Nem értem és nem érzem logikusnak, ami a vasúttal történik. Nem az eladósodásra gondolok, hanem arra, hogy miért nem a vasutat fejlesztettük? Lassan mindenki autóbusszal utazik, tovább tülekedve az országutakon, ahol egyébként is kezd a forgalom önmaga dugájába dőlni. A buszok pedig nyári hétvégeken nem érnek oda, ahová kell, így ragadt Juca is egy szombaton egész napra az utazás fogja, mert bedugult az M7-es, és képtelen volt eljutni az érettségi találkozójára. (Majdnem!)
A kamionok is az országutakon döngetnek, szétnyomva a gyengén megépített utakat, balesetveszélyes nyomvályúkat okozva, és ha még csak az autópályákon tennék, de a legkisebb faluban is van sürgős keresnivalójuk. Ezt pedig végképp nem értem, mert egy kamion azért nem teherautó kategória. Szóval a vasút környezetbarát, mert legtöbb forgalmas helyen már villanymozdonyok vannak, összehasonlíthatatlanul több utast és árút tudnak szállítani, jóval biztonságosabbak, és semmi közük a közutakhoz, ahol eleget tülekednek a személyautók.
Mégis mindenki busszal közlekedik, és nem vasúttal. Hallottam, hogy a vonaton utazóknak mindössze 14%-a vesz teljes árú menetjegyet, a többiek rendelkeznek, vagy nem, mindenféle kedvezménnyel. Hát nem nagyon rentábilis, de tudom, a MÁV bevételei nem az utasforgalomból keletkeznének. Volt egyszer egy olyan törekvés, hogy a kamionokat, amelyek tranzitországnak tekintik Magyarországot, rakjuk tehervagonokra és így menjenek keresztül rajtunk. Aztán ebből sem lett semmi és még az árufuvarozás is a közutakra terelődött. Hát akkor most jó nekünk láthatóan.
Mindennap vonattal járok dolgozni, és nem azért pártoskodom mellette, mert annyira szeretem. Busszal nem tudnék menni, csak kerülővel. de azért az bosszant, hogy tőlem 10 m-re jön a busz, viszonylag új, az ajtó szépen kinyílik, az utasok fellépnek és egy faluban 4-5 megállóhely is van. Nem az zavar, hogy vasútállomás csak egy van és többet kellene gyalogolni. A bajom, hogy 10 szerelvényből 9 ötven év előtti vagonokkal közlekedik, pedig nem egy szárnyvonalon vagyok, hanem a Budapest-Szombathely közöttin.
A megpróbáltatásaim ott kezdődnek, hogy kilincs elérése! Vannak olyan kocsik, melyikeknél lábujjhegyre állva kapaszkodok fel, míg elérem, és ilyen magasságokban kell még erőt is kifejtenem, hogy kifeszegessem a vagon ajtaját. A következő akadály a peron nélküli állomás, oda-vissza ilyeneken szállok fel és nem tudom természetesnek venni, hogy a lábamat derékmagasságba kell feltenni, hogy a legelső lépcsőre felhúzzam magam. Ez télen, csúszós-havas lépcsőkön nagykabátban és táskával külön megpróbáltatás, idős embereket nem is látok már a vonaton. Nekem is megfordult már párszor a fejemben, micsoda versenyfutás van itt az én korom (mert a magasságom adott, az csak csökkenhet), a nyugdíjazásom és a MÁV fejlesztése között.
A kocsik belsejéről pedig nem is beszélek, mert balkáni állapotúak, koszosak, az ablakokon alig látni ki, és nem mindegyikben van fűtés. Szóval kedves MÁV: így bizony nehéz versenyezni és hiába is fújnám, hogy takarékosabb és környezetszennyezés szempontjából barátibb vonattal utazni, ha mindig az jut eszembe, hogy na igen! Főként, ha nem érezném lassan azt, hogy diszkriminál a vasút, öregek és alacsony termetűek, valamint kicsit igényesebbek ne is próbálkozzanak vele.
Azért vannak itt szép dolgok, de mint tudjuk, azok ritkán vannak mostanság minálunk, vagy mifelénk!



