Néztünk, mint a moziban és más először nem jött ki, csak az, hogy BÚÚÚ!. Más nem lehet, mert pont az az egy vagy el van varázsolva, vagy nem ér a nevem. A napokban ugyanis először én estem le róla, minek is tulajdonítottam volna, mint saját hülyeségnek és eképpen könyveltem is el az esetet. De bonyolódott tovább, hiszen alig pár órája Apa lépett a pultjára rá és úgy tűnik a hadak útjára is ezzel, mert alig, hogy rajt' volt, nagy reccsenéssel kiment alóla a pult, leérkezvén a földre. Apa ügyesebb volt, mert leegyensúlyozta magát és egyazon pillanatban érkezett a földre a szekrénnyel. Először azt hittük a lába tört ki a lelkemnek, de nem, egyszerűen kiment az egész oldala, elengedvén a csapolásokat. Hitetlenkedve néztük mind a hárman (Klári is itt volt), és jogosan szakadtak ki ilyetén felkiáltások, hogy "Hú b:szd meg! " (Ez idézet volt). Tehát most téglákon álldogál és laposan méregetjük egymást, mert a történtek után nem hiszem el, hogy egyszerűen csak egy SZEKRÉNY!! Valaki, vagy valami lakik odabent és megsértettük. Most gondolkodhatunk a további békés együttélés jövőjéről. Már ma el is kezdem, törülgtem, simogatom, megígérem, minden reggel leöntöm kávéval és esténként időben villanyt oltok.
Te Anya! Esetleg nem gondoltatok még arra, hogy nem álltok fel a konyhaszekrényre, hátha nem olyan strapabíró, mint az otthoni?
VálaszTörlés(Ja és ezt én írtam, nem a Dóri, csak nem jelentkeztem át a fiókommal.)
VálaszTörlésJogos. tetejében ott állt mellette a létra is. Mondjuk erre pont megfelelő lett volna.
VálaszTörlésNa pláne!
VálaszTörlés