Az ember az, ami

A tegnapi este "fő fogása" a tüntetés volt, mégis (mivel belebotlottam), egy habkönnyű előételnél ragadtam le. Úgyszólván annyira, hogy már kezdetén is csak rágóztam rajta, majd ez betartott egész este.

Saját  képviselőnkről van szó, Navracsics úrról, aki évek óta küldözgeti közpénzen a karácsonyi jókívánságait, díszített, fényes és arannyal futtatott képeslapon. Tisztára pénzkidobás, gondolom országosan is probléma, hogy egy titkos szavazás nagy hátránynak bizonyul akkor,  amikor saját híveit méltó módon köszönteni akarja. Hát így jut belőle nekünk is évente, aztán ami hasznos (a kép íratlan fele), felhasználom másra.

Szóval leragadtam, és ámultam. Ékes magyarsággal is mondanám (inkább nem teszem), hogy "bizisten" nem vagyok nyeretlen két éves,  láttam már gerinctelen alakokat bőven, de az újdonat európai képviselőn és annak profizmusán lehidaltam. Annyira pofába mászóan volt síkos  kígyó és aljas módon félre és kibeszélő, mintha nem is ő lett volna eleddig a most is regnáló kormány első embereinek egyike. Hárított, félrebeszélt, nem tudott, nincsen itt és őt egyáltalán ne is kérdezzék erről, legyen inkább más a téma.

Természetesen mindannyian tudjuk, ha valaki jó ideig tagja, mi több zászlóvivője egy pártnak, egy kormánynak, az pontosan tudja, háttéradatokkal együtt, hogy miről van szó, és mi van a háttérben. 

A jellem, az jellem, mint mondják, már 6 éves korra kialakul (ezért van nehéz dolgunk az iskolában többek között), hát Navracsics jellemét még Halloween alkalmából sem venném magamra.

Hogy mégis mit tehetett volna (ha lenne neki olyan, ami nincs)? 

Esetleg egyenesen, előre nézve és szembe, belemondja a kérdező riporternek azt, hogy erről nem kíván beszélni, jól lehet tudna a kérdésekre válaszolni. Vannak okok, amelyek ezt indokolják nála, és addig, amíg ezek fennállnak, addig hivatalból nem is fog nyilatkozni ebben az ügyben. Kész. (Kálmán Olga negyedik próbálkozására már nem lett volna szükség!)

Lehetett tanulni a riportból egyébként, leendő politikus hallgatók számára igazi csemege, sőt kiváló minta a későbbi sikeres életpályájukhoz. Azt pedig tudjuk, hogy még ebben a műfajban is, nem a legjobbat láttuk tegnap este a képernyőn.

(Lábjegyzetként: Az, hogy egy hónapon belül kétszer kellett nekirugaszkodnom ugyanazon személynek, nem az én hibám! Igyekszem a továbbiakban "ad acta" tenni.)