Már most látom, mire megyek, ha valóban elér a nyugdíj közeledő szele. Olvashatnak itt bőven olvasmányos dolgokat, már, ha lesz egyáltalán, kinek erre ideje lesz szánva.
Tehát, jött egy valahonnani fuvallat, hogy nekem újra meg kell néznem azt, amit igen sajnálatos módon el sem olvastam. Szégyenkezhetek itt napestig, de bizony az orosz írók jó része kimaradt nekem a kötelezőkön kívül és még pár önszorgalomból felkutatott könyv híján.
Pedig olvasni szeretek, ma is és faltam is a könyveket rendesen,..most már azért ez a módjával kategóriába került. Ám a filmeket töretlenül nézem és kutatom is, így került látószögbe a Háború és béke. Emlékeim szerint az orosz változatot láttam igen régen, az amerikai koprodukciót nem.
Tehát nagy levegővel (és letöltvén), nekifeküdtem (szinte szó szerint), Bondarcsuk filmjének, ami tulajdonképpen 4 nem rövid film. A 60-as években forgatták, külön-külön a 4 epizódot, több éven keresztül és 4 bemutatóval.
Narrátoros a film, jogosan is, hiszen Tolsztoj gondolatait azért hozzá kellett mondatni a főbb részeknél. Mindent összevetve, és hogy ne nyújtsam túlságosan, néha kissé szenvedtem a filmek alatt. Lassú képsorok, hosszan kitartott kameraállások (bőven el lehet futni a WC-re, hogy profán legyek), szóval 40 évvel ezelőtti kor emberének is többször lehetett művészien lassú. Átmenésekkel, ráfényképezéssel, szóval akkor ez volt a trend, ha valaki nézett Jancsót is, tudja, ismeri.
Mégis, remekül orosz volt az egész, autentikus helyszínekkel, Moszkvával, a hagymakupolákkal, a templombelsőkkel, a ragyogó palotákkal, és az orosz emberek szemérmes csendjeivel. Ha mulattak, akkor nagyon, ha sírtak, akkor nem nyúzták mások idegeit vele. A szereposztás nekem nagyon bejött, Pierre Bezuhovot mindig is Bondarcsuk jelentette számomra, és Andrej herceg Vjacseszlav Tyihonov, akiről első nézéskor, még nem tudtam, hogy ö lesz Stirlitz, jó pár év múlva. Natasa pedig a még fh. ismeretlen Tatjana.
Azt persze, hogy ez az egész mennyire orosz, csak a következő film nézésekor derült ki számomra. Az 50-es évek végén készült Vidor King rendezés szereplőgárdája nemzetközi viszonylatban is kurrensebb. Natasa Audrey Hepburn, Andrej herceg Mel Ferrer (innen datálódik későbbi házasságuk is), Anatolij Kuragin Vittorió Gassman, Anna Kuragina Anita Ekberg, és Pierre Bezuhov nagy kedvencem..Henry Fonda. Ezzel eszem ágában sincs azt sugallni, hogy az orosz színészek teljesítménye nem ér fel amerikai, olasz, vagy svéd ..stb. kollégáikhoz. Csupán annyit, hogy az orosz és szovjet (pláne) filmek nézése talán nem volt annyira közkézen forgó, ...hogy ezzel a képzavarral éljek. (Nálunk sokáig volt a "szovjet filmek hete", ahol a legszebb orosz, főként háborús filmekre vezényeltek ki bennünket középiskolásan, és jól tették!!)
Tehát a film első fél órája (..esetleg több..a 3 és félből!!), kész kínszenvedés volt. Többször jött a számra a művi, az olcsó, a sablonos kifejezés. Nem az oroszokat láttam a filmen, hanem az amerikaiakat, ahogyan ők látják az oroszokat. Ez nagyon zavart, egyébként ez a filmben végig jelen volt, minden mozzanatában. (Talán az ablakos kocsmajelenet volt emészthető ebből a szempontból, bár ott meg fura volt a kozákos földön táncolás...Pierre Bezuhov és társai a főrendekhez tartozván nem művelték ezt a stílust.)
Hiányzott Moszkva látványa, az ugyanabból a kameraállásból fotózott műteremdíszlet botrányosan szegény volt, a hagymakupola (az a 2 db), valami papírmasé lehetett. Rosztovék palotája kívül-belül egy közép-nemesi kúria szintjén , hasonlóan a Bolkonszkij-palota. Szóval egy ekkora "projektet" valódi helyszínek nélkül leforgatni meddő vállalkozás, noha sikert értek el, Golden Globot kapott a film, de egyik Oscar jelölését sem tudta beváltani. (Bondarcsuk filmje megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscart).
Aláírom, az 50-es évek nem voltak alkalmasak arra, hogy amerikai filmeket forgassanak a Szovjetunió területén.
Kb. a film közepét elhagyva, ahol több olyan jelenet is volt, amiről Bondarcsuk mélyen hallgatott (de hát bőséges a könyv, lehet belőle meríteni és súlypontokat rakni), kezdett derengeni a 2 film nézőpontja közötti abszolút és lényegi különbözőség.
Szergej Bondarcsuk háborús filmet forgatott, ahol ennek a nézőpontnak volt alárendelve minden. A szereplők tettei, ennek okai, következményei. Az orosz haza, a cár iránti (akkori) érzelmek és természetesen Kutuzov bölcsessége, aki 2-szer "találkozott" Napóleonnal. Az austerlitzi és a borogyinói csatákban.
Bondarcsuk háborús jelenetei maximalisták, hátborzongatóan sok ember (120 ezer statiszta, a Vörös Hadsereg katonái), vettek részt, és mindezt úgy nézni, hogy bizony nem volt akkor számítástechnika, ezek az emberek, ágyúk, ott voltak. Borogyinónál 250 ezer ember harcolt!!
Képzelhető, hogy az amerikai (amúgy mellékesen csaták is voltak), felfogásban, legfeljebb 500 emberrel, inkább röhejes volt.
Az amerikai változatot az emberek érdekelték, s amikor ez világos lett, onnantól kezdtem elnézni a film említett hiányosságait.
Nem is értettem az orosz változatban Andrej herceg halálakor miért kér bocsánatot Natasa és mit nincs megbocsátania a hercegnek. (Mondtam, ...nem olvastam a könyvet.)
Na, az amerikások a filmben ellocsogják Kuragin fondorlatát, és hogy Natasa hogyan lett majdnem ennek áldozata. Pierre Bezuhov mentette meg, és testvére Szonja, aki bezárta. (Ez olyan volt, mint Wickham fondorlata Miss Darcyval.) (..!!!)
Kidolgozottabb a legkisebb Rosztov halála is, és érdekes módon a visszavonulása Napóleonnak.
Vannak mondatok viszont, főként Kutuzov szájából, amelyek szinte szó szerint hangzanak el mindegyik filmben. Az austerlitzi csata előtt, hogy el fogják veszíteni, de ez csak egy csata és nem a háború. Borogyinónál pedig, hogy ugyan nem nyert tételesen egyik sereg sem, de az orosz hadsereg itt roggyantotta meg először a napóleoni hadakat, mégis visszavonultak, és engedték Moszkváig menni Napóleont. Nem áldozta be a sereget Kutuzov, kivárta, míg Napóleon maga takarodik el az országból. (Igaz, akkor kissé meghajtották, mint anyóka a rokkát, és az orosz tél pontot is tett rá.)
Külön pár sor még Henry Fondáról ...(mert kedvencem...). Nem volt sikeres vállalkozás, noha a legnagyszerűbb színészek egyike és csodás Pierre volt. De ő annyi mindenben volt csodás, nem tudtam elvonatkoztatni, nekem végig Henry Fonda volt, a jellegzetes vadnyugati járásával, metszően kék nézésével. Pierre gyenge volt, nem ütötte át Fonda kőszikla-egyéniségét.
Hát tudnék még rengeteg összehasonlítást tenni, de inkább azt mondom el, hogy most készített a BBC hatrészes sorozatot, ahol az volt a forgatókönyvíró, ki a Büszkeség és balítélet forgatókönyvét is megírta. Ők már eredeti helyszíneken forgattak, Natasa az a fiatal színésznő, aki a Cinderella volt a tavaly(vagy előtt) bemutatott Hamupipőke filmben.
Biztos vagyok benne, hogy ez pedig jellegzetesen angol Háború és béke lesz, de igen kíváncsian várom.
Ja és lehet reszketni!! Már letöltöttem az Anna Karenina 4 filmváltozatát, a 40-es évektől a 2000-ig. Kis idő és végignézem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése