2010. augusztus 29.

Közlésvágyainkról

Nagyon jó írásokat olvasok blogbolyongásaim közben. Megyek egyikről a másikra és ámuldozom. Némelyik igen jó gyakorlatias (főznek roppantul és szép képekkel, szakértelemmel), némelyik családias és tündéri gyerekszájtörténeteket mesél, aztán van aki fennhangon gondolkodik, meditál, vagy emlékezik. Mind ragyogó.


Politikaiba érdekes módon egybe sem botlottam, ez is üdítő volt. Az persze más, amikor itt-ott konkrét mérgelődéseket lehet olvasni, az természetes is, ha kipukkan valakiből.
Ezek után elgondolkodtam, hogy az én oldalam vajon milyen? Nem találom igazán a fő sodrást, tényleg olyan, mint Jucusé volt, vegyes felvágott.  De nem tudom megtenni, hogy legyen valami stílusa, iránya. 

Így aztán marad ez az irány továbbra is, képileg a kutyapisilés jutna róla eszembe, amikor futtában végzi és eléggé kacskaringósra sikeredik neki. Ettől még azért nem keseredek el, legfeljebb, ha a nívójára is ráhúzom egyszer, de akkor tuti, hogy abba is hagyom. (Remélem, majd szól valaki, ha már szenilissé kezdek válni. Mire is nem jó egy kis nyilvánosság! A családom hátha túl tapintatos.)

3 megjegyzés:

  1. Szerintem jó a blogod. :o)

    Az enyémet se nevezhetném tematikusnak, de szerintem az emberek sem tematikusak. Aki csak a varrásról vagy a főzésről ír, ott is az a sikeresebb, aki néha mást is megemlít, ami aznap történt vele vagy a családjával vagy amiről csak eszébe jut valami.

    És mivel a blogjában senki sem "őrül meg", mint akár egy fórumban, ezért tök jó sok blogot olvasni és mindenféle korrekt és egyéni nézőpontokat megismerni egy-egy aktuális témában.

    VálaszTörlés
  2. :-)) Köszi, azt hiszem itt is úgy van azért, mint "odakint" az életben. Akié nagyon nem rokonlelkű (vagy mi), azt nem kísérjük annyi figyelemmel talán. Beleolv és odébbáll.
    De vannak, akik érdekelnek, hogyaszongya akkor ma mi is lett.

    Ebből a szempontból valóban életszerűbb a zanzá blog.

    VálaszTörlés
  3. Végül is a blog egy napló. A naplómmal - amit hányszor elkezdtem, és hányszor akartam folytatni, aztán mégse lett belőle soha semmi - szóval a naplómmal is megtehetem, hogy csak arról írok bele, amikor teszem azt gombát szedtem, vagy papírrepülőt hajtogattam. De akkor hová lesz az a sok minden más, amit csináltam, amire gondoltam, ami foglalkoztatott?

    Ha valakinek a blogjában (stílusában? egyéniségében?) valami megfog, akkor nemcsak a receptjeire/kötéseire/akármijeire vagyok kíváncsi, hanem a mindennapjairól is szívesen olvasok.

    Hátdenem? :-)

    VálaszTörlés