Hanyatló erkölcseim

Varga I. Prostituáltak

Már nem is tudom, hányast kaptam, Etika volt a tantárgy neve. Gyakorlati jegy volt belőle, jó sok szájtépéssel, meg kis előadásokkal, nem voltam túl lelkes, arra halványan emlékszem.

Talán ez lehet alapja nem túl szigorú erkölcsi elveimnek, amelyeket magamra kevésbé, másokra viszont eléggé megengedően alkalmaztam. (Felőlem csinálhat, amit akar...)

Gyerekkorom e tekintetben sziklaszilárd alapokat nyújtott: amiért nem kaptam nagy frászt, azt lehetett, amiért fájt két oldalról is, azt kevésbé. (A harmadik variáció is létezett, de titkos volta miatt előfordulása nem volt számottevő.)

Ezzel így, azért viszonylag rendezett állapotban lehetett nekifutni az élet göröngyeinek, nem mondom, hogy sosem tápászkodtam, de szeretnék én bukás mentest látni sikamlós terepen. (Úgy tűnik, mai napság a legsikamlósabb már régen nem az, ami az én koromban annak számított, és ami ma annak számít, anno nem is volt kérdéses.)

Na, ez a hosszú nekifutás csak annak az eredménye, hogy semmi mást, egy aláírást megejtettem ma délután, mi több, mindenféle unszolás, könyörgés, rábeszélés, nyomásgyakorlás (stb.) nélkül. Nemes egyszerűséggel, hazajövetelemkor 2 idősebb hölgyemény egy ív papírossal tétovázott a kapunk előtt, és Iván méreteit taglalták, meg a príma becsukott kerítést. Megszólítottam őket, mert azt hittem, megint halott van a faluban, szoktunk némi gyűjtést közösen erre, már akik benne vannak az akciócsoportban. 

Kiderült, nem , ők a mostani veszprémi indulónak jöttek aláírásért, a Navracsics úr helyett.  Utóbb magam is csodálkoztam, hogy persze, nagyon szívesen, és azonnal aláírtam, jószerivel csak a papírról olvasván, milyen cégnek is adom a nevem. Fidesz volt ezúttal, meg sem lepődtem és csöppet sem zavart, éreztem némi kárörvendő mosolyt belül, amikor igazán hálálkodva megköszönték.

Aztán bejöttem és elgondolkodtam azon, mennyit romlott  az egyenes jellemem, a társadalmi erkölcsöm. Nem kell sokat visszamenni az időben, de még 10 évvel ezelőtt is barátságtalanul elhajtottam volna a papírjaikkal együtt a megbízottakat, szó sem lehetett volna a hazugság legkisebb formájáról sem. Egyenesen és öntudatosan csak annak adtam volna az aláírásomat, akivel, szimpatizálok, egyetértek és akire majdan a szavazatomat is fogom adni.

Most meg: firkálgatok hanyagul és felelőtlenül, másra szavazok, mint akiknek aláírtam, és mindezért még lelkiismeret furdalásom sincsen, talán azért, mert már lelkiismeretem sem sok van.

Na ennyit akkor, ha utcalányok között mászkálunk naponta, igyekszünk hasonulni és már nem feltétlenül álcázzuk magunkat naponta apácának, hiszen senki el sem várja tőlünk.