a jelöléséhez szükséges ajánlószelvényekből párszor 10 db. Ugyanakkor egy másik társulat egyik tagja lehet, ugyan ellene is adócsalás miatt folyik eljárás, de ez ismét nem számít.
Mégis kik azok, akik engemet is képviselnek majd az ország házában, ahová egyszerű halandó előzetes cirkuszok nélkül be sem teheti a lábát, s ha igen, még fizet is érte?! Mi meg sok-sok milliót fizetünk ilyen szarházi alakoknak, hogy ők képviseljenek és döntsenek?
Rögvest masírozok a börtönbe izibe, nekem elég lesz egy piti bolti lopás is, és aztán megyek is képviselőnek, aztán a mentelmi jogommal kiugrok a börtönből is.


Az ország erkölcsi és mentális állapota ilyenségek miatt van például a béka segge alatt. Kérdés, hogy innen még hová süllyedünk, merthogy gyanítom, ennek itt még nincsen vége.
Tovább »

Őrültek országa?!

Fővárosi nagycirkusz
Egyszerűen nem tudom, hol élek! Valahogyan nem megy a fejembe, hogy aki börtönben ül, nem azért nem lehet képviselő-jelölt, mert éppen ott van, ahol, és eljárás folyik ellene. Csupán azért nem, mert hiányzik a jelöléséhez szükséges ajánlószelvényekből párszor 10 db. Ugyanakkor egy másik társulat egyik tagja lehet, ugyan ellene is adócsalás miatt folyik eljárás, de ez ismét nem számít.
Mégis kik azok, akik engemet is képviselnek majd az ország házában, ahová egyszerű halandó előzetes cirkuszok nélkül be sem teheti a lábát, s ha igen, még fizet is érte?! Mi meg sok-sok milliót fizetünk ilyen szarházi alakoknak, hogy ők képviseljenek és döntsenek?
Rögvest masírozok a börtönbe izibe, nekem elég lesz egy piti bolti lopás is, és aztán megyek is képviselőnek, aztán a mentelmi jogommal kiugrok a börtönből is.


Az ország erkölcsi és mentális állapota ilyenségek miatt van például a béka segge alatt. Kérdés, hogy innen még hová süllyedünk, merthogy gyanítom, ennek itt még nincsen vége.
Tovább »

2010. március 17.

Nagyon bravúros!


Hát úgy értem, inkább az ellenkezője. Olyanba belemásztam, amit sem sötétben, sem ködben még nem tettem. De mint mindennek ennek is vannak előzményei. Mondjuk a legegyszerűbb, hogy teljesen le voltam fáradva,, autócskáztam hazafelé Balatonboglárról. S ezek a tanerők arrafelé olyanok, hogy dolgozhatsz nekik órák hosszat, egy pohár vízzel nem kínálnak meg. (Eldöntöttem, jövő héten úgyis megyek, hát viszek mindent, termoszban kávét és előttük kiszolgálom magamat a sajátomból. Hah!! Nézzék.) Szóval mindenféle bajom volt, de ez nem volt akadálya a szabályos közlekedésemnek, inkább az, hogy valamin nagyon elgondolkodtam és csak rutinból mentem. Hozzáteszem utálom az ilyent, még a kifejezést is, de az vesse rám az első követ, aki sofőrként soha nem tett ilyent. Szóval Zamárdi után van egy olyan körforgalmat is magában foglaló leágazás, ami úgy működik, hogyha a külső sávban haladsz, akkor kénytelen vagy az autópályára felcsűrni, mert az odavisz. Ha a belső sávba átmész, akkor hurrá, jön a körforgalom és maradhatsz a 7-es úton. No, én ugye elgondolkodtam, és elértem egy ilyen kétsávos szituációba és eléggé későn ébredtem fel, hogy hol is lehetek, hát csípőből átvágtam a külső sávból záróvonalon át a belsőbe azzal, hogy nem akarok én felmenni a pályára. Aztán akkor jött a nagy ébredés, hogy még nem abban a leágazásban vagyok, hanem csupán egy sima, ámde kétsávos körforgalomban.
Egy PASI jött velem szembe, egy dzsippel (Na persze!!), amit a képéről leolvastam, az szenzációs vélemény volt az összes ilyen hülye szőkéről, a szerencsétlen női vezetőkről és minden egyébről. Úgyhogy fel is vidultam izibe és bravúrosan még egy zárót átlépve menetirányba fordítottam autóm orrát. S utána immár teljesen tudatosan, felébredve helyesen abszolváltam az ominózus következő leágazást.
Veszélyhelyzet tulajdonképpen csak csírájában volt, mert mákom volt és a pasin kívül senki nem jött más, így elfértünk bőven. Egy hétvégi csúcsban tevőlegesebben kellett volna hárítani. (majd még gondolkodom azon, hogy ne gondolkodjak vezetés közben sokat:)

