2010. augusztus 14.

Rágógumi

Feltalálni véltem a spanyol helyett a sajátviaszt. Ez az egész építkezés-mizéria tisztára olybá fest, mint egy kihúzott rágógumi. Bár vékonyodik, de nyúlik-nyúlik és megint csak. S a még kegyetlenebb az, hogy egyszer elkezdődik egy munkafolyamat, tehát az egésznek csak egy alprojektje legfeljebb, hát már az is magával hozza a további nyúlásokat. Itt van ez a sitt is, volt vagy 50 köbméter és kerülgettük éppen 2 éve. De jó, hogy most elvitték, ám a béke helyett olyan képet vágtam, mint aki békát nyelt (by: J.), mert rájöttem, hogy akkor viszont most már egyengetni kell a terepet, de akkor bizony a minimális gaz-zöldem is elszáll, merő sár lesz minden, azaz burkolni kell és így tovább.
Az egész pont olyan, mint amikor J. még szerelt és hoztak hozzá egy öreg autót. Ment, de beteg volt benne ez-az. Na, akkor egy helyen megbontotta, abból aztán az lett,  hogy az egész lerottyant, mert a megbontás okán már oda lett a csühögő-harmónia.

Hát szóval akkor most mélán: hol is folytassam?
Tovább »

2010. augusztus 13.

Táncosnők











Bár nem festmény, szerintem eléggé festenivaló. Elmélyült, remek beállás (abszolút természetes), és mivel "alkotásom", hát nekem Ő tetszik a legjobban.
Tovább »

2010. augusztus 12.

Unoka-közelben

Andor a "messzi mamánál" vagyis nálam.



Olyan furcsa volt, mert első és ezidáig egyetlen unokám már kezdetben is meglepetést okozott, amiről persze nem ő tehet.

Vala egy szép nagy (már nem testileg) leányom, akit kicsi korában mindenki megcsodált. (Valamelyik blogbejegyzésben éppen gyöngyöt fűz egy ominózus horgolt takarón). De akárhová mentem vele, mindenki megjegyezte, hogy nem sok közünk van egymáshoz, mert igen az apját formázta. Elsőre ugye voltam én, szőkén kékszeműen (aputól örökölt könnyen "feketedő" bőrrel) és lett a lányom, aki barna volt és fehérbőrű.
 Ebben nem ez a furcsa egyébként. Inkább az, hogy amikor vártuk ezt a picit, én egy kis Dórit gondoltam, hiszen milyen gyereke is legyen neki, ha nem olyan, mint ő. Eszembe sem jutott, hogy a lányom gyereke ugyanúgy formázhatja az apját, mint anno nálam is megesett.

Akkor mi is ebbeől a lényeg? Hát az, hogy ha elviszem én sétálni, akkor úgy tűnik, minden rendben van, mert másodiziglen már stimmelünk mi ketten.
Tovább »

2010. augusztus 11.

Galéria-alakula II.





Mégutóbb készen leszen az őszre, és ha a szigetelése is meglesz felette is, még jó is lesz télen-nyáron.
A régi sajnos nyáron használhatatlan volt, mert meleg volt, levegőtlen, mivel saját ablakkal nem rendelkezett.
Az alatta levő ablakot pedig hiába nyitogattuk. Ezt szeretni fogom, már látom, bár csak nyomokban emlékeztet a régire. Hiába ugyanaz, másféle térbe került és ettől az alaphangulata lett teljesen más. Nem baj, úgyis új életben vagyunk. (hajjaj, csak kitartson ez is vagy 25 évig.)
Tovább »

Aláírá-sokk

Na, megvót. 13 db. Azért kellene valahol egy fórumot nyitni, valami ilyenféle címmel:

Gyűjtemény azokról a törvényekről, amit a Zemberek-zembere nem írt alá:




Most akkor elkezdem a nagy várakozást.
Tovább »

2010. augusztus 10.

Nekem a belföld....

Kaposváron:
Sok-sok fa és árnyék.
Kossuth tér, és az egész városban sok-sok víz. (Tiszta viziváros.)
Kossuth téri szökőkút-komplexum fő része
Szökőkút a Rippl-Rónai parkban
Ivókút a sétáló utcán
Újabb szökőkút az Európa parkban
A zidén itthon túrázunk, és próbáljuk a pihit napokra elosztva belopni munkás napjainkba. Ehhez nem tok messzibb menni, mint Dunántúl, de szerintem (tekintettel mindenféle helyzetünkre) megjárja.

TB székház a maga egyszerűségében.








Tovább »

2010. augusztus 9.

Min sürge csodálga?

Ha valami átmegy egy fura határon, és olybá tűnik, mint egy abszurd, mégha abszurddá váló világban is, akkor egyszerűen elfogadható hozzá egy abszurd megoldás is, mégha kaszinótojással történik vala.


Vagy: én lehetek abszurd, mint szerző, körbepisálom (by Andrasew) vele Magyarországot, de sértődős is vagyok, mint Hatalommm!












Ajánlok mást, régen menő volt:


Tovább »

2010. augusztus 7.

Felhatalmazás hatálya

Muszáj volt, hogy eszembe jusson, mert bár mostanában tűrtőztettem magam, azért mindennek van határa, (meg teteje-by Besenyő papa).
Örültem, hogy megvolt az elnöki cécó, semmi cicó-gondoltam, ennek már úgyis meg kell lennie. Aztán az első aláírás a saját fizetési papírján, tök érthető, magam is szívesen kezdeném ezzel bármily munkahelyemet. A maszlagokat elmondták, ügyesen bólogattunk hozzá és egy szavukat sem hittük. De nem is itt van a fő baj, mert
ezt akár tekinthetjük belpolitikai homokozásnak is. (Bár az bosszantott, hogy az MSZP megint rosszul kommunikált és hülyét csinált magából. Mert ha nem megy el a beiktatásra, teljesen rendben van, meg sem szavazták mindenki "Palibácsiját".  De akkor ezt mondja, hogy ezért nem megy el, mert nem legitimizál a jelenlétével egy olyan fasza BAJNOKelnököt, aki ellen tiltakozott. Miért kell maszatolni azzal, hogy a meghívás mikor érkezett!!!)

Azért régóta tetszik a humora. A legjobb az volt, amikor fene nagy hévvel bizonygatta, hogy független jelölt. Bár azt hiszem a móka mellett akkor ez a kifejlet még viccesebbnek tűnt volna, ha eszembe jut egyáltalán.

De ez csak  az egész szennyes áradat habos teteje, mint mondtam is. A fősodrás okozza az ország maradék 1/3-ának az ideges fejfájását.
S erre már nem tudom erőszakot téve magamon azt mondani, hogy vicces.

Orbán miniszterelnök Úr sajnos nem vicces és a humora sem emel fellegekbe, viszont rémes amiket mond és tesz. Abban jelzem igaza van, hogy ő aztán mindenféle felhatalmazásokat kapott ebben a forradalmian nagyszerű áprilisban, de kérdezem (Tisztelt Bíróság!!), nevesítve lett-e akár egyszer is, hogy ez a túlhatalom  valójában meddig hatályos és mikre is terjed ki. (Hovatovább a meddig is kezd a ködbe veszni!!)

Mert az a téveszmém, hogy bár ezt tagadhatatlanul megkapta, még a vérben forgó szemű ősfideszesek is hellyel-közzel nem kifejezetten erre gondoltak.
Magyarán: úgy vélem az egész ország leminősítése, a gazdasági mélyrepülés, az itt egy program, ott 20 törvény ötletrohamai, nem azt mutatják, hogy "CSAK A FIDESZ!", hanem éppen azt, hogy ők akkor pont inkább nem. Ezzel nem mondtam újat, de a folyamatnak nagyon nincsen vége. Annyira nem, hogy mint egy vén bakkecske, (semmi dakota ló!!), nem tanulván semmiből, fejjel megy neki nemcsak holmi falaknak, hanem az egész Uniónak, Európának és általában mindennek és mindenkinek.

Már leírtam, hogy a drámai ebben az, hogy még alig telt el 4 hónap, már ezt  mindenki megtapasztalta, aki Magyarországgal valamilyen kapcsolatba került. S a lejtmenetnek az a tulajdonsága, hogy általában nem lassulni szokott.

Tehát: kommentemet visszavonom, tudom, hogy bennünket akkor már senki nem fog támogatni és nyugdíjjal ellátni, de a mi korsztályunknak itt már amúgy sem teremne babér. 
Akik pedig még fiatalok és úgy gondolják, ehhez nincsen kedvük a jelenlétükkel is asszisztálni (és magukat, gyermekeiket, jövőjüket veszélyeztetvén a hazaszeretetüket deklarálni), ezt az  elhatározásukat megértem. 
Tovább »

Felhatalmazás hatálya

Muszáj volt, hogy eszembe jusson, mert bár mostanában tűrtőztettem magam, azért mindennek van határa, (meg teteje-by Besenyő papa).
Örültem, hogy megvolt az elnöki cécó, semmi cicó-gondoltam, ennek már úgyis meg kell lennie. Aztán az első aláírás a saját fizetési papírján, tök érthető, magam is szívesen kezdeném ezzel bármily munkahelyemet. A maszlagokat elmondták, ügyesen bólogattunk hozzá és egy szavukat sem hittük. De nem is itt van a fő baj, mert
ezt akár tekinthetjük belpolitikai homokozásnak is. (Bár az bosszantott, hogy az MSZP megint rosszul kommunikált és hülyét csinált magából. Mert ha nem megy el a beiktatásra, teljesen rendben van, meg sem szavazták mindenki "Palibácsiját".  De akkor ezt mondja, hogy ezért nem megy el, mert nem legitimizál a jelenlétével egy olyan fasza BAJNOKelnököt, aki ellen tiltakozott. Miért kell maszatolni azzal, hogy a meghívás mikor érkezett!!!)

Azért régóta tetszik a humora. A legjobb az volt, amikor fene nagy hévvel bizonygatta, hogy független jelölt. Bár azt hiszem a móka mellett akkor ez a kifejlet még viccesebbnek tűnt volna, ha eszembe jut egyáltalán.

De ez csak  az egész szennyes áradat habos teteje, mint mondtam is. A fősodrás okozza az ország maradék 1/3-ának az ideges fejfájását.
S erre már nem tudom erőszakot téve magamon azt mondani, hogy vicces.

Orbán miniszterelnök Úr sajnos nem vicces és a humora sem emel fellegekbe, viszont rémes amiket mond és tesz. Abban jelzem igaza van, hogy ő aztán mindenféle felhatalmazásokat kapott ebben a forradalmian nagyszerű áprilisban, de kérdezem (Tisztelt Bíróság!!), nevesítve lett-e akár egyszer is, hogy ez a túlhatalom  valójában meddig hatályos és mikre is terjed ki. (Hovatovább a meddig is kezd a ködbe veszni!!)

Mert az a téveszmém, hogy bár ezt tagadhatatlanul megkapta, még a vérben forgó szemű ősfideszesek is hellyel-közzel nem kifejezetten erre gondoltak.
Magyarán: úgy vélem az egész ország leminősítése, a gazdasági mélyrepülés, az itt egy program, ott 20 törvény ötletrohamai, nem azt mutatják, hogy "CSAK A FIDESZ!", hanem éppen azt, hogy ők akkor pont inkább nem. Ezzel nem mondtam újat, de a folyamatnak nagyon nincsen vége. Annyira nem, hogy mint egy vén bakkecske, (semmi dakota ló!!), nem tanulván semmiből, fejjel megy neki nemcsak holmi falaknak, hanem az egész Uniónak, Európának és általában mindennek és mindenkinek.

