Vidámak lettek odafönt a "népek"!

Hagytam ülepedni eléggé sokáig. Nagyjából az a típusú mozirajongó vagyok, aki előbb nézi a szerepleosztást, mint az előzetes tartalmat. Vannak színészek, akikre nem tudok rámozdulni, becsületből megnéztem 1 vagy 2 filmjüket, és akár tetszett (!!), akár nem, leváltam róluk. Szerintem ez nem korosztályos ostobaság, mert például itt van ez a Vin Diesel, jó volt, amiben láttam, (Riddick, 22 évente sötétség), de ettől még nem lettem rajongó, mint ahogyan A szállító remek hőséért sem megyek moziba. Lehet, hogy műfaji problémám van persze, holott vannak igen jó filmek a témában.

Aztán vannak a nehezen bővülő kedvencek, azt hiszem, kicsit kell, hogy intellektuális beütésük is legyen, ostobán nehéz jó figurákat létrehozni. (Kedvenceim a témában Eric Roberts és Van Damme, de lehet tovább sorolni bizonyára.)

A családom már tudja kikért tolom fel orromra a szemüveget, esetleg moziba is felemelem magam.  Akiktől el kellett búcsúznom, mert az idő eljárt felettük, sajnálattal megtettem, nem olyan régen haltak meg (nekem 10 év már egybefolyik simán). Walter Matthau, Jack Lemmon, Gregory Peck, nem voltak mai gyerekek.

Robin Williamsre nem voltam felkészülve, sőt abszolút nem. Tudtam, minden filmjén átjött, hogy az ő "bohóckodása", vidámsága sokkal mélyebb, tele volt mindenféle mögöttes, kideríthetetlen tartalmakkal. Volt egy nagyon jellegzetes nézése, amiben mindig szomorúságot láttam.  Mély érzésű figurákat játszott, olyan emberséges embereket, akiket bármilyen jó színészek is lehettek volna mások,  nehezen lehetne elképzelni nélküle. A színészeket megtalálja a szerep, én ezt hiszem totális kívülállóként, van, hogy már a forgatókönyvet színészképpel olvassa a rendező, vagy producer, mindegy.

Szerettem Robin Williams figuráit, bizonyára azért, mert az életben is kedvelem az ilyen típusú embereket, bár azt hiszem, 2-nél többel össze sem akadtam. Nem tudom, van-e értelmetlen halál, valószínűleg van, bár nem vagyok már biztos, hogy nekünk itt maradt élőknek van-e jogunk más halálát minősíteni. Gondolom, ahogyan mindennek, a halálnak is lehetnek mélyebb okai, mint azt mi a homályosan néző szemünkkel világosan tudnánk látni. Azt pedig valóban hiszem, bárhogyan is volt a halál, egy idő után abszolút nem számít.  Mindig az élet számít, mi volt a halál előtt, bármilyen hosszúra, vagy rövidre  is szabták az égiek, a sors, vagy akár maga a személy. 

Ha el kell számolnunk valamivel, akkor az életünkkel fogunk elszámolni. Robin Williams, ebben biztos vagyok, ezzel meg tudott birkózni, neki szégyellnivalója e téren nem volt és nem is lesz.

Akkor legyen itt emléknek pár kép róla, a filmcímeket pedig úgyis tudjuk.

Nincs itt kép minden filmjéből és nem is sorrendben van. De nekem az utolsó a megunhatatlan kedvenc. Jó csaj volt a srác, remélem egy jobb világban kacagnak rajta az angyalok. (Magyar hangja Mikó István tökéletes volt.)