Pedig még a rádió sem szólt. Ezt még muszáj leszögeznem, hogy ez a MADONNA, valószínűleg százszor jobb üzletasszony, mint énekesnő. Betettem egy CD-jét, ami már 2 éve valahonnan a fiókomba került, és gondoltam, meghallgatom. Hát nyávogott a lelkem Berhidától Balatonföldvárig, pechemre 17 nótája volt a lemezen. Kb. a 13-tól mindig sandítottam reménykedve, hogy talán ez az utolsó leszen. De nem, még bírta 17-ig. Szóval konkrétan:
1. A hangja nem különleges, terjedelme alig, szóval sávszélesség 0.
2. Még a lemezen is hallható intonálási problémákkal bajlódik, ezért ez még nagyobb gáz.
3. Ahol hangerő is kellene és dinamika, ott minimum elektronikusan, vagy vokálisan ráerősítenek.
4. Rettentő kommersz és igénytelen dalai vannak, még azok az ismertebb slágerei is primitívek.
5. Tulajdonképpen, ha nincsen mögötte a látvány, a szenzáció, a nagy felhajtás és show, akkor a Megasztár első selejtezőjén kidőlt volna.

Én meg kínoztam magam miatta, hogy tényleg végighallgatom, aztán visszafelé még a körforgalmat is megforgattam.

Dilis ez a Madonna, de ügyesen jó sok zsetont söpör be a nagy semmiért.
Tovább »

2010. március 15.

POWER unalom

http://www.slideshare.net/gnadori/powerpoint-ltali-hall
Tovább »

2010. március 13.

21. sz. Iskolája Pétfürdőn





Legalább ezt is megérem, hogy mielőtt teljesen leamortizálódok, kicsit belekóstolok ebbe az infokommunikációs technológiába. Tulajdonképpen már most élvezem, noha messze nem uralom az eszközöket, úgy fej-fej mellett elvagyok velük. Ez is valami, vannak többen. akik megijednek a kütyüktől, holott jóval fiatalabbak.Szóval SMART táblán gyakoroltunk, de a suliban nagyobb van, egy COMBO szóval nem lenne rossz, minden teremben egy-egy ilyen. Ezt én már biztosan nem fogom megérni, de az unokám igen.
Azért egy digitális tananyagot kinyögtünk Jucival cirka 3 óra alatt.

Tovább »

HOPPÁ!

Na ezt már szeretem, amikor látszik, mennyire szüksége van a botokra.
Nem hiszem, hogy rossz indulatú lennék, de számtalanszor bebizonyosodott már, hogy amikor a "Hattyú halála" című szomorújáték megy, akkor azt nem kell komolyan venni. Ezt látta egész életében az édesanyjától, hát némi próbálkozást megér. Szegényem nagy pechje, hogy én viszont nem vagyok ő, semmilyen tekinteteben és nagyon tudom utálni a nyavalygást. Ezért aztán hajrá le és fel a pinyóba 98 évesen.
Tovább »

2010. március 10.

Késelünk

Mindig mondtam, hogy nekem a sebészek a kedvenceim. Náluk nincs laca-faca, elő a késsel és hajrá. Szimpatikus egy társaság és egy szimpatikus tagjával találkoztam ma a sebészeti szakrendelőben. Elléggé megnőtt itt a térdem felett már ez a valami és persze elküld "uttrahangra", de rögtön előjegyzett műtétre a hozzávaló összes vizsgálati papírral. Azon még elgondolkodom, hogy nekimenjek-e szorgalmi időben, ha tényleg csak lipoma, akkor azt hiszem nyári szünetben is ráérek elheverészni vele. De ez a tempó tetszett nekem. Aztán még az is lehet, hogy megcsináttatok magamon mást is, hátha szebb leszek!! (Vagy okosabb!?)
Tovább »

2010. március 7.

Charlotte Bronte

Adós vagyok, amióta megírtam Jane Austent. Nem is vele kellett volna kezdenem, hanem a Bronte (itt hiányzik 2 db pont ugye , vagy Juca gépén kellett volna dolgoznom), nővérekkel, akik szintén hogy úgy mondjam papkisasszonyok voltak. Korban kicsit később, mert amíg Jane 1775-1817 között élt, addig Charlotte 1816-1855 között. Hát nem találkozhattak volna, legfeljebb Jane bepelenkázhatta volna Charlotte-t. A Bronte nővérek világa keservesebb volt, vagy 6-an voltak testvérek, anyjuk meghalt és őket is betegségek zilálták. A lányokat intézetbe adták és bizony A lowodi árva című könyvében Charlotte nem kitalált körülményeket írt le, hiszen 2 lánytestvére végleg "ott is maradt" az intézet hihetetlenül rideg, és kétségbeejtő egészségügyi állapotának következtében. Nem olyan sikeres könyveket írtak, mint Jane Austen. Teljesen más a világuk, sötétebb, szinte mindig valami baljós titokkal terhelt és végig nyomasztó. De szereplőik sem mindig nemes emberek, vagy ha igen, éppen nem a ragyogó korszakukban, és a téma kifejtése a könyv tartalma az emberi életörömöt csak mint ritkán felvillanó, de igen hamar tovasuhanó, eléggé birtokolhatatlan érzésnek láttatja. Charlotte legismertebb könyve A lowodi árva (Jane Eyre), kedvenc könyveim közé tartozott mindig, a fentiek ellenére. Nagyon tetszik a megformált nőalak jelleme benne, és ez más könyveire is igaz. (Shirley, Villette, Emma)
Emily Bronte ( 30 évesen halt meg), egyetlen könyve Az üvöltő szelek fiatalkorom egyik felfoghatatlan regénye volt, alig megérthető vad indulatokkal. Persze remekmű nem vitás, de Jane Austen világától még messzebb áll. Nem volt jó sorsuk ezeknek a lányoknak, hát nem is írhattak könnyed világról, abba ők nem léphettek be, szerencséjük volt, ha mint nevelőnő bántás nélkül szemlélhették.
Nem tudom, lesz-e nekik valamilyen reneszánszuk, nem hiszem. De igazságtalan lett volna tőlem, ha őket nem említem meg, noha már akkor olvastam könyveiket, amikor Jane Austenről még nem is hallottam.


Na és hogy a címkéhez hű legyek a Jane Eyre és az Üvöltő szelek, valamint az Emma című filmeket láttam is, bár nem tudom, az az Emma ez-e, mert igen más. Szóval a Jane Eyre is többszöri megfilmesítést élt meg, kezdve a fekete fehér 1938-as filmtől, az 1944-esen át 1970-es Timothy Daltonnal (túl szép Mr.Rochesternek), majd 1983-ban készült BBC adaptáció, az 1996-os film (ez van nekem DVD-n), aztán 2006-ban is készült egy variáns. (Meg még ki tudja mennyi, de most már vadásznom kell Sir John Eyre Riversre, mert mindenki elsinkófálja.)
Engem talán az 1944-es fekete-fehér változat érdekelne a legjobban, talán, mert még nem színes és azt a világot még könyvben sem színesnek képzeltem, amikor olvastam. Lehet, hogy ebben nem nagyolják el Thornfield Hall leégését követő vonalat, ahol Jane újra megjárja a maga testi-lelki nyomorúságát. Ezt pl. az én DVD-men levő filmben roppant elegánsan lenyelik, éljen a boldog happy end. ( Egy Orson Wellessel amúgy nem nagyon lehet szembeszállni színészileg, nem beszélve Aldous Huxleyről, aki az egyik forgatókönyvírója a filmnek és akinek közismert regénye a Szép új világ , ma is mérföldkő. Csak kár, hogy amerikai a film.)

Hát akkor íme:

A 44-es változat alatt a nekem is meglévő filmből látható egy részlet. (Ez a 44-es verzió 10. részében látható.)
(Ha a 44-es bejátszás végén rákattintasz a következő részekre, a 3. részben Helen Burns haját vágja le Mr. Brocklehurst, és ez a Helen egyébként a 12 éves Elizabeth Taylor.)

Végezetül: "átnyálaztam" a kínálatot (ennyi feldolgozása a B&B-nek sem található!), még a musicalt is, a végeredmény: 1983 BBC adaptáció. (Miért is nem csodálkozom!!)




Tovább »

2010. március 4.

Jane Austen

Eredetileg Judit blogjára szerettem volna megjegyzésként tenni, de elsőre nem sikerült, tetejében nem is mentettem. Ha pedig már újraírom, akkor akár itt is tehetem. Azt hiszem, nagy reneszánszát éli Jane Austen, ami természetesen nem baj egyáltalán. Alapműveket írt, amelyekre több tucat filmben utalások vannak. (Pl: Bridget Jones naplója, vagy A szerelem hullámhosszán, hogy csak 2-t említsek, de rémlik több is, utána kellene néznem.) Nem akarok kritikákat írni, de előkapartam a könyvet és meglepődve láttam, hogy a Büszkeség és Balítélet fordítója egy férfi, Mészöly Miklós. (No, ezt még meg kell tanulnom, hogyan lehet nevet hivatkozással beszúrni ide.)
Azért nem semmi, hogy férfi ilyen tökéletesen visszaadta magyarul a hangulatát, a miliőt, még utóbb kiderül ez is jobb, mint az eredeti?
No de a filmről szerettem volna pár szót. Valóban jól nézhető film, nem okozott csalódást. A képek, a jelenetek, a környezet ízig-vérig korabeli és angolabb az angolnál. Erre gondolom garancia volt a BBC, mint készítő, vagy mentor. Érdekes, hogy minden szereplővel egyetértettem, kivéve a főhősnőt. Anne Hathaway ehhez nem tehetségtelen, de túl szép, szabályos, tökéletes. Kissé szabálytalanabb profilú színésznőt vártam volna, mint ahogyan az angol hölgyek általában. Ez nagyon amerikai styl volt. De aztán a többivel nem volt semmi bajom, sőt. Nagyon örültem Lady Gresham megszemélyesítőjének, Maggie Shmith-nek. Bár sokáig nem ugrott be Minerva McGalagony és az Apácashow főnöknője, de leesett végül. Tökéletes volt, hogy a magyar szinkronhangja Lady Catherine de Bourgh hangja volt. (nem beszélve arról, hogy volt egy Mr. Wisley is emellett a Mc Galagony mellett.)
Egyébként is voltak a filmben bőven áthallások a regényeiből, olyan szituációk és fordulatok, amelyekben felismerhető párhuzam, vagy utalás volt. Ez külön élvezetessé tette. (Azért azt megjegyezném, hogy bár a szinkronjaink köztudottan remekek, lassan az is, hogy a címek bugyuta magyarítása, hovatovább dühítő. A Becoming Jane, valahogy talán nem egészen hajaz a Jane Austen magánélete címre nemde?!!) Amiért végül is nem többszöri nézésre ítéltetett, azt hiszem, hogy mindaz a játékosság és könnyed humor nem található itt, ami egyébként éppen Austen regényeiben lelhető, talán egyedül a főhősnő magyarázataiban csillan néha fel, kissé vérszegényen. A család megrajzolásában az apából, a tiszteletesből jóval több kihozható lett volna, mint egy ilyen gyér mellékszereplés a háttérben. (Főként, hogy képes is rá hiszen ő volt a gazda a Babe című nagysikerű kismalacos filmben. )
Ebből maga Jane Austen ragyogó regényt rittyentett volna, pechünkre a film forgatókönyve róla szól, de nem általa.
Tovább »

Megjegyzések

Mérges voltam, mert nem tudok Juca oldalára megjegyzést írni, a szóellenőrzésen túl nem található a további alkalmazásnak a helye. Aztán tegnap megnéztem a Jane Austen filmet és olyan frankót írtam a blogja alá, és elszállt az egész. Naná, hogy dühös voltam. Ma reggel ez a Google logóval megismétlődött. Hát akkor?

Tök jó! Nem tudom beilleszteni a worldban megírt szösszenetet ide, mert azt írja ki, a HTML kódja hibás.
Pedig nem fogom még egyszer begépelni a fél oldalt.
Mi a teendő???????
Ja és nem beszélve arról, hogy az új blogsablonja olyan széles lett, hogy nem látom a jobb oldali sáv felét. Szóval hajrá, minden pöpecül alakul, csak nem követi a technikám és én, mert nem tudom javítani.
Tovább »

Megjegyzések

Mérges voltam, mert nem tudok Juca oldalára megjegyzést írni, a szóellenőrzésen túl nem található a további alkalmazásnak a helye. Aztán tegnap megnéztem a Jane Austen filmet és olyan frankót írtam a blogja alá, és elszállt az egész. Naná, hogy dühös voltam. Ma reggel ez a Google logóval megismétlődött. Hát akkor?

Tök jó! Nem tudom beilleszteni a worldban megírt szösszenetet ide, mert azt írja ki, a HTML kódja hibás.
Pedig nem fogom még egyszer begépelni a fél oldalt.
Mi a teendő???????
Ja és nem beszélve arról, hogy az új blogsablonja olyan széles lett, hogy nem látom a jobb oldali sáv felét. Szóval hajrá, minden pöpecül alakul, csak nem követi a technikám és én, mert nem tudom javítani.
Tovább »

2010. március 3.

Rokoncsapás, avagy Máriákok!



Egyszerűen kedvenceim, mit szépítsem a dolgokat. Van és volt és lesz is, más családban is, hogy valakiknek vannak kedvencei a családon belül. (Mint Wickham Mr. Bennetnek pl.)
Ezek (EZEK!) a Máriák azt hiszem, nem tartoznak éppen az ékköveink közé. Hogy pontos legyek, úgy vélem, a szűk körben, az anyai nagyanyai ágról éppen 3-mat számolok, ha több van, elnézést kérek a többi Máriától, és örüljenek, hogy nem említettem őket. (Tuti, nem járnának túl jól.)
Most éppen mivel érdemelték ki ezt a kedves kirohanást? Nem én kezdeményeztem, ez a lényeges, mert éppen eléggé betegen és ebből fakadóan morózusan feküdtem itt a szobában, amikor Mária rám tört és bemasírozott. Hallván Teri nénitől, hogy éppen beteg vagyok, rögtön kijelentette, hogy nem marad itt sokáig, mert nem akarja elkapni tőlem a nyavalyát. Már éppen mondani akartam neki, hogy akkor szerbusz is, amikor lezöttyent a fotelbe, és rátért jövetele okára, hogy az örökségét akkor ő elvinné, ha megkeresném neki. (No ezen a ponton momentán nem érdekelte, hogy aktuálisan hogyan érzem magam.)
Szerencsére ezért már a nyáron engem a Teri eleget csesztetett, és akkor dérrel-dúrral lecuccoltam a készleteit. (Egyébként tuti, hogy még mindig a padláson lennének, mert profi módon becsomagoltam, bedobozoltam, és úgy gondoltam, ott van a biztos helyen.) Szóval, mivel már lehozatta velem, hát csak be kellett nyúlnom a vitrinbe és leraktam elé, hogy vigye.
Azt hiszem, meglepődött, látta, hogy eléggé terjedelmes is, hát úgy döntött, akkor most a csészéket és tányérokat viszi, a többit még itt hagyja. Kérdezte, hogy az Anyu nem vitte-e már el az övét. Mondtam neki eléggé hangsúlyosan, hogy hiszen ez örökség és úgy tudom, Teri néni még él odaát. No, ezen aztán nem akadt fent egy percig sem, ellenben felajánlotta, hogy majd úgyis visszakerül, mert rám hagyja. Sürgősen tisztáztam vele, hogy erre nekem eddig sem, és ezután sem lesz szükségem, bár szép és értékes darab,nem része az életemnek.
No azért nem ez volt a mérgem fő oka persze, hanem az, hogy ezután még 1 órát traccsolt nekem mindarról, ami nem érdekelt, fárasztott, s mindezt saját lakásomban. (nem felejtve el régi jó szokását, állandóan jártatva körbe-körbe a szemét, megjegyezte, milyen szép cuccaink vannak.) Juditnak teljesen igaza van, és Dórinak is és Andrisnak is, hogy én vagyok az idétlen, miért szenvedtem vele ennyit. Kezébe nyomni a szajrét, amiért jött és szerbusz, nem érzem jól magam.
Végül is eddig is én kaptam mindig a Teri nénitől, hogy miért nem vagyok kedves és barátságos ehhez a műremekhez, eggyel több már nem számított volna.
S az egészben az a legjobb, hogy reggel még eszemben volt, hogy mivel döglök itthon, bezárom az ajtót, amúgy sem akarok látni éppen senkit.
Végül elhessegettem, hogy ugyan, ki jönne éppen ma ide?! Hát úgy kell nekem, ha már így jártam.
Visszakanyarodva, arról pedig nem ejtett a lelkem egy szót sem, milyen jól jön havonta az a 10 ezer forint, amit utalok neki.
Azt hiszem, ezzel a mai nappal kitagadtam végleg, és kijelentem, hogy bár igaz, hogy a rokonainkat nem válogathatjuk meg, de azt talán igen, hogy a lakásunkba ki tolakszik be, ha hagyjuk.
Szóval most a maradék porcelán motyót átviszem a Teri néninek azzal, hogy ha jön legközelebb, ugyan adja ő át neki, ide hozzám esetleg (!!) éppen nem fog tudni bejönni.
Tovább »