Annyit bosszankodtam ezeken az oldalakon ebben az évben, hogy minden elképzelésen túlmentem. Javarészt persze nem a saját életvitelemmel kapcsolatos böszmeségeken morgolódtam (persze volt ilyen is), hanem az országban szépen kifejlődött újsütetű és régebbi sütésű alig ehető kitalációkon, melyek zöme lassan bevezetődött napjainkba.
Ezért és még más okok miatt is, nem lelkesedtem a karácsony közeledésén, és nem is voltam olyan hangulatban sem, mint régebbi időkben, amikor már novemberben azon agyaltam, vajon milyen színű legyen a fa, a dekoráció.
Most, ha akár 1 napja is kérdezett volna erről valaki, biztosan rávágom a szokott barátságos formámban, hogy én csak egy színt tudok elképzelni a fennálló helyzetben, a barnát. Szóval ennyiben volt a dolog állapota még tegnap is, és ma valahogy szép lett az idő, letörölgettem belül az ablakokat, hogy a hópelyheket felrakjam, és közben az járt a fejemben, hogy ugyan a csillogáshoz valóban nincsen kedvem, de valami egyszerűhöz talán, és maradjunk kicsit hagyományosak is.
Így aztán előkotortam dédszüleim régi ágytámlájának díszeit, a mosogató alól a készenléti gyertyákból 4-et, némi porcelánt, és ennyi.
Azt hiszem, a fánál is így lesz, fehér csipke a díszítő ötlet, némi kislámpákkal, és ugye pár fehér szaloncukor azért muszáj lesz rá.
Hát akkor jöjjön holnap advent első vasárnapja. (Azért úgy tűnik, a barna mégis belopta magát.)
De azért ez így is szép lett és ünnepélyes. :o)
VálaszTörlés