Egyedüli vétkesek?

Régóta nincsen szó az egyedüli bűnösség intézményéről. Már a Kennedy gyilkosság idején is hónapokat nyammogtak azon, hogy Osvald, vagy Ruby, vagy "mindkettő-e", vagy esetleg szervezet, csak viszi a balhét valaki.

Aztán pedig meghalt Robert Kennedy is, és a magányos Sirhan Bishara röhejesen nézett ki a képernyőn, valahogy senki nem akarta már szemileg elhinni azt, amit a szájak rágtak.

Én már tegnap este fikarcnyit nem törődtem azzal, mit fog makogni a "sérthetetlen", olyan báb ő, akiben nagy-nagy tökös elán kellett volna hogy legyen ahhoz, hogy felálljon, az asztalra pökjön, és azt mondja Orbánnak: "Eddig tartott Ecsém, egy világ mégse röhögjön miattam Magyarországon."

De persze ehhez eleve nem volt semmi sansz, így lett genetikusan kiválasztva az ELNÖK, ezekkel a "Kvalitásokkal" kellett Orbánnak, nem a doktorijáért, az igaz.

Azt mondtam, csak úgy eljátszva a gondolattal, miért fél ennyire ez az ember, mi van, ha ellenszegül? Lelövetik őt is? Meg van félemlítve? (A TEK pribékek háta mögött a magyar yakuza??)

De hát ennyire meg tuti nem jó színész, amit mondott hitte, sőt előadta tiszta szívvel. Ezért kénytelen-kelletlen elfogadtam, ő genetikailag ilyen, hát akkor csúszunk vele pár kört itt a Balatoni bob közelében még egy  darabig.

Ez az egész mégis a Fideszről szól elsősorban és Orbánról. Nem lehet senkinek illúziója, Orbán inkább az egész országot magával rántja, pusztulunk vele együtt. Nem hiszem, hogy rémeket látnék, és nem is károgok előre, de az erkölcsi nihil olyan fokán állnak azok az emberek, akik még mindig fényességes orcát látnak a miniszterELNÖK-ben, hogy szervilisségük legfőbb bűneként  nem veszik észre, a "Vezér" az ő kreálmányuk.

Nem Schmitt a kreatúra Orbán-Frankenstein kezében,  maga Orbán az, és jó lenne, ha valaki kihúzná az áramfejlesztőből a dugót, mielőtt kreténségével és csapkodásaival mindent és mindenkit összetör maga körül, ami még megmaradt.

Azért, bár tudom, hogy agyilag már mindkét elnökünk zombi, mégis érdekelne a furmányos válasz arra a kérdésre, hogy vajon kik fognak még szóba állni velünk a Kárpátokon innen és túl?

Persze tudom, mi leszünk a A SZIGET, és készül az üvegfal is, hogy biztonságosabban lehessen bennünket KÍVÜLRŐL megcsodálni. (Mi pedig levegő nélkül vagy kardunkba dőlünk fenségesen, vagy kopoltyúkat növesztünk, mert a vízben sz@rban már nyakig ülünk.)

Tovább »

Orbitális hazugságok!

Nem kell izgulni, eszemben sincs Schmidt, vagy Orbán urak viseltes becsületéről elmélkedni.  Írtam és füstölögtem már ügyeik felett többet, mint amit megérdemelnek. Igazuk van azoknak az újságíróknak, akik azt mondják, nem kell a súlyukat növelni azzal, hogy minden nyekkenésükre rohanunk figyelni és kommentálni.

Másról van most itt szó, és ha eddig rémüldöztem, most patakokban csuroghat a hátamon a víz, és majdnem meg is teszi.

Kicsit visszakanyarodva prológusként, serdülő és későbbi koromban is sokáig nálam az olvasást és az érdeklődést a sci-fi területe foglalta le. Ez abban az időben nem azt jelentette, mint amit egyes sci-fit utánzó kaland-horror-fantasy stb művek a mában tesznek. Ezek a szememben közönséget vadásznak, semmi komoly nincsen bennük, amiért érdemes lenne az időt rájuk pazarolni, persze a szórakozáson kívül, ami végül is lehet cél.

Szóval, amit az interneten nagy örömhírként találtam, hogy ingyen letölthető a Galaktika első száma, az nekem megvan, sőt a 2. és a 3. is, és egészen sok, melyek  talán már csak gyűjtőknél lehetnek.

