Sajnálom ezt a blogot. Annyi munkám volt benne, olyan sokáig, hogy nem tudom veszni hagyni. Persze nehezíti az egészet, hogy olyan mindenféle a profilja, igaza volt Jucának, amikor volt még a sajátja és úgy nevezte el, hogy Vegyes felvágott. Ja, és az unokaöcsém pedig a Parizer. Mondjuk más értelemben gondolta, de azért nem kell arra gondolni, micsoda lüke egy család, jön itt a húsüzemmel.
Hát lehet, hogy nem nagyon jövök ide, mert nagyokat valóban nem akarnék írni már. Végtére is 2008-tól annyit lefetyeltem, hogy már nem is tudom, miket is írnék ide. Így eltávoztam egy "ultrarövid" sávba, ahol maximum 10-15 sorokat írok, és főképpen csak amolyan naplószerűen. mert az sem rossz, ha arra gondolok, hogy mennyi mindent elfelejtettem volna már most, ha nem lenne ez a blog, és beleolvasván eszembe jut. Még egy speckó korrajz is kikerekedik, persze mindezt a saját szemüvegemen keresztül, ahogyan én látom, és kevésbé fennkölten, mint mások, akik igényesebb szemüvegen keresztül persze ugyanazt a szarságot nézik.
Szóval olyan betévedős lesz a dolog, de legalább a régieket meg lehet nézegetni nagy ráértünkben.
Azért teszek ide egy kis keleti kultúrmorzsát, nem semmi hangulata van, és amúgy is unom már az örökös nyugatra pislogást:
http://www.youtube.com/watch?v=_wVOzNBijkA&feature=related
Azért teszek ide egy kis keleti kultúrmorzsát, nem semmi hangulata van, és amúgy is unom már az örökös nyugatra pislogást:
http://www.youtube.com/watch?v=_wVOzNBijkA&feature=related
Örülök, hogy hallatsz magadról! :o) Én szeretem az „uncsi” kronológiákat is olvasgatni. :o)
VálaszTörlésKöszönöm, majd meglátogatlak a másik helyemről, hogy ott is megtalálj, bár nem azért írom, mert olyan fontos vagyok. Mindig ebbe bukom bele, hogy egy idő után mégis hiányoznak a társak, akiket úgy gondolom már, hogy kicsit ismerek is.
VálaszTörlés