2010. február 13.

Fifti-fifti?


Érdekes, hogy összhangban nyomjuk itt Jucival, de éppen a héten volt majdnem minden napra egy füstölögni valóm. Nem zúzós, de mégis. S ebben még az a pláne, hogy szerintem mindig igazam is volt. (Nyehe, milyen jó öregedni, vagy mi.)
Az egyik, merthogy a sorrendet nyilván elfelejtettem, az volt, hogy az én fiatalabb koromban ez a kifejezés, hogy esélyegyenlőség nem is létezett. Aztán, mivel nem volt rá szavunk, hát úgy tettünk, mintha maga a tartalom sem létezne. Pedig arra emlékszem még általános iskolás koromból, hogy az osztályunkba máshonnan jövő pár gyerek, alig járt be naponta, mert bár tankötelezettség volt ugyan, de ilyen kiépített rendszerben nem, és ha a gyerekek nem jártak, akkor a tanács ügyeletes ügyintézője ment ki a telepre és próbálta becincálni a gyereket a suliba. Szóval nem volt egyenlő esélye mondjuk velem, aki másféle normák között nőtt fel. De persze ez csak egy szelet, a nagyobb különbségek az élet más területein durvábbak voltak. Csak senki nem mert akkor ezekről beszélni, mert ki a fene akart magának problémákat. Most ugyan a vízcsapból is ez folyik, mégis meglepődtem egy kutatáson, ami adatokkal szolgált arról, hogy a nők és férfiak között még mindig nincsen egyenlőség mondjuk a vezető beosztások és a fizetések területén. Kimutatta, hogy ugyanazért a munkáért, ugyanabban a beosztásban egy nőnek évente 63 nappal többet kell dolgoznia, hogy megkapja a férfiéval egyenlő bért.De ezt mondhatnám akkor úgy is, hogy egy évben egy nő, a férfi kollégájához viszonyítva 63 napot dolgozik ingyen.
Azért ezen elcsapkodtam kicsit a konyhában (ott is én), mert azt meg tapasztaltam, jártamban-keltemben többször, több iskolában, hogyha egy tantestületben van egyszem nyamvadt férfi, biztosan az lesz az igazgató, nem pedig rátermettebb kolléganője.
Aztán pedig régóta kiderült, mennyire elnőiesedett a pálya. Akkor a nők itten felkarolják a kisebbséget, és nyomják a fiúkat? Végül is nem, mert az önkormányzatban a képviselő-testület dönt a pályázók személyéről, ott pedig a férfiak vannak túlsúlyban.
Taszáron is így volt, az igazgató egy szellemi törpe, le sem állnék vele tárgyalni, viszont simán legyőzött, mert nem voltam cimborája a polgármesternek. Ez nekem akkor sem a vereség miatt fájt, hanem mert tudtam, hogy alkalmatlan embert választottak, erkölcsileg is és agyilag is. Lelkük rajta, utólag asszem én jártam jobban.
De ha megnézem nagyban a mi díszes parlamentünk tagjait, hát hol reprezentálódik ott is az az arány, hogy a népesség több, mint 50%-a nő. Aztán kétlem, hogy az a sok férfi ott olyan fasza gyerek, mert érezzük a bőrünkön, hogy lagymatagon állnak (dülöngélnek) a helyzet magaslata helyett a padlón.
Hozzáteszem, messze nem vagyok sem feminista (isten mentsen tőlük), sem férfiellenes, hibáztatom magunkat is ezért, mert miért jó nekünk annyira ez az állapot, és miért mondjuk, hogy nem érdekel a politika és kinézzük azokat a nőket, akik törekednek többre, és azt mondjuk rájuk, hogy fújj, de karrierista.
Szóval amolyan tudathasadásos ez az egész és azért megjegyzem még azt is, hogy egy férfi feleannyit nem teljesítene a munkahelyén, ha várná őt még a családi munka is, és pluszban vagy 3 gyerek otthon. Szóval nőtársaim szerintem fél kézzel elgardíroznánk ezt az egész országot, rábrunyálnánk a fiúkra szintén 63 napot ingyibe , hogy ők is örüljenek egy kicsit, aztán meglesnénk a hatást. Ennyit egy "tróba" megérne nem?

2 megjegyzés:

  1. Azt hiszem sok esetben nem is arról van szó, hogy a nök nem szeretnének karriert, vagy nem képesek rá. Csak éppen sokuk már rájött arra, hogy mi is az igazán fontos az életben. Ehhez természetesen hozzátartozik a sikeres állás is. De a család az, ami mindig mellettünk lesz és ami összetart minket. Becsülöm azokat a nöket, akik neki mennek a férfiaknak, akik - jobb dolguk nem lévén - és mert könnyebb is nekik - a ranglétrán bizony felettünk állnak. Abszolút lebecsülöm azokat, akik azt hangoztatják, hogy a gyermekes nökkel vigyázni kell, mert...Hisz nincs is ügyesebb és jobban szervezett munkaerö, mint egy anya. Öket kellene támogatni és segíteni - akkor hegyeket mozgatnak meg.
    Az, hogy a nök jóval kevesebbet keresnek, mint a férfiak - Németországban is igaz. Nem látni ugyan okát, de így van. Lehet rajta változtatni?? És hogyan? Fogalmam sincs.
    De azt hiszem nincs is kedvem a témával foglalkozni. Ha a férfiak úgy gondolják, hogy ez felnött viselkedés, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy más témában is így gondolkoznak. De azt hiszem elég a politikába beletekinteni - melyik ország áll igazán jól? Ki csinálja valahogy máshogy?? Senki. Ennyi. Ennyit a férfiak sikeréröl és arról, hogy hol is tartanak a ranglétrán...

    VálaszTörlés
  2. Igen, ez így igaz. A gondom ezzel mégis az, hogy alapjában véve egy férfiak által szervezett világban élünk, férfiak által felállított és használt szabályok szerint. nem kell messzire mennem, hány vita van arról, hogy Istennnek van-e neme, és általában is ha van, csakis férfi lehet. Jézus is férfi volt ugye, és a nők milyen módon szerepelhetnek az egész bibliai világtörténelemben! Csak mint fenséges (és szűz!!) anya, vagy megtért kurtizán. Valami több esélyt kellene, mert ez így nekem kevésbé tetszik. Nincs is agyunk asszem, ez a kényelmes, meg a szőke nő. Kitalálnék valamit szívesen a szőke nő ellentettjeként, mert sérült már eléggé a női önérzetem, hiába is vagyok időnként "szőke", akkor is.

    VálaszTörlés