Manócska frászban van!

Nagy gáz van ám a Futrinka utcában, és ezt minden utcalakó tudja. A Manófalvi Manó nagyon rendes és jó pedagógiai érzékkel megáldott figura volt, eljárásai-tanácsai Mazsola ügyben bármelyik pedagógushallgató jegyzetébe példaként vehetők. Amikor ment a sivalkodás, visítás, furkálás, Manócska a létező legbölcsebben verte bele az ifjú zöld kis disznó orrát a feltúrt piszokba.

Hát most égetően szükségünk lenne bölcsességére, mert mostani inkább lila (ordibálás kissé színez!) figuránk teljesen eltévelyedve bolyong a kormányzás útvesztőiben. Kiderült mára (vagy tegnapra), hogy az egész évre szépen beosztott, kialkudott kukoricapénz (hiánya), már most februárra a 80%-on áll, hát mennyi hiánya leszen szegénynek nem decemberre, hanem csak júniusra?!!

Pedig aztán minden útkereszteződésbe állított legalább 15 dakota harcost, nem tudván, hogy ők nem is lakhatnának a mi Futrinka utcánkban, mert az eleve egy békés utca. Ezek pedig miket nem súgnak neki, hihetetlen. Hogy aszongya, nevezzük máshogyan ezt a Futrinka utcát, nem muszáj közölni azt is, hogy utca, legyen csak annyi, hogy Futrinka. Ez aztán hülyeség, mert a futrinka önmagában egy bogár, és senki nem gondol majd a mi jó kis utcánkra róla. (Másik lehetőség, hogy aljas módon teret akarnak az utcából csinálni!! Ott aztán lesz körforgalom oda-vissza!) Aztán meg itt van ez az Alapító Papiros, amelyről mindenki tudta eddig is, hogy nagyjából rendben van, vagy legalábbis, a nagy rendetlenségnek az utcában nem a papiros az oka éppen. De most ezt kell lengedeztetni minden utcalakó előtt, meg, hogy válaszoljanak neki, amikor mindenki tudja, hogy pl: a Böbe baba nem is tud olvasni, ahogyan Tádé és Egérke sem, csak  Varjú bácsi,  Cicamica és esetleg a Morzsi.

Szóval lett itt felfordulás szegény utcánkban, és most már semmi nincsen is a helyén. A futrinka utcai iskolából kiteszik a túlkoros mazsolákat mindet, mert már 15 év felett nem kell nekik iskolába járniuk, és azt is mindenki tudja itt az utcában, hogy azok a mazsolák nem rendes zöld színűek, mint a többi, inkább barna posztóból készültek. Burkolt szegregációs intézkedés ez, nem más, mert nem a kor a lényeg, hanem a bábok színe.

És akkor még a hitvallásról nem is szóltunk, mert már az is lesz, csak még nem világos, milyent kell magunkévá tennünk. Kötelező lesz-e minden lakót (ha már elkezdtük), befejezni, megvarrni, vagy nem, és muszáj lesz-e a szomszédos utcákból idejövőknek megengedni, hogy ők mondják meg, milyen legyen itt a mi életünk ebben a szegény Futrinka utcában. Azt mondják itt néhányan, hogy mivel Futrinka tér lesz, és mivel az nem is utca, majd térkövezés is lesz hamarosan, pedig Manócska mondta már pár évvel ezelőtt, hogy az nem jó játék!

Én biztosan a Manócskát tenném meg fő-főnöknek, mert őt aztán nem a hatalom érdekli, hanem az, hogy minden Mazsola rendesen viselkedjen, tanuljon, dolgozzon, hiszen lehetőség volna rá ebben az utcában.

De ezt a lila színű fércbábút azt hiszem el kellene innen küldeni, meg a sok harcos dakotáját is, és meg kellene beszélni az egész utcában rendesen, hogy az már igaz, hogy minden utcának 2 oldala van, de attól az még egy utca marad, ha marad!!

Tovább »

Ha már....

Szép kis Nőnapi hőmérséklet, -11 fok most reggel. Az időjárás leképezi most az emberi viszonylatokban történteket. Dermesztő!

Azért, teszek ide emlékénekeztetőnek, ha már a Google is köszönt: aranyos kakasok, de jók.