Azon túl, hogy nagyon nívós magazin volt, nem ismeretlen és névtelen senkik írtak bele novellákat, vagy kisebb regényeket.  Arthur C. Clark, Conan Doyle, Isaac Asimov, Stanislaw Lem,  nem sorolom, magyarok közül Zsoldos Péter, Nemere István  például. Szóval a műveiken felnőni elgondolkodtató volt sokszor, és még ma is az természetesen.

No, ezek után eljött az izgalmas korszak, 1969. májusában, amikor az Apolló 10. először juttatott embert a Holdra. Jöttek a képek is dögivel, persze mind fekete-fehérben, rengeteg sivár szürkével. Ezután, ezt már Kenesén éltem meg, 1975. júliusában összekapcsolódott az Apolló 18. és a Szojuz 19. és úgy tekintették, ezzel az űrverseny le is zárult. (Mi pedig Hofi jóvoltából  röhöghettünk. 37.45-től nézd.) Aztán pedig tovább vártam a csodákat, hiszen erre voltam alapból kondicionálva. (Persze, hát én kondicionáltam magamat, meg még vizionáltam is sokat!)

Végül úgy tűnt megreked az egész, némi űrrepülőket gyártottak, sajnos katasztrofális eredménnyel, fellődözgettek szondákat, később betakarították őket, megy a leselkedés pár kilós szondákkal a Marson, de lényegileg nincsen semmi. 

A NAGY semmi van, és ezt kellene elhinnünk. Van már 10 éve is, hogy Anyuval beszélgettünk valami hasonló témáról, és hányavetin odalöktem, hogy azért nem mennek a Holdra, mert nem üres.

Sosem tudtam elhinni, hogy a Hold kutatását lezárták, hogy a porokat és a kőzetet vizsgálják 40 éve, hogy a Hubble, amelyik csodás színes képeket készít eszméletlen távolságban levő csillagködökről, éppen a Hold tekintetében mintha vak lenne. 

Ennek ellenére nem ez volt a fő profilom jó ideje, hogy ez ügyben kutatásokat folytassak legalább az interneten. Azonban úgy látszik, mégis kellett valami ráérzés, intuíció ahhoz, hogy tegnap ebbe a filmbe szó szerint és totál véletlenül belefussak. Szívem szerint levetíteném mindenkinek, hogy nézze meg, kötelezően.

http://www.youtube.com/watch?v=rG4ocKkT3jA

A film 1 óra 13 perces, neki kell készülni. Angol nyelvű, de a magyar feliratot a videón elő lehet hozni a kép alján a piros cc gombbal.

Tulajdonképpen nekem időben több is volt, mert úgy néztem, hogy a kurzort a pillanatmegállítón tartottam, többször túl hamar elugrik a szöveg, vagy az eredeti angol aláíráson van, és nehezen volt kiolvasható.

Párszor pedig visszatekertem, hogy valóban jól láttam-hallottam-e.

Az igazság valahol valóban itt van, ebben egészen biztos vagyok, és eddig is azon az állásponton voltam, hogy régóta nem kötik az orrunkra azt, amiről úgy gondolják, egyedül nekik van joguk tudni.

Hogy kik? Kormányok, nekik alárendelt kiszolgálócégeik, stb. Nem is ez az érdekes. Sosem gondoltam úgy a létező (!!) földönkívüli intelligenciákra, mint támadó fajokra, és nem is képzeltem el őket semmilyen alantas szándékkal.

Én jobban félek az EMBERTŐL, aki militáns, kapzsi, szava hihetetlen, egymással és mindenkivel versengő, némileg álnok, és saját bolygóját képes tönkretenni agyament pénzügyi nyereségek okán.

Valamelyik nagyon régen olvasott novellában említette az író, most konyhanyelven idézve: azért megyünk mindig újabb és újabb ismeretlen felé, hogy minél jobban megismerjük önmagunkat.

Igaz. Tartok tőle, ezt már a Földön kívüli intelligenciák megtették. Remélem nem dőlnek be kormányoknak, nincsen egységes Föld bolygó, föderációs képviselőkkel, ugyanazon akarattal. Vajon a versenyzés mire használja majd fel a tőlük szerzett információkat? Milyennek ismernek meg bennünket rajtuk keresztül?

Mire föl tartják a Föld igazi vezetői azokat a tudásokat, azokat az információkat szigorúan titokban, amikről úgy gondolják, a Föld népének nem szabad tudomást szereznie?

Rengeteg kérdés, kevés válasz, de ez a film és az ezernyi  fénykép bizonyíték. Érdemes megnézni, tegyétek meg. És visszakanyarodva az indulásomhoz:

Micsoda pitiáner ügy a doktori disszertáció és Orbán! (Így a filmet megnézve, és hangulatában maradva.) Persze, nekünk ez a méretű lavór, ez a kaliberű vihar jutott. De vannak itt nagyobb, sokkal nagyobb cápák,  akik ezermilliárdokat költenek az igazi nagy hazugságokra. Orrunknál fogva vezetnek bennünket. Igaz a filmnek az a mondata, hogy azért mentek a Holdra, mert tudták, hogy mi van ott. A filmművészeknek, íróknak nagyobb a szabadságuk, információ-morzsákból dolgoznak, de az igazi zsenik veszélyesen közel járnak a valósághoz, lehet bátran sorolni a címeket.

Ne legyetek restek, jobb, mint egy ütődött esti film, nézzétek meg!!!

Tovább »

Vissza, vissza!

Nem kell megijedni, nem az elmúlt időszakra, vagy annak akármelyik történésére utalok ezzel a koncertekre való régies címmel. A karácsonyt kivéve alig jut eszembe most más esemény, amit bármikor szívesen megújráznék, bár így tavasz indultával még ahhoz is kevésbé fűlik a fogam.

Viszont az elmúlt 2 napban erősen gondolkodóba estem, és ma reggelre úgy döntöttem, teszek is érte. 

Kérem szépen Bakács Tibor Settenkedőt vissza a Klubrádióba, a Tv képernyőjére, igenis az elmúlt napok történéseinek fényében, neki jogosabb helye van jelen lenni bárhol, mint akár az ország legfőbb "méltóságának".

Hozzáteszem, nem volt nekem a legkedvencebbem (huszáros mi?) Bakács, időnként túl elvont volt, néha (szinte mindig) nyegle, kicsit megmaradt hippis-modoros lazának, mindegy is. A lényeg, hogy ezeken a saját hasábokon is sajnáltam a szalámis ügyét, részben nem is értettem igazán.

De most kifújhatjuk a hosszan benntartott levegőt, jöhet, mi több, settenkedjen csak felemelt fővel vissza, és mindenkinek teljes jogában álljon őt mindenféle státusaiba visszahelyezni.

Ja! ...és kérjenek tőle bocsánatot is. (Lehet pénzben is akár!)

Szóval az történ ugyanis, hogy a SOTE által összetrombitált plágiumszakértői gyülevészek (mínuszban talán Fluck Ákossal??),  szerintem egy Lex Hungarikumot alkottak, ha tudnak róla, ha nem. Azzal, hogy az egyetem akkori bírálói a hibásak, nem véve észre a másolást, nem pedig a jelölt, ezzel ha komolyan elfogadást nyer, kimondatik, hogy semmi sem bűn addig, amíg, mi a tudatlant játsszuk naponta.

Vagy figyelmeztetnek kérem, vagy nem. Ha pedig nem, akkor tessenek már Bakácsot visszahelyezni, hiszen azok a barom áruházi alkalmazottak voltak a bűnösek, akik hagyták, hogy a kabátja alá dugja az ominózus rudacskát.

Bakács ki fogja mondani, hogy ő nem tudta, hogy ez lopás, hiszen erre tételesen semmi nem hívta fel a figyelmét, még egy nyomorult plakátot sem tettek ki, hogy szalámit kabát alatt kivinni tilos!

Akkor mi a fenéről beszélünk még mindig ilyen durva dologról, hogy valakit rendőrök vezetnek el, amikor ő még nem is sejtette, hogy alig egy év múlva az ő eseténél nagyobb főt védő testület több mint ezer oldalon keresztül ezt tételesen levezeti??!

Kár, hogy a Viszkis már kiszabadult,  érte már nem tudok protestálni, de biztos, ameddig  dr-plagi Schmidt fent villog a Sándor palotában, minden kis stílű tolvajnak  meg fogok bocsátani.
(Plusz erőst' gondolkodom egy magamnak való csinos doktorin, nem is kerülne nagy munkámba, cirka 500 oldalnyi elemző munkám jelenleg a padláson porosodik, totál gáz, minden betűjét én írtam, sőt, nem megtaláltam, hanem ki- és feltaláltam.)

Tovább »

Esztergom "fail"?

Nem tagadom ez  lüke "fészbúkos" szleng, de ez jutott először eszembe vasárnap este tájékán.  Nem kifejezetten "lógok a szeren", ha e városról van szó, de legalábbis hiszem, hogy az átlagnál jobban figyelek a történésekre. Vártam tehát eléggé a vasárnapi népszavazás eredményét, és előzően már szörnyülködtem is azokon a kampánytermékeken, amelyek az orrom elé kerültek. 

Persze lelombozódtam, a pontos adatokat nem tudom, de úgy emlékszem, talán vagy 100 szavazóval több is volt most, mint amikor Tétényi Évára kellett szavazni azoknak, akik felismerték Meggyes Tamás ámokfutásának  egyre ijesztőbb "eredményeit."

Felfogható ez persze olyan sikernek, hogy nem hátráltak ki a polgármester asszony mögül azok, akik ezelőtt majd' 2 évvel rászavaztak. Ez nagyon jó.

Csak azt nem értem innen messziről, hogy a többi esztergominak mi a fene annyira jó még, hogy nem emelte fel az ülepét. Nem mentek el, nem nyilvánítottak véleményt, nem hiszem, hogy ennyi embert meg lehet félemlíteni. Jó párat igen, ez biztos, de azért ez egy városnyi ember!

Egyszer azt mondta Tétényi Éva, hogy mindnyájan esztergomiak vagyunk itt és most Magyarországon. Azon kívül, hogy valószínű ebben is igaza van, eléggé rémületes előrevetítés ez a két év múlva elkövetkező választásokra, hiszen, vajon akkor mi várható? Nem lesz 50%-os részvétel, mert eddig talán sosem volt, maradunk mi is nyakig tocsogva tovább a jelenlegi kormányzat félőrültjei között?

Valóban az kell, hogy mindenki eljusson odáig, hogy nem lesz leves, amit a tányérjába merjen, és elfogy az országból minden után még a levegő is?

Az igaz, hogy nem járok tüntetésekre, de eddig még ahány választás volt, mindig elmentem, és bedobtam a szavazatomat. Mit lehet még tenni, hogy végre azok is éljenek e jogukkal, akik alul-félre-nem-, és dezinformáltak? Akikkel valahogyan meg kellene értetni, hogy itt élsz, a te városod is, vagy országod, ne csak morogj, hanem vegyél részt, legalább kicsit benne?

Sajnálom azokat az esztergomiakat, akik tovább látnak a saját orruknál, akik nincsenek megvezetve, akik rendet szeretnének és élhető környezetet maguk körül.  Tétényi Éva remek választás volt,  bízom benne, hogy lesz alkalma ezt egyszer valóban bebizonyítani.

Tovább »

Gábor napján

Lehetek elfogult a névvel, hiszen egyik nagyapám viselte, igen méltón. Ezek a hasábok kevesek lennének, hogy kis részt  is bemutassak belőle. Határozott, józan, éles elméjű katona és gazdálkodó ember volt. Felnevelt 5 gyereket, köztük az édesanyámat, és nagybátyámat, aki szintén  e nevet viseli. Rájuk emelve köszöntöm elsősorban e napot, mégsem róluk szólok most.

A napokban olvastam valahol, hogy pár távozó  helyére az Új Színházba, Gregor Bernadett és Koncz Gábor várható. A hölggyel komoly bajom nincs is,  megszoktam már a bulvárban, meg sem ütközöm rajta, édesapja pedig remélhetőleg békésen nyugszik már tőle, hozzá nem ér a mindig új botrányok híre.

Koncz Gábort egyszerűen nem tudom hová tenni. A Magyar Népköztársaság elismert művésze volt, sok-sok nagyszerű filmben láttam, sokszor Bujtor Istvánnal együtt szerepelve. Színházban sajnos nem volt hozzá szerencsém, de még a rendszerváltás környékén, vagy talán előtte egy beszélgetős műsorban nagyon rokonszenvesen nyilatkozott. Pestiesen szólva (hehe..én??), nem volt elszállva magától,  és nem tagadta meg azt a rendszert sem, amelyikben a színészet útján elindult.  Visszaemlékezve, határozottan baloldali nézeteket vallott, amit akkor jól esően nyugtáztam is.

Hangsúlyozom, ez nálam nem feltétlenül egy olyan fóbia, hogy csak azok a rendes emberek, akik bizonyos oldalon állnak. Ezt sosem mondtam, sőt kellemesen érintett, ha velem éppen nem egy tálban pancsikolótól elfogadható és elgondolkodtató érveket hallottam, s nem valamiféle gyűlöletbeszédet, vagy hazafias kirohanásokat.

Értem én azt az okfejtését Koncz Gábornak, amikor arra utal, hogy ki mindenki verseit szavalja el szívesen,  itt párhuzamba állítván Vass Albertet József Attilával, vagy az íróknál Csurka Istvánt  Illyés Gyulával, Németh Lászlóval.

Mindezt azért, hogy helyezzük már előtérbe a művészeket, a műveket, és ne kelljen  örökösen valamelyik szekértáborban lehorgonyozni, ha színész és művész az ember.

Szép gondolat, csak a ma Magyarországában csöppet sem igaz, mert maga az ország sem így működik sajnos.  Mondhatnám persze, hogy tiszta lelkű álmodó a mi Gáborunk így 71 évesen, és milyen jó is lenne, ha itt tartanánk, vagy persze el sem jutottunk volna oda, ahol most is dagonyázunk lassan több, mint 2 évtizede.

Veszélyes, ha valamit ködösítenek, ha álnaív mondatok mögé bújtatnak igazságosnak tűnő gondolatokat. Dörnerhez ugyanis szépen eljutni nem lehet,  aki immáron az Új Színházhoz szerződik, nem dughatja a fejét a homokba, és nem tehet úgy, hogy nincsen is homok, csak mások hordták oda, mert ez volt az úri passziójuk, hogy tiltakozzanak. 

Ami még pluszban fáj,  az már sehogyan és semmivel sem magyarázható

"Felháborítanak a tüntetők is. Ne tüntessenek az emberek, hanem dolgozzanak. És még színpadot építenek nekik! A színpadot a színészetnek építsék, és ne a tiltakozásoknak! Szörnyű, hogy ennyire megosztanak minket."

(.......)

"Én nem akarom, hogy csak a jobb vagy csak a baloldal temessen el. Temessen el a nemzet – Magyarország. Olyan rövid ez az élet, ezért ne a borús oldalát lássuk az életnek, hanem a szépet. Azt a szépet és azt a jót, amit a magyar drámák is sugároznak felénk. "

Pedig megmondták már a régiek is jó régen: Nem lehet egy szájból hideget is, meleget is fújni.

Sajnálom Gábor, nem értek egyet Veled, azért a régi időkre gondolva Isten éltessen sokáig!

Tovább »

Veszteséglista II.

Ez csak áthallás a Bakancslista című egyik kedvencemre, de amiért ismét  morgolódnom kell, az csöppet sem kedves. Értelemszerűen a a címbéli II. sajnos igaz, az I. számú ugyanis a kokárda volt. Nem mélyedek bele, nem hiszem, hogy ne ejtettem volna már szót a köldökig érő förmedvényekről, melyek anno még áprilisban is hithű Fideszes kebleken lengtek. Azóta nem hordok kokárdát, semmilyent sem, és soha meg nem bocsátom ezt, mert nagy kedvencem volt.

Emlékszem, 1970-ben még javában munkanap volt ez a nap is, csupán a tanulóifjúság ünnepelgetett, és Veszprémben a hivatalos ünnep után valamelyik fiú azt mondta, ne legyünk már lusták, járjuk körbe a várost, azokat a verseket el lehet szavalni másutt is, mint az iskola dísztermében. No legyen, szép volt az idő, menjünk szavalgatni. Nekem ugyan nem volt akkor versem, de hát mentünk a fősodorral együtt, vitt a lelkesedés is.

Jót szórakoztunk, lestük a járókelőket, aztán a délidő prózai okán leváltunk, a kollégiumban 2-ig adtak csak ebédet. (Belőlünk sem lett volna igazi forradalmár!)

Másnapra kiderült, hogy pár társunkat bevittek a rendőrségre, biztosan valami közhangulat-rongálás miatt, de ki is engedték őket még aznap. Roppant izgalmasnak tűnt akkor. (A fene az ebédet, nem is emlékszem, hogy mi volt.) 

Szóval az elvesztett kokárda után éppen a mai nap aktualitása miatt a lengyeleken kell még keseregnem egy sort.  A legfőbb baj az, hogy fiatalkoromban volt alkalmam megszeretni őket, a szokásos "ses cses pres" nyelvüket, és családi kötődéseket is tudok az archívumból. A legegyszerűbb Apu évenkénti zarándoklata "Zakopannyegóba", ahol jól rekreálták őket, aztán ha nem törték lábukat a nagy síelésben, 3 hét után hazajöhettek. Volt szép rózsaszín lengyel kardigánom, nagyon kedvelt dzsekim, szőrmecipőm, sárga kempingbicajom, meg amit még el is felejtettem. Kétszer voltam náluk, valóban kellemes emberek, Anyu egyetlen idegen szakszavát nekik köszönheti, mert a "nyegugyru" teljesen megfelelt köszönetképpen.

Aztán hogy ne is beszéljek apai nagymamám édesapjáról, aki sziléziai lengyel-német volt, hát szóval  még a svábságuk is a lengyelektől származott. (Tadeusz Hanisch)

Ja, és akkor a legfőbb, hogy a lengyel Tátra volt az egyetlen hely, amelynek vacogtató hidege rávett arra, hogy húgommal egyazon takaró alá bújjunk július derekán, és mondhatom, ilyen azóta sem esett meg velünk.

(Nem járunk hideg helyekre, Bibione nem volt az.)

Szóval az amúgy is görbe szám (co. Józsi), még jobban, majdnem teljesen legörbült, amikor megláttam itt ezeket a Fidesz által megvezetett lengyeleket március 15-én. Nem is értem, milyen fóbiája ez a mi Viktorunknak, tán lánglelkűnek gondolja magát, de itt mindenkit kivéreztet. Persze Romániából már nem jönnek, szerintem bőven elegük lett Orbán mahinációiból. Így aztán elő a lengyelekkel, jöjjenek a "dva bratanki" jelszóval piros-fehér zászlót lengetni, és némi Unió ellenes transzparenseket cipelni. 

Hallottam őket nyilatkozni itt-ott, tudom én, hogy a lengyeleknél is léteznek jobboldaliak, sőt egészen ultrák is.

De eddig nem gondoltam így rájuk, a lengyel politikát sem követtem, megmaradtam a magam szirupos emlékeinél, a két bernáthegyivel és a Húgommal

A lengyel-magyar barátság emlékműve Győrött

A Fidesz egy szörnyeteg! Nem azért, amit tesz, az egy idő után feledhető. De a rémes, hogy olyan, mint a dögvész, mert amihez hozzáér, annak vége, elsorvad, kimered, azt többé használni jó érzésű embernek nem lehet..

Lehetek még jóba lengyelekkel, talán. De biztosan tudom, hogy megint vesztettem, hogy bármire is gondolok vissza, ezután mindig látni fogom ezeket is, akiknek itt semmi keresnivalója nem volt, akik nem voltak mások, mint Orbán kezében pár száz-ezer üres bábú, akiket úgyis kihajít rögtön, ha szerepük véget ér.

Kár volt, inkább lettem volna másutt.

Tovább »

Szerelmesedtem

Méghozzá igen fiatalosan és virgoncan, le sem akarom tenni a kezemből, viszem a vonatra, az ágyba, konyhába, akárhová. (Ahogy megkaptam, a második napon a suliban hagytam, egész éjjel nem aludtam, tiszta horror volt!!)

Nagyon kedvemre való (ugye milyen jól megy a farsangi Piroska-jelmezemhez?), és szerintem a családom mosolyog a bajsza alatt, hogy na, tessék, úgy jártam ezzel is, mint az eddigi műszaki újdonságokkal.

De ez mégis más. Az én könyveim, a letöltéseim, némi kis segédletek, ha kell, szóval személyessé varázsolható, nekem úgy tűnik jobban, mint a mobiltelefon.

Kényelmes, nem kell bele könyvjelzőt tennem, nem felejti el, hogy melyik könyvet meddig olvastam el, szóval akárhonnan nézem, semmi rosszat nem tudok róla elmondani. (Jó, hát nem lehet vele szépen feltölteni a könyvespolcokat, viszont törölgetni sem kell  a porosodó könyveket.)

Tudom én persze, hogy egy könyvet kézben tartani, az illusztrációkat nézegetni, beleszagolni, mindenképpen jó. De tagadhatatlan, hogy az az előny, amit jelent, amikor várakoznom kell, és azt a könyvet nyitom ki, amelyikhez hangulatom van, és nem azt, ami éppen nálam van, ez azért egészen főúri érzés.

Azt hiszem, egyet azért mégsem tud, bármennyire is dicsérem. 

Amikor mutattam a gyerekeknek, és próbáltam őket is lelkesíteni, hogy képzeljék el, ez amolyan modern palatábla lehet majd, nem kell a táskát telepakolni, minden könyve elfér ebben, és milyen nagyszerű regényeket meséket olvashat rajta bármikor, hát a lelkesedés ugyan megvolt, a következő kérdésig:

Játékokat is lehet rá tölteni?

Szóval az alap-probléma marad. Annak nagyszerű, aki az igazi könyveket is bújja, naponta. Akik nem olvasnak, nem szeretnek olvasni, továbbra is a számítógép naposabb oldalán fognak lebzselni.

Tovább »

Elő a kerékpárral!!

Úgy érzem, a vonat szinte mindig jelen volt az életemben. Emlékezem rá igen kis koromtól, amikor még érdemes volt a "sihuhu", Vagy "sihaha" hangutánzó szóval bódítani a gyerekeket, hiszen, a gőzmozdony indulása, annak ritmusa, hangja nagyon jellegzetes volt.  Ezzel együtt a füstje is, és Moldovával szemben állítom, mindenkit megcsapott, aki akkor ezeken a vonatokon utazott. A kabátomba, hajamba, ruháimba ivódott a jellegzetes vonatfüst, de úgy emlékszem, egy idő után szinte nem is éreztem. Elvégre minden nap utaztam vele iskolába, még szombaton is. Az az egy vasárnap ami kimaradt, igazán nem volt számottevő. Volt jó oldala is ennek a füstnek, kiválóan jelzett, mint az indiánoknál, erdő fölött, ha megjelent, már tudtam, jó lesz rohanni, mert ha a füstöt már látom a fák fölött, előbb beúszik a vonat a fák alatt, így hát reggelente sokat rohantam.

Lassabban is állt meg, jóval lassabban is indult, mint a mostani vonatok. Ennek előnye pedig az volt, hogy még el lehetett kapni az alig mozduló szerelvényeket. 

A maiaknál ez nagyon nem ajánlatos, mert erősen húznak kifelé, nem lehet velük játszadozni.  De ezek előtt persze volt még a Diesel mozdonyok kora, mindenki örült, hogy megszűnt a sok füst, bár nem tudom, a széngáz volt-e büdösebb, vagy az olajbűz.  Többet tudtak a gőzösöknél, de elsősorban csöppet sem voltak olyan megejtően aranyosak, mint a 375-ös, és olyan elegánsak sem, mint a 424-es mozdonyok.

Volt akkor mindenféle, a leggyakoribb a "Szergej" becenevű orosz mozdony, , az azt hiszem, mindent bírt, ma is mennek még.

Igaz, mostanában már nem ilyen szép pirosban, inkább kékre mázolva, és egyre kopottabban néznek ki.

Aztán az elegánsabb Nohab, ami kevesebbszer volt látható felénk, legalábbis emlékeim szerint. De persze nem is a mozdonyok a lényegesek, meg a régi kemény vonatjegyek, a kalauzzal és az ő szerszámával, a lukasztóval.

A történet lényege, hogy mindig szerettem a vonatokat, ha fiú lettem volna, bizonyára behatóbban kis vonatoztam volna valami apai segédlettel, még az is lehet, hogy sínekre adtam volna a fejem

Most pedig szomorú vagyok, mert a MALÉV elrepülte után éppen most készül tönkretenni a kormányzat a még meglévő vasutat, hozzáteszem, a még meglévő kevés utassal együtt.  Előrebocsájtom, nem vagyok ellensége a Volán társaságoknak, mint tudjuk, J. ott tekereg egész nap, onnan jön a kenyerünk egyik fele.  De most is állítom, biztonságosabb, tisztább, kényelmesebb, környezetkímélőbb utazási mód lett volna a vasút, ha ebbe az irányba fejlesztettek volna, és nem terelték volna az utasforgalom, és persze a szállítás jó részét az immár egyre veszélyesebbé és minőségében is egyre rosszabbá váló közutainkra.

Persze ez megint csak az én véleményem, és tudom, sokan haragszanak a MÁV-ra, jogosan. Tudom, mert naponta utazom, hogy koszosak a kocsik, öregek, mint a metrószerelvények, alig lehet rájuk felszállni, indokolatlanul késnek , és ki tudja még miért lehet rájuk hideget és meleget fújni. 

De képzeljük csak el, hogy milyenek lehetnének, mint Németországban, vagy a franciáknál, szóval számomra a megtestesült álom.

Erre jövő hónaptól, úgy 15-e után jönnek a vonatritkítások, és nem is kicsit, erről a fő vonalról is 12 vonat ugrik el naponta. Azért ez már nagyon érezhető lesz, még nehezebb lesz a munkába járás, mert állítom, aki jelenleg vonatozik, azért teszi, mert busszal nem tud eljutni. 

onalszám	Viszonylat	Lemondott vonat	Módosított vonat
4	Esztergom – Almásfüzitő – (Komárom)	12	4
5	Székesfehérvár – Komárom	14	4
11	Győr – Veszprém	11	3
12	Tatabánya – Oroszlány	6	0
14	Pápa – Csorna	17	1
17	Szombathely – Nagykanizsa	14	2
20	(Budapest –) Székesfehérvár – Szombathely	18	3
23	Rédics – Zalaegerszeg	10	2
25	Celldömölk – Boba - Zalaegerszeg – Bajánsenye	5	4
26	Balatonszentgyörgy – Tapolca – Ukk	7	7
30	Budapest – Székesfehérvár (– Tapolca)	2	0
35	Kaposvár – Siófok	2	0
40	Budapest – Pécs	1	0
45	Székesfehérvár – Sárbogárd	7	0
46	Sárbogárd – Bátaszék	10	2
47	Dombóvár – Komló	12	0
50	Dombóvár – Bátaszék	8	1
60	Gyékényes – Pécs	5	3
75	Vác – Diósjenő – Balassagyarmat	10	10
78a	Aszód – Balassagyarmat	8	1
78b	Balassagyarmat – Ipolytarnóc	16	7
80	(Budapest –) Hatvan – Miskolc – Szerencs – Sátoraljaújhely/Nyíregyháza	2	0
81	Hatvan – Somoskőújfalu	7	0
85	Vámosgyörk – Gyöngyös	8	0
86	Vámosgyörk – Újszász (– Szolnok)	6	3
87	Eger – Szilvásvárad	14	0
89	Tiszapalkonya – Erőmű – Nyékládháza	19	0
90	Miskolc Tiszai – Hidasnémeti	1	1
92	(Miskolc Tiszai) – Kazincbarcika – Ózd	8	3
98	(Szerencs) – Abaújszántó – Hidasnémeti	8	0
100	Budapest – Cegléd - Szolnok	0	2
102	Kál-Kápolna – Kisújszállás	11	4
103	Karcag – Tiszafüred	8	1
105	Debrecen – Nyírábrány	4	0
113	Nyíregyháza – Mátészalka – Zajta	15	2
114	Mátészalka – Csenger	12	0
120	Budapest – Szolnok – Békéscsaba – Lőkösháza	12	10
121	Mezőhegyes – Újszeged	12	0
125	Mezőtúr – Battonya	10	0
127	Vésztő – Gyoma	4	2
128	Békéscsaba – Kötegyán – Vésztő – Püspökladány	9	2
130	Szolnok – Szentes - Hódmezővásárhely	4	2
135	Szeged – Hódmezővásárhely - Békéscsaba	3	0
140	(Budapest-) Cegléd - Szeged	13	4
142	Budapest – Lajosmizse – Kecskemét	6	3
146	Kunszentmárton – Lakitelek – Kiskunfélegyháza	3	3
147	Kiskunfélegyháza – Szentes – Orosháza	8	1
154-155	Bátaszék – Kiskunhalas - Kiskunfélegyháza	10	1
	Összesen	412	98

Hát így lehet a Fidesszel egyezkedni, és lehet neki hinni, ha azt mondja, nem zár be vonalakat. A többi csak csűrés-csavarás, szómágia.

http://www.youtube.com/watch?v=7bHZqizaftQ&feature=related 

http://www.youtube.com/watch?v=jjSAHHIxSdU&feature=related 

Tovább »