Egyebek mellett, az alkotmányozási folyamat is kezd egyre dadogósabbá válni. Pedig elég nagy elánnal és nem minden fennköltség nélkül jelentődött be, hogy majdan átalakul az Országgyűlés, kvázi "Alkotmányozó Nemzetgyűléssé." Ez kezdetben is okozott némi problémát, mert rémlett, mintha már hallottam volna ezt a fogalmat korábban, mindenféle más forradalmakkal kapcsolatban. Az viszont üdvözlendő benne (azon kívül, hogy minálunk itt effektíve és gyakorlatilag nem létező és nem jogosult formáció), hogy ha elvégezte e feladatát, akkor feloszlatja önmagát. Ehhez csak gratulálni tudok.
Nem vitatkozom azzal, hogy van-e történelmi jogfolytonossága az alkotmánynak és mikortól és meddig érvényes, utána lehet nézni. Azt sem igen éreztem eddig, hogy most ez a jelenlegi mennyire "szovjet-típusú", vagy mennyire magyar és érződik-e benne legalább hangyányit az Aranybulla szittya magyar lengedezése. (Bocs, semmi bajom, az egy komoly reform törvénytár volt és még igazán haladó is, hiszen legalább rendbe szedte a rendeket.) De mégsem értem most ezt az eljárást szegény Alkotmányunkkal. Ez önmagában lehet az én csekély tájékozottságom rovására is írni, de azt például roppantul szeretném, ha valaki elmagyarázná, mit jelentett tegnap
a beszédnek az Alkotmányra vonatkozó azon része, hogy: "biztosítania kell a genetikai sokszínűséget."
Mélázva megálltam a fakanállal, és hosszas töprengésbe kezdtem, hogy most a zsidózásra, cigányozásra gondoljak-e, vagy az abortusztilalomra, vagy mit értsek ezalatt a sokszínűség alatt. Addig már el sem jutottam, hogy ezt hogyan fogja majd biztosítani, pláne, ha mint egyre inkább látszódik, kezdenek ezzel magukra maradni már a Parlamenten belül is.
Ezért aztán ma már Lázár úr teljes szigorral kijelentette, hogy ilyent nem lehet tennie egyik ellenzéki pártnak sem, hogy ebből kimarad, hiszen őket megválasztották, és a választóiknak felelősséggel tartoznak azzal is, hogy a munkájukat elvégzik.
Már tessék, megint nincs rajtam sapka!! Ki emlékszik arra, hogy vezérünk vagy 4 évig egyáltalán nem tartozott annyival a választóinak, hogy 2002. évi vereség után méltóztasson a Parlamentbe bejárni és az utcák-terek helyett ott együttműködni, vagy ellenzékiskedni legalább?
Dög unalom, hogy mindig az a konklúzió, hogy a dolgok érvényessége és a tettek helyessége tökéletes függvénye annak, hogy éppen melyik az a pozíció, ahonnan ezt megközelítjük.
Gondolom, még jó, hogy ez nem működtethető az élet minden területén, szegény Juca, egy patakon átívelő pallót nem lenne képes felépíteni, nemhogy egy hidat. Ott ugyanis a nézőpontoknak egyezniük kell, ha fene fenét eszik is, és nem csak ma, hanem tegnap is, és holnap is, és jobbról is és balról is.
Különben nincs híd!!
Ilyen egyszerű.