Tovább »

Mese helyett rémmese

Nem kell már riogatni senkit, hiszen mindenki látja, aki legalábbis nem fülkeforradalmár, vagy ugyan az volt, de már fogja a fejét, hogy mivégre épül ez a szép új világunk. Bergengócia királya, amikor ráparancsolt a jobbágyaira és görnyedten hordatta be udvarára a megtermelt szajrét, emberbarát uralkodónak tűnt, mert aztán semmilyen mesében nem volt később szó arról, hogy miféle addig létező egyéb jogokat vonogat vissza az ő népétől. Igaz persze, hogy a mesékben sosem voltak betegek az alattvalók (maradjunk most már ennél a kifejezésnél, a zemberek ideje is lejáróban van), semmiféle öregségi nyugdíjról sincsen bennük szó, így persze a megélhetést is a kis földecske, egy ló vagy tehén jelentette, jobb esetben némi kifogott beszélő aranyhal. A mesékben gyalog jártak, vagy szekéren, nem érdekelte a népet az adók (benzinek) lélektani határa sem, de nekem mindig kacagnom kell ezen a kifejezésen is. Ki találta ki, nem tudom, mert nem lélektanilag van pénz a bukszákban, hanem valóságosan és semmi köze a lelkemnek az egészhez. Lehet akár 1000 is literje, a lelkem bírná, havi milliós fizetésekkel. De az valóban lelketlenségre vall, ha jól kivehető az egész lázas, buzgó intézkedés álsága, és bizony egyre többen kiáltják, mint a mesében: "A király meztelen!"

Főként, mert a szóvirágok ugyan hullanak a szájából, de hátul csúnyán dugdossa kezében a papírjait és udvari főhopmesterrel jelenteti be a népszerűtlen dolgokat, amiket nem más, csak valami udvari bohóc találhatott ki.

De nem nagy a siker, mert ha az alattvalók nem lehetnek betegek, és ha ha nem járhatnak iskolába sem, akkor bizony már ott vagyunk a Taigetosz tövében és méricskélhetjük, kiket is kell onnan letaszítani. Már évekkel ezelőtt mondtam, hogy a gyerekek és öregek nem kellenek, mert azok mindig csak terhet jelentenek szegény királyság nyakában.

A jobbágyok jöhetnek, ha egészségesek, dolgozzanak jó sokat, 80 évig akár, ha megélik, de ne zavarják ősfélméltóságát azzal hogy már megint nincsen mit dolgozni. Hát keressenek munkát maguknak, kutyateremtette, elvégre ez is dolgukhoz tartozik, és oda is fognak hatni a királyi parancsok, hogy ha valaki renitens jobbágy mondjuk vagy 2 hónapig sem talál egy arasznyi vég munkát sem, akkor megbüntetődik és ezért plusz adókat kell befizetnie a királyi kincstárba. A miből nem érdekes, amíg van mondjuk 2 veséje vagy egyéb szervilis értéke. 

Még azt kellene eldönteni, hogy ez a történet melyik gyagya mesére hajazzon, ugyanis a magyar népmesék sajátossága, hogy a végén minden jóra fordul és a gonosz elnyeri méltó büntetését, míg a jók királyok, lesznek, vagy boldogan élnek, míg meg nem halnak, esetleg eszetlenül összeházasodnak.

Nem úgy a cigány mesékben, vagy a székely mesevilágban. Ott aztán prolongálják a gyereknek a való világot, mert sűrűn előfordul  a mesék végén a kudarc,  és belebukik a főhős a több oldalnyi történetbe pazarul.

A mi Pomádé királyunkról ugyan már kiderült, hogy meztelen, a 2 harmadába tartozók még vadul nyomogatják a gombokat mindenféle erkölcstelen és ostoba hülyeségre, de nem tudom mi lesz a valódi vége a mesének. Most láttam éppen, remek előadásban, de ott mindig vége van, amikor a kislány alattvaló bekiabálja az igazat. Régen okosabbak írták a meséket, ahol dramaturgiailag végének kellett lennie, ott be is fejeződött. Ha 9 hónapig valaki ostoba király, az a többi visszalevő 39 hónapra ugyan megokosodik? Nehezen hihető, és a történet mégis folytatódik.

Ebből logikailag kettő következhetne, az egyik, hogy bár levitézlett a dolog, nyújtják, mint a jó rétest, mert van még anyag benne, amit ki lehet az éheseknek ebből venniük, azt ki is veszik. A másik, hogy még sincsen vége még, és az eddigi rémmese csak a kedélyes bevezetés volt, hogy szokja a nép.  A Mama mindig azt mondta, addig nincsen baj, amíg nem lőnek. Igaza volt, elvégre megélt 2 világháborút, ő aztán tudta. 

Vagy felejtsem el a Mama mondását? Forrest Gump mindig azt mondta: "Az a hülye, aki mondja!"

Szegény Mama (béke rá), remélem, nagy hülyeségeket beszélt.

Tovább »

Kérdéskör Hungáriában

Na jól van. Eddig csak idétlenkedtem, ma pedig 3 levelet kaptunk kormányunktól, hogy hogy-é is képzeljük ezt az új Alkotmányt megújítani. Jó állampolgár módjára gondosan végigolvastam mind a két oldalt, külön figyelmet szentelve a röpirat aláíróinak. (Szili Katalintól lassan felfordul a gyomrom, mert hová jut még, ki tudja, ilyen síkos lejtmenetben.)

Hát különben nagy cirkusz ez, és kormányfőnk igen megtanulhatta a középiskolai leckét, miszerint a népnek cirkusz kell, a kenyeret pedig annyira elfelejtette, hogy immár 9 hónapja szó sincsen róla.

Őszintén szólva egyik kérdés sem hozott lázba, igen koncepciózusnak és politikainak, sőt sugalmazóaknak éreztem, és csöppet sem hiszem, hogy ezekre bárki odafent kíváncsi lenne.

Azért én is gyártok pár ilyent, ha nekem is lehet.

1. A fülkeforradalom hatásait tekintve, hogyan érzi az elmúlt 9 hónap fejlesztéseit?
 * Milyen fejlesztéseket?  **Ki született meg?    Mikor bontják le a fülkéket?   ****Nem tudom mi a kérdés.

2. Mi a véleménye az általunk létrehozott 1 millió új munkahelyről?
*Kik vitték el a milliót?  **Hol vannak a régi munkahelyek?  ***Kik hozták létre a milliókat? ****Kenyeret!

3. Támogatja-e, hogy 15 év legyen a tanköteles kor?
*Lehetne lejjebb is, 6 év? **Nem tudok olvasni! ***Mi az hogy "tan"? ****Kinek jutott eszébe?

4. Javasolja-e, hogy a rokkantnyugdíjasok álljanak vissza a munkába?
*Tudnak még állni? **Milyen munkába, hol?  ***A 15 évesekkel együtt, vagy külön? ****Beugróval?

5. Mennyire emelhető még a benzin, s vele együtt aminden ára?
*Nem is emelkedett.  **Amonnan máshogy látszik. ***Hiszen Uniós elvégre. ****A Bajnaiék tették.

6. Küldhetünk-e államköltségen a zembereknek félévente böszmeségeket?
*Csak tessék, de saját zsebből. **Nem olvassuk. ***Nem válaszolunk. ****Vékonyabb papírra!

Ja, és még egyet halkan:

Lehetne-e, esetleg a saját nevem, és címem a SAJÁTOM?????  Miért kell engemet örökké piszkálni????
Bőven elég, ha ellavírozok ebben a szeméthalmazban egyensúlyozva. Ilyenekkel kibillentenek az egyensúlyból, aztán végképp jön a pofára esés. Bár gyanítom, mink már edzettek vagyunk, a "fanoknak" most keserves.

Tovább »

Széll Kálmán Terv 2011.

Üdítő ez az újféle módi. Most Széll Kálmán terv, meg Széchenyi Terv is volt-van, akkor már vannak is ötleteim:

Vak Bottyán Terv- a közeljövő alakulására
Koppány Terv-a megyerendszer helyetti vármegyék kialakítására, legalább negyedrészt
Esze Tamás Terv-a közoktatás liberalizációjára
Anonymus Terv-az adók és képviselői átvilágítások reformjára
Nemecsek Ernő Terv-a munkanélküliség és az egymillió új munkahely megteremtésére
Báthory Anna terv-az egészségügy rendbetételére (de Drakula is megteszi ugyanezt)
Horthy Miklós Terv a Fehér Lószar Egyesület munkájának ápolására
....


Várom a további ötleteket, szerintem én csak kezdő vagyok e témában.

Tovább »

Megasztáros visszanézőben

Ismétlik bőszen és szívesen nézem vissza, őket még néztem is. De nem emlékeztem rá, hogy Bálint Ádám vette a bátorságot és Tarkant kezdjen énekelni. Jól rátátottam a számat, aztán becsuktam és odarohantam a számítógéphez, mert nem bírtam. Azt hittem, majd minden zsűritag udvarias lesz, de végül Pély Barna kimondta, milyen rettenetes volt az egész.

Azért a török zenevilág és pláne a  ritmus nem oly könnyen ehető, mint ahogyan azt az Ádám talán gondolta volna, és Tarkan pedig különösen nem.
Nekem régóta tetszett  a fiú, és amikor J. egy időben többször járt Bursában, hát lemezt hozattam vele. Aztán bömböltettem az autóban, mert ezt nem jó disztingváltan hallgatni. (Na jó, a mögöttem jövő szirénát sem hallottam volna, az tuti, de ennek éppen 10 éve, akkor még fiatal voltam és bohóóóóó!! Hehe...) De megjegyzem, ez a fiú, lehet, valami magyar lopott janicsárgyerek leszármazottja a kék szemével. Nagyon egzotikus, ja és tud énekelni is amúgy, sőt.

A lemezről ez volt a kedvencem:

Tovább »

Kibelezett ország?

Kezdek aggódni. Nem tudom, mire kell ez a sok lóvé. Emlékeztem rá, hogy nagyon éhes volt ez a társaság az első hatalmuk idején is. De mélán azt hittem, a  magánnyugdíjak lenyúlása bőven elég lesz egy darabig.  Most pedig még minek ez a költségvetési vésztartalék, hogyan fogják az elvonásokat kibírni a tárcák és vajon megtudjuk-e, hogy ez a bizonyos most képezendő alap mire költődik, vagy hová megy. Alig egy hónapja még arról szólt az ige, hogy micsoda fenomenális lesz az egyenleg, a 3000  milliárdos tétellel tartani fogjuk a költségvetési hiányunkat és mindenre fussa belőle, még az adósságok törlesztésére is. Aztán elképedtem, mert a nagy vezér beszámolójában tételes számadatokat sorolt, ami nem szokása volt eddig. Most pedig itt van az újabb lenyúlás.

Nem baj, mindenféle pénzemet kivettem a bankokból, az egészségbiztosítási kártyámon lévőt J. fogai vitték el, én nyugodtan alszom. Még sok minden elugorhat, pénzem már nem, úgy tettem, mint a székely ember, amikor 15 év kuporgatás után elment egyet kaszinózni Vegasba. Persze az egyszerre feltett pénze alig 1 perc alatt elszállt, mire vállat vonva így válaszolt a dermedten ránéző unokájának:

"Aham, könnyen gyött, könnyen ment!"

Tovább »

Bakács ára

Rágódom már napok óta ezen. A fő bajom, hogy Bakácsot lehet sok mindennek elmondani, de általában nem hülye gyerek. Ilyen csekély értelmű medvebocs, mint én, akit alig ismernek, felfogja tettei következményét. Miért olyan egyszerű Bakácsról elgondolni, hogy erre ne lett volna képes. Azt az idióta magyarázatot, miszerint éhes volt, röhejes elfogadnom, és nem azért, mert egyébként Bakács nem egy notórius éhezőnek kinéző típus. Ezzel nem azt mondom, hogy a jobban táplált emberek nem éheznek, inkább azt, hogy ahhoz, hogy valaki idáig eljusson, azért egy-két stádiumon keresztül kell bucskáznia és ezt sem igen látom rajta.

Ellenben a "Cui prodest?" mindinkább motoszkál az agyamban. Régi nóta, hogy valami rossz, valakiknek jól jöhet, egészen addig is akár, míg egyenesen érdeke is.

Bakács kezdett veszélyessé válni. Persze, hogy nem a Megasztáros hülyéskedései miatt, és talán még nem is a Klubrádióban elmondott szösszenetei miatt. Viszont kezdte komolyabban kinőni magát ahhoz, hogy akár civil, akár politikai kezdeményezések élére álljon és sikerrel. Nem gondolom, hogy ő lett volna egy bármilyen formáció vezéralakja, de hogy esetleg képes lett volna az emberek segítségével ezt létrehozni, az nagyon is lehetséges. Egy téliszalámis megakasztása ennek Bakácsnak semmilyen éhség miatt nem volt érdeke, sem az, hogy lenullázza magát. Vagy, ha igen, ennek ára volt. Nem kell finnyásnak lenni, töméntelen irodalom elsóhajtozott már ezen, hogy a tisztesség meddig rentábilis, és mikortól hülyeség. Mindenkinek van ára, mint azt már megírták volt, csak meg kell találni. S ez nem mindig pénz, lehet akár fenyegetés, zsarolás, bármi.

Innentől, már mindegy, hogy szalámi, vagy női bugyi.

Még hogy én maffiáról képzelgek, és üldözési mániám van? Majd elolvassuk, ha tudjuk, pár év múlva.

Ja, végül is létezhet egy másik variáció is. Ez a kontrolljukat elvesztett emberek tulajdonságai között keresendő. Azt hiszem, van ilyen, csak még nem voltam ilyen magaslatokban, vagy mélységekben. Nem akaródznék, az is igaz. Mert így aztán közel kerülnék vagy a szalámikhoz, vagy a boltosok megveréséhez. Igaz, azt meg képviselők szokták volt tenni, ha beidegesednek.

Hát akkor inkább a szalámi és a sok kitiltás mindenféle fórumról, aztán majd kiderül, hogy megérte-e.

Tovább »

Attól függ, honnan nézzük!

Egyebek mellett, az alkotmányozási folyamat is kezd egyre dadogósabbá válni.  Pedig elég nagy elánnal és nem minden fennköltség nélkül jelentődött be, hogy majdan átalakul az Országgyűlés, kvázi "Alkotmányozó Nemzetgyűléssé." Ez kezdetben is okozott némi problémát, mert rémlett, mintha már hallottam volna ezt a fogalmat korábban, mindenféle más forradalmakkal kapcsolatban. Az viszont üdvözlendő benne (azon kívül, hogy minálunk itt effektíve és gyakorlatilag nem létező és nem jogosult formáció), hogy ha elvégezte e feladatát, akkor  feloszlatja önmagát. Ehhez csak gratulálni tudok.

Nem vitatkozom azzal, hogy van-e történelmi jogfolytonossága az alkotmánynak és mikortól és meddig érvényes, utána lehet nézni. Azt sem igen éreztem eddig, hogy most ez a jelenlegi mennyire "szovjet-típusú", vagy mennyire magyar és érződik-e benne legalább hangyányit az Aranybulla szittya magyar lengedezése. (Bocs, semmi bajom, az egy komoly reform törvénytár volt és még igazán haladó is, hiszen legalább rendbe szedte a rendeket.) De mégsem értem most ezt az eljárást szegény Alkotmányunkkal. Ez önmagában lehet az én csekély tájékozottságom rovására is írni, de azt például roppantul szeretném, ha valaki elmagyarázná, mit jelentett tegnap

a beszédnek az Alkotmányra vonatkozó azon része, hogy: "biztosítania kell a genetikai sokszínűséget."

Mélázva megálltam a fakanállal, és hosszas töprengésbe kezdtem, hogy most a zsidózásra, cigányozásra gondoljak-e, vagy az abortusztilalomra, vagy mit értsek ezalatt a sokszínűség alatt. Addig már el sem jutottam, hogy ezt hogyan fogja majd biztosítani, pláne, ha mint egyre inkább látszódik, kezdenek ezzel magukra maradni már a Parlamenten belül is.

Ezért aztán ma már Lázár úr teljes szigorral kijelentette, hogy ilyent nem lehet tennie egyik ellenzéki pártnak sem, hogy ebből kimarad, hiszen őket  megválasztották, és a választóiknak felelősséggel tartoznak azzal is, hogy a munkájukat elvégzik.

Már tessék, megint nincs rajtam sapka!! Ki emlékszik arra, hogy vezérünk vagy 4 évig egyáltalán nem tartozott annyival a választóinak, hogy 2002. évi vereség után méltóztasson a Parlamentbe bejárni és az utcák-terek helyett ott együttműködni, vagy ellenzékiskedni legalább?

Dög unalom, hogy mindig az a konklúzió, hogy a dolgok érvényessége és a tettek helyessége tökéletes függvénye annak, hogy éppen melyik az a pozíció, ahonnan ezt megközelítjük.

Gondolom, még jó, hogy ez nem működtethető az élet minden területén, szegény Juca, egy patakon átívelő pallót nem lenne képes felépíteni, nemhogy egy hidat. Ott ugyanis a nézőpontoknak egyezniük kell, ha fene fenét eszik is, és nem csak ma, hanem tegnap is, és holnap is, és jobbról is és balról is.

Különben nincs híd!!

Ilyen egyszerű.

Tovább »

Álmodni csudás!

Vannak különféle típusú emberek, akiknek egyik része bősz álmodó (nem álmodozó!), másik része, mint én is, ha álmodik is, nem szokott rá emlékezni. Tudom persze, hogy mindenki álmodik, szükséges része az agy pihenésének és takarításának, vagy önkorrekciójának, vagy tudom is mijének. Olvasgattam róla, de annyira azért nem érdekelt soha, hogy komolyan beleássam magam az ilyen irodalmakba. Szóval nálam ritka esemény, ha bármilyen álmomra emlékeznék felébredve, de ma éppen ez történt. 

Tudom, több, mint furcsa dolgok létezhetnek álmainkban (tegnap este újból végignéztem az Eredet c. filmet), de azért túlzás, milyen hajmeresztő és honnan nem előbújó dolgokat produkál ez a kocsonyás zselé a fejemben.

Legtöbb álomnak azért bevallhatjuk, nincsen konkrét eleje, se vége, csak valamilyen eseménysorrendben vannak a dolgok, és az is igaz, hogy nem az értelem, a logika, hanem sokszor csak az érzések szabályozzák. 

Ennyi bevezető már sok is, olyan hosszasan fohászkodom neki, de hát nem mindennapi élmény volt, amíg fel nem ébredtem. Taszáron voltam, de mostani felnőtt állapotomban és valahol a tiszti klub és a laktanyakapu közötti területen. Nem tudom mi volt ott, azt sem, hogyan kerültem oda, de az egész hangulata a régi taszári életre jellemző ismerős hangulat volt, nem a mostani döglött civil településé. Eléggé nagy volt a forgalom, emberek jöttek-mentek, tisztek is táskájukkal a kapu felé, reggel volt, de még nem szólalt meg a sziréna.

Ezt az egészet egy pillanat alatt azonosítottam, és aztán hamarosan azt is, hogy tökéletesen mezítelenül kuporgok és bár nem fázom, arra gondoltam, hogy ezelőtt 40 évvel kellett volna, tán esztétikusabb lenne a látvány. Érdekes módon azzal nem törődtem, hogyan kerültem oda, miért pont így, csak azon járt az eszem -érthetően-, hogyan lehetne valami leplet szerezni, mert hamarosan mindenki felfedez. Mivel azonban az égvilágon semmi és senki nem volt a közelemben, és tudtam, ha megszólal a sziréna, akkor baj lesz (????), hát  nekilódultam, hogy elfutok a klubig és hátul, ahol be szoktunk menni az ebédért, bejutok, kérek egy terítőt és kész.

Futás közben viszont majdhogynem beleütköztem egy ott álló katonai kis buszba, aminek már nyitva volt az ajtaja és közben elölről tódultak ki a tisztek, valahová készültek, mert valamilyen egyenruhákat hoztak vállfákon. Hát én belefutottam ebbe a csapatba. Nem szóltam az égvilágon semmit, persze röstelltem nagyon, de tehetetlen voltam. A legelső tiszt, ő lehetett a parancsnok, leemelt a vállfáról egy szépen vasalt katonanadrágot, és odaadta  nekem.  Nem emlékszem, hogy bármit is beszéltünk volna közben, én a nadrág felhúzásával voltam elfoglalva, mert annyira tiszta és vasalt volt, hogy nem akartam, hogy leérjen a szára a földre, miközben felhúzom. Az csak lazán fordult meg a fejemben, hogy felülre ugyan nem kaptam semmit, és elintéztem azzal, hogy megoldható, ha karba teszem a kezem. (Azért ez egy kiállás volt tőlem, így álomban is.)

