Úgy történt, hogy elmentünk a "disznós" városba. Schweinfurt, ha minden jól megy majd, fontos szerepet fog játszani későbbi életünkben-remélhetően. Felkészültünk rá, hogy sok szépet nem fogunk látni, hiszen a háború alatt is iparos volt, mindenhez, ami mozgott, itt gyártották a csapágyakat. Most is, az SKF és még másik márka lelőhelye is itt található, szóval végeredményben a szövetségesek anno úgy gondolták, hogy ha nincsen csapágy, akkor nem lesz tank sem és egyéb szükséges harcászati eszközök sem. Így aztán rendesen megtámadták a várost.
Ennek késői nyomait rögtön megláttuk, ahogyan megérkeztünk. Belőlem ki is szakadt holmi NDK-s élményszerűség, amelyben az a vicc, hogy nem is voltam, csak 1-szer az NDK-ban. (Gera, Lipcse).
Érdekes egy város, még a "történelmi magja" sem túl történelmi, szerintem csak romok lehettek, semmi más. (Ákos szerint ez neki pont jó, mert olyan helyre kell menni, ahol lehet még sokat építeni.) Amolyan újféle, de nem túlságosan, tiszta, rendezett, igazi német város, egy feltámadt város, ahol továbbra is az ipar játssza a fő szerepet és a Main folyó.
Ahogy láttam, Judi és Ákos elképzelte már magát lakosként, és ez a legfontosabb. Dóritól 85 km-re durván, egy olyan távolságban, ami mindent lehetővé tesz később.
Azt hinnéd, sétálóutca, hiszen díszburkolatos, aztán vágtatnak melletted a városi autóbuszok. Ha a sötét sávon kívül maradsz, akkor gondolhatod, hogy a járdán vagy.
Szokni kell a várost, de vannak hangulatos utcái, amelyek keresztbe-kasba egymásba nyílnak a belvárosban. Ez az üresség pedig Húsvét vasárnapjának a számlájára írható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése