Ha nem velem történik, nem hiszem el. Élőben találkoztam egy 71 éves vitézzel, roppant büszke volt rá, amit meg is értek, ha ez neki fontos. Már az apja is az volt, elmondása szerint, így hát kellően csodáltam volna, ha annyira lényeges lenne nekem ez a fajta titulus. No, de miért is találkoztam Vitéz Kajári Gézával? Hehe, hát fát fuvarozott nekem, lévén egy Skoda billencse és hát nyugdíjasként ezzel kiegészít. Kár, hogy nem kérdeztem meg, milyen minőségben telt az élete úgy foglalkozásilag, de sajna először azt sem igen értettem, miért is tartozna rám az ő vitézsége.
Szóval ezzel hamarost letámadott és nézette velem az arcát, profilját, gondosan szabott hetyke bajuszát. Profán módon nekem elsősorban a másnapi billencs fán járt az eszem, és nem figyeltem kellően az előadott témára, miszerint ő megismeri az "emberfajtákat", a magyarokat és azokat is akik nem azok. Noha tudom, hogy vannak közöttünk keveredésünkből fakadóan olyanok, kik megejtő ázsiai arcberendezéssel révednek vissza, vagy a kunokra jellemző sötét és metszett szemekkel, mi több, nagyon jól felismerhetőek sokakon az izraelita vonások, én ezeken mindig csak nézegelődtem, és sokszor elgondolkodtam, milyen jó múltunk is volt, legalábbis ebből a szempontból.
Partnere nem akarván lenni a vitéznek, inkább adtam a tudatlant, hogy én ugyan nem figyeltem meg, kifélék a körülöttem élők, nem is süthetek rájuk semmit, nem kenyerem az ebbéli szakértelem. (Csak halkan teszem hozzá, hogy a vitézek helyett jobban érdekeltek a hétköznapi hősök, akik csak egyszerűen megtették a nagyszerű mindennapjaikat).
No, de jött ma a vitéz és hozta a fát. Addig azért utánanéztem, a legénységi állományban volt ilyen nevű, bár az sárszentmihályi legény volt, az én fuvarosom nemesvámosi. Minden megeshet, erre azért nem tértem ki.
Letudtuk a teendőket, és mert volt egy lélegzetelállító momentum, a 9 tonnás jármű nekiindult és ki akart gurulni az udvarból az utcára, hát megemelkedett a vérnyomásom. Nagyon respektáltam, ahogy ennyi idősen (egyébként szálfaegyenes, remek tartású ember), utánalódult, felugrott, kinyitotta az ajtót, és a járda szélén megállította.
És hát aztán a fizetés után, borravalóként, én ugyan kis pénzt adtam, de meg lett fejelve, egy tisztelettel elkért puszival.
Nem vagyok egy csókos fazon, de úgy véltem, hát ami jár, az jár, és különben is, innen már azonnal elhittem, nem egyszerű fuvarossal van dolgom. Katonaemberre vallott a gyorsasága és határozottsága.
Most aztán csóválhatom a fejem kuncogva, mit kellett megérnem, de régen is kértek tőlem bármilyen ártatlan puszit is.
Hát akkor holnap már emeltebb fejjel megyek a suliba, ezt csinálja utánam más nagyanyó, J. pedig előre látom, majd csóválja a fejét, és kijelenti, Kajári vitéz fuvaros többet akkor vitézkedik itt, ha ő is idehaza lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése