A mi utcánk ó de szép

Hát ez az! Pláne, ha ezeket a fránya utcákat mindig valaki azzal "szívassa", hogy most akkor nevezzük el másképp, mert a régi nevek különben sem jók. Tudom én persze, hogy ezek az elnevezések kényes dolgok, hiszen minden rendszernek megvannak a favoritjai, a diktatúrafélék pedig egyenesen arról nevezetesek, hogy mindenáron valamiféle extra nyomot akarnak hagyni bármerre, ahol járnak. Nehogy már elfelejtődjenek, a zemberek feje különben sem túl megbízható eszköz. Nos hát így történt, hogy mindenféle érdekes név jött elő, amit sokszor nem is értettem, de hát rám lehet fogni, bugyuta falusi liba vagyok, még gágogni sem sikerül mindig rendesen. Amin én elmélázom, arra a pesti köznyelv 5 perc alatt ezer viccet kitalál, de ide sajnos nem ért le, ezért gágogok itt továbbra is. 

Elsősorban az a bajom, hogy mi a fészkes fene bajuk van egyeseknek Bajcsy-Zsilinszky Endrével?! Komolyan nem értem. Vagy Ságvári Endrével?  Utánanézve semmivel sem voltak rosszabbak, mint a mai politikusaink többsége. Az akkori korok körülményei között éltek, az akkori erkölcsi felfogásuk szerint, erre azt mondhatom, mai politikusaink erkölcsi felfogása akár 10 éven belül is erősen változó. Ezzel nem azt mondom, hogy ezeket a mai aranyborjakat utcanévtáblákon szeretném egyszer látni, dehogy.

Csak azt, hogy ugyan miért is kell nekik ily bőszen ítélkezni olyanok felett, akik azért az életüket mégiscsak adták valamiféle meggyőződésük miatt.

Na persze, a mostaniak még a bukszájukat sem adják, az már biztos. Hát ezért kissé érdekesnek találom ezt a névcserélgetést. Vagy itt van a Domján Edit utca. Nem mondom én, hogy nem volt jó színésznő, de azért vegyük figyelembe, hogy például Bulla Emma, vagy Sulyok Mária, vagy Gobbi Hilda sem volt kutya, és még öngyilkosok sem lettek. Nem szeretem, ha valaki azáltal lesz különleges, mert hát hogy meghalt, hiszen  és pedig fiatal volt és senki nem mondta neki, hogy haljon meg. (Most ronda gúnyos voltam, de tényleg szúrja a szemem.).

Ez a szerencsétlen Elvis Presley meg, hát minek kellett ide, agyondrogozta magát, karikatúrájaként halt meg egykori tehetséges önmagának, bizonyára rengeteg más külföldi művész is volt, aki 56-ot támogatta, vagy végigment egyszer jókedvűen a Váci utcában. Szóval szerintem nem kellően megfontolt ez a dolog, még Sinkovics Imrével sem, pedig őt nagyon szerettem, de korainak tartom. Az, hogy a Nemzet színésze volt, rendben van, de hol vannak akkor a "könnyű" múzsák generációi, ahol például 3 Latabár követte egymást a pályán és az Árpád, valamint a Kálmán az akkori Budapest Operettszínházának, vagy bármely színpadának élő szimbólumai voltak (Egy null oda, gyanút fogtam és megnéztem az utcakeresőt, és van Latabár utca. Na azért!)

De van még valamilyen lengyel pap is (nem a II. János Pál), aki szintén most lett utca. Na mindegy, végigolvastam, és az lett belőle, hogy egyik sem nyerte meg a tetszésemet. Hát úgy kell nekem, mellesleg a Lágymányosi hídból nekem annyira lesz Rákóczi híd, mint Ferihegyből Liszt Ferenc, de ez egy lüke falusi gágogása, végtére mindegy is. Az elvet értem, muszáj itten neveket változtatni, bár azon viccesen röhögcsélnék egy sort, ha abszurd módon hirtelen visszajönne mondjuk 1945 februárja és azt mondaná az egyik ruszki oficér a másiknak:

Te Andrjusa! Ezek a fene magyarok 45 év múlva seggbe rúgnak minket innét, amit mondjuk ennyi év után meg is értek. Aztán elviszik a két kilőtt parlamenterünk emlékét jelképező szobrot, hát jó, ne legyenek ÚTBAN, megértem. De ha ennyire nem kell MOSZKVA sehogyan sem, még egy nyavajás térnek sem, akkor fogjuk magunkat és kerüljük ki ezt az egész várost németestül nyilastul, ahogy van. 

Amint mondják, a hála nem politikai kategória, még nemzetközi szinten sem, meg még történelmileg sem, de azért vannak, akik emlékeznek még arra, hogyan jöttek elő a fényre a pesti emberek éhesen, meggyötörten a házak pincéjéből akkor.
No, ezt csak a Moszkva tér juttatta persze az eszembe, mert hát a Széll Kálmánról szegényről nekem már mindig ez a gyagya Orbániáda fog előjönni és erről pedig szegény Széll sem tehet, legalábbis holta után ennyivel pláne.

Szóval szerintem kényes dolog ez a névadósdi és jobb sokszor, ha békén hagyjuk azt a Rooseveltet is, nem volt ő rosszabb a Presley-gyereknél, és a Köztársaság térrel sincsen semmi különös, hacsak nem monarchiát építünk, csak még nem tudunk róla.

Tovább »

Háborúban hallgatnak a múzsák...

Nem érdekel Orbán Viktor és bandája gyalázatos egy éve! Csak azt hozták, ami a lényegük, aki ebben csalódott, az szemellenzővel járt.

Nem sajnálom azokat sem, akik siránkoznak utólag és megbánták a fülkeforradalmukat, azt érdemelték, amit kaptak és még azt is, amit kapni fognak. Hogy ebben én is benne vagyok most már, mert lenyomták a torkomon?

Igen, és remélem, mi túléljük. Egyébként ez az egész hangulat teljesen visszaköszönt számomra, még az első kormányzásuk idejéből, pedig az közel nem volt ennyire durva. Tételesen már fel sem tudnám sorolni, hogy mik is történtek, de a nyomott hangulatra, a mohóságukra emlékezem. Az nekem elegendő volt egy életre, és hogy azt mondjam, bármilyen mézesmadzaggal jönnek elő, soha többet nem akarom újra. Hát mások jobban akarták, ezért megújrázták őket. Abban ugyan tévedtek, hogy az idővel a tisztességük, a becsületük, a hozzáértésük, az igazmondásuk, a jellemük erősödött volna. Magyarország katasztrófája lett Orbán és vazallusai, mind gazdaságilag, mind a külkapcsolatokban, a legnagyobb kárt erkölcsileg zúdították az országra, sorolhatnám hosszú litániákban, hogy miért.
Nem teszem, mert most már mindegy. Nem tudom, mi az, ami még nincs tönkre nyomorítva, szétverve, melyik szakma, melyik réteg (itt a dolgozókra és a volt dolgozókra, valamint a nem dolgozókra gondolok), ne lett megnyúzva, melyik szomszédunk és európai társunk megsértve.
Még legalább
3 évig ezt ki kell bírnunk, ha a demokrácia szabályaihoz legalább mi alkalmazkodni akarunk. Fene nagy idő lesz, lehet, hogy nem mindenkiben lesz meg hozzá a béketűrés. Tekintsük ezeket az éveket háborús éveknek, merthogy békeidőknek még kis rásegítéssel sem lehetne nevezni. A Mama azt szokta mondogatni: Addig jó, amíg nem lőnek! Ebben bízva, lelki begubózást választok, hátha 3 éves bábállapotom után még lehetek, ha nem is szép pillangó, de egy komoly, megfontolt már nem kártékony -káposztalepke. (Mert azt legalább szeretem, ha árt is.)

Addig is: Őket továbbra is élvezettel hallgatom: fiatalok, kedvesek, romlatlanok. Élvezik, amit énekelnek, akarják a szépet, jó hogy van (volt) élet a jelenlegi viszonyokon túl is. (Aktuálisan szépen szól arról, hogy az ellentétek még színben sem kell, hogy azok legyenek.)

És ha már 2 fiúnál tartunk, akkor megfejelem juszt, egy nótával, ami akkor volt egyik kedvencem, amikor még a középiskolában tanultam, és még eszembe sem jutott, kit kellene kiütni cirka 40 év múlva. HŰŰŰŰŰ!!  A Cecília végül kedves barátném kislányának a neve lett, és bizony ő is túl van már a 30-on. (Bocs, de nem írom le, hogy mennyivel, Cilának ezzel tartozom legalább.)

Tovább »

Bodzaszörpök ideje

Úgy kezdődött, hogy vittem inni bodzaszörpöt üdítőnek. Persze a kölykök rögtön ráröppentek, hogy mit iszom, mi az, hogy bodzaszörp és milyen ízű. Ezért ma kivittem őket a tanítás és a napközis ebédelés közötti időben, a jó melegben, hogy szedjünk bodzavirágokat. Megmutattam nekik, hogy hogyan kell letörni, milyen a jó virág és hogy amin már vannak a fekete tetvek, azokat nem szedjük le. No, lett 3 szép kis 5 literes vödörkével, amelyek közül 1 a konyhás nénié lett, mert kérte, 1 az enyém (ha már dolgoztak a kis rabszolgák), egy pedig az övéké.  Persze élmény volt az egész, csak egy kislány mondogatta, hogy ő nem tudja szedni, mert allergiás a virágporra. Így aztán ő nem szedte. 

Ebédelés után nekiállítottam őket ollóval lecsipegetni a szárakat, hogy minél kevesebb "ződ" maradjon rajta. Ketten kavargatták a vizet, hogy oldódjon benne a kristálycukor, egy nyiszatolta a citromot, és kb 6-8 az egészre rá sem hederítve számítógépezett. Mire a többség bölcsen megjegyezte, hogy ők valószínűleg nem fognak inni belőle.

Aztán egy nagy jénaiban összezuttyantottuk az egészet, mindenki kavart rajta egyet, tettünk még bele citromsavat és közöltem, hogy ebből a hétfői ebédelés után lesz itóka, addig bizony ázniuk kell a virágoknak. 

Persze azért nem adták fel ilyen könnyen, mert rögtön meg akarták kóstolni, amit végül hagytam is, és álmélkodtak, hogy milyen finom már most is. 

Jó páran azzal mentek haza, hogy most már aztán ők tudják is betéve az egészet, és otthon bizony ráveszik az anyut, hogy menjenek el egyet bodza virágozni, ameddig lehet.

No, eddig volt a kedélyes része, most jön a mégebbje. Hazaérve nekem is neki kellett állnom, ha már hazavödröztem a virágokat. Különben már van vagy 10 l belőle, de ebből még sosem készítettem eleget.  De hát csak 1 kg cukor volt itthon, citrom meg semmi, így bringára pattantam, hogy kimegyek a kinti boltba, úgyis meg kell locsolnom a virágokat a temetőkben, ami útba is esik.  De közben J. meg hátrament a kertbe, hogy ő ott fog locsolni. No és én, aki elég lazán szoktam előadni a ház bezárását, most úgy véltem, becsukom. Tehát, bezártam az ebédlő kétszárnyas üvegajtaját, ezután a bejárati ajtót, BELÜLRŐL, kulcsot benne is hagytam, és az átjárón kilibbentem a garázsba, azt nyitva hagyván, hogy úgyis hátul van már, nem gond. 

Ezután elvégeztem a locsolást, hoztam a szörpbe, amit kell, megcsodáltam a szépen meglocsolt kertet, és közöltem, hogy most már igyunk egy kis hideg bodzaszörpöt a kis konyhában, a kis házban. J. be is jött, mire kiderítettük, hogy a kinti hűtőben nincsen ásványvíz, be kell menni a házba érte. J. el, én pedig vártam a vizet. 

Kisvártatva jön is víz nélkül, kicsit hüledezve emígy: "Te bezártad a házat? Mondom, hogy be, persze. 

Mire ő: "Én meg a garázst." 

Egy ideig néztünk egymásra, aztán csak elkezdtünk vihogni a dolgon, hogy milyen frankón kommunikáltunk, bezony nem jut be senki illetéktelen a házba, momentán még mi sem. No , aztán végül mászás lett a dologból és az volt a jó, hogy a garázs ablakai még csak álldogálnak a garázsban, a helyükön fólia van, amit ki lehetett bontani és így kinyitva a garázsajtót immár belülről , hozzájutottunk az ásványvízhez is.

Szóval, aki szereti, annak egészségére, bizony a jó bodzaszörpnél kevés jobb van, talán egy jó bodza radler. Igaz?

Tovább »

Pécs Európa után

A sok botrányból azért pár jó dolog is maradt, amúgy is megszenvedték a városiak, míg kerülgették a bontásokat. Mondjuk a Kodály Központ nem lesz a kedvencem, már a látványa sem, erősen hajaz a szörnyszülött MűPa épületére. Jellegtelen, sivár, ultra moderneskedő, szóval csúnya. Tőlem azért szólhat persze szépen minden technika benne. Láthatóan a Széchenyi téren levő szökőkút, az kaposvári koppintás. De ez nem von le az értékéből persze semmit.

Szép lett az Irgalmasok utcája a díszburkolattal és jó, hogy nem mehetnek már itt autók. Nagyon nagy volt a forgalom eddig is.

A régi Konzum áruház zsúfolásig töltött parkolója leköltözött a mélybe, így nagyon szép sok mindenre alkalmas tér lett a zsinagóga előtt.

