Ez a kérdőívezés úgy látom, terjed ész nélkül, mint a kolera. A FŐNÖK kitalálta, aztán most a strómanok is rákattantak, gondolják, ebből legalább bajuk nem lesz. Ebben valószínűleg igazuk is van, csak a kérdőív, azért nem azonos pár gyagya kérdéssel. Nem akarok itt ezen sokáig fennforogni, de akiknek van ez irányú képzettségük, tudják jól, hogy egy kérdőívet összeállítani ahhoz, hogy valóban azt kérdezze, amire kíváncsiak vagyunk, amit meg akarunk az adott mintán (már ennek a kiválasztása is többrendbeli és körültekintő válogatást kíván) mérni, igen összetett feladat. Többszöri, más-más összefüggésekben feltett, ellenőrző kérdéseket igényel, bevezető kérdéseket és egyebeket. Gondolni kell a feldolgozásra is, és még kipróbálni is illik. No, de megegyezhetünk, hogy ez az 5 kérdés, amit az iskolák igazgatói kaptak, mind a háromezer-valahányan, ez egyrészt nem kérdőív, másrészt messziről láthatóan célirányos, tendenciózus, és még "bezzeg" is. Ez alatt azt értem, hogy látszik a kérdéseken az, hogy mire is akarják a majdani válaszokat felhasználni.
Nagyon sajnálom az igazgatókat, mert ez egy nagy slamasztika. Ha válaszol akkor is, és félő, ha nem válaszol, vagy rosszul (ugyebár egy kérdőívre eleve nem lehet "rosszul" válaszolni, itt bizony igen), akkor is. Elérkeztünk a Hofi által már jó sok évvel ezelőtt megállapított nyuszika és a sapka esetéhez. (Az is baj, ha van rajta és az is, ha nincsen.)
No, akkor nézzük ezeket a Hoffmann-féle megejtően ártatlan kérdéseket:
1. Egyetért-e azzal, hogy az állam nagyobb felelősséget vállaljon a közoktatási intézmények fenntartásában?
Ez régóta, már a 90-es évek kezdetén bizony sokunknak volt kívánsága, akkor, amikor először szembesültünk azzal, hogy az állami fenntartású iskolák az újonnan létrejött helyi önkormányzatok "hozzáértő" kezeibe kerültek. No, ekkor tört meg nagyon sok pedagógus gerince, legfőképpen éppen az igazgatóké, hiszen traktoros, vagy nem, meg kellett süvegelni az ő hozzáértését is. Nem voltak ezek az évek, különösen faluhelyen kedélyesek és békések. Sok játszmáról hallottam, hogy ki nyírt ki kiket és miért, és bizony a helyi villongások és ellenségeskedések nem szolgálták sem az iskolák érdekét, sem a pedagógusokét. Persze azóta eltelt 20 év, és nagyon szépen beletanult mindenki a feladatába, nagyon sok szép összefogásról, együttműködésről lehet hallani és arról is, hogy az önkormányzatok, bár leterheli őket, mégis a sajátjuknak tekintik az intézményeket. Egyébként, ha morognak, akkor nem biztos, hogy arról kizárólag ők tehetnek, hiszen az állam furmányosan és rútul cserben hagyta őket a finanszírozásban. A feladatokat megkapták, a forrásokat elvonták.
És most akkor jön ez a kérdés! Mégis, milyen felelősségre gondolnak? Mert láthatóan biztosan nem finanszírozásról fog ez szólni. Valamilyen beleszólást kell ezalatt érteni? Vagy esetleg kötelezettségvállalásokat a részükről, de kiknek a kontójára? Szóval bocsánat, de számomra ez a kérdés homályos, nem világos, így válaszolnom rá, mint sosem volt igazgatónak is veszélyes. Nem tudom, mire mondanék igent, ha pedig nemet mondok, jól teszem-e? (mert azért az önkormányzatok azért megmaradnának fenntartónak, vagy milyen arányban? stb).
2. Támogatja-e, hogy a pedagógus béreket és azok járulékait az állam egészében és közvetlenül finanszírozza?
Nos, itt a "beugrós libelle", hogy régi műkorcsolyás kifejezéssel éljek. Remek kérdés látszatra, de sajnos, lassan kezdem már érteni a FIDESZ- nyelvet, amely ebben az estben kb: ezt jelentené: teljesen én finanszírozom a pedagógusokat, így tehát én is döntöm el a bértömeget, és ezáltal a pedagógus létszámot is, függetlenül a helyi szokásoktól, igényektől, hagyományoktól. Mikor gazdálkodik egy iskola jól? Mikor hatékony? Erre már csomóan keresték a választ, és nagyon nehéz megfogalmazni. Azt talán könnyebb, hogy mennyiben pazarló, de a gazdaságosság és az eredményesség éppen az iskolák munkájában nagyon nehezen értékelhető objektíven. Mi van, ha elküldünk 4 embert, mert az ő státuszukat az állam megszüntette. Aztán éppen az a 4 ember történetesen az iskola motorja, szíve-lelke. Lehet ezt állami szinten messziről eldönteni? Bizonyos fokig valószínűleg lehet, de de éppen erről szólt a 90-es évek megszenvedett története, hogy azok és ott döntsenek, akik ott, a helyszínen az iskola használói, jó vagy nem jó, de közvetlen ismerői, minőségi bikkfanyelven, a fogyasztói. Szóval erre sem válaszolnék igennel, de ha nemet írok, akkor megint rosszat teszek, hiszen nem tehermentesítem az önkormányzatot, amelyik a legtöbb helyen lassan amúgy sem képes majd a finanszírozásra.
3. Egyetért-e a pedagógusok állami alkalmazásával, a munkáltatói jogok egy részét továbbra is az igazgató hatáskörében tartva?
Tessék mondani, melyik részekről is van itt szó? Egyébként pedig miért helyeseljek, sosem-volt igazgatóként, a saját hatásköröm szűkítéséhez, lefokozásához. Pláne, mert ugye nem mondják meg itt sem, hogy miről dönthetnék majd, mint igazgató. A munkáltatói jogok a kinevezés, a beiskolázás, az elbocsájtás, a felmentés, a szabadságolások, az átsorolások, szóval éppen az emberekkel történő legfontosabb kérdések. Mi az, hogy egy részét??? Például senkit nem nevezhetek ki, de a szokásos szabadságokat kiadhatom? Ez vicc, már a feltevése is. Tehát erre biztosan nemmel válaszolnék, ha továbbra is én akarnék az igazgató lenni, és nem egy bábu.
4. Az életpálya-modell feltételei mellett egyetért-e azzal, hogy a pedagógusok a törvényben megszabott heti munkaidő 80 százalékát kötelezően munkahelyi tevékenységgel töltsék, melyen belül az órarend szerinti foglalkozással lekötött óra nem lehet kevesebb, mint a jelenlegi kötelező óraszám, a szervezett nevelő-oktató munkához köthető valamennyi egyéb tevékenységre pedig az igazgató saját hatáskörében jelöli ki munkatársait.
No, ezen azért gondolkodtam, hogy mit akar ez kérdezni. Jó hosszú és még meg is magyarázza (ellentétben az előzőekkel, ), hogy mire akar gondolni. Bár azért százas biztonsággal nem tenném rá a nyakamat. Kezdem az elején: nem láttam még a jelenlegi életpálya-modellt. Párat láttam már, még az első FIDESZ kormány ideje alatt vitáztunk is róla a szakszervezettel, de hogy most lenne egy érvényben lévő, amit megvitatott volna a pedagógustársadalom és elfogadtuk, bizony nem emlékezem. De mondjuk, hogy ez nem jelent semmit, amúgy is feledékeny vagyok, van akkor egy valamilyen modellünk ezek szerint. Aminek vannak ugye valamilyen feltételei is. (Már látom, nehéz lesz megint válaszolnom erre is.) A kötelezően munkahelyi tevékenységgel eltöltött idő azt akarja jelenteni gondolom, hogy bent kell tartózkodni az iskolában a kötelezően megtartott órák után is, amit dokumentálni is kell. Ilyen is volt már egyszer, nem új ez sem, kiizzadtuk a hozzá szükséges formanyomtatványokat és az érkezést és távozást is írtuk. Éppen csak blokkoló gépünk nem volt, mint a gyárakban. Azzal nincsen gond, hogy az igazgató az egyéb tevékenységekre kijelöl munkatársakat, mert eddig is ezt tette. Az még homályos azért kicsit, hogy mivel a mi munkánk eléggé a gyerekekhez kötődik és ha ők éppen nincsenek, mert örökké nem lehet őket terelgetni, hiszen hazamennek, az ő kötelezőjük kevesebb lesz, mint a pedagógusoké, hát akkor mit is fogunk csinálni, ami gyerekhez köthető tevékenység. Végül is javíthatunk, készülhetünk a helyszínen is, ha a társadalom zömének az szúrja a szemét, hogy nem látja, hogy dolgozunk, mert hazamegyünk. Hát legyen, nem fogok mindennel vitázni. (Bár hozzáteszem, mindez csupán az én olvasatom.)
5. Egyetért-e azzal, hogy a pedagógusok megtartott tanóráinak kötelező száma tanított szakjaitól, csoportjainak létszámától vagy egyéb szempontoktól függően differenciálható legyen?
Nem, nem, és megint nem. Ez azonnal szétrobbant minden még működő tantestületet, magasabb és alacsonyabb rendű munkatársakat hoz létre. Ez végképp nem a differenciálás eszköze, itt megint némi spórolás szaga is van a dolognak, mert ha nincsen ugyanannyi órája, nyilván bére sem lesz annyi. Kik fogják megállapítani, hogy egy-egy készségtárgyas majd kevesebbet kell, hogy tanítson, részben, mert nincsen annyi csoport, hogy meg legyen a kötelező óraszáma, és akkor legalább nem is kell keresgélni neki, mert az ő óraszámát nyugodtan lejjebb vehetjük. 5 év múlva, pedig a kémia szakos tanítja az éneket is, mert ezekről a szakokról mindenki elillan aki teheti. Aztán még mik is lehetnek azok az "egyéb szempontok"? Mert olyan volt már, hogy abban az osztályban, ahol bizonyos százalékon felül voltak a cigány gyerekek, mondjuk ki, túlnyomó többségben, ott pótlékot kapott a nevelő. De ez még a 70-es években volt, aztán eltörölték. Később valamilyen óratöbbletet kapott erre, de ez adható pótlék volt, ami azt jelentette, tudtunk róla, hogy létezik.
Nos, hát ennyi volt a kérdéskör, és azon túl, hogy sajnálom az igazgatókat, diszkriminatívnek tartom az egészet. Ugyanis az iskolák igazgatói speciális helyzetben vannak, a legtöbb vezető beosztású főnökkel szemben. Ugyanis az általuk vezetett közösség minden tagja rendelkezik azzal a végzettséggel, mint ő. (Jó esetben.) Azaz, vezető és vezetett azonos képzettségű ember és ezt mindig szem előtt kell tartani, és erre ha igazgató lennék, természetesen figyelnék is. Ezért azt mondanám a Hoffmann Rózsának, hogy miért minket igazgatónkat szívatnak ezekkel a homályos kérdésekkel? Miért nem veszik emberszámba a kollégákat, nekik legalább annyi eszük van hozzá, mint az igazgatóknak. (Jó esetben).
Nem beszélve arról, hogy akkor nem egyedül viszi az igazgató a bőrét a vásárra, hiszen a közösség dönt ezekben a kérdésekben.
Vagy éppen az volt az eredeti cél, hogy most megszondázzák, ki lesz a következő időszakra államilag kinevezhető vezető és kiket kell majd szélnek ereszteni?
Álságos ez az egész dolog, nem hiszem, hogy pozitívumokat hoz a konyhára. De egyáltalán érdekel ez ott fentebb valakit?