Már leírtam, hogy a drámai ebben az, hogy még alig telt el 4 hónap, már ezt  mindenki megtapasztalta, aki Magyarországgal valamilyen kapcsolatba került. S a lejtmenetnek az a tulajdonsága, hogy általában nem lassulni szokott.

Tehát: kommentemet visszavonom, tudom, hogy bennünket akkor már senki nem fog támogatni és nyugdíjjal ellátni, de a mi korsztályunknak itt már amúgy sem teremne babér. 
Akik pedig még fiatalok és úgy gondolják, ehhez nincsen kedvük a jelenlétükkel is asszisztálni (és magukat, gyermekeiket, jövőjüket veszélyeztetvén a hazaszeretetüket deklarálni), ezt az  elhatározásukat megértem. 
Tovább »

2010. augusztus 5.

Nyárvége felé

Nekem az augusztus már mindig necces volt, de nem ám felnőtt koromban, hanem gyerekként is. Veszélyesen nyúltak az árnyékok, hűvösebbek az éjszakák és a boltokban gyanúsan tornyosultak a tanszerek. Egy egész életet éreztem át így, 6 éves koromtól kezdve. Ez azért eléggé durva, mert akkor ennek éppen fél évszázada. Ekkora kövületet mint én, nem hordott hátán a világ! És még mindig ugyanaz, kíváncsi leszek, amikor végképp megszűnik, majd megszűnik-e, vagy akkor megyek sopánkodásba? Persze nagyon művileg csak, mert panaszkodni illdomosabb lesz, mint elmondani, hogy á, dehogy, tele a púpom vele. 


Előre akkor inkább semmit mondok (németesen) és hát elébb utóbb jönni fog, aminek jönnie kell, csak most az a legérdekesebb az egészben, hogy még minden fontos éppen ebben a hónapban történik és előttem áll, mert egész nyáron olyan sok (és kevés sem) különleges nem történt. Úgyhogy jöjjön akkor a nyárvég és a nosza!

Ja, és látszik még függönyöket kell varrnom és ágyneműkbe zippzárt, de izibe, mert már holnap kell.
Tovább »

2010. augusztus 4.

Nézze meg a házát

Megmondom ki vagy? Hát körülbelül, már ha nem éppen félkész állapotban van ugyi.
De az szerintem biztos, hogy jellemző, kinek mi dobogtatja meg a szívét. Amikor Fonóban még nem vette meg Pásztor a házat én voltam bent,  mert éppen kikönyökölt a nemtom milyen néni és azt mondtam neki, az ő háza legszebb a faluban. Komolyan is gondoltam és most is, hogy nekem az effélékhez húz a szívem.
A mienk is ilyen volt, de befalasították és ezért már nincsen meg ez a tornác-gádor része. Jól kiülnék és teleraknám piros muskátlival és köcsögfákkal az udvart. Még a dédszüleim modernizálták az épületet, jól megmondanám nekik a magamét, ha élnének szegények.
Szóval azért mondom, nekem ilyen a ház-lelkem, és szerencsére, egyre többször látom, hogy nem átépítik, hanem rendbehozzák őket.
















Tovább »

2010. augusztus 1.

Régi-új ismerős

Már 2 éve élek itt, lassan megszokom, hogy nem Kaposvár ugrik be, ha elindulok és lassan, de nagyon lassan kezdem megismerni a "használható" várost. Olyan kapcsolatom már nem lesz vele, mint régen volt, amikor itt jártam iskolába. Olyan sem lesz, mint Kaposvárral, ahol sok embert megismertem. Amolyan műkedvelői viszony azért kialakulóban van.
S remélem, annyi időm lesz még rá itt is, amennyi amott volt. (Vagy ez már sok?)

Tovább »