És íme a lejárat a parkoláshoz.

Az Irgalmasok temploma is megújult külsőleg, és előtte a kosfejes Zsolnay kút régi pompájában.

 Nagyon kellemes látvány, hogy a főbb betorkoló utcákról sem feledkeztek meg.

Ki gondolná, hogy a sárga épület sarka "meki", de nagyon bölcsen nem engedélyezték az átfazonírozást.

Följebb a pécsi, és itt alul a kaposvári csobogó. Legalábbis egy részlete, mert a hozzávezető vonalban elhelyezkedő mellékcsobogók itt nem működnek, ezért nem láthatók ezen a képen. De ott vannak.

Széchenyi táblája, alább azért diszkréten villog a piros Mc logó.

 Ez viszont teljesen eredeti, sajnos borongós, esős nap volt, de elképzeltem, ahogyan a gyerekek csurom vizesen másznak föl- és le benne a kánikulai napokon. Már persze, ha szabad, de Kaposváron úgy tudom, az ilyen állampolgári fegyelmezetlenség még bőven belefér a toleranciába. (Különben pedig akkor miért csinálták volna ilyenre?!)

Pécs patinás szállodája, ej de sokat gesztenyepüréztem a Mecsek cukrászdában mellette. A szállodai vendégek autója is mély garázsban álldogálhat, nincsenek autók a téren egyáltalán.

Ilyen maketteket-szobortérképeket már több helyen is láttam, Braille jelekkel is kitapogatható.

 Erről Prága jutott az eszembe. Ott láttam először, hogy a régi homlokzatokat megtartva az épületek teljesen modernek lettek, de a hangulat és a látvány több, mint fontos, ha egy ilyen térről van itt is szó. Tehát: a kapu, ha becsukják, azonnal elrejti a modern  21. századi nyílászárókat. Pöpec.







És akkor, de csak végezetül a Kodály Központ, ami nem a téren van, hanem Pécs 6-os útra vezető főútján, némi Penny Market és egyéb benzinkutak szomszédságában, de akkor is:

Tovább »

Kétoldali idiotizmus

Lassan odaérek, hogy csuklási rohamok jönnek rám majd minden nap. Olyan érdekes dolgokat mondanak, hogy hallatán minden hülye megnyalná mind a 10 ujját, és még csettintene is egyet a nyelvével.

A legújabb (kis vajért már nem is vagyok hajlandó billentyűzgetni), hogy a miniszterelnök igazán gavallér megállapodást kötött Farkas Flóriánnal. Jól van, azért számomra kicsit levon az esemény értékéből ez utóbbi cigány ember csekély értelmi villogása, de hát akkora nyelve van, mint 3 elefántnak, úgyhogy vele aztán lehet paktumot kötni, mint ezt ki is hangsúlyozta a vezér különlegesen. Arra lennék csak kíváncsi, mert a bugyutaság megvalósításáról ugye nem kellene itt szót vesztegetni, hogy miket gondolt Orbán, miközben ezt az eleve lehetetlen dolgot komolyan előadta, és nagy vakuvillogások között, aláírta. 

Szóval vegyük, hogy 2015-ig 100 ezer cigány embernek lesz munkája, mert erről szólt a megállapodás. Tekintsünk most el attól az apró ténytől, hogy akik szakképzettek, azoknak sem jut munka, meg akik kikerülnek az egyetemről, azoknak sincsen munka, és éppen most lett megígérve vagy 600 ezer rokkantnyugdíjasnak, hogy aki közülük még nincsen 57 éves, annak aló mars, vissza a munka frontjára.  Tudjuk persze, hogy nem erről van szó, hanem csak arról, hogy nem kapnak járandóságot, mert munkát azért nem köteles az állam biztosítani. Viszont most 100 ezer cigánynak meg lett ígérve. 

Miért nem lehet ezt megígérni 100 ezer nem cigánynak? (JÓ, persze, millió lett ígérve, de pont 100 ezer éppen nem, pedig azt komolyabban vettük volna.) Tök nem vagyok cigányellenes, de ebből, ha nem valósítják meg, kisebb gond lesz, mintha valóban megvalósítják. (Attól különben pedig nem kell félni, mert kétlem, hogy ehhez  van-lesz pénz, szemfényvesztésnek pedig pláne nem jó.)

No, akkor mit is gondolhatott a Viktor erről?

- Beígértem, mint EU soros elnök, hogy csuda romapolitikát fogunk bemutatni, hát íme, nézzék. Mikorra ezt meg kell valósítani, már régen nem leszünk EU látószögben, kutya sem fogja kérdezgetni, mi lett ezekből  a valóságban. Egy null ide!

-Nagyon felmelegedett a levegő  tavasszal a romák között, és a különféle fegyveres rendfenntartók között. Mielőtt robbanna valahol, kötök egy paktumot, ez jó esetben legalább 2 évig hatásos lesz, mint egy frankó védőoltás, igaz, utána nagyobb lázba hullik a beteg, de addig még 5 ezer más dolgot bedobok és régen elfelejti mindegyik a kiindulópontot.

-Tudom, hogy nem lehet megvalósítani, de a papír elbírja, sok hülye pedig beveszi. Majd kinevezek rá valami kormánybiztost, akit amúgy is dobnom kell, és mivel nem haladott előre ebben a fontos projektben, bátran repíthetem a süllyesztőbe.

-Ezzel is befoghatom az ellenzék egyre nagyobb száját, mert lám én legalább kitaláltam valami stratégiát, amire egyetlen elődöm sem volt képes. Kettő null ide.

-Miért kell ezért engem zrikálni, ki hallott már olyant, hogy Obama mennyire támogatja a feketéket. Nem kérdés, nincsen róla szó. Közülük származik és kész. (null-egy oda!)

Valójában sokszor elképzelhetetlen és követhetetlen mindaz, amivel zsonglőrködnek ezek a kormánytagok. Szerintem addig nem hagyják abba,  amíg 2 autó egymás mellett fut a sztrádán. A szőnyegbombázás tökéletes, már most látszik. Ha visszatérne II. Lajos, kifacsarná ruhájából a Csele patak vizét, és odaszólna a csatlósának:

Te, Lőrinc vitéz, ezeknek megtetszett Mohács! Csak mostan nem tudjuk, hogy gyakorolnak-e még egy kicsit, vagy ez már a jutalomjáték!

Tovább »

Milliárdok várományosai

Egyszer már érintettem ezt az egész fogturizmus kérdését. Némi kétellyel akkor is, hiszen normálisan úgy gondolkodhatnánk erről, hogy tegyük már hozzáférhetővé a "magyar emberek"számára, ne rohangáljon itt ennyi fogatlan, torz mosolyú fiatal ember. (Az idősebbjének már be van szerezve a tökéletes pohárban vacogó műfogsor.)

Ennyi elvonás után üdítő kivétel lenne, ha a melósok és a nem melósok is,  legalább ebben némi támogatást kapnának. Aztán most kiderült, hogy az Orbán család fogdoktora (cége) nyúlta le az odaajándékozott 1 milliárdot, hogy majd a fogászati turizmust fellendíti és ebből jövedelmet hoz az országnak. Ezt a pénzt Orbán játszi könnyedséggel varázsoltatta elő az ország válságtartalékából.

Mit is lehet erre mondani, amit még nem mondtunk el más-más viszonylatokban, de a lényeget tekintve ugyanígy.

Keríthetnék ide egy csomó bölcs közmondást is, de inkább azon gondolkodom, kik lehetnek még azok a család körül, akik eddig valahogy még ki nem elégítettek, és szorongva várják azt a rohadt nyamvadt kis egy milliárdot végre, ami megérkezik hamarosan a számlájukra. Erről semmi kétségem nincsen, csak azon gondolkodom most már, hogy mit lehet elvenni, amiből ezek a további tételek finanszírozhatók. Nem fogom leírni ide, mert még ötleteket adnék erre, amit nagyon nem szeretnék, elvégre valami kis észmunkát dolgozzanak legalább. 

Tovább »

Kendő alatt kancsal szobor

Szegény-szegény dülöngélő Justitia, már több, mint 500 éve méri a mérhetetlent, az igazságot.  Jobbjában kard, a Nemesis, jelezvén, amennyiben komoly tennivaló lenne, hát volna is mivel. Most aztán lehetne kicsit kardlapozni egyes képviselői kerekedő hátsókat, mert az AB még meglévő sarkaira állván, megkereste azt a szűk lyukat, ahol volt annyi mozgástere, hogy hatálytalanítsa a visszamenőleges hatályú 98%-os különadók törvényességét. Nem mellékesen ezzel a frappáns és megnyugtató tettel életet leheltek jó pár állampolgárba, azokba is, akiknek bár nem volt ilyen irányú súly a vállukon, megkönnyebbülve fogadták, hogy talán még nincsen mindennek vége. Bár majdnem biztos vagyok, hogy jön majd erre válasz, a FIDESZ bosszúálló hajlama átlagon felüli, de addig is öröm. Persze Lázár János azonnal és készségesen sietett leszögezni, hogy ez ellentétes a magyar emberek érdekeivel. (Csípem ezt a szókapcsolatot, ezzel olyan hazafiassá válik minden hülye duma.) Ja, és azt kéri a kormány, hogy akik eddig befizették, ne igényeljék vissza! Hát ekkora arcokat (ja, pofákat akartam mondani) nem látott a világ! Őrájuk meg nem is vonatkozott eleve. Ennyire baromnak nézni mindenkit azért nagy hazafiságra vall!

Egyébként ezen az sem változtat, hogy nyitva hagyták azt, hogy a valóban nagy (olyan Szalai Annamária-féle százmilliók), tényleg bélyegeztessenek törvénytelennek. De ezt eddig nem tudták, hogy némely pedagógus, iskolaigazgató, nyugdíjba vonuló bíró azért nem ez a kategória? Annyi jogvégzett tökfej ezt nem volt képes mérlegelni nyitott szemmel sem?  Persze tudom, itt a sok kicsi sokra megy működött elsősorban, hiszen az hoz a konyhára többet
 Most aztán nézhetünk, mint a moziban, amikor még nincsen vége, de a főcímzene már szól és közben latolgathatjuk, jó volt-e a film, vagy pocsék. 

Még mindig a jognál maradva, amibe legalább annyi hozzáértéssel kotyogok, mint akármelyik képviselő. (Tekintsünk csak az eredményeikre.)

Szóval:

Itt van ez a régen volt csendőr-százados, az 1914-ben született Képíró Sándor. 97 évével éppen hogy ketten odatámogatták a bíróságra, borzasztó látvány volt. Tisztában vagyok vele, hogy vannak bűnök, amelyek nem évülhetnek el, és ezzel nincsen semmi baj, sőt megértem azokat, akiknek a családjában tragédiát okozott. De azért akik most ezen a szerencsétlen roggyant öregen keménykednek, éppen ez által válnak nevetségessé. Mondhatnám, hogy 1995-ben hazajött az emigrációból, és eddig a kutya nem háborgatta, akkor most 6 évre rá valakiknek eszébe jutott? Bár már 95-ben is 91 éves volt, legfeljebb kevésbé rozoga.

Volna erre egy javaslatom, hogy az igazságszolgáltatás azért ne dőljön saját dugájába és ne is váljon nevetségessé:

Tudjuk, hogy pl: a 10 éven aluli gyerekeket nem cibálják bíróság elé, éppen a koruk miatt, mert nem büntethetők. Hát az ilyen késői öregség szinte ugyanaz, nekem elhihetik, évekig gondoztam a Mamát, aki piszokul jó karban volt agyilag, de a 98 év, az annyi, aki ezt nem tudja, remélem, lesz ideje megtudni.

Azt mondom, mindenki kapja meg a neki járó jogos és igazságos büntetését, ám ha szerencséje, vagy szerencsétlensége, vagy a jó Istene folytán megéri a 90. életévét, ugyanúgy hagyják békén, elég, ha a rokona bepelenkázza. Miért ne lehetne  a bűntethetőség határait felfelé, az élet vége felé is kitolni? Nagy szeánsz egy ilyen öregen revansot venni, azonnal az jut eszembe, hogy és akkor mi van, azokkal a nagyon is jó karban levő fél, és egész gazemberekkel, akiknek most nem sorolok itt lajstromot, de nyugodtan lehetne büntetni őket is, legalább egy picikét.

Erről persze nincsen szó, nézzük akkor, mekkorát durran az a kardlap Képíró Sándoron, ha megéri az ítéletet.

Tovább »

Nem engem kérdeztek

Ez a kérdőívezés úgy látom, terjed ész nélkül, mint a kolera.  A FŐNÖK kitalálta, aztán most a strómanok is rákattantak, gondolják, ebből legalább bajuk nem lesz. Ebben valószínűleg igazuk is van, csak a kérdőív, azért nem azonos pár gyagya kérdéssel.  Nem akarok itt ezen sokáig fennforogni, de akiknek van ez irányú képzettségük, tudják jól, hogy egy kérdőívet összeállítani ahhoz, hogy valóban azt kérdezze, amire kíváncsiak vagyunk, amit meg akarunk az adott mintán (már ennek a kiválasztása is többrendbeli és körültekintő válogatást kíván) mérni, igen összetett feladat. Többszöri, más-más összefüggésekben feltett, ellenőrző kérdéseket igényel, bevezető kérdéseket és egyebeket. Gondolni kell a feldolgozásra is, és még kipróbálni is illik. No, de megegyezhetünk, hogy ez az 5 kérdés, amit az iskolák igazgatói kaptak, mind a háromezer-valahányan, ez egyrészt nem kérdőív, másrészt messziről láthatóan célirányos, tendenciózus, és még "bezzeg" is. Ez alatt azt értem, hogy látszik a kérdéseken az, hogy mire is akarják a majdani válaszokat felhasználni. 

Nagyon sajnálom az igazgatókat, mert ez egy nagy slamasztika. Ha válaszol akkor is, és félő, ha nem válaszol, vagy rosszul (ugyebár egy kérdőívre eleve nem lehet  "rosszul" válaszolni, itt bizony igen), akkor is. Elérkeztünk a Hofi által már jó sok évvel ezelőtt megállapított nyuszika és a sapka esetéhez. (Az is baj, ha van rajta és az is, ha nincsen.)

No, akkor nézzük ezeket a Hoffmann-féle megejtően ártatlan kérdéseket:

1. Egyetért-e azzal, hogy az állam nagyobb felelősséget vállaljon a közoktatási intézmények fenntartásában?

Ez régóta, már a 90-es évek kezdetén bizony sokunknak volt kívánsága, akkor, amikor először szembesültünk azzal, hogy az állami fenntartású iskolák az újonnan létrejött helyi önkormányzatok "hozzáértő" kezeibe kerültek. No, ekkor tört meg nagyon sok pedagógus gerince, legfőképpen éppen az igazgatóké, hiszen traktoros, vagy nem, meg kellett süvegelni az ő hozzáértését is. Nem voltak ezek az évek, különösen faluhelyen kedélyesek és békések. Sok játszmáról hallottam, hogy ki nyírt ki kiket és miért, és bizony a helyi villongások és ellenségeskedések nem szolgálták sem az iskolák érdekét, sem a pedagógusokét. Persze azóta eltelt 20 év, és nagyon szépen beletanult mindenki a feladatába, nagyon sok szép összefogásról, együttműködésről lehet hallani és arról is, hogy az önkormányzatok, bár leterheli őket, mégis a sajátjuknak tekintik az intézményeket. Egyébként, ha morognak, akkor nem biztos, hogy arról kizárólag ők tehetnek, hiszen az állam furmányosan és  rútul cserben hagyta őket a finanszírozásban. A feladatokat megkapták, a forrásokat elvonták. 

És most akkor jön ez a kérdés! Mégis, milyen felelősségre gondolnak? Mert láthatóan biztosan nem finanszírozásról fog ez szólni. Valamilyen beleszólást kell ezalatt érteni? Vagy esetleg kötelezettségvállalásokat a részükről, de kiknek a kontójára? Szóval bocsánat, de számomra ez a kérdés homályos, nem világos, így válaszolnom rá, mint sosem volt igazgatónak is veszélyes.  Nem tudom, mire mondanék igent, ha pedig nemet mondok, jól teszem-e? (mert azért az önkormányzatok azért megmaradnának fenntartónak, vagy milyen arányban? stb).

2. Támogatja-e, hogy a pedagógus béreket és azok járulékait az állam egészében és közvetlenül finanszírozza? 

Nos, itt a "beugrós libelle", hogy régi műkorcsolyás kifejezéssel éljek. Remek kérdés látszatra, de sajnos, lassan kezdem már érteni a FIDESZ- nyelvet, amely ebben az estben kb: ezt jelentené: teljesen én finanszírozom a pedagógusokat, így tehát én is döntöm el a bértömeget, és ezáltal a pedagógus létszámot is, függetlenül a helyi szokásoktól, igényektől, hagyományoktól. Mikor gazdálkodik egy iskola jól? Mikor hatékony? Erre már csomóan keresték a választ, és nagyon nehéz megfogalmazni. Azt talán könnyebb, hogy mennyiben pazarló, de a gazdaságosság és az eredményesség éppen az iskolák munkájában nagyon nehezen értékelhető objektíven. Mi van, ha elküldünk 4 embert, mert az ő státuszukat az állam megszüntette. Aztán éppen az a 4 ember történetesen az iskola motorja, szíve-lelke.  Lehet ezt állami szinten messziről eldönteni? Bizonyos fokig valószínűleg lehet, de de éppen erről szólt a 90-es évek megszenvedett története, hogy azok és ott döntsenek, akik ott, a helyszínen az iskola használói, jó vagy nem jó, de közvetlen ismerői, minőségi bikkfanyelven, a fogyasztói. Szóval erre sem válaszolnék igennel, de ha nemet írok, akkor megint rosszat teszek, hiszen nem tehermentesítem az önkormányzatot, amelyik a legtöbb helyen lassan amúgy sem képes majd a finanszírozásra.  

3. Egyetért-e a pedagógusok állami alkalmazásával, a munkáltatói jogok egy részét továbbra is az igazgató hatáskörében tartva? 

Tessék mondani, melyik részekről is van itt szó? Egyébként pedig miért helyeseljek, sosem-volt igazgatóként, a saját hatásköröm szűkítéséhez, lefokozásához. Pláne, mert ugye nem mondják meg itt sem, hogy miről dönthetnék majd, mint igazgató. A munkáltatói jogok a kinevezés, a beiskolázás, az elbocsájtás, a felmentés, a szabadságolások, az átsorolások, szóval éppen az emberekkel történő legfontosabb kérdések. Mi az, hogy egy részét??? Például senkit nem nevezhetek ki, de a szokásos szabadságokat kiadhatom? Ez vicc, már a feltevése is. Tehát erre biztosan nemmel válaszolnék, ha továbbra is én akarnék az igazgató lenni, és nem egy bábu.

4. Az életpálya-modell feltételei mellett egyetért-e azzal, hogy a pedagógusok a törvényben megszabott heti munkaidő 80 százalékát kötelezően munkahelyi tevékenységgel töltsék, melyen belül az órarend szerinti foglalkozással lekötött óra nem lehet kevesebb, mint a jelenlegi kötelező óraszám, a szervezett nevelő-oktató munkához köthető valamennyi egyéb tevékenységre pedig az igazgató saját hatáskörében jelöli ki munkatársait. 

No, ezen azért gondolkodtam, hogy mit akar ez kérdezni. Jó hosszú és még meg is magyarázza (ellentétben az előzőekkel, ), hogy mire akar gondolni. Bár azért százas biztonsággal nem tenném rá a nyakamat.  Kezdem az elején: nem láttam még a jelenlegi életpálya-modellt. Párat láttam már, még az első FIDESZ kormány ideje alatt vitáztunk is róla a szakszervezettel, de hogy most lenne egy érvényben lévő, amit megvitatott volna a pedagógustársadalom és elfogadtuk, bizony nem emlékezem.  De mondjuk, hogy ez nem jelent semmit, amúgy is feledékeny vagyok, van akkor egy valamilyen modellünk ezek szerint. Aminek vannak ugye valamilyen feltételei is. (Már látom, nehéz lesz megint válaszolnom erre is.) A kötelezően munkahelyi tevékenységgel eltöltött idő azt akarja jelenteni gondolom, hogy bent kell tartózkodni az iskolában a kötelezően megtartott órák után is, amit dokumentálni is kell. Ilyen is volt már egyszer, nem  új ez sem, kiizzadtuk a hozzá szükséges formanyomtatványokat és az érkezést és távozást is írtuk. Éppen csak blokkoló gépünk nem volt, mint a gyárakban. Azzal nincsen gond, hogy az igazgató az egyéb tevékenységekre kijelöl munkatársakat, mert eddig is ezt tette. Az még homályos azért kicsit, hogy mivel a mi munkánk eléggé a gyerekekhez kötődik és ha ők éppen nincsenek, mert örökké nem lehet őket terelgetni, hiszen hazamennek, az ő kötelezőjük kevesebb lesz, mint a pedagógusoké, hát akkor mit is fogunk csinálni, ami gyerekhez köthető tevékenység. Végül is javíthatunk, készülhetünk a helyszínen is, ha a társadalom zömének az szúrja a szemét, hogy nem látja, hogy dolgozunk, mert hazamegyünk.  Hát legyen, nem fogok mindennel vitázni. (Bár hozzáteszem, mindez csupán az én olvasatom.)

5. Egyetért-e azzal, hogy a pedagógusok megtartott tanóráinak kötelező száma tanított szakjaitól, csoportjainak létszámától vagy egyéb szempontoktól függően differenciálható legyen?

Nem, nem, és megint nem. Ez azonnal szétrobbant minden még működő tantestületet, magasabb és alacsonyabb rendű munkatársakat hoz létre. Ez végképp nem a differenciálás eszköze, itt megint némi spórolás szaga is van a dolognak, mert ha nincsen ugyanannyi órája, nyilván bére sem lesz annyi.  Kik fogják megállapítani, hogy egy-egy készségtárgyas majd kevesebbet kell, hogy tanítson, részben, mert nincsen annyi csoport, hogy meg legyen a kötelező óraszáma, és akkor legalább nem is kell keresgélni neki, mert az ő óraszámát nyugodtan lejjebb vehetjük. 5 év múlva, pedig a kémia szakos tanítja az éneket is, mert ezekről a szakokról mindenki elillan aki teheti. Aztán még mik is lehetnek azok az "egyéb szempontok"?  Mert olyan volt már, hogy abban az osztályban, ahol bizonyos százalékon felül voltak a cigány gyerekek, mondjuk ki, túlnyomó többségben, ott pótlékot kapott a nevelő. De ez még a 70-es években volt, aztán eltörölték. Később valamilyen  óratöbbletet kapott erre, de  ez adható pótlék volt, ami azt jelentette, tudtunk róla, hogy létezik. 

Nos, hát ennyi volt a kérdéskör, és azon túl, hogy sajnálom az igazgatókat, diszkriminatívnek tartom az egészet. Ugyanis az iskolák igazgatói speciális helyzetben vannak, a legtöbb vezető beosztású főnökkel szemben. Ugyanis az általuk vezetett közösség minden tagja rendelkezik azzal a végzettséggel, mint ő. (Jó esetben.) Azaz, vezető és vezetett azonos képzettségű ember és ezt mindig szem előtt kell tartani, és erre ha igazgató lennék, természetesen figyelnék is. Ezért azt mondanám a Hoffmann Rózsának, hogy miért minket igazgatónkat szívatnak ezekkel a homályos kérdésekkel? Miért nem veszik emberszámba a kollégákat, nekik legalább annyi eszük van hozzá, mint az igazgatóknak. (Jó esetben).

Nem beszélve arról, hogy akkor nem egyedül viszi az igazgató a bőrét a vásárra, hiszen a közösség dönt ezekben a kérdésekben.

Vagy éppen az volt az eredeti cél, hogy most megszondázzák, ki lesz a következő időszakra államilag kinevezhető vezető és kiket kell majd szélnek ereszteni?

Álságos ez az egész dolog, nem hiszem, hogy pozitívumokat hoz a konyhára. De egyáltalán érdekel ez ott fentebb valakit?

Tovább »

Szociális válaszaim

Miniszterelnökünknek úgy tűnik cirka 3-4 havonta jön meg - a kérdezőkedve. Most éppen szociális ügyekben fog feltenni nekünk éppen 10 kérdést. Újból eltekintenék a  posta forgalomnövelő megsegítésétől, a nyomdák állami megrendelésének zsíros hasznától,  valamint a költségvetést terhelő papírküldemények bruttó forintmibenlététől, először csak nézzük a dolog jó oldalát.

Nem csak egymás között pufoghatunk ezeken az oldalakon, hanem akár el is küldhetjük. Bár az alkotmányozó kérdőívet nem küldtem el, csak magánszorgalomból kitöltöttem. (Aztán válaszaimat röstellvén, gyáván begyújtottam velük.)

De most, aztán bele fogok lendülni, már előre látom. Elvégre lassan erre leszünk szocializálva, hogy a Viktor annyira kíváncsi a mi véleményünkre és ilyent aztán eddig azért nem tett még miniszterelnök egy sem.

Tehát az első mazsolázgatott kérdés így szóla:

Munka, vagy segély?

A magam részéről azt mondanám, hogy attól függ! Melyikért mennyit adnak? Nem lehet ám elhamarkodni, mert a nagy sietségben még összetévesztjük a borítékokat. Legalábbis egyes munkahelyeken biztosan. Tudnék persze olyan munkahelyet is, ahol akkora a boríték, hogy az már egy aktatáska, vagy valamilyen Nokiás doboz ugye, hát ott biztosan állítanám, mindenki nevében, hogy MUNKA! (Bár erre azért egy kis rásegítés azért kellene mostan.)

Hogyan legyen több munkahely?

Hööö?? Eddig azt hittem, ezt nem tőlem kell megkérdezni, mert itten ígérve lett bőven belőle. Egymillió. Ezt a kérdést visszapostázom: Hová lett az egymillió munkahely miniszterelnök úr? Kinek van  emlékezetkiesése, hogy erről meg lett feledkezve, mi több, én érezzem magam megtisztelve, hogy keressük együtt, mint Morvai kereste Petőfi sírját Barguzinban? Azért ez több, mint kacagtató.

Mire tanítsák meg a gyerekeinket az iskolában?

No, itt ropogtatom az ujjaimat bőszen máris. Ugyanis másról sem szólt az elmúlt 20 évem, mint arról, hogy loholtam társaimmal a mindenkori oktatási, kulturális, erőforrási stb. miniszterek 4 évenkénti újabb és újabb ötletei után, sokszor romba döntve az előző 4 év elkészült dokumentumait. Egy idő után persze (mert a pedagógus sem hülye, ha annak nézik is), tojtunk az egészre, és megtanítottuk a gyerekeket arra, amire a politikai kurzusoktól függetlenül szükségük volt. Persze tudom én, nem az általános iskola alsó tagozatán van ezzel foglalkozni való, hanem középfokon, vagy éppen egyetemi szinten. De honnan gondolja miniszterelnök úr, hogy erre megfelelő és nem sablonos, semmitmondó válaszokat fog kapni? Mert erre csakis azokat fog kapni, ezzel viszont elárulta, hogy tulajdonképpen mindegy, ki mit válaszol. (Csak még nem tudom, az egész okát, de ki fog derülni a szándék elébb-utóbb, nem hiszem ezt egy köztes valaminek.)

Mi legyen a rezsivel?

Na, látja, ez a legjobb kérdés az egészben! Csupán ezt az egyet kellett volna feltenni,  mert ezt bizony én is minden hónapban felteszem, aztán mivel ez  rajtam kívül a kutyát sem érdekli (bár Basa azért professzornak számít), hát nem rongálom vele a családomat. De ha már így kérdezve van, nem-e lehetne-e, hogy eztet kiteccene nekem fizetni, úgy 9 évig még, aztán bizisten leszállok a magas lóról, és onnan én már mindig a FIDESZRE fogok szavazni, meg meg a monarchiára. (Azért azt sem bánnám, ha az alkalmazotti adójóváírásomat nem törölte volna el, mert így jövőre pláne nem jövök ki jobban, ha már ezt firtatjuk. Utálom is a söralátétet egy ideje.)

Mit gondolunk a védett kor intézményéről, szükség van-e rá?

Ilyen valóban volt, még akkor, amikor nem is a mai farkastörvények voltak, hogy kutyába sem veszik az 50 éven felülieket, pláne, ha már 60-hoz van közelebb. Kérem szépen, tessenek engem kutyába venni, kis tápszerrel, fűtött lakással miegyébbel, de félretéve a vigalmakat, azt mondom, nem úri dolog a dolgozókat lebecsülni, a nyugdíjasnak benyalni csupán a szavazatáért, meg mert sokan vannak,  és akik a kettő mezsgyéjén tántorognak és ha van munkájuk, bizony egészségük meggyengülésével is dolgoznak erőn felül. Ugyanakkor lenézik őket, és mint munkaerő nemhogy nem versenyképesek,  de le vannak sajnálva, és ha mégis kikerülnek a munkából 2-3 évre már sehol nem veszik fel őket. Tehát munkabérre már nem számíthatnak, nyugdíjra még nem, akkor mit teccik erről gondolni, hiszen a miniszterelnök úr iskoláit  már fizettük mi is anno?

Miképpen segítsük azokat, akik segítségre szorulnak?

Akkor sorolom jó? Először is nagyon kellene az a milliós munkahely. Másodszor valami békességféle, (teccik tudni, az olyan, amikor nem harcolunk senkivel!),  mert már nagyon egymás torkának vagyon itt mindenki esve, amit éppen a miniszterelnök úrnak teccett elkezdeni, amikor nem teccett megnyerni a választásokat és ellenzékben kedte felgyújtatni fél Budapestet. Aztán szeretnénk vidámabb és megbecsültebb országban élni, és nem akarnánk, hogy egész Európa és az összes szomszédunk fújjon ránk, mint kutyámra a szomszéd macskája. Azt sem bánnám, ha nem lenne belekotorva úgy a gazdaságba, hogy most tántorgunk lyukas zsebbel és mindenhonnan pénzt vonnak el. Akkor hogyan segít majd a rokkantakon, meg a munkanélkülieken, ha elveszi a rokkantnyugdíjukat és lecsökkenti a munkanélküli segélyt 3 hónapra. Ez aztán nem valami fáin segítés eztet megmondom nyíltan a szemibe is,  és még ezekután tőlem teccik kérdezni, hogy hogyan segítsen?

Hát akkor én is megpököm a tenyeremet, rácsapok az Audi 8-ra, ami éppen nem az én házam előtt parkol, és én is kérdezek egyet Öntől miniszterelnök úr: 

Miért kell már megint ilyen hülyéket kérdezni ennyi ménkü nagy pénzért, amikor pedig spórolni kell, hiszen mondta, hogy számlaszámra is onthatjuk azt a pénzt a haza adósságszolgálatának csökkentésére?  Ez pedig vagy pocsékolás, vagy szemfényvesztés, vagy mindkettő. Igazam van miniszterelnök úr?


Utóirat: Ezúton és itt mondok le a számomra kiküldendő Húsvéti Alkotmányról is, ha sokan tesszük, tekintélyes summát tesz ki, bánom is én, menjen arra a számlaszámra.

Tovább »

Ülök a nihilben

Nézek jobbra és nézek balra és lassan úgy járok, mint a kis egér, akinek akár van dió-mogyoró a két oldalán, akár nincs, mindenképpen elvágja a penge fölött a nyakát. (És még sapka is hiába van rajtam!)

A fene sem tudja már, hogy ez baj-e, vagy nem, de azon kaptam magam, hogy ki vagyok magam által rakva, valami senki szigetére, mert hirtelenjében rávágtam valakinek a kérdésére (szépen ám, gondolkodás nélkül), hogy jelenleg nincsen olyan a politikai palettán, akire szavaznom lehetne. Még jó is, hogy most nem is kell, mert nagyon bajos lenne, ha itthon maradnék. 

Olyan silány, semmit mondó, komolytalan figurák azok, akik képviselnek bennünket, hogy nem is csoda, ha egy kalap alá veszi őket lassan mindenki, persze kivéve a gyevi bírót és a FIDESZ-fanokat.  Gyurcsányért is kár, és hiába tudjuk, hogy meg tudná szorongatni jelenlegi náci pártoló vezetőnket, sajnos ő csak akkor rúghatna labdába, ha végre tökéletesen és totálisan elengedné annak az MSZP-nek a pracliját, akinek a tagjai hátba szúrták, elárulták, és csak koloncként vannak még most is a nyakán. Ja, és fennhangon nyilatkozgatnak, hogy ők hisznek Gyurcsány ártatlanságában. Ez is eléggé álságos kiállás, mert nem szeretem ezt a hiszek szót. Erre ugyanis később simán rámondhatják, hogy persze, mi hittünk, aztán tévedtünk, de erről nem mi tehetünk.

Ha valamit állítunk, akkor ne higgyük, hanem vagy tudjuk, vagy nem tudjuk és kész. Én szeretném, ha a jelenlegi parlamentünket kitevő valamennyi párt elmasírozna messzire, és jó lenne, ha helyettük teljesen frissek jönnének, akik végre valóban szolgálni mennének, és nem zsebet tömni. nem is adnék én ennyi minden fizetést és járadékokat.

Főállás szükségeltetik és akinek igazi tébolyult hobbija az országon való javítás, hát tegye, de ne ilyen körbelefizetős módon. (Miért, mi más a frakciófegyelem? Hol van az egyéni elszámolás a lelkiismerettel és a választókörzettel? Mindent felülírt már a pártfegyelem.) 

Szóval nem szavazok, és igyekeznünk kell, ha 3 év múlva találni akarunk végre valakit. (De ne királyt!).

Tovább »

Szép új világunk

Most aztán szorulhatok megint! Nem elég, hogy egy csomó söralátétnyi adóívem van, meg szuper bruttósítanom kell, még "költségvetési bűnöző" is lehetek. Ez egy újfajta kategória, gyanítom, elébb-utóbb, fél ország leüli majd a 2-10 évig terjedő kis időszakát. Elég hozzá, némi tévedés is akár, ezekkel az adópapírokkal. Biz isten, már most izzad a tenyerem, csak még nem döntöttem el, hogy félelmemben, vagy rohadtul nagy pofont tudnék adni annak, aki kitalálta. 

Nem azt mondom persze, hogy nem voltak ügyeskedők, meg táppénz-csalók, meg vámbűntettek, hiszen tudjuk, éppen elég sokan varázsolták ki megcibált tekintélyű országunk lyukas zsebeiből a kemény valutának alig számító forintokat. De könyörgöm! Megint azokat kell csesztetni, akik nem nagyban fúrják a söröshordót, gondoljunk csak Szijjártó úr jogtalanul felvett kicsit többre sikeredett fizetésére, ami cseppet sem szúrt szemet neki. Akkor ő éppen nem károsította a büdzsét? Vagy a képviselők egyéb kedvezményeire, adómentességére, autócseréjére? Ámbár az sem biztos, hogy Miniszter elnökünknek akkora iroda kellene, mint 10 napköziotthonos terem 200 gyerekkel? Ja, és új bútorokkal? A fenébe is nem sorolom tovább, remélem kis stílű bűnöző leszek, aztán majd tudósítok több béna társammal együtt a rács mögül, csak elég börtön kell hozzá. Jah, lesznek is, amúgy is bezárnak sok iskolát.

Gondoltátok, hogy ilyen totális lerohanás lesz itt? Még átnevezni is kell mindent, az Elvis Presley tér lesz a kedvencem, a fenébe ezzel a Roosevelt térrel, meg a Lágymányosi híddal, meg még ki tudja.

Csentem is egy jó kis képet, pont ideillő:

Hamarost meglesz az a korona is, köztársaság eltakarítva, jöhet a Monarchia, akinek pedig nem tetszik, majd megy Gyöngyöspatára.

"Szép új világ", írták a rendszerváltó fiúk, benyeljük mi, hogy foglalnánk most már imáinkba az összes ütődött fülkeforradalmár mindkét kezét is "csókolom."

Tovább »

Állam a lomin!

Ha egy tájékozódni kívánó külföldi (akinek tudjuk, csökkent az értelme, és még nagyot is hall, mert tagolt, ötszöri ordibálásunkat sem érti az idiótája, pedig magyarul mondjuk neki!), manapság arról érdeklődne, melyik országba is érkezett, ebben a határtalan Európában, még ösztönösen rávágnánk, hogy Magyarországba. Aztán rögvest restelkedve kiigazítanánk magunkat: hm....hm: vagyis Abszurdisztánba. Tudjátok, szomszédos a nem újkeletű Baromsággal és a történelmi Sötétséggel. Friss állam vagyunk még, alig egy éve alakultunk, és ez is abszurd, mert fülkékben hoztuk létre államunkat. Bár Trianon óta nálunk ez a 2/3 az okkult szám, ezért nálunk minden így értendő. Itt minden 2/3 arányban működtethető, de abban abszolút jól. 

A pénzünk az "abszurd" 1/3-át éri a leváltott forintnak, mert 2/3-da a fő-abszurdok zsebeibe vándorol, akik csapatokat gyűjtenek, valami fekete egyenruhában. Mielőtt azonban bevetnék őket Európa ellen, itthon kell gyakorlatozniuk, elsősorban a cigányokon, mert ők is feketék és ezért jobban látják őket.

Ha a turisták, akik persze nem hozzánk jöttek, csak ide érkeztek,  megkérdeznék, mi az országunk fő gazdasági profilja, elámulnának, mert bizony ki nem találnák soha! Hát  a fogorvoslás. Olyan egyszerű, mint két abszurd pofon, mert ha kapsz, kihullik elől legalább 2/3 fogad, és aztán hívhatod a külföldit, hogy csináltassa meg itt, nálunk, a sajátját. Mink már nem fogunk fogat csináltatni, mert az "abszurd" erre nem túl jó fizetőeszköz, asszem nem is jegyzik még a valutapiacon, de lehet, hogy a "szellentéssel" már konvertálható és így azért 15 év múlva lesz belőle euró. (Már úgy értem, az alapanyagából.)

Most nekünk különben nagyon jó, mert ránk figyel egész Európa, még Cohn-Bendit is itt volt, de "elmenekült" tőlünk, mert a helyes kis jobbikos riporterünk (aki fia lehetne Benditnek), revánsot akarván a Főkormányzónkon esett brüsszeli sérelemért, csúnyát kérdezett tőle. Aztán meg nagyot hazudott, de minálunk a média olyan, hogy ezért kinevezték szerkesztővé, vagy fő-főszerkesztővé, mert olyan jól moderálja a híreket, hogy 2/3 modul belőle az "ekk", és 1/3 a hír. Ami alatt még recseg a rádió, vagy a köszörű elvágólag a torkában, hogy ne fájjon, mert más nem használ ebben az influenzás világban. De ide aztán Abszurdisztánba többet nem jön az sem, mert megáll a határainkon kívül, ezt már mindjárt elfogadja az ország vezető szerve, a Purparlément, és alírja gojóstolal Palibá (bé), pedig halkan odasúgta vitéz Bányainak, hogy "nem lesz ebből nagy purparlé odakint?" V. Alagcsúti pedig azt válaszolta, hogy ne csinálj úgy, mintha elolvastad volna, inkább hozz nekem egy fehér lovat, de ne legyen rajta dakota jelvény, és a ló neve pediglen legyen Autokrácia. Majd "Cicámnak" fogom szólítani és akkor mindenki az országban macskának fogja nézni, úgyis olyan hülyék, mindig elhiszik, amit mondok.

Mire izzadtan felébredtem, éppen kezdtem örülni, hogy milyen marhaságot álmodtam, aztán megittam a kávémat, beengedtem a macskákat, bekapcsoltam a rádiót és 2 recsegés után rájöttem, hogy nem is álmodtam. Rémülten kaptam a pénztárcám után, hogy abszurdok vannak-e benne, mivel azonban semmi volt benne, megnyugodtam.

Még nincs veszve "SEMMI" sem.

Tovább »