Varnus Xavér Monostorapátiban

Ami önmagában nem nagy esemény, hiszen alig a szomszédban lakik néha, ha itt van Lesenceistvándon.  De az, hogy éppen én is ott lehettem, ez számomra nagyobb szenzáció volt. Szerintem sosem kerültem volna hallóközösségbe, ha nincsen Szilvi és Laci, akikkel elmentünk egy rendezvényre. Mondom, különösebben futólagos kalandjaim voltak a komolyzenével, ami éppen ahhoz elég, hogy tudjak zenéket hallgatni nem teljesen "tök füllel."

Nem fogalmaztam én meg semmiféle elvárást az egész esttel kapcsolatban, elüldögéltem a bevezető orgonisták játékain és megcsodáltam a hangszert, ami hihetetlenül zengett, holott egy voltaképpeni hordozható orgona volt. (Na jó, gondolom egyedi darab azért.)

De igazán, hogy mit tud és milyen hatása van kivételes kezekben, az akkor vált mellbevágóan döbbenetessé, amikor Xavér leült elé. Bachot játszott, nem lényeges, hogy mit, de azonnal rám tört a sírás és vagy 2 percig csak a könnyem folyt, nem is tudtam figyelni a darabra. (Ne gondoljatok esetleges náthára most.)

Nem tudom visszaadni, hogy milyen is volt, mindenki azt érez, ami belsőjében van nyilván, nekem a zene mindig kivételes helyen volt.

Na ezután aztán azért összeszedtem magam, és a továbbiakban követtem mindenféle egyéb darabokat, az este Bachot játszott és 2 népdalfeldolgozást, improvizatíve(!!).

A Tavaszi szél a youtube-n is fellelhető, nem volt túl érdekes, viszont az Elvesztettem páromat végig zseniális. Annyi ötlet, tréfa, variáció, könnyedség és teljes orgonazúgással járó komolyság, szóval minden, ami szép, meglepő volt benne, ami gondolom eszébe jutott, de jó, hogy aztán nekünk is, szóval rendkívül élveztem. Annyira érdekesre sikeredett számomra, hogy utána már nem tudott Bach tovább érdekelni. Minek is, hiszen ismertem a darabot, annyira meg nem értek az orgonajátékhoz, hogy összehasonlításokat tegyek, hogy vajh' ezt Lehotka Gáborhoz képest hogyan is játszotta. Nekem az est 2-szeri nagy alkalmat adott és ez jóval több volt, mint amilyen érzésekkel odaállítottam. (Így aztán nemes egyszerűséggel megrázogattam a kezét köszönetként, különösen az improvizációért, mire ő: miért, volt olyan?)

Azért azt még hozzáteszem, hogy az orgona valóban csodás egy hangszer, szinte mindent tud, amit zenében megmutatni lehet. Azt nem mondtam azért mégsem, hogy nekem a barokk (!!!hahaha...) nem kiválasztott világom, így szegény Bach sem, hiába utolérhetetlen zseni.

Ezért aztán inkább egy olyant választottam, ami közelebb áll hozzám:

Tovább »

Filmzene a legjobb benne

Újfent megnéztem egy filmet, már régen hallottam róla, aztán felejtésbe ment. De ami késik ugye....

Azért is gondoltam anno, hogy megnézem, mert Nicolas Cage mindig magával tud ragadni és mellette Meryl Streep, szóval gondoltam. A sztori amolyan dupla csavaros, író ír egy forgatókönyvet egy írónő könyvéből és közben végül magát és nem létező ikertestvérét is beleírja a történetbe. Szóval gondoltam nekem való  lesz ez.

Az első, amin megdöbbentem, ahogy a fickó kinéz. Már hallottam, hogy színészek szerepek kedvéért jól meghíznak (Matt Damon, Tom Hanks, Renée Zellweger stb), de ez a Nicolas itten nem semmi. 

Azután végül szimplább lett, mint vártam, és időnként idegesített is, hogy voltak üresen futó és sablonos részei is. De azért megnéztem, noha tanulságot végül nem vontam le belőle. Sajnos az "egynek elmegy" kategóriába került.

object width="560" height="340">

Végül az lett belőle, hogy eszembe jutott igen-igen régóta hallgatott egyik kedvencem, voltak páran, de ennek a csapatnak még egyik lemeze is megvan. Régi szép fekete bakelit, kint vettem még Jugoszláviában akkor, amikor a hazai lemezboltokban még megkérdezni sem volt érdemes, hogy ilyesféle együttesektől van-e valami.
De azért mindenkinek voltak titkos kis forrásai.

Tovább »

Apró csörték sora

1.   - Krisztián miért rugdostad meg a Mátét?
        -????? ..........(csönd)
        -Bántott téged?
        -?????.........(csönd)
        -Haragudtál rá valamiért?
        -??????...........
        - Más kisgyerekre haragudtál, azért rúgtad meg Mátét?
        - Nem.
        -Rossz kedved van?
        -Nem.
        -Akkor miért tetted?
       -?????..........
Konklúzió:
Nem szeretném ezt még egyszer meglátni, Máté ha újra beléd rúg,  ne rúgd vissza, ne is szólj neki, gyere hozzám és mondd el.
Krisztián, ha ez újra előfordul, nem csak Máté esetében, hanem más gyerekkel, komoly büntetést akasztok a nyakadba, mondjuk olyant, hogy szünetben egy hétig kézen fogva sétálok veled. Megértetted?
       -Igen.

2. Ügyeletben:
           -Tanító néni maga mennyi éves?
           -Hát Danikám, már nem vagyok olyan fiatal.......
           -Tudom. A nagymamámat is a múlt héten temettük.

3. Jelentés az elsőben:
        - Osztály vigyázz!
        -Jó reggelt kívánok!
       -Tanító néninek jelentem, az osztály hétszáma 25.

Tovább »

Passzolok

Hát én pedig most teljesen fordítva vagyok. (vö.Altair) Nekem olyan szómenéseim voltak, leértem a lap aljáig sokszor. Mindenről akartam, minden eléggé fontos is volt.

Ami legjobban jellemző most, a buta bámulás a képernyőre és az, hogy akinek belül üres, az maraggyon (!!) magának. Fülem tudja miért lettem ilyen kedvetlen, remélem majd elmúlik. De most éppen fáradtságot érzek, el kell mennem újra az usziba egy kis turingolásra. Különben is lejár a bérletem októberben és még van egy csomó alkalom rajta.

Nevetséges, ami itt országosan megy és csak álmélkodom, hogy itt mindenki ennyire hülye? Azt hiszik, majd az önkormányzati választások után bőbeszédűbbek lesznek ezek a drága politikusaink? Azt hiszik, valóban nem a "szánkázás a mélybe"-folyik veszett sebességgel? Levert vagyok, mert ezt már nem lehet megállítani és csak ködös elképzeléseim vannak, mikor érkezünk le és hová és mit fog ez jelenteni. Az sem vigasztal, hogy együtt fuldoklom a nagy szavazóbázissal. Pocsék kilátások.

Amúgy miért működne jól az iskola? Mitől és kiktől? Néhány őrült pedagógustól? Csepp a tengerben és szélmalmok. Persze érdemes, egy gyerekért is, de korántsem heroikus és tiszteletreméltó. Legtöbbször csak sajnálatos.

Láttam egy filmet is. Eredet- Leonardó DiCaprió szereplésével. Általában nem szerettem, azt hiszem, mostanra beérett. A film ötlete érdekes volt, kár, hogy akciót csináltak belőle, más megfogalmazásban több fantázia lett volna benne. De ez az én béna véleményem, másoknak biztos a pörgés tetszett.

Jah.. és.. hogy Juca sorozatát felemlítsem. Agatha Christie születésnap.

Tovább »

Naturálisan

Véletlenül belebotlottam. Rendeltem. Azonnal jött, pontosan, ajándékostól. Kipróbáltam. Szappannal mosok hajat azóta
Tetszik.

Tovább »

Kincsek a lomiról 2.

Sajnálom, hogy többet nem találtam, de nem lenne rossz bevadászni még párat. Szerettem tartalmas leveseket ilyenből enni. A recept rajta pedig dupla bónusz.

Tovább »

Jajjj

Kérem a halászlé bizalmi kérdés. Eddig nem gondoltam rá, de miután ma elébem tettek egy abszolút már kinézetre sem jót, hát mondom. Se piros szép színe, se jó íze, csak a só és az eléggé kétséges ízű harcsa benne. S még gyanítom, az alaplé sem ponty volt. Mindezt a Balaton mellett, egy csárdában.

Olyan éhes voltam, durrogva megettem, aztán jött a pincér és figyelmeztettem, ne higyjen a szemének, ennyire nem volt jó. Még délután is visszaköszönt az íze a torkomban.

Tehát: legközelebb csak ott eszem halászlét, ahol előzetesen információm van, esetleg kóstolási lehetőség.

Itt a vigasz:

Tovább »

Kályhatapasz

Jó 30 évvel ezelőtt (föle is van, nyugi), amikor sikerült végre berendezkednem egy bérelt apró házban, jött az ősz és jött a fűtés kérdése. Kaptam egy kályhát, olyan keskeny 1 aknásat, megfelelő lett volna a kicsi fagerendás szoba befűtésére, csak egy tenyérnyi helyen lyukas volt az oldala. Úgy belül samottostól és ezért kívül is, a vaslemez is átlyukadt.

Kétkedve nézegettem, hogyan lehet majd ezzel fűteni. Aztán megjelent Teri néni, (a mama) egy üveg szilvalekvárral a kezében. Idegesen néztem rá, nem tartottam aktuálisnak a lekváros kenyeret (2 hónapos terhesen éppen sok mindent nem tartottam aktuálisnak), de serényen kibontotta a celofánt és nekiesett vele a kályhának. Ha nem tudtam volna róla, hogy egyébként a maga 65 évével teljesen világos eszű,  azonnal elhajtom, így csak szó nélkül bámultam a tevékenységet. Amikor készen lett, közölte, hogy fűtsek be szép lassan.

Mire én: a lekváros kályhával? Hát persze, hogy azzal. Nos, rövidrezárva, megtörtént, a szilvalekvár kerámia-szerűen ráégett a kályhára és egész télen fűtöttem vele. Következő télre lett másik kályhám, egészen rendes, nem lyukas, de ezt a lekvározást sosem felejtem el és mindig visszatérő emlék, ha szilvalekvárt főzök. De ehhez a művelethez nagyon igazi lekvár kellett, nem amolyan dzsemes és egyéb szerekkel lerövidített főzési idejű. Anno katlanban főzték a szilvalekvárt és egy hétig is betartott.

Azóta is hiányolom a szilvalekvár ízeiből azt az egészen enyhe kis odakozmált ízt, amit eddig még nem sikerült produkálnom, jól lehet eléggé megfőzöm (látod a kép dátumát),  amikor már a víztartalma teljesen elillan, és az edényben pöfög és kavaráskor serceg. Szóval ebből lehet derelyét készíteni, nem folyik ki belőle és az üvegben is feketének látszik.

De nem az igazi, még tudom. Kályhát nem mernék vele javítani, félek, lebőgnék vele.

Tovább »

Szinte zörgünk valamennyien!

Végre, végre, végre és végre. Agyonizgultam magam, már április óta. Keresték azonnal, szétszedték a fél Parlamentet és már komolyan szorongtam, ki, hová dugta el őket ennyire, mert MEG KELL LENNIÜK!

Merhogyaszongya, ezek vannak. Ezek a hullák, nemtom hányan. (Piha, Agatha Christie seholnemvagy a mosogatásoddal!)

Azt mondta a rádió, 63-man vannak. Kész tömeghorror. Még jó, hogy nem büdösek, mert csontvázak.

Az kár, mert akkor bizony FIÚK ezek a tieitek meglehet, mert ugye a bomlási idő, meg a lepusztulás eléggé sok idő, ezek a szocik, ha tették volna, hát bűzlene az egész lerakat. Ja, Parlament bocs. De mégis lehet, mert szinte megszállottan ment a kutakodás.

Mondtam is én itthon: meglássátok, addig nem hagyják abba, mígnem találnak valamit! Akár a mienkét, akár a szomszédét.

De jó, hogy vége! Megvannak!

Most már akkor aludhatunk végre nyugodtan?????

Tovább »

Fulladozok

Annyira szerettem volna már ezt a vödrös savanyúságot, mert mindenkitől azt hallottam, hogy milyen jó és kényelmes és folyamatos és amikor ettem belőle, mindig ízlett is. Nosza izibe rohantam a piacra hétvégén és vettem ezt is, meg azt is, mindenféle jó zöldségeket, miután elkészítettem a lét előírás és recept szerint. 

Már ott gáz volt kicsit, mert ugye a kénpor és az ecet hozta együtt a formáját, de lezártam a nyüvest és hagytam magában. Aztán miután napok alatt összeállt a csodalé, hát belezúdítottam a sok finomságot, bár köhögtem minduntalan rendesen.

Gondoltam, azért megkeverem, vagy ilyesmi, ennyi köhögést csak kibírok. Így is lett.

Aztán ma a színvizsgálattal úgy döntöttem, egy uborkába bizony beleharapok, egy életem és valószínű több köhögésem árán is.

Hát nagyon finom és ropogós, és meg is ettem, de vagy 20 percig kiköhögtem a tüdőmet is. Nos akkor rohantam a receptekhez, vajon nincsen-é elszámolva (tudjátok, dkg, g és társai), hát nem számoltam el, minden ismerősen mutatkozott, máshogy nem tehettem.

Akkor még az van, feltálalom valakinek, ha ő is köhög, akkor ez lesz a köhögős. Ha nem, akkor lehet, hogy szomatikus tüneteim csak idegiek?

Tovább »

Eseménybiznisz

Mindenre ráépülnek, ami az emberi életet körülveszi. Nincsen 2 éve sem, hogy unokám születésekor már a kórházban megjelent a fotós, ami csöppet sem baj, legyen. De azt hiszem, nem mindegy, mennyire harapózik el, és fajul a dolog egészen mássá, üzletté. Éppen ott voltam már, amikor a kórházba visszamentünk az elkészült albumokért és képekért,. Az egyezkedés németül folyt, keveset értettem belőle, de a kínálatból láttam, hogy nem elégedett meg a 200 eurós "kis" vásárlással, továbbiakra akarta rávenni a friss anyukát. Jó, hogy Dóri azért nem volt vele túl együttműködő.

S akkor most Judit is megjött egy esküvőről, aminek ugye aról kellene szólnia, amiért létrejön, a többi sallang csak akkor érdekes, ha előreviszi az ügyet és az eseményt. Nagyon sokan akarnak ebből is megélni és mindig új és újabb trükköket bevetni, hogy abba a csapdába csalják a fiatalokat, hogy egyszer van esküvőd, hát legyen nagy esemény és óriási buli, emlékezetes nap.

Nekem emlékezetes volt és mai napig át tudom élni, de a mostani fogalmak szerint nem volt különleges egyáltalán. Miért is kellene, hogy az legyen, ezek az események önmagukban is olyan katartikusak, hogy kár a cicomákkal a lényegről elterelni a figyelmet és az érzelmeket.

A halálról talán már beszélni sem érdemes. Az egyenesen riasztó, hogy egy koporsó már olyan minőségben és árban van, hogy a negyedmillió nem elég rá. S ez csak egy momentum, ami kinek szükséges: a földnek, a halottnak? Nekik nagyon mindegy, tehát az élők lelkét kell megdolgozni, a szükségleteket feltámasztani, hogy arra a fél órára, amig mindenki látja, legyen szép és piszok drága az a koporsó. S a síremlékek pedig lassan egy-egy autó árának felét is elérik.

Nem értek egyet ezekkel a mostanság kialakult igényekkel és szokásokkal. Egyszerűbben, kevéssé hivalkodóan nem jelenti szememben azt, hogy akkor biztosan igénytelen is, vagy kevesebb talán a szeretet.

Nekem csak az jut eszembe, hogy na jól palira vették az illetőt azok a hiénák, akik ebből élnek és jól és magukban azon kuncognak, mennyi talmi zsibvásárt sikerült ráakasztaniuk arra az eseményre, ami enélkül is kiválóan meglenne.

Tovább »

Így jártam...

Eltekintek a történettől és a konkrétumoktól. Hogy nem lesz érthető így? Sebaj, emlékeztetőnek akkor is jó lesz.

Annyi a mese, hogy kishercegesen sokan nem látják a lényeget, eltakarja sok-sok-sok aprócska lényegtelen, piszlicsáré, szőrszálhasogató, irigy és rossz indulatú ferde-sanda pillantás. Nem lehet rá vállat rántani, mert visszaütnek, mert rettenetes a középszer. Az ötlettelenség, a taposómalom langymeleg és biztonságos szeretete.

Sosem állnának ki egy szirtre, szemben a széllel, hát tulajdonképpen csak ennyi.

Választás? Beidomulni eleve nem. Saját módszerükkel kűzdeni? Nem. 

Viszont haraphatatlannak és kígyósan sikamlósnak lenni igen. Elvégre megkűzdöttek érte, és bár nem szoktam, mégis megy majd. (Csak mert az vagyok, kimutatódott olyan horoszkópilag és vedlek is tavasszal és ősszel. Nos?)

Tovább »