Nem kell már riogatni senkit, hiszen mindenki látja, aki legalábbis nem fülkeforradalmár, vagy ugyan az volt, de már fogja a fejét, hogy mivégre épül ez a szép új világunk. Bergengócia királya, amikor ráparancsolt a jobbágyaira és görnyedten hordatta be udvarára a megtermelt szajrét, emberbarát uralkodónak tűnt, mert aztán semmilyen mesében nem volt később szó arról, hogy miféle addig létező egyéb jogokat vonogat vissza az ő népétől. Igaz persze, hogy a mesékben sosem voltak betegek az alattvalók (maradjunk most már ennél a kifejezésnél, a zemberek ideje is lejáróban van), semmiféle öregségi nyugdíjról sincsen bennük szó, így persze a megélhetést is a kis földecske, egy ló vagy tehén jelentette, jobb esetben némi kifogott beszélő aranyhal. A mesékben gyalog jártak, vagy szekéren, nem érdekelte a népet az adók (benzinek) lélektani határa sem, de nekem mindig kacagnom kell ezen a kifejezésen is. Ki találta ki, nem tudom, mert nem lélektanilag van pénz a bukszákban, hanem valóságosan és semmi köze a lelkemnek az egészhez. Lehet akár 1000 is literje, a lelkem bírná, havi milliós fizetésekkel. De az valóban lelketlenségre vall, ha jól kivehető az egész lázas, buzgó intézkedés álsága, és bizony egyre többen kiáltják, mint a mesében: "A király meztelen!"
Főként, mert a szóvirágok ugyan hullanak a szájából, de hátul csúnyán dugdossa kezében a papírjait és udvari főhopmesterrel jelenteti be a népszerűtlen dolgokat, amiket nem más, csak valami udvari bohóc találhatott ki.
De nem nagy a siker, mert ha az alattvalók nem lehetnek betegek, és ha ha nem járhatnak iskolába sem, akkor bizony már ott vagyunk a Taigetosz tövében és méricskélhetjük, kiket is kell onnan letaszítani. Már évekkel ezelőtt mondtam, hogy a gyerekek és öregek nem kellenek, mert azok mindig csak terhet jelentenek szegény királyság nyakában.
A jobbágyok jöhetnek, ha egészségesek, dolgozzanak jó sokat, 80 évig akár, ha megélik, de ne zavarják ősfélméltóságát azzal hogy már megint nincsen mit dolgozni. Hát keressenek munkát maguknak, kutyateremtette, elvégre ez is dolgukhoz tartozik, és oda is fognak hatni a királyi parancsok, hogy ha valaki renitens jobbágy mondjuk vagy 2 hónapig sem talál egy arasznyi vég munkát sem, akkor megbüntetődik és ezért plusz adókat kell befizetnie a királyi kincstárba. A miből nem érdekes, amíg van mondjuk 2 veséje vagy egyéb szervilis értéke.
Még azt kellene eldönteni, hogy ez a történet melyik gyagya mesére hajazzon, ugyanis a magyar népmesék sajátossága, hogy a végén minden jóra fordul és a gonosz elnyeri méltó büntetését, míg a jók királyok, lesznek, vagy boldogan élnek, míg meg nem halnak, esetleg eszetlenül összeházasodnak.
Nem úgy a cigány mesékben, vagy a székely mesevilágban. Ott aztán prolongálják a gyereknek a való világot, mert sűrűn előfordul a mesék végén a kudarc, és belebukik a főhős a több oldalnyi történetbe pazarul.
A mi Pomádé királyunkról ugyan már kiderült, hogy meztelen, a 2 harmadába tartozók még vadul nyomogatják a gombokat mindenféle erkölcstelen és ostoba hülyeségre, de nem tudom mi lesz a valódi vége a mesének. Most láttam éppen, remek előadásban, de ott mindig vége van, amikor a kislány alattvaló bekiabálja az igazat. Régen okosabbak írták a meséket, ahol dramaturgiailag végének kellett lennie, ott be is fejeződött. Ha 9 hónapig valaki ostoba király, az a többi visszalevő 39 hónapra ugyan megokosodik? Nehezen hihető, és a történet mégis folytatódik.
Ebből logikailag kettő következhetne, az egyik, hogy bár levitézlett a dolog, nyújtják, mint a jó rétest, mert van még anyag benne, amit ki lehet az éheseknek ebből venniük, azt ki is veszik. A másik, hogy még sincsen vége még, és az eddigi rémmese csak a kedélyes bevezetés volt, hogy szokja a nép. A Mama mindig azt mondta, addig nincsen baj, amíg nem lőnek. Igaza volt, elvégre megélt 2 világháborút, ő aztán tudta.
Vagy felejtsem el a Mama mondását? Forrest Gump mindig azt mondta: "Az a hülye, aki mondja!"
Szegény Mama (béke rá), remélem, nagy hülyeségeket beszélt.