Ami végül meghatott, és ezért írtam le ezt az egészet, hogy annak a katonatisztnek, akitől én a nadrágot kaptam, az egész csapatnak semmit nem kellett mondania, miközben én öltöztem, észrevettem, hogy maguktól hátat fordítottak, és úgy várták, hogy megoldódjon a helyzet. Ez olyan hihetetlenül régi érzés volt, mert az akkori időkben azt hiszem így is lett volna.

Nos, a nadrág után már nem tudom, hogy mi következett, mert végül felébredtem, és így azonnal visszaemlékeztem az egészre. Taszárról már nem is tudom, mikor hallottam, nem is járok arrafelé, nem is beszéltünk róla sem mostanában, sem előzőleg.

Hát honnan keveredhetnek ilyen dolgok elő és miféle időzítésekben? Ja, és a pláne, végül nem is hallottam fújni a szirénát, úgyhogy mint a mátrixban, hiba lehetett a szövevényben, mert ennyi idő alatt már kellett volna.

Most tegyek bele némi aktualitást a pucérságomról és az eljövendő időszak várható milyenségéről? S mondjam azt, hogy ez nem a múlt volt, hanem a jövő lesz? Vagy mindkettő?

Majd szólok, ha bekövetkezne a "Déjá vu"!

Tovább »

Mondtam: nincs megállás!

Leszögezem előre: nem én vagyok a kormányzati "Hallja kend!" De nem is mérgelődés, csak szájtátás szintjén nézem, hogy mint a taposólovak, nem képesek kitörni a szokott csapásból. Élénken emlékezem a kokárda-mizériára, kellően utálom is azóta, és meg is sértődtem, hogy ezt a szép jelképet számomra és többek számára is kivonták a forgalomból.

Most jön a címer, ami kormányhivatalnokok részére már elküldött volt, kísérő levéllel, hogy szeretnék, ha hordanák, kifejezve a Nemzeti Együttműködés és a saját egyetértésük örök és megbonthatatlan egységét. Éljen! Pardon: Hajrá!

Nem tudnak meglenni ilyen nép közé szórt izék nélkül, ahelyett, hogy rendesen országértékelnének, csak melléduma volt és nagy lózungok. Semmi konkrétum, semmi tartalom, most meg ez a címer, hogy nesztek, ajánlott a hordása. 

Különben mellébeszélni nagy gyávaságra is vall, mert a sok nincset ugye nem jó elmondani, vagy beismerni. A hazugság, meg a gyávaság kedvenc jellemvonásaim. Külön-külön is, de együtt parádésak.  Szegény Hofi!!

"Hozzájuk képest egy meztelen csiga kész gerincoszlop!"

Tovább »

Kerestem a söralátétet!

Eléggé el nem ítélhető módon. Ugyanis megjöttek a szokásos adóborítékok, három is szépen ahogy eddig is. Jobban izgultam, mint karácsonykor, komolyan mondom. Mondtam is a "Papának". amolyan nagyobbacska ez a boríték, fogadjunk, hogy nemzetmentőnk, az áldott jóember, azért rakatta ilyen nagyba, mert sok-sok söralátét van benne. Egy -, gondolom-? azért az adóbevalláshoz kell, ahogyan szépen ígérte is volt. A többit szeretettel küldi, hogy miután mindent ügyesen és becsülettel bevallottunk, igyunk is rá pár pofa sört.

Emigyen bontám ki a pakkot, és lehervada mindkét orcámról a mosoly, ám önté el a harag pírja: miért kell minduntalan megvezetni engem? Igaz, az "ingyipálinkafőzés", az bejött. Legalább butul a nép sok félrefőzött létől. De ebben a söralátétben én úgy bíztam.

Hazudozás ronda szokás!

Tovább »