Naponta írhatnék, aztán mégsem teszem. Felhorkanok, mérgelődök, kiszúrom a hülyeségeket, átlátok a hazugságokon. De tán azért érdektelen már, mert annyira tömegével vannak jelen, hogy mire egyet nyelvemre vennék, már 3 másik lohol a nyomában. Ezzel így kérem én nem tudok lépést tartani. Egyébként pedig egyedül vagyok hozzá, míg az említett hazugsággyárosok tucatjával villognak hazánk meggyötört egén. (vagy hol.)
Marad a jó hazai, mert azért ehhez mi tagadás én is hozzájárulok, egyre vehemensebben. Először is, van egy aranyos alig 1 éves kutyám, Iván. Ma elviszem chipet beültetni, mert kötelező lesz jövőre. Azaz alig pár nap múlva. Azért duzzogok kicsit, mert bár jó húsban van, a nálunk ünneplő gyerekeimnek kikezdte az autóját. Szó, ami szó, kinézte magának, mit és hol lehet leharapdálni belőlük némi kiálló részeket. Azért ez egy Saabnál már zúzós, mert Juciék matuzsálemi Wolksvagenjével alig tudott mit kezdeni. A vonóhorgot takaró tok azért repült onnan is szétrágva.
Hát persze a vége az lett, hogy 2 napig lógott a kötél végén, de nem hiszem, hogy ez a mérges kiabálás ellenére beíródott volna a tudatába. Most olyan, mint a zsírban a piros 7-es, egyszerűen mindent visz. Papucsot, sálat, szőnyeget, amit meg tud ragadni, már fut is el vele. Hát remélem, mielőtt szétrágja a ház oldalát, előbújik a jobbik esze is.
Tegnap aztán engem sem az eszemért szerettek volna meg elsőre, az tuti. Igaz, bankban voltam, fáradt voltam és figyelmetlen. Miután tisztáztam az információban hogy mikor indul a buszom hazafelé, nagy nyugalommal felszálltam egy másik buszra, ami szintén ugyanakkor indult, de hát persze nem haza, csak felé. Merthogy elröpített Várpalotára a kezemben szorongatott 2 kg-os tarjával és 5 pár juhbeles virslivel együtt. Kicsit csálén is állt a szám, amikor elmentünk a bekanyarodás helyett a benzinkút mellett, de akkor már nem volt mit tennem. Még jó, hogy 15 perc múlva indultunk is visszafelé, igaz, be kellett gyalogolnom a "nyócasról" a faluba.
Hát ekkor kifejezetten konflislónak éreztem magam, szerintem egy hajszállal sem voltam több, legalább most nem.
Gyanítom, ilyenek még megesnek velem és a kutyámmal, remélem hamar hozzám fog idősödni, egyelőre még sokkal több az energiája, mint amit simán kezelni tudnék. De lassan az elsősökkel is így vagyok, a leglényegesebb meglátásom velük kapcsolatban, hogy túl sokat mozognak. De azért a duracell-unokámmal nincsen gond, egyedüliként még ezt simán tudom bírni és élvezni.
Hát ilyenek vannak így az év vége táján. BUÉK mindenkinek, aki idetalált, a jövő évet nézve maradjunk talán a bizonytalan vállvonogatásnál.
Nem is tudtam, hogy újra megnyílt a blogod és írsz. Tök jó! Csak ne sokat politizálj, és nem csak azért, mert engem speciel tök nem érdekel, hanem mert olyan jól írsz, hogy kár ilyenekre pazarolni a betűidet.
VálaszTörlésMellesleg pedig nyomathatnál egy "like" gombot a bejegyzéseid alá, mert a hülye Facebook-os társadalmi nevelés következtében csorgó nyállal akartam egyet like-olni a bejegyzésed alá, de mit ad isten, csak a billentyűzetet lehet püfölni.
(És még itt jegyzem meg, hogy azt hiszem kezdi a Google kicsit túlzásba vinni a robotellenes bizonyítási kérelmét, mi több, részemről ez már túl van a paranoia határán, merthogy ezt a sz*rt már én is alig tudom kibetűzni, így hát nem csodálom, hogy az emberek felhagytak a megjegyzésírással.)