A legtöbb munka, amit itt folyton elvégzünk, egészen ártatlanul indul. Nem olyan értelemben, hogy véletlenül, mert mindig tudjuk azt, hogy miket kellene még, aztán még, aztán még....stb. megcsinálni. Az egész vége valahová a ködbe vész egyébként, lassan igazat adok a Sörinek, hogy ennek sosincs vége. Ezt készséggel el is hiszem, bár kettőnk között nem csak az a közel 30 év van, amióta ő a saját házát agyabugyálja. Mert az igények újra termelődnek mindig. Nálunk egyelőre még nincsen szó ilyen újratermelődésről, mi permanensen az eredeti el nem készült munkák után loholunk feszt.
Félkész, harmadkész, alig kész és el sem kezdett projektek között vágunk utat magunknak, mondhatom, lassan egyre szűkülő körökben, mert szorít bennünket az idő. Itt elsősorban arra gondolok, hogy nem sok van hátra a kereső tevékenységemből, tehát mindenképpen az eddigi lassú tempó, tovább fog lassulni várhatóan.
Tehát a kis háznak a jobb oldala lett eddig készen és teljesen építésközepén lett félbehagyva a folyosó és a bal oldali ramatyos hely.
Egyelőre az autóbeálló lecserepezéséhez jó fizikai erőnlét kell és pár ember beszervezése, tehát ezt kicsit altatjuk. Nem sokat, 1 hónapot tán. S hogy addig is legyen valami, hát megvettük a járólapokat, ne az omladozó betonlépcsőket nézzük immár vagy 9. éve.
Fel kellett falazni a félig elkészült falat
Fal egyenetlenségeit javítani, mindezt persze a járólapozás előtt
A tégláknak vége, jó részük a tüzelőtároló északi tűzfalában lapul már
Maszek állás kialakítása
Aztán, majd ha ténylegesen elkezdődhet a járólapozás, majd újra megörökítem. De mindenképpen örülök neki, mert hiába volt amolyan szedett-vedett linóleummal félig meddig lefedve, porzott a beton, töredezett, szóval kész álom volt takarítani.
Szerintem jól haladtok. Valaki ilyen "idősen" már semminek nem áll neki, nemhogy ennek vagy ennek akár a 10-ének.
VálaszTörlés