Nem kell izgulni, eszemben sincs Schmidt, vagy Orbán urak viseltes becsületéről elmélkedni. Írtam és füstölögtem már ügyeik felett többet, mint amit megérdemelnek. Igazuk van azoknak az újságíróknak, akik azt mondják, nem kell a súlyukat növelni azzal, hogy minden nyekkenésükre rohanunk figyelni és kommentálni.
Másról van most itt szó, és ha eddig rémüldöztem, most patakokban csuroghat a hátamon a víz, és majdnem meg is teszi.
Kicsit visszakanyarodva prológusként, serdülő és későbbi koromban is sokáig nálam az olvasást és az érdeklődést a sci-fi területe foglalta le. Ez abban az időben nem azt jelentette, mint amit egyes sci-fit utánzó kaland-horror-fantasy stb művek a mában tesznek. Ezek a szememben közönséget vadásznak, semmi komoly nincsen bennük, amiért érdemes lenne az időt rájuk pazarolni, persze a szórakozáson kívül, ami végül is lehet cél.
Szóval, amit az interneten nagy örömhírként találtam, hogy ingyen letölthető a Galaktika első száma, az nekem megvan, sőt a 2. és a 3. is, és egészen sok, melyek talán már csak gyűjtőknél lehetnek.
Azon túl, hogy nagyon nívós magazin volt, nem ismeretlen és névtelen senkik írtak bele novellákat, vagy kisebb regényeket. Arthur C. Clark, Conan Doyle, Isaac Asimov, Stanislaw Lem, nem sorolom, magyarok közül Zsoldos Péter, Nemere István például. Szóval a műveiken felnőni elgondolkodtató volt sokszor, és még ma is az természetesen.
No, ezek után eljött az izgalmas korszak, 1969. májusában, amikor az Apolló 10. először juttatott embert a Holdra. Jöttek a képek is dögivel, persze mind fekete-fehérben, rengeteg sivár szürkével. Ezután, ezt már Kenesén éltem meg, 1975. júliusában összekapcsolódott az Apolló 18. és a Szojuz 19. és úgy tekintették, ezzel az űrverseny le is zárult. (Mi pedig
Hofi jóvoltából röhöghettünk. 37.45-től nézd.) Aztán pedig tovább vártam a csodákat, hiszen erre voltam alapból kondicionálva. (Persze, hát én kondicionáltam magamat, meg még vizionáltam is sokat!)
Végül úgy tűnt megreked az egész, némi űrrepülőket gyártottak, sajnos katasztrofális eredménnyel, fellődözgettek szondákat, később betakarították őket, megy a leselkedés pár kilós szondákkal a Marson, de lényegileg nincsen semmi.
A NAGY semmi van, és ezt kellene elhinnünk. Van már 10 éve is, hogy Anyuval beszélgettünk valami hasonló témáról, és hányavetin odalöktem, hogy azért nem mennek a Holdra, mert nem üres.
Sosem tudtam elhinni, hogy a Hold kutatását lezárták, hogy a porokat és a kőzetet vizsgálják 40 éve, hogy a Hubble, amelyik csodás színes képeket készít eszméletlen távolságban levő csillagködökről, éppen a Hold tekintetében mintha vak lenne.
Ennek ellenére nem ez volt a fő profilom jó ideje, hogy ez ügyben kutatásokat folytassak legalább az interneten. Azonban úgy látszik, mégis kellett valami ráérzés, intuíció ahhoz, hogy tegnap ebbe a filmbe szó szerint és totál véletlenül belefussak. Szívem szerint levetíteném mindenkinek, hogy nézze meg, kötelezően.
A film 1 óra 13 perces, neki kell készülni. Angol nyelvű, de a magyar feliratot a videón elő lehet hozni a kép alján a piros cc gombbal.
Tulajdonképpen nekem időben több is volt, mert úgy néztem, hogy a kurzort a pillanatmegállítón tartottam, többször túl hamar elugrik a szöveg, vagy az eredeti angol aláíráson van, és nehezen volt kiolvasható.
Párszor pedig visszatekertem, hogy valóban jól láttam-hallottam-e.
Az igazság valahol valóban itt van, ebben egészen biztos vagyok, és eddig is azon az állásponton voltam, hogy régóta nem kötik az orrunkra azt, amiről úgy gondolják, egyedül nekik van joguk tudni.
Hogy kik? Kormányok, nekik alárendelt kiszolgálócégeik, stb. Nem is ez az érdekes. Sosem gondoltam úgy a létező (!!) földönkívüli intelligenciákra, mint támadó fajokra, és nem is képzeltem el őket semmilyen alantas szándékkal.
Én jobban félek az EMBERTŐL, aki militáns, kapzsi, szava hihetetlen, egymással és mindenkivel versengő, némileg álnok, és saját bolygóját képes tönkretenni agyament pénzügyi nyereségek okán.
Valamelyik nagyon régen olvasott novellában említette az író, most konyhanyelven idézve: azért megyünk mindig újabb és újabb ismeretlen felé, hogy minél jobban megismerjük önmagunkat.
Igaz. Tartok tőle, ezt már a Földön kívüli intelligenciák megtették. Remélem nem dőlnek be kormányoknak, nincsen egységes Föld bolygó, föderációs képviselőkkel, ugyanazon akarattal. Vajon a versenyzés mire használja majd fel a tőlük szerzett információkat? Milyennek ismernek meg bennünket rajtuk keresztül?
Mire föl tartják a Föld igazi vezetői azokat a tudásokat, azokat az információkat szigorúan titokban, amikről úgy gondolják, a Föld népének nem szabad tudomást szereznie?
Rengeteg kérdés, kevés válasz, de ez a film és az ezernyi fénykép bizonyíték. Érdemes megnézni, tegyétek meg. És visszakanyarodva az indulásomhoz:
Micsoda pitiáner ügy a doktori disszertáció és Orbán! (Így a filmet megnézve, és hangulatában maradva.) Persze, nekünk ez a méretű lavór, ez a kaliberű vihar jutott. De vannak itt nagyobb, sokkal nagyobb cápák, akik ezermilliárdokat költenek az igazi nagy hazugságokra. Orrunknál fogva vezetnek bennünket. Igaz a filmnek az a mondata, hogy azért mentek a Holdra, mert tudták, hogy mi van ott. A filmművészeknek, íróknak nagyobb a szabadságuk, információ-morzsákból dolgoznak, de az igazi zsenik veszélyesen közel járnak a valósághoz, lehet bátran sorolni a címeket.
Ne legyetek restek, jobb, mint egy ütődött esti film, nézzétek meg!!!