Ne lett volna!

Igazam! Bár én más okok miatt gondoltam a teljes felszámolásra és a falu elhagyására. J. mesélte, mert arra buszozik naponta, hogy az ott élők (nem zemberek!!), már napok óta mondják, hogy gond lesz a tározóval. Mert ez egy ikertározó volt, és most kifolyt az egyik medence, és nincsen többé támasza a közös támfalnak, ami a nyomást úgy bírta, hogy a másik oldalon is volt nyomás. Most kiürült és várható, hogy az eredetileg is gyengébbre tervezett közfal nem fogja tovább bírni. És hallom, hogy építik a gátakat Kolontáron, hogy az újabb pokol ne érje már el a folyókat.

Holdbéli táj és pusztaság. (Csernobilban is autóbuszok sokasága ment.)

Tovább »

Lennon 70 lenne

 A Google képéről kaland amit kidob, és onnan youtube rögtön az első szám.
Azonnal eszembe jutottak az utcazenészek és hogy ők ezt még nagyszerűbben csinálták és remek az ötlet is.
Azért most ide mégis Lennont teszem, ha már az ő évfordulója vagyon.

Az utcazenészeket azért mégsem hagyom ki, ha már eszembe jutottak újra. A kedvencemet rakom, aminek persze Lennonhoz már éppen semmi köze nincs, viszont a többi szám között persze a feldolgozás megtalálható.

Remélem, ez nektek is tetszik.

Tovább »

A mi Csernobilunk

Ki gondolta volna, hogy ilyen is megeshet. Nem foglalkoztunk mi a timföldgyártás melléktermékével, sőt bízvást mondhatom, talán a kolontáriak sem, hiába tudták, hogy ott a tározó felettük.

Rengeteg kérdést lehetne ezzel kapcsolatban feltenni, és őszintén sajnálom azokat, akik "elkövették", azt a hibát, hogy ott éltek és nem másutt.

Mégis, ami az egészben kritikán aluli, az a sok között két kiemelkedő dolog:

Az egyik, hogy miért kell ilyen reménytelen baromsággal etetni a népet és az egész országot, hogy a házakba való visszaköltözés??!!! Épeszű ember ilyet nem gondol, amikor tudja jól, hogy nem csak a 13-as ph-jú lúgról van szó (ami egyébként mindent szétmar, mint a sav), hanem azokról a nehézfémekről, főleg ólomról, amelyek szintén benne vannak ebben a zagyban, és eltávolítani őket nem lehet. (Brrr! Vegyész végzettségem csak ront a látásmódomon ez ügyben:)

Szóval nem ezzel kellett volna tökölni, hogy kapirgáltatom az iszapot ki a házakból és utcákból. Nevetséges. Az egész 40 négyzetkilométer halott ügy, és az összes katasztrófavédelmisnek azonnal csak arra kellett volna koncentrálnia, hogy megállítsa a tovaterjedést és a további ökológiai rémálmot a folyókon és talán még a Balatonon is.

De nem, elkezdték a hülyéskedéseket Kolontáron a faluban. Mit keresnek emberek gumicsizmákban, vagy nélkülük napokig ebben a letyóban? Kis lapátokkal és vödrökkel borigatták és tologatták egyik helyről 2 m-rel odébb az iszapos vizet. Hihetetlen volt. 

Ki fogja először megmondani, hogy kész, vége, itt nem terem normális növényzet, és nincsen kertészkedés és nem tartunk állatokat sem, mert nem lehet a felszíni réteget felszedni xxx méterig és más földet hozni, mert a házakban akkor is ott marad a mikron méretű szennyeződés.

Most pedig már siránkozhatunk és az összes világlap címoldala a magyarokat kárhoztatja. És nem a katasztrófáért, hanem a katasztrofális tehetetlenségért és azért, hogy a menthetetlent akarják még a mai napig is erőltetni, és nem arra fordították a fellelhető energiát, amit megmenthettek volna.

Csernobil sem volt egy sikertörténet, de azt hiszem, mi ezt láthatóan atom nélkül is tudjuk produkálni ilyen minőségben.

Tovább »

Szent jobb II.

Helyesbítés:

M. Gy. miniszter úr jelenleg is élvezi a kormány és a FIDESZ-KDNP bizalmát. A sajtóértesülések nem helyállóak, bizalomvesztésről nincs szó. Amennyiben az érintett minisztérium működésével kapcsolatos nehézségek, vagy hiányosságok, mulasztások történnének, a kormány és jómagam a megfelelő lépéseket meg fogja tenni.

Ennyi. 

Kell itt hadoválni mindenféle kezekről és amputációkról? Normális kormányfői megjegyzés?

Egyébként sem O. V-nak van minisztere, hanem a kormánynak. 

Kezdem unni az egyszemélyes fogalmazást és reagálást.

Ja!! Ki lesz a bal láb??

Tovább »

Mahalottam!

Egyébként a kontextusban remekebb volt.

Mérés-értékelés képzésen: "....mert mindenért dolgozni kell és az eredmények nem önmaguktól valók. És egyébként a világon egyedül hol előzi meg a SIKER, a MUNKÁT?
......................??????
Az angol szótárban."

És még ezt is mahallottam: nagyjából tudom csak felidézni, mert az illető szónoklataira nem szoktam figyelni.

Aki elment szavazni, megerősítette a kormányt és a FIDESZ-KDNP-t abban, hogy helyes úton jár, hiszen ránk szavazott, az eddigi munkánkra. Aki pedig nem ment el szavazni, az rábízta erre a 47 %-ra, hogy döntsön helyette.

Nem sokszor volt úgy, hogy Orbán Viktor Úrnak én helyeslőleg bólintottam, de most azonnal megtettem. Ha mindig ilyeneket mondott volna, tényleg nem hazudott volna sosem. Tehát ez egyszer nem vele van baj, ezt kénytelen vagyok megállapítani.

Szerintem velem van baj, mert ha mindenki ennyire helyeselte az elmúlt időszak idiótaságait, és erre bizonyságot is tett ezzel a szavazással, akkor valamit én nagyon nem jól látok, meg talán még az a pár ezer ember, akikről sejthető, hogy vannak még. Rossz a szemüvegünk, rossz indulatúak vagyunk és nem akarjuk meglátni azokat a nagyszerű dolgokat, amik történtek.

Innentől kezdve szakadásig fogom magamat figyelmeztetni, hogy élből ne rögtön ellenkezzek, és elitéljek, hanem nézzem dialektikusan a dolgokat.

Szerintem el fogom mesélni majd azt is, mire jutottam. (Ne mondjatok nekem előre váteszeket, az önmagát beteljesítő jóslatokat régen kisöpörtem.)

Tovább »

Haccáré Budapesten

Bevallom, nem vagyok egy bevállalós immár, és tartottam ettől az egész túrától. Aki nincsen szokva nap, mint nap ehhez, azért annak ez nem jön csípőből, legfeljebb, ha hivatásos, vagy fiatal (abb!). Azért a muszáj nagy úr, tehát neki lett lódulva a feladatnak, és a vártnál sokkal könnyebben abszolválódott a bevezető szakasz, persze Anyu végig naviskodta, nem volt nagy feladat. 

Az a visszafelé úton kezdődött, de addig még egy másik affér is történt.

Szokásom immár, hogy Anyut leteszem és átzúzok a csarnokba, mert vidékinek hihetetlen látvány ami itt van. A sok friss árú, az igazi házi dolgok a csirkéktől a kecskesajtig, a savanyúságoktól a lekvárokig és mindennemű ételig és fűszerig.  Tavaly is vettem 2 gyönyörű házi csirkét, ami akkora volt, mint egy kacsa. (lett is belőle karácsonykor bonyodalom, amikor felengedvén nem kacsává változott, mint hittem.) Szóval gyönyörű, nagy, sárga, mint nekem voltak anno.

Mivel kis késésben voltam, azonnal a nénihez rohantam, hátha van még neki. Hát, álltak előttem még ketten, és a pulton egy fél csirke, két comb és egy adag aprólék volt a kínálat.

Úgy voltam vele, jut, ami. Aztán kiderült, az előttem állók már megkapták, így rögtön következtem is és mondtam, hogy nekem kellene a combok és a fél csirke. Mire alig kimondtam, másik oldalról elém penderült egy nő, hogy ő kéri a fél csirkét. Mondtam neki, hogy már én kértem. Előadta, hogy de ő a XXX-i csarnokból jött át, mert nem kapott és neki nagyon beteg az anyukája és neki lenne és ne legyek vele ilyen kegyetlen. 

Hát kb. pár évvel ezelőttig biztosan átadom neki, most csak annyit mondtam, hogy mégis az a helyzet, hogy mire ideért, már mi megtárgyaltuk a fél csirke sorsát, és ezt a néni is megerősítette. De felkínálta, hogy vigye el az aprólékot, abból is remek leves lesz. Nos ez nem kellett neki, és azzal viharzott el, hogy micsoda emberek vannak.

Aztán mivel a néni olyan kedvetlen lett, elmondtam neki, hogy én jövök, minden évben egyszer. Tavaly is itt voltam nála ősszel és most hoztam fel az anyukámat haza és azért jöttem a csarnokba, hátha itt találom. A végén jól elbeszélgettünk, láthatóan tetszett neki, hogy én 2 megyén keresztül utaztam és számon tartom.

Egyébként elvittem az aprólékot is végül és 1.1 kg-os volt. Miért nem tudott főzni belőle a hernyó? Egy grill csirke is ennyi, s annak mindene benne van, nem csak gyönyörűséges aprólék. Amúgy pedig helybéli lévén többszörös esélye van minden héten, ha méltóztatik időben felkelni. Neki nem kellett több, mint100 km-t utaznia gondolom. Úgyhogy cseppet sem sajnáltam és a beteg anyuka tuti, hogy kamu volt.

Aztán hazafelé, mivel J. kórházban van, hát beüzemeltem a GPS-t, mert nélküle legfeljebb kimegyek a városból, vagy végleg ott ragadok. Szóval csodásan elvezetett a célpontig a kórházig, de sajna a navi egy gép. Nem tudta, hogy ugyan beérkeztem, de parkolóhelyet nem találtam, a forgalom meg hátulról kitolt újra a valamilyen útra, visszafelé. Azt hiszem, a Ferenc körút volt, láttam mellettem a kombinókat. 

Szóval itt kezdődött az érdekes része, mert innentől a pasi nem szólt semmit, legfeljebb annyit  morcan, hogy túl léptem a sebességet.

Mindenki túllépte, szűrtem a fogam közt és a hasmenés kerülgetett, mert  mentem a valahovába. Közben lesegettem, hogy melyik mellékutcába tudnék kimenni, ahonnan vissza is lehetne jönni, de egy darabig reménytelen volt, sínek és minden miatt. Ekkor szólalt meg mellettem a telefon. J. érdeklődött, hogy hol vagyok és miért nem ott, és miért nem ezen, vagy azon az úton és mit keresek én arra. 

Eléggé idegesen rávágtam, hogy a visszafelé vezető utat, és most éppen hagyjál békén azzal, hogy hová megyek, mert nem tudom és nincs is időm magyarázni.

Aztán az lett a vége, hogy találtam egy mellékutcát, leálltam egy trolimegállóba, gondosan rögtön a troli mögé, hogy legyen pár percem, míg jön a következő,  és újra beállítottam a navit a célig ismét. No, akkor kegyeskedett megszólalni és kivezetett a káoszból. Mire pedig visszalavíroztam magam, J. foglalt egy autónyi helyet is és beköszöntött a béke.

Éljen, éljen. Főként, hogy hazaértem és újra itt vagyok falusias békémben, ahol csak olyan gondok vannak, hogy este elütötte valaki a szomszédom szép vörös fehér kandúrját és én vonszoltam le az útról, hogy ne trancsírozzák szét az autók. Még meleg volt szegény.

Tovább »

Dunai bálna

Na mit meg nem érünk, Budapesten már Mamut, meg Bálna, s ki tudja még mi jön. Mellesleg ez a cet elsőre még jól is néz ki, szemben a Mamuttal, ami cseppet sem mamutféle.

Ez egyelőre a látványterv és már most látszik, hogy nincs ennek feje. (Igazi  profi budapesti)

Majd elmegyek megnézni, ha készen lesz. (csak ne legyen nagyon "plázás")

Tovább »

Átállunk a másik oldalra is(politikailag korrekt)

Tegnapi piacos túránkon jutottunk el odáig S-val, hogy kimondjuk hangosan is: átállunk a pult mögé. Ami nem neki lenne bombasztikus élmény, kereskedő a javából, gyakorolja, ebből él. De én ismeretlen terepre dobom magam. Na jó, valószínű a kontakt részét ráhagyom, ebben ő a profi, de rakodni, sertepeltélni azért, és  ott figyelni talán tudok.

Onnan jött az ötlet, hogy olyan remek holmikat (ruhák) találtunk, ami láthatóan nem bálás cucc volt, hanem belső jobb körökből összeszedett dolgok. Nem is az a 200-300 forintos áruk volt, az igaz, minden egyes darabnak külön bemondás járt.

No, nem is ez a lényeg, hanem ott történt a megvilágosodás, amikor egy pillekönnyű kasmírkabátot ott hagytunk, ami szinte új volt és örülhet aki a boltban 30 alatt megkapja, de tuti, hogy  nem, és itt 3000 ezer volt az ára. De nem vittük el, mondván otthon is van jópár, amik megtöltik a szekrényt, igaz, nem használjuk.

Nekem is van több mázsa olyan holmi, ami fémládában áll évelk óta és amiket egy-egy időszakban nem veszek fel, arra valójában nincsen szükségem. Hát ezért döntöttünk így, hogy fogjuk a háztartást és átnézzük, kivisszük a lomira a felesleget. Egyszer-egyszer talán elkél belőle valami, némi aprópénzzzel, ami marad, hát ott a konténer.

Ja és hihetetlen, amikor már pakolnak az árusok, sok apró vacakot hagynak maguk után a földön. De sokat bedobálnak a kerítés melletti konténerbe is. Öröm nézni, mondtam is, amikor gurultunk kifelé, hogy odanézzetek, ott az igazi lomizás.

Először is tényleg konténer, nevezhetném nagyobb kukának ugye. Másodszor pedig onnan már tényleg ingyiben van. Azért olyan furcsa látvány volt, mert az emberben már rögzült az igazi kukázók látványa, tudjuk, hogy milyen kinézetű figurák. De ezek a tegnapi rendezett ruhájú és kinézetű guberálók érdekes látványnak tűntek.

Most már csak az a kérdés, hogy mi hajtja őket. Számukra ez az igazi vadászat (elképzelhető), vagy ennyire sóherek, hogy még a sokszor valóban potom pénzeket sem adják meg az árusnak? Vagy ilyen a magyar?
Valahogy nem tudok elképzelni ilyent más pedánsabb népektől. De lehet, hogy rosszul gondolom.

Hát ez a bejegyzés meg ki a fenét is érdekelne? Szerintem senkit, de néha tényleg úgy használom ezt a felületet, mint egy naplót. mert engem érdekel.
Még jó, hogy nem kezdem lassan úgy, hogy:Kedves naplóm! Majd szóljatok egy idő után, ha magam nem veszem észre, ja és ha addigra van itt még teremtett lélek.

Tovább »

Kincsek a lomiról 3.

Terítőket és ágyneműket rendszeresen keresek, és anyagokat, függönyöket.

A múltkor találtam. Azért tetszett meg, mert nem a klasszikus keresztszemes anyag, inkább egy durvább szövésű nyers vászon. Ilyent még nem is nagyon láttam eddig.

Ezt éppen ma találtam, falon lehetett, valami tűzhely fölött, vagy 10 percig sikáltam forró vízzel, mire rendesen kimosdattam a zsírból. De edényalátétnek fogom használni. (Még a széle faragáson van mit tisztogatni, de azt majd menet közben.)

Tovább »

Kelekótya, vagy szenilis?

Hát persze, hogy én vagyok a családban a Valakiiii! Ebből adódóan telefonomban rengeteg szám és új szám lelhető, igyekszem én rendet csapni és névvel egyébbel ellátni, persze futok  magam után (Egy készülékcsere maga az őrület, mert naná, hogy nem a kártyára mentek sokszor.)  Szóval most éppen párhuzamosan gázosoztam, ablakosoztam, redőnyösöztem és a biobrikettet is hajkurászom. Közben rájöttem, hogy a kutyám lábát mégiscsak nem tudom megoldani, állatorvos is szükséges, hát intézkedés.

Nem lenne semmi baj, ha nem úgy lett volna ahogy, mert az orvos telefonszáma a másik készüléken, erre kikeresés, és úgy hagyás, plusz az előzőek. Ja, és történetesen éppen mindenki 30-as előszámmal ugye.

No a hosszú bevezető után tulajdonképpen az eset rém egyszerű volt: nagy elánnal és boldogan felhívtam a gázost és miután meghallottam a telefonban az ismerős hangot, levegőt nem véve örömmel ellelkendeztem neki, hogy bár nagyon kedves volt, hogy megígérte, hogy utánanéz a szerződésemnek, úgy tűnik, erre már nem lesz szükség, hiszen megérkezett az első csekkem és ezzel is minden rendben van, tehát köszönöm is és azért szóltam, hogy akkor tudjon róla.

Kis szünet után: Nagyon örülök, hogy rendben van a gázszámlája, de én az állatorvos vagyok.

Én pedig legjobb tinikori önmagamat felidézve teljes élvezettel belevihogtam a telefonba, majd kedvesen megkérdeztem (hamár..), hogy ugye holnap jön hozzám.

Végül miután még jót kacarásztam rajta, azon gondolkodtam el, mennyire jó lenne ilyeneket tenni naponta. Mindenki viselkedhetne úgy, mint a klasszikus kabarékban, ahol félreértések és személycserék a vidámságok forrásai.

Különben pár éve volt még egy hasonló esetem, azon is napokig röhögcséltem, ha eszembe jutott. A telefonszámunk egy számmal tért el a szomszédos faluban levő vasútállomás telefonszámától. Egyik téli reggel eléggé korán már csengett a telefon, fogalmam nem volt róla ki a fene is ilyenkor. Amikor felvettem ideges hang érdeklődött, hogy a havazásra való tekintettel nem késnek-e a vonatok. Akkor még előírásszerűen bejelentettem, hogy ez magánlakás. Aztán jöttek még további variációk, én is változtattam, hogy téves és stb.

Aztán egy idő múlva eluntam a magyarázkodást és az éppen következő telefonálónak, aki pechjére még meg sem kérdezte, hogy kit hívott, hanem (mint én fentebb), rögtön a tárgyra tért, hogy a dombóvári vonat késik-e.

Mire én: Nem tudom, és nem is érdekel.Puff. Azután elképzeltem a telefonáló elképedését. Gonosz tett volt, de annyi telefon után már élveztem kicsit.

Tovább »

Képekben

Vagy 2 hete jutott először az eszembe, hogy miket is megéltem már, és milyen emlékeim vannak azokról az eseményekről, amelyek sok másnak lehet, hogy történelem. Piszok fellengzősnek hangzik, mert messze vagyok a közel évszázadot megélt mamától, de mégis. Annyi minden eszembe jut. De nem írom le, inkább mutatnám:

keresztégetések a 60-as években a KuKlux Klántól

Martin Luther King beszédei

John F. Kennedy Dallasban

Robert Kennedy egészségügyi miniszter

Kodály halála

Gagarin első útja

Beatles indulása Liverpoolból

Voodstock

Napalm Vietnamban

Nasszer elnök

Az  Asszuáni gát építése miatt víz alá került volna. lebontották, elszállították.

Panama csatorna a 'panamáival".

J. Trabija.

Tito elnök

Illésék indulása a Ki Mit Tud-on.

Díszszemlék a Vörös téren

Alekszandrov együttes

Gyarmathy Andrea örök 2. helye

Aki nincs ellenünk, az mellettünk

1968 bevonulás Csehszlovákiába

Fiedel és Hemingway együtt Havannában

Marilyn Monroe fénykorában

A másik oldalon: Tatyjana Szamojlova

LI 2-es szállító

IL 18-as utasszállító

Aranycsapat

Legtöbb taxi ez a márka volt

Ikarus 55

353

békekölcsön

kisparaszti gazdálkodás, háztáji

váltópénzek

első szovjet hűtők

IZS

bambi

sparhelt

Calypso magnó

Pacsirta rádió

Kékes Tv

Skoda Octavia Super

Ha valaki nem tudná, bármely képről hogy mi is történt, majd egyszer feliratozom is. (megtörtént) Meg még lesznek "eszembejutások."

Tovább »

Mikszáth-i gondolat

A fene gondolta volna, hogy ennyi idő után is aktuális lesz. Ez azért hervasztó, hogy bár a világ talán megyen előre, mink maradunk, vagy lehet, hogy nem, de a magyar mentalitás az kilóg, vagyis nem változik.

Merthogy anno ilyent szólt volna:

A magyar hátán szántani lehet. Egy a fontos, hogy az eke nemzeti színű legyen.

Hát akkor itt vagyunk e:

Különben pedig lassan elérkezik az idő, elmúla a "Dicsőséges 133 nap" (érti még valaki?), hogy kérdések merüljenek fel ezzel kapcsolatban. Például hogy ezt a sok marhaságot a Miniszterelnök Úr ki a franccal beszélte meg, hogy ezek fognak következni, ha őtet megválasztják. Merthogy rohadtul nem mondta meg előre, az biztos, mert arra emlékeznék. De úgy tudom, akikkel pedig összebútorozott a fülkeforradalomban, azokkal sem nagyon konspirált ezügyben, mert ők is meglepődni látszanak. 

A Nyilatkozat meg végképpen franc tudja kivel köttetett együttműködés, mert eddig sem országhatáron belül, sem azokon kívül még együttműködni senkivel nem láttam. (Remélem a nyugdíjasok nem veszik be ezt a levélírósdi hülyeséget, hogy kíváncsi a véleményükre.)

Hát így aztán totál kijelentem (majd engem is elvisznek átnevezni, mint a Szabó Ervin Könyvtárat), hogy az én hátamon már tök sokan szántottak, kár ezt még nemzeti színűvel is felhasogatni, nincsen rá szükségem, ha lehetne, nem is hagynám. Lényegében nem a szántás ellen van kifogásom, és önmagában még a nemzeti szín is jöhet, de ezek (EZEK) gyanítom, a szántást is ugyanúgy csak ugatják legfeljebb, mint az összes többi tennivalót, így aztán legalább tisztes felmenőim becsületes munkája alapján eleve kikérem magamnak az egész 

Mikszáth-i összehasonlítást, bár elismerem mélységesen találó. Annyira, hogy szinte szomorú.

Tovább »