2012. augusztus 6.

Vigyázat! Overkill!

Nem tudom, hogy hányan kapják még fel a fejüket erre a kifejezésre. Bevallom, mostanság az Overdose biztosan jobban fut jelentésileg is és ismertsége miatt is. Jó régen volt az az év, 1968. amikor az Orion űrhajót nézhette az ország, és nézte is, hiszen csupán egy adó volt még akkor. Februárban kezdték sugározni a 7 részes sorozatot, ma biztosan minisorozatnak hívnánk, hiszen tele vagyunk a százas szériákat is meghaladó rágógumi-tákolmányokkal. (Bár a Szomszédokat szerettem.)
Szóval az történt, hogy ráadtam a fejemet, újranézni a történeteket, Cliff McLane parancsnokkal, Átán, Hassó, Mario, Helga és Tamara Jagello társaságában. Hej, de mennyit élcelődtünk akkor rajtuk és mégis mennyire komolyan vettük a Bavaria által komponált német remeket. Mert az volt, annak ellenére, hogy mai szemmel vicces az a miliő, a hátterek, az űrhajó, a ruházatok, majdnem minden, ami anno a fotelekbe szögezte az ország 80%-át. Azt sem tudtam akkor persze, mert ilyenek nem jutottak "át", hogy az Enterprise első szériái szintén e tájban szálltak fel első útjukra. (Milyen érdekes, hogy a hajók alakja valahogy rokon kicsit.)
De visszatérve az Orionhoz: ez a sorozat 45 éves. Felnőtt már egy generáció, talán meg sem ismeri már. Nem tartom bűnnek, a régi filmekhez kicsit le kell lassulni, nem az akció és a látvány a domináns (bár itt azért igyekeztek!), hanem az emberek közötti kapcsolatok, párbeszédek. Érvek-ellenérvek.

Meglepő, de nézhető a sorozat most is, érdekesek az ötletek, a részek történései.  Ugyanekkor készült 1968-ban Kubrick klasszikus filmje a 2001. Űrodüsszeia. Nagyon szerettem könyvben, de a film alig nézhető ma már, annyira vontatottnak tűnik. 10 évvel később 1979-ben készült el a Meteor című film, Sean Conery főszereplésével, és totál az alapja a 20 évvel későbbi 1998-as Armageddonnak.  Szóval alig akadok valami újra és igazán nagyszerűre, és azt utálom a legjobban, amikor sci-fi bélyeget raknak olyan könyvekre, filmekre, amelyek nem is azok. Fantasyk, félhorrorok, semmi közük Clark, Lem, Asimov, Sztrugackij és a többiek gondolkodásához.

Tehát éljen az Orion és a járőrszolgálat, habár a szereplők korát már nem is illik firtatnom és miért is tenném, az enyém sem javult sokat. (Finom megfogalmazása a semminek